BH 2011.1.3 I. A közúti veszélyeztetés bűntettét eshetőleges szándékkal valósítja meg, aki az előzéssel kapcsolatos közúti közlekedési szabály szándékos megszegésével nyergesvontatóból és pótkocsiból álló járműszerelvénnyel az előtte szabályosan lassító mikrobuszt vészfékezésre és hirtelen irányváltoztatásra kényszeríti, aminek következtében e járművet a vezetője a jobb oldali járdára felhajtva tudja megállítani [Btk. 13. §, 186. § (1) bek., KRESZ 34. § (1) bek. e) pont].

II. A tudati tények vitatása a jogerős határozat által megállapított tényállás támadásának tekintendő, emiatt a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt [Be. 423. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2007. év október hó 26. napján meghozott ítéletével a terhelt bűnösségét közúti veszélyeztetés bűntettében, garázdaság vétségében és könnyű testi sértés vétségében állapította meg. Ezért őt - halmazati büntetésül - 4 hónap börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a bíróság korábbi - 2003. év október hó 9. napján jogerős - ítéletével kiszabott 1 év börtönbüntetés végrehajtását.

Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása szerint a terhelt 2005. év április hó 7. napján a hajnali órákban Ny. belterületén vezette a Volvo nyergesvontatóból és pótkocsiból álló járműszerelvényt, amikor egy gyalogos átkelőhely előtt utolérte a vele azonos irányban, előtte haladó és a sárgán villogó fényjelzés miatt lassító V. H. által vezetett mikrobuszt. A terhelt az előtte haladó jármű fékezését indokolatlannak tartotta, ezért a sértett járművét megelőzte és úgy tért vissza a forgalmi sávjába, hogy a járműszerelvény pótkocsijával a menetirány szerinti jobb oldali forgalmi sávot keresztben teljesen elfoglalta. V. H. sértett az ütközés elkerülése érdekében vészfékezésre és hirtelen irányváltoztatásra kényszerült, és a jobb oldali járdára felhajtva tudott csak megállni.

A terhelt magatartása a sértett életét és testi épségét közvetlenül veszélyeztette.

A terhelt a megállást követően kiszállt, V. H. sértetthez ment, majd egy esetben tenyérrel arcul ütötte őt. A bántalmazás következtében a sértett arczúzódást, nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.

A terhelt közterületen tanúsított erőszakos, kihívóan közösségellenes magatartása alkalmas volt arra, hogy a cselekményt észlelőkben megbotránkozást és riadalmat keltsen.

V. H. sértett a könnyű testi sértés vétsége miatt 2005. év április hó 7. napján terjesztett elő magánindítványt, az ügyész a vád képviseletét átvette.

A bíróság megállapította, hogy a terhelt közlekedése során a KRESZ 34. § (1) bekezdés e) pontjában írt rendelkezését szegte meg, amikor az általa vezetett járműszerelvénnyel az előzés befejezésekor úgy tért vissza a forgalmi sávba, hogy a másik gépkocsi vezetőjét leszorította az úttestről. A terhelti és a sértetti jármű közötti terjedelmi és súlykülönbségre figyelemmel a sérülés bekövetkezésének lehetősége fennállott, a terhelt a szándékos közlekedési szabályszegést ebbe belenyugodva valósította meg.

Az ügyész által a büntetés súlyosításáért - közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés kiszabásáért -, illetve a terhelt és védője felmentésért bejelentett fellebbezése folytán másodfokon eljáró megyei bíróság a 2008. év november hó 18. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének büntetést kiszabó rendelkezését megváltoztatta. A terheltet mellékbüntetésül 2 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra is ítélte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt, amelyben a megtámadott határozatok megváltoztatását és a terhelt valamennyi bűncselekmény alóli felmentését indítványozta.

Érvelése szerint a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét a közúti veszélyeztetés büntettében és a garázdaság vétségében. Vitatta, hogy a terhelt közlekedési magatartása a sértettet közvetlenül veszélyeztette volna, mivel a két jármű közötti távolság a megálláskor 4 méter volt. A terhelt terhére a törvényi tényállás megvalósításához szükséges szándékosság egyik formája sem állapítható meg. Mindemellett a védő sérelmezte, hogy a bíróságok a terhelt következetes tagadásával szemben a sértetti előadást fogadták el, amit semmilyen bizonyíték nem támasztott alá. Vélekedése szerint a sértett karjának esetleges megragadása nem vonható a garázdaság törvényi tényállásában megkívánt erőszakos magatartás körébe, és a kihívó közösségellenesség is hiányzik, miként a cselekmény hajnali időpontjára figyelemmel csekély volt annak a valószínűsége, hogy azt valaki látja és megbotránkozik rajta.

A büntető anyagi jogi természetű érvei mellett a felülvizsgálat okaként a védő eljárási szabálysértésre is hivatkozott: a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjában megjelölt indokolási kötelezettség megszegését, továbbá a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) pontjában írt magánindítvány hiányát is sérelmezte. A terhelt testi sértésként értékelt bűncselekménye legfeljebb tettleges becsületsértés vétségének minősülhet, ezért a magánindítványban megjelölt könnyű testi sértés vétsége helyett más bűncselekmény megállapítására nincs törvényes lehetőség.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak értékelve, a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján tartott nyilvános ülésen az indítványozó által felhozott érveket a felülvizsgálat törvényileg szabályozott okainak tükrében vizsgálta.

Megállapította, hogy a védői hivatkozásban szereplő olyan eljárási jogsértés [Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja], amely a jogerős bírói döntés hatályon kívül helyezését eredményezné - nem valósult meg.