BH 2010.11.299 A szülőknek a gyermekkel szemben tanúsított felróható magatartása miatt harmadik személynél (nagyszülőnél) elhelyezett gyermek és a szülő között a kapcsolattartás csak fokozatosan, a kezdeti időszakban ellenőrzött formában állítható helyre [Csjt. 92. § (1) bek., 149/1997. (IX. 10.) Korm. r. 27. § és 30. §].

Az I. és II. r. alperesek 2006-ig élettársi kapcsolatban éltek, melyből 2001. február 2-án született K. utónevű gyermekük. Az alperesek és gyermekük utolsó közös lakóhelye a B., G. utca 12. szám alatti másfél szobás ingatlan volt. Az együttélés során a szülők sokat veszekedtek, a lakás fenntartásának költségeit gyakran nem fizették, emiatt az áramot több alkalommal kikapcsolta a szolgáltató.

2006 szeptemberében a K.-i Gyermekjóléti Központot tájékoztatta az L. Szövetkezet, hogy az alperesek lakásában, ahol 5 éves gyermekük is él, tarthatatlan állapotok uralkodnak, a lakás csupa szenny és mocsok, az ingatlanban elhullott állatok, emberi ürülék és milliónyi bogár található.

2006. szeptember 7-én az I. r. alperes a gyermeket édesanyja gondozására bízta, figyelemmel arra, hogy az ÁNTSZ a lakást lepecsételte, fertőzöttnek nyilvánította, ott a továbbiakban tartózkodni nem lehetett.

Az I. r. alperes jelenleg ismeretlen helyen tartózkodik. A II. r. alperes Zs.-n él, családi házban, édesanyjával közös háztartást vezet. Biztonsági felügyelőként dolgozik a büntetés-végrehajtási intézetben, nettó jövedelme 110 000 forint. A II. r. alperesnek huzamos ideje nincsen kapcsolata gyermekével, állítása szerint nem tudja felvenni a kapcsolatot az anyai nagyszülővel.

K. I. anyai nagyszülő 2006 szeptembere óta neveli a gyermeket. Amikor K. hozzá került, nem járt óvodába, nem volt szobatiszta, túlsúlyos volt, orvosi kezelésre szorult. A gyermeket a nagymama egy szál ruhában vette magához. Azóta a nagyszülői gondoskodásnak köszönhetően K. a fejlődésben már utolérte a korosztályát, kéttannyelvű iskolába jár, egészséges, ragaszkodik nagymamájához. K. I. szerint az apa több éve nem kereste a kapcsolatot a gyermekkel.

Kiskorú veszélyeztetése miatt mindkét szülővel szemben büntetőeljárás indult.

Az önkormányzat gyámhivatala 2006. szeptember 29-én kelt határozatával a gyermeket ideiglenes hatállyal az anyai nagyszülőnél helyezte el, egyben megállapította, hogy a vérszerinti szülők gondozási, nevelési joga szünetel.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az I. és II. r. alperesek gyermekét helyezze el az anyai nagyszülő nevelésébe, gondozásába. A kapcsolattartást a gyermek és a II. r. alperes között ellenőrzött formában kérte megállapítani.

A II. r. alperes viszontkeresettel a gyermek nála történő elhelyezését kérte. A felperesi kereseti kérelem teljesítése esetén a kapcsolattartást az általános bírói gyakorlat szerint kérte szabályozni.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. és II. r. alperesek 2001. február 2-án született K. utónevű gyermekét K. I. anyai nagyszülő nevelésébe, gondozásába helyezte el.

A II. r. alperes és a gyermek közötti kapcsolattartást akként szabályozta, hogy a II. r. alperes a gyermekkel a Gyermekjóléti Központ helyiségében jogosult kapcsolatot tartani minden páratlan hétvégén, szombaton 13. és 15. óra között, felügyelt láthatás keretében.

Az elsőfokú bíróság a II. r. alperes viszontkereseti kérelmét elutasította.

A bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli gyermek harmadik személynél, nevezetesen az anyai nagyszülőnél történő elhelyezését az alperesi szülők gyermeket veszélytető magatartása tette szükségessé. Noha a II. r. alperesi apa a kapcsolattartás keretében szerette volna a gyermeket magával vinni a hétvégeken Zs.-re, édesanyja családi házába, azonban a beszerzett pszichológus szakértői vélemény szerint az apa a gyermek nevelésére önállóan nem alkalmas és az apai nagyszülő gyermeknevelési alkalmassága is gyöngébb az átlagosnál. Ezért az elsőfokú bíróság nem látta lehetségesnek a bírói gyakorlat szerinti kapcsolattartás megállapítását, szükségesnek tartotta az ellenőrzött kapcsolattartást a Gyermekjóléti Központ helyiségében. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a gyermeknek egyébként is időre van szüksége ahhoz, hogy édesapjához visszataláljon, a II. r. alperesnek pedig kötelezettsége a meglazult gyermek-szülő kapcsolat mihamarabbi rendezése.

A II. r. alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. A II. r. alperes és a K. nevű gyermek kapcsolattartásának az elsőfokú ítélet szerinti módját 2010. május 31-ig terjedő időre helybenhagyta azzal, hogy az első- és a másodfokú ítélet egy példányát megküldeni rendelte a Gyermekjóléti Központ és a gondozó nagyszülő részére és kötelezte a II. r. alperest, valamint a gyermeket nevelő K. I. anyai nagyszülőt, hogy a fenti központtal 8 napon belül vegyék fel a kapcsolatot, kössék meg a kapcsolattartások lebonyolításához szükséges megállapodást és a kapcsolattartások során működjenek együtt. 2010. június 1-jétől pedig feljogosította a II. r. alperest, hogy a gyermeket minden páratlan hétvégén szombat 9 órától vasárnap 18 óráig folyamatos kapcsolattartásra, a kettős ünnepek második napján 9 órától 18 óráig, a nyári szünetben pedig két hét időtartamra időszakos kapcsolattartásra magával vigye. Amennyiben a nyári kapcsolattartás konkrét idejében az érdekeltek a tárgyév május 31-ig nem állapodnak meg, úgy az augusztus 1-jétől 14-ig, a kezdő nap 9 órától a zárónap 18 óráig tart. A gyermek átadásának és visszaadásának helye a gondozó nagyszülő lakásának bejárata.

A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy átmeneti időre az apa és a gyermek kapcsolattartása ellenőrzött formában valósuljon meg, melynek oka részben az, hogy az apa és a gyermek gyakorlatilag 2006 szeptembere óta nem találkozott egymással, másrészt az, hogy az apa és a gondozó nagyszülő között ellenséges a viszony, amit feltétlenül oldani kell, a gyermek érdekében valamiféle bizalmi viszony kialakulásának elérésére kell törekedni. Ezt az átmeneti időszakot a másodfokú bíróság 2010 júniusáig tartotta indokoltnak.

Nem látta ugyanakkor szükségesnek a másodfokú bíróság a kapcsolattartás ezt meghaladó időbeli és módbeli korlátozását, figyelemmel arra is, hogy az igazságügyi pszichológus szakértő véleménye szerint az apa és a gyermek kapcsolata 2006 őszét megelőzően kifejezetten jó volt. A peradatok szerint az apa jelenlegi lakóhelye alkalmas arra, hogy a gyermeket ott időközönként két napra vendégül lássák, a nyári időszakban pedig akár két hétig is, ebben az apai nagyszülő a II. r. alperesnek kellő segítséget tud nyújtani. Nem szolgálja a gyermek érdekét, hogy az apai kapcsolattartás korlátozott formája tartósan fennmaradjon, hiszen ez a gyermek számára előbb-utóbb teher lenne. A cél a kapcsolattartás normális mederbe való terelése, melynek érdekében a nevelő nagyszülőnek és az apának együtt kell működnie.