BH 2010.11.299 A szülőknek a gyermekkel szemben tanúsított felróható magatartása miatt harmadik személynél (nagyszülőnél) elhelyezett gyermek és a szülő között a kapcsolattartás csak fokozatosan, a kezdeti időszakban ellenőrzött formában állítható helyre [Csjt. 92. § (1) bek., 149/1997. (IX. 10.) Korm. r. 27. § és 30. §].

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.104642/2008/12., Fővárosi Törvényszék Pf.635339/2009/3., Kúria Pfv.20622/2010/5. (*BH 2010.11.299*)

***********

Az I. és II. r. alperesek 2006-ig élettársi kapcsolatban éltek, melyből 2001. február 2-án született K. utónevű gyermekük. Az alperesek és gyermekük utolsó közös lakóhelye a B., G. utca 12. szám alatti másfél szobás ingatlan volt. Az együttélés során a szülők sokat veszekedtek, a lakás fenntartásának költségeit gyakran nem fizették, emiatt az áramot több alkalommal kikapcsolta a szolgáltató.

2006 szeptemberében a K.-i Gyermekjóléti Központot tájékoztatta az L. Szövetkezet, hogy az alperesek lakásában, ahol 5 éves gyermekük is él, tarthatatlan állapotok uralkodnak, a lakás csupa szenny és mocsok, az ingatlanban elhullott állatok, emberi ürülék és milliónyi bogár található.

2006. szeptember 7-én az I. r. alperes a gyermeket édesanyja gondozására bízta, figyelemmel arra, hogy az ÁNTSZ a lakást lepecsételte, fertőzöttnek nyilvánította, ott a továbbiakban tartózkodni nem lehetett.

Az I. r. alperes jelenleg ismeretlen helyen tartózkodik. A II. r. alperes Zs.-n él, családi házban, édesanyjával közös háztartást vezet. Biztonsági felügyelőként dolgozik a büntetés-végrehajtási intézetben, nettó jövedelme 110 000 forint. A II. r. alperesnek huzamos ideje nincsen kapcsolata gyermekével, állítása szerint nem tudja felvenni a kapcsolatot az anyai nagyszülővel.

K. I. anyai nagyszülő 2006 szeptembere óta neveli a gyermeket. Amikor K. hozzá került, nem járt óvodába, nem volt szobatiszta, túlsúlyos volt, orvosi kezelésre szorult. A gyermeket a nagymama egy szál ruhában vette magához. Azóta a nagyszülői gondoskodásnak köszönhetően K. a fejlődésben már utolérte a korosztályát, kéttannyelvű iskolába jár, egészséges, ragaszkodik nagymamájához. K. I. szerint az apa több éve nem kereste a kapcsolatot a gyermekkel.

Kiskorú veszélyeztetése miatt mindkét szülővel szemben büntetőeljárás indult.

Az önkormányzat gyámhivatala 2006. szeptember 29-én kelt határozatával a gyermeket ideiglenes hatállyal az anyai nagyszülőnél helyezte el, egyben megállapította, hogy a vérszerinti szülők gondozási, nevelési joga szünetel.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az I. és II. r. alperesek gyermekét helyezze el az anyai nagyszülő nevelésébe, gondozásába. A kapcsolattartást a gyermek és a II. r. alperes között ellenőrzött formában kérte megállapítani.

A II. r. alperes viszontkeresettel a gyermek nála történő elhelyezését kérte. A felperesi kereseti kérelem teljesítése esetén a kapcsolattartást az általános bírói gyakorlat szerint kérte szabályozni.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. és II. r. alperesek 2001. február 2-án született K. utónevű gyermekét K. I. anyai nagyszülő nevelésébe, gondozásába helyezte el.

A II. r. alperes és a gyermek közötti kapcsolattartást akként szabályozta, hogy a II. r. alperes a gyermekkel a Gyermekjóléti Központ helyiségében jogosult kapcsolatot tartani minden páratlan hétvégén, szombaton 13. és 15. óra között, felügyelt láthatás keretében.

Az elsőfokú bíróság a II. r. alperes viszontkereseti kérelmét elutasította.

A bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli gyermek harmadik személynél, nevezetesen az anyai nagyszülőnél történő elhelyezését az alperesi szülők gyermeket veszélytető magatartása tette szükségessé. Noha a II. r. alperesi apa a kapcsolattartás keretében szerette volna a gyermeket magával vinni a hétvégeken Zs.-re, édesanyja családi házába, azonban a beszerzett pszichológus szakértői vélemény szerint az apa a gyermek nevelésére önállóan nem alkalmas és az apai nagyszülő gyermeknevelési alkalmassága is gyöngébb az átlagosnál. Ezért az elsőfokú bíróság nem látta lehetségesnek a bírói gyakorlat szerinti kapcsolattartás megállapítását, szükségesnek tartotta az ellenőrzött kapcsolattartást a Gyermekjóléti Központ helyiségében. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a gyermeknek egyébként is időre van szüksége ahhoz, hogy édesapjához visszataláljon, a II. r. alperesnek pedig kötelezettsége a meglazult gyermek-szülő kapcsolat mihamarabbi rendezése.