BH 2011.1.11 Ha a kórház a csecsemőt másik, azonos ellátási szintű kórházba helyezi át, a minden egészségügyi intézményre irányadó szakmai előírásokra valamint az aktuális csecsemő szűrővizsgálatok elvégzésére vonatkozóan a másik intézmény felé tájékoztatási kötelezettség nem terheli és nincs ilyen kötelezettsége a szülő felé sem [Ptk. 339. § és 348. §, 1997. évi CLIV. tv. 13. § és 77. §].

Az I. r. felperes 1998. október 17-én, a II. r. felperes terhességének 32. hetében tartós szívfrekvencia-lassulás, fenyegető méhen belüli fulladás miatt sürgősségi császármetszéssel született az Sz. Kórház Szülészeti Osztályán. A súlya 1700 gramm volt, 5/5 Apgar értéket kapott. A spontán légzése beindult ugyan, de az állapota oxigén adására sem javult, ezért inkubátorba helyezve, gépi lélegeztetés mellett mentővel átszállították az alperes Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának Koraszülött Intenzív Osztályára. Itt a sürgősséggel elvégzett kardiológiai ultrahangvizsgálat és EKG alapján a botallo-vezeték nyitottságát és veleszületett komplett AV blokkot észleltek. Napokig gépi lélegeztetésre, infúzióra szorult, a fertőzése miatt antibiotikumot kapott, és többször vérátömlesztést is alkalmaztak. A bent fekvése alatt két alkalommal végeztek szemészeti szakvizsgálatot, mert a koraszülött, kis súlya és egyéb meglévő betegségei miatt a csecsemők ideghártya betegségére (retinopathia praematurorum-ROP) fogékony volt és e betegséget ki akarták szűrni. Az 1998. október 29-én elvégzett vizsgálatnál a szemész szakorvos megállapította, hogy "ép papilla, ép macula, ZONA II-ben álló erek. ROP nincs, kontroll 10 nap múlva". A kontrollvizsgálatot a megjelölt időpontban a csecsemő egészségi állapota miatt nem lehetett elvégezni, ezért azt november 17-ére halasztották és ekkor el is végezték. A vizsgálat alapján a szemész szakorvos megállapította, hogy a papilla és a macula ép. A következő kontrollvizsgálat időpontját nem jelölték meg.

A csecsemőt hathetes korában, 1998. december 2-án a pacemaker beültetés indikációjának eldöntése végett áthelyezték az Országos Kardiológiai Intézetbe (OKI), de akkor a műtétet nem végezték el és onnan december 18-án a csecsemőt hazabocsátották. A kardiológiai ellenőrző vizsgálatát 1999. január 14-én végezték el, amikor megállapították, hogy fejlődött, panasza nincs, a keringése kompenzált, panaszmentesség esetén 6 hét múlva kontrollra jelentkezzen.

A háziorvos az OKI-ból való hazabocsátása napján, 1998. december 18-án látta a csecsemőt, szemproblémát nem észlelt, de izomtónus elosztási zavart észlelve a gyermeket az S.-i Gyermekneurológiai Intézetbe irányította, ahová a felvételét előjegyezték, majd 1999. február 2-ától 10-éig tartó bent léte alatt kivizsgálták. Ennek során szemészeti problémát is észleltek és az alperes Szemészeti Klinikájára irányították. Ott a február 10-én elvégzett vizsgálat V. stádiumú ideghártya betegséget (ROP) mutatott. Ebben a stádiumban a látásra nincs esély. Az ekkor alkalmazandó műtéttel az összezáródó ideghártyát kinyitják, és megpróbálják visszatapasztani, ami hozhat némi látásmaradványt. A Szemészeti Klinikán a gyermek szívproblémái, és a műtét kockázata miatt nem vállalták a hosszú időt igénylő szemműtétet. Rendszeres kontrollvizsgálatot javasoltak. A műtét elvégzését azonban másik szemklinikán vállalták, de előtte a gyermeket az OKI-ban február 22-étől március 8-áig részletesen kivizsgálták. A szívproblémái miatt a pacemaker beültetését szükségesnek tartották és ezt a műtétet március 1-jén el is végezték. Ezt követően, március 11-én megtörtént a szemműtéte is, amelynek során a bal szemét operálták, de a májusban történt kontrollvizsgálaton megállapították, hogy az ideghártya nem feküdt vissza. Ugyanezt a műtétet június 10-én a gyermek jobb szemén is elvégezték, de gyakorlatilag észlelhető látást a műtét nem eredményezett.

A felperesek keresetükben az I. r. felperes súlyos, kétoldali látóideg sérülésére, gyakorlatilag a vakságában megnyilvánuló egészségkárosodására hivatkozással kérték az alperes kötelezését a vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére. Az általuk felkért dr. Sz. Gy. szakértő véleményében foglaltakra alapítottan azt állították, hogy az alperes orvosai a gyermek 1998. október 17-étől december 2-áig tartó gyógykezelése során megsértették az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (továbbítás: Eütv.) 77. §-ának (3) bekezdésében foglalt kötelezettségüket, mert a gyermek második szemészeti vizsgálata után további kontrollvizsgálatot nem írtak elő. Ennek szükségességéről sem a szülőt, sem az OKI-t nem tájékoztatták, holott a ROP kialakulásánál feltüntetett rizikótényezők szinte mindegyike fennállt az I. r. felperesnél. Az alperes orvosainak mulasztására vezették vissza, hogy az I. r. felperes állapota visszafordíthatatlanná vált és így vakon kell leélnie az életét. Az I. r. felperes 20 000 000 forint nem vagyoni kártérítésre, míg a II. r. felperes havi 30 000 forint járadékra tartott igényt.

Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték. Az alperes arra hivatkozott, hogy amíg a gyermek a kezelése alatt állt, megfelelő időben, és a szakmai útmutatónak megfelelően a szemét kétszer megvizsgálta, a ROP kiszűrése érdekében, de elváltozást nem észlelt. A szemészeti vizsgálatokról, annak céljáról és szükségességéről a szülőt tájékoztatta, az OKI-t pedig nem kellett utasítással ellátnia, mert azonos szintű, csecsemőket is ellátó intézmény, és reá ugyanúgy vonatkoznak a szakmai előírások. A csecsemőt 1998. december 2-án nem hazabocsátotta, hanem áthelyezte másik gyógyintézménybe, és ezt követően a gyermeket már nem kezelte. A zárójelentés annak az intézménynek szólt, ahová a gyermeket áthelyezte.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítő felelősségét az I. r. felperes szemével kapcsolatos egészségkárosodás miatt a felpereseket ért károkért. Álláspontja szerint az alperesnél elvégzett két szemészeti szűrővizsgálat a szakmai útmutatónak megfelelő időben megtörtént, és ROP-ra utaló elváltozást nem mutatott. A következő ellenőrzővizsgálat azonban a gyermek 12-14 hetes korában, 1999. január 17-e után volt ajánlott, amelyre nem került sor. Az alperes úgy helyezte át a gyermeket egy másik kórházba, hogy a következő szemészeti szűrővizsgálat időpontját nem írta elő, és tájékoztatást sem adott a szülőnek az elvégzendő szűrővizsgálat céljáról, szükségességéről. Az I. r. felperesnél a ROP nagy valószínűséggel a 4. hét után fellépő szeptikus állapot után indult be, mert ekkor a szembetegség kifejlődése szempontjából lényeges és a gyermeknél meglévő rizikótényezőkhöz újabb társult. Ha pedig a harmadik vizsgálatot időben elvégzik, lehetséges, hogy enyhébb stádiumú ROP-ot találnak, amikor a műtét korábban elvégezhető lett volna. Az alperes mulasztása és a tájékoztatási kötelezettség megsértése között az elsőfokú bíróság okozati összefüggést látott a gyermek állapotával. Rámutatott azonban arra, hogy az OKI tevékenységével kapcsolatos kártérítési felelősség kérdése a perbenállása nélkül ebben a perben nem vizsgálható.