20/1996. (V. 10.) AB határozat

Eger Megyei Jogú Város Önkormányzatának az önkormányzati és egyéb tulajdonban lévő lakások bérleti díjáról és a külön szolgáltatások díjáról, továbbá a lakbértámogatás rendjéről szóló 32/1994. (XI. 1.) rendelete felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Eger Megyei Jogú Város Önkormányzatának az önkormányzati és egyéb tulajdonban lévő lakások bérleti díjáról és a külön szolgáltatások díjáról, továbbá a lakbértámogatás rendjéről szóló 32/1994. (XI. 1.) rendelete 5. §-a (1) bekezdésének d) pontja törvényellenes, ezért ezeket a rendelkezéseket megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság az egri önkormányzat 32/1994. (XI. 1) rendelete 3. §-a (3) bekezdésének a) pontja, az 5. §-a (3) bekezdésének b) pontja, továbbá 13. §-ának (3) bekezdése törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kezdeményezést elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

A Heves Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője - mivel a törvényességi ellenőrzés körében kiadott felhívásával az egri önkormányzat nem értett egyet - az Alkotmánybírósághoz benyújtott kezdeményezésében Eger Megyei Jogú Város Önkormányzatának az önkormányzati és egyéb tulajdonban lévő lakások bérleti díjáról és a külön szolgáltatások díjáról, továbbá a lakbértámogatás rendjéről szóló 32/1994. (XI. 1.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 3. §-a (3) bekezdésének a) pontja, 5. §-a (1) bekezdésének d) pontja és e § (3) bekezdésének b) pontja, továbbá a 13. §-ának (3) bekezdése törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

Az Ör. 3. §-a (3) bekezdésének a) pontját azért támadta az indítványozó, mivel ez a rendelkezés a komfortos és az összkomfortos lakások bérét azonos mértékben állapítja meg. Úgy ítélte meg, hogy ez a szabályozás ellentétes a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 34. §-ának (2) bekezdésével, mivel "az összkomfortos lakások tekintetében a bérbeadót nagyobb mértékű szolgáltatási kötelezettség terheli, mint a komfortos lakások esetében".

Az indítványozó az Ör. 5. §-a (1) bekezdésének d) pontját azért kifogásolta, mert ez a rendelkezés lehetővé teszi a lakás bérleti díjának csökkentését "egyéb, méltányolható esetekben" is. Az indítványban foglaltak szerint ez a szabályozás törvénysértő, ugyanis nem zárja ki a lakbér csökkentésére irányuló kérelmek szubjektív megítélését.

A kezdeményezés utalt arra is, hogy az Ör. 3. §-ának (5) bekezdése a lakbér mértékét 1996-tól a KSH által közzétett inflációval arányos módon rendelte megállapítani. Ezt a rendelkezést az indítványozó nem támadta, azt az előírást azonban sérelmezte, amely szerint a lakbértámogatás mértéke 1996. július 1-jétől évente 20%-kal csökken. Úgy vélekedett, hogy az Lt. 34. §-ának (4) bekezdésével ellentétes, ha az önkormányzat a lakbértámogatás mértékét "a bérlők szociális helyzetében bekövetkezett változás érdemi vizsgálata nélkül", automatikusan csökkenti.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt álláspontját a következőkre alapozta:

Az Alkotmány 44/A. §-ának (2) bekezdése szerint "a helyi önkormányzat a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal". A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16. §-ának (1) bekezdése pedig előírja, hogy "a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot".

Az Lt. több tárgykörben is rendeletalkotási felhatalmazást állapít meg az önkormányzat képviselő-testülete számára.

1. E törvény 34. §-a (1) bekezdésének első fordulata úgy rendelkezik, hogy az önkormányzati lakások lakbérének mértékét önkormányzati rendelet állapítja meg. A 34. § (2) bekezdése pedig meghatározza azokat a körülményeket, amelyeket az önkormányzatnak a lakbér mértéke rendeleti szabályozásánál figyelembe kell vennie. "A lakbér mértékét a lakás alapvető jellemzői, így különösen: a lakás komfortfokozata, alapterülete, minősége, a lakóépület állapota és a településen, illetőleg a lakóépületen belüli fekvése, továbbá a szerződés keretében a bérbeadó által nyújtott szolgáltatás figyelembevételével kell meghatározni." Az idézett rendelkezés a lakás komfortfokozatát a lakbér mértéke megállapításának egyik tényezőjeként említi. Az önkormányzat azonban a lakbér mértékét az Lt.-ben említett, valamint az általa a lakás más alapvető jellemzőjének minősített körülmények együttes értékelése alapján alakítja ki. Erre utal az Alkotmánybírósághoz benyújtott iratok között az egri polgármesternek az Ör. módosítására előterjesztett javaslata is, amely rámutat a következőkre: "a komfortosság és az összkomfortosság előnyei és hátrányai egymást kiegészítik, sőt a piaci forgalomban a komfortos lakások (gázfűtés szabályozhatósága stb.) egyértelműen preferáltak". Az önkormányzatnak tehát nincs törvényi kötelezettsége arra, hogy az összkomfortos lakásra nézve feltétlenül magasabb lakbért állapítson meg, hanem - a vázoltak szerint - rendeletében több körülményt is szabadon mérlegelve alakíthatja ki a tulajdonában lévő lakások bérének mértékét. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Ör. 3. §-a (3) bekezdésének a) pontja törvényellenességét nem állapította meg, és az indítványt ebben a részében elutasította.

2. Az Ör. 5. §-ának (1) bekezdése a lakás bérleti díja csökkentésének feltételeit határozza meg, a következőképpen:

"A havi lakásbérleti díjat - az 1993. évi LXXVIII. törvény 34. §-ában foglaltakra is figyelemmel - csökkenteni kell, ha a lakás

a) felvonó nélküli lakóépület negyedik vagy ennél magasabb emeletén van (-10%),

b) a komfortfokozata a megállapított feltételeknek megfelel, de a lakásban konyha (főzőfülke) helyett főzőszekrény, vagy fürdőszoba helyett zuhanyzó - (mosdó)fülke van (-5%),

c) összkomfortos vagy komfortos, de közlekedő helyisége nincs (-5%),

d) egyéb, méltányolható esetekben."

Az Alkotmánybíróság már több döntésében - különösen a 11/1992. (III. 5.) AB határozatban - elvi jelentőséggel hívta fel a figyelmet a jogállamiságnak arra az alkotmányos követelményére, hogy - mivel a jogbiztonság szorosan a jogállamisághoz kapcsolódik - a jogbiztonság "az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címezettjei számára ... előre láthatóak legyenek" (ABH 1992, 84.).

Az Ör. 5. §-a (1) bekezdésének d) pontja oly módon tette lehetővé az egyedi mérlegelésen alapuló döntések megalkotását, hogy nem határozta meg azokat a kereteket, feltételeket, amelyek a bérleti díj csökkentését az 5. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban meghatározott körülmények fennállásán túl is megalapozzák. Az önkormányzati rendeleti szabályozás ugyanis megállapíthat olyan körülményeket, amelyek figyelembevételével - az egyedi, sajátos szempontokra tekintettel - a döntés tartalma mérlegelésen is alapulhat. Az önkormányzatnak azonban az Lt. felhatalmazására alkotott, a lakbér mértékét (így a csökkentés lehetőségeit) megállapító rendeletében - amennyiben egyedi mérlegelés alapján is biztosítani kívánja a lakbércsökkentést - a mérlegelés kereteit és feltételeit is meg kell határoznia. Az ilyen tényezőket mellőző rendeleti szabályozás sérti a jogbiztonság alkotmányos elvét, ezért azt az Alkotmánybíróság törvényellenesnek minősítette és megsemmisítette.

3. Az Lt. 34. §-ának (1) bekezdése alapján az önkormányzati lakások lakbérének mértékét önkormányzati rendelet állapítja meg. E § (2) bekezdése a következőket tartalmazza: "A lakbér mértékét a lakás alapvető jellemzői, így különösen: a lakás komfortfokozata, alapterülete, minősége, a lakóépület állapota és településen, illetőleg a lakóépületen belüli fekvése, továbbá a szerződés keretében a bérbeadó által nyújtott szolgáltatás figyelembevételével kell meghatározni." Az Ör. 5. §-a (3) bekezdése b) pontjának megfelelően "a lakás bérleti díját - az 1993. évi LXXVIII. törvény 34. §-ában foglaltakra is figyelemmel - növelni kell, ha a lakás...a védett belváros területén és a rendezési tervben megmaradónak minősített épületben van (+10%)".

Az Lt. említett rendelkezéseiből az következik, hogy az önkormányzat - rendeletében - a lakás alapvető jellemzőt, így a településen belüli fekvését is mérlegelheti a lakbér mértéke megállapításánál. Mivel az Ör. ilyen tényező meghatározására irányul, ezért az Alkotmánybíróság törvényellenessége megállapítását mellőzte, és a kezdeményezést ebben a részében elutasította.

4. Az Ör. 9. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "szociális és jövedelmi viszonyaikra tekintettel a bérlők lakbértámogatásban e rendelet szabályai szerint részesíthetők". A 9. § (3) bekezdése szerint "a támogatás formája a fizetendő lakbérből adott engedmény". Az Ör. 13. §-ának (3) bekezdése azt írja elő, hogy "a lakbértámogatás e rendelet mellékleteiben szereplő jövedelmi táblázatok szerinti mértéke 1996. július 1-jétől évenként 20%-kal csökken".

Az Lt. 34. §-a (1) bekezdésének második fordulata alapján az önkormányzati lakbértámogatást önkormányzati rendelet állapítja meg. E szakasz (3) bekezdése arra utal, hogy "az önkormányzati lakbértámogatás mértékét és feltételeit a bérlők vagyoni, jövedelmi, szociális és egyéb körülményeihez igazodva kell megállapítani". Az Ör. melléklete az egyedülálló, illetve a többtagú családban élő bérlő támogatásának mértékét a jövedelmi viszonyokhoz igazodóan határozza meg.

Az Lt. a lakbértámogatás mértékéről nem rendelkezik, kizárólag azt írja elő az önkormányzat számára, hogy az önkormányzati lakbértámogatás intézményét szabályozza és az erről szóló rendeletében vegye figyelembe az Lt. előbbiekben idézett 34. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat. Az Ör. 4. fejezete a lakbértámogatás rendjét részletesen szabályozza. A támogatás mértéke csökkentéséről rendelkező, kifogásolt előírás valamennyi támogatottat érinti, de a támogatás mértékének arányában. Ily módon a támogatások differenciáltsága nem változott, tehát az érintettek jövedelmi, szociális helyzetét tekintetbe veszi.

A vizsgált ügy kapcsán az Alkotmánybíróság felhívja a figyelmet a következőkre:

A 78/1995. (XII. 21.) AB határozat már rámutatott arra, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényben "említett lakásfenntartási támogatás és az Lt.-ben szabályozott lakbértámogatás - bizonyos hasonlóságaik ellenére eltérő tartalmú, jellegű támogatási formák... Mindkét támogatás megállapításának részletes szabályait azonban az önkormányzatnak kell - rendeletében - meghatároznia." (ABH 1995. december, 508.). Az önkormányzatnak a lakásfenntartási támogatás rendje szabályozására irányuló kötelezettsége azonban nem jelentheti a lakbértámogatás önkormányzati rendeleti szabályozása mellőzését, illetve a támogatás rendeleti úton történő ellehetetlenítését.

A vázoltak alapján az Ör. 13. §-a (3) bekezdésének törvényellenessége nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.

Dr. Ádám Antal s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 1426/H/1995/2.