AVI 2016.3.20 A kézbesítés időpontja nem változik, ha az ügyvéd az iratot hivatalosan átveszi és az adóhatóság utóbb postai úton is megküldi [2003. évi XCII. törvény 124. § (1) bekezdés]

A felperesnél az adóhatóság 2002-2003. évekre bevallások utólagos vizsgálatát végezte valamennyi adónemben. 2009. augusztus 26-án kelt elsőfokú határozatában megállapította, hogy a felperes terhére 2003. évre 233 950 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet áll fenn, amelynek, valamint járulékainak megfizetésére kötelezte. Rögzítette, hogy 2002. évre elévülés miatt megállapítást nem tett.

A határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő.

A másodfokú hatóság 2009. december 19-én kelt határozatával megváltoztatta az elsőfokú határozatot, és csupán a nyugdíjjárulék, valamint a tételes egészségügyi hozzájárulás adónemben állapított meg 35 550 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet és szabta ki járulékait. Személyi jövedelemadóban és százalékos egészségügyi hozzájárulásban megállapítást nem tett.

A másodfokú határozattal szemben a felperes keresetet nyújtott be, amelyben mindenek előtt közölte, hogy álláspontja szerint a másodfokú határozatban foglalt kötelezés - amelyet 2010. január 4-én vett át - 2009. december 31-én elévült. Ezáltal a határozat jogszabálysértővé vált. Kérte annak hatályon kívül helyezését és az alperes perköltségben marasztalását. Hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 164. § (1) bekezdésére, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 128. § (3) bekezdésére, 78. § (6) bekezdésére.

Az alperes nyilatkozatában a kereset elutasítását kérte. Részletesen ismertette a határozat kézbesítésének körülményeit. E szerint 2009. december 21-én a postai kézbesítés kezdeményezésével egyidőben hivatali kézbesítő útján is megkísérelte a másodfokú határozatot a felperest képviselő ügyvéd irodájába kézbesíteni. Ott egy ismeretlen személy közölte, hogy nem veszi át a küldeményt, mert szabadság miatt nincs az irodában arra jogosult személy. Javasolta a levelet az iroda postafiók címére elküldeni. Erről az adóhivatal ügyintézője hivatalos feljegyzést készített. December 22-én négy adóhivatali dolgozó ismét megkísérelte a hivatali kézbesítést közvetlenül az ügyvédi irodába, ahol ekkor már jelen volt H.-né dr. P. D. ügyvéd, aki közölte, hogy a levelet nem veszi át, ugyanis erre nem terjed ki meghatalmazása. A történteket az alperes úgy minősítette, hogy - figyelemmel a Ket. 78. § (5) bekezdésére, a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm.rend. (továbbiakban: R.) 1. § (1) bekezdésére, 30. § (5) bekezdésére, valamint az Art. 124. § (2) bekezdésére - a jelenlévő ügyvéd a küldemény átvételét nem tagadhatta volna meg, ugyanis az ügyvédi meghatalmazás dr. E. Zs. ügyvéd mellett helyettesként tartalmazta H.-né dr. P. D. nevét is. Ennek alapján tehát nevezett ügyvéd azzal, hogy nem vette át a hivatalos levelet, előidézte az "átvétel megtagadása" joghatásait. Ez azt jelenti, hogy az irat 2009. december 22-én kézbesítettnek minősült, miáltal az abban foglalt kötelezés nem évült el. Megjegyezte még az alperes, hogyha ezt a kézbesítési dátumot veszik alapul, akkor a keresetlevél el is késett.

A Fővárosi Törvényszék 14.K.31.081/2011/7. számú ítéletével a keresetet elutasította. A meghatalmazás alapján megállapította, hogy az semmilyen korlátozó kikötést nem tartalmaz a helyettesítésre vagy bármely eljárási cselekményre, így az iratok átvételére sem. December 22-én az átvétel megtagadása a helyettes ügyvéd által azt jelentette, hogy az irat kézbesítettnek minősült. Nincs jelentősége annak, hogy mindezzel párhuzamosan a postai kézbesítés is megtörtént 2010. január 4-én, sőt annak sem, hogy a kézbesítés időpontjáról az alperes jogi főosztálya kiadott egy téves tájékoztatást, amit később azonban módosított.

A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint az ügy eldöntése során releváns jogszabály az R. 16. § (1)-(2) bekezdései, 18. § (1) bekezdés, 19. § (1) bekezdés a)-b) pontja, 20. § (1) bekezdés a)-f) pontjai és 30. § (5) bekezdése. A per lényegi kérdése az, hogy a meghatalmazáson szereplő "helyettesítésre jogosult személy" fogalma nem azonos az "egyéb jogosult átvevő" terminológiájával. Érthetetlennek találta felperes, hogy miért kézbesítette posta útján is a határozatot az alperes, ha meglátása szerint beállt december 22-én a kézbesítési vélelem. Egyébiránt a postára adás a boríték szerint 2009. december 28-án történt. A felperes szerint az alperes maga is bizonytalan volt az irat joghatályos közlése időpontját illetően, hiszen először január 4-ét jelölte meg a kézbesítés dátumaként egy tájékoztató levélben, amit csak egy év múlva helyesbített. Minderre tekintettel kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, új határozat hozatalát, amely a keresetnek helyt ad, vagy az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását.

Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte. Hivatkozott még az R. 1. § (1) bekezdés a)-b) pontjára, a Ket. 40. § (7) bekezdésére, és az Ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (továbbiakban: Ütv.) 26. § (5) bekezdésére, ezzel mintegy megerősítve a korábbi álláspontját. Megismételte, hogy a perben többször felemlített tájékoztató levélnek az ügy eldöntése szempontjából semmilyen jelentősége nincs.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.