BH 2013.9.237 A szándékegység folytán nem lopásért, hanem rablásért felel a részes, ha felismeri, hogy a tettes a sértett ellenállása esetén a dolog elvétele végett erőszakot is alkalmazni fog, ám ez elé - bár megtehetné - nem állít korlátot [1978. évi IV. törvény 321. § (1) bek.].

A városi bíróság a 2011. április 13. napján kihirdetett ítéletével

- bűnösnek mondta ki a II. rendű terheltet társtettesként, a IV. rendű terheltet felbujtóként, csoportosan elkövetett rablás bűntettében [Btk. 321. § (1) bekezdés, (3) bekezdés c) pont], s ezért

- a II. rendű terheltet 6 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra, a IV. rendű terheltet 6 év fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá

- mindkét terhelttel szemben elrendelte egy-egy korábbi ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtását.

A kétirányú fellebbezések alapján eljárt másodfokú bíróság a 2012. március 13. napján hozott ítéletével az elsőfokú ítéletet a II. rendű és IV. rendű terhelt tekintetében akként változtatta meg, hogy a bűncselekmény megnevezéséből mellőzte a csoportosan elkövetésre utalást, egyebekben a II. rendű és IV. rendű terhelt tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. rendű terhelt a védője útján, és a IV. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

A Kúria a felülvizsgálati ügyeket egyesítette.

A II. rendű terhelt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjának első fordulatát megjelölve, a rablás bűntette Btk. 321. § (1) bekezdése szerinti alapesetének minősítése és a büntetés enyhítése érdekében terjesztette elő az indítványát.

Indokai szerint

- a csoportosan elkövetett rablás bűntettekénti minősítés téves, mivel a terheltek kifigyelték, hogy a sértett 6 és 7 óra között szokott boltba menni, és távollétében "besurranásos lopást" kívántak elkövetni,

- a IV. rendű terhelt felbujtása és a III. rendű terhelt figyelése is kizárólag ehhez járult, mert személy elleni erőszak alkalmazásában nem állapodtak meg,

- álláspontját "a megállapított tényállással szemben" fejtette ki.

A IV. rendű terhelt védője törvénysértő minősítés miatt, lopáskénti minősítés és enyhítés, a végrehajtás felfüggesztése érdekében terjesztette elő az indítványát.

Indokai szerint

- csak annyi bizonyított, hogy a IV. rendű terhelt a pénz megszerzésére bujtotta föl a társait, és a pénzt az idős sértettől besurranással is meg lehetett volna szerezni,

- nem bizonyított, hogy a IV. rendű terhelt tudta vagy tudnia kellett, hogy a tettesek erőszakot alkalmaznak majd, azaz a lopásnak készülő elkövetés rablásba fordul, a IV. rendű terhelt az elkövetéskor ezen tényről nem tudott, így a Btk. 27. § (1) bekezdése szerint a rablásért nem büntethető,

- a IV. rendű terhelt valóban azt nyilatkozta a tárgyaláson, hogy nem érdekelte, hogy a sértett elmegy-e a boltba, ám ebből sem következik az erőszak alkalmazásának tudata,

- egyebekben pedig a IV. rendű terhelt nem is volt egy csoport tagjaként bűnsegéd, mert a munkáltatójának kívánalmára minden munkanapon reggel munkába vitte a sértett fiát, vagyis az nem az elkövetést szolgálta, s így közömbös, hogy "a bűncselekmény elkövetésének időpontját az elkövetők ehhez a cselekményhez kötötték".

A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványokat egyaránt törvényben kizártnak tartotta, és tanácsülésen az elutasításukat szorgalmazta.

A Legfőbb Ügyészség utalt rá, hogy az eljárt bíróságok egyaránt megállapították, miszerint valamennyi terhelt szándéka rablásra irányult (elsőfokú ítélet 18. oldal utolsó és 19. oldal 1. bekezdés, másodfokú ítélet 2. oldal 5-6. bekezdés). A tudati tények vitatása az irányadó tényállás támadását jelenti, ami törvényben kizárt (BH 2011.3.).

A IV. rendű terheltet érintően jelezte, hogy a bűnsegédi jellegű magatartás vitatásának jelentősége sincs, mert a másik három terhelt részvétele az ő tevőleges közreműködése nélkül is megalapozza a csoportos elkövetés megállapíthatóságát.

A II. rendű terhelt 2013. február 6-án kelt észrevétele szerint a IV. rendű terhelt lopásra adott tippet, a sértett fiát ezért vitte el dolgozni, és a III. rendű terheltnek is lopásról volt tudomása, valamint neki, a II. rendű terheltnek a szándéka sem irányult rablásra.

A III. rendű terhelt az elkövetést figyeléssel nem segíthette, mert egy kilométerre várakozott. Sérelmezte még, hogy enyhítő körülményként nem vették figyelembe, miszerint még nem volt börtönben, fiatal felnőtt és súlyos beteg édesanyjának hivatalos ápolója.

A Kúria a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.

A II. rendű terhelt védője az indítványt fenntartotta. Álláspontja szerint a tényállásban nincs szó a III. rendű és a IV. rendű terheltek szándékáról, ezért nem derül ki, hogy miért tudtak volna az erőszakról. Így az elkövetés csoportoskénti minősítésének nincs alapja.

A IV. rendű terhelt védője is fenntartotta az indítványt, és egyetértőleg csatlakozott a II. rendű terhelt védőjének álláspontjához.

A Legfőbb Ügyészség képviselője az átiratban foglaltakat ugyancsak fenntartotta. Kifejtette, hogy az ítéleti tényálláshoz tartozik az indokolás bármely részében rögzített ténymegállapítás, ideértve a terheltek tudatára vonatkozó következtetéseket is. Az indítványok indokai eltérőek, a terheltek védekezésében foglaltakra épülő tényállás esetén foghatnának helyt.

A IV. rendű terhelt csatlakozott a védője által mondottakhoz, és megbánását hangoztatta.

A felülvizsgálati indítványok nem alaposak.

A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja.

Felülvizsgálatban a felülbírálat

- az indítványhoz [Be. 423. § (4) bekezdés],

- a jogerős határozatban megállapított, s nem támadható tényálláshoz [Be. 423. § (1) bekezdés] és

- főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 423. § (2) bekezdés]