15/2024. JEH határozat
a Kúria Jogegységi Panasz Tanács határozata (Jpe.IV.60.004/2024/11. szám) a hatálytalanság, illetve a teljesítés lehetetlenné válása szabályainak alkalmazhatóságáról a hatósági jóváhagyás hiánya miatt hatálytalan szerződés esetén
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Kúria P.VII. tanácsának előzetes döntéshozatali indítványa alapján a hatálytalanság, illetve a teljesítés lehetetlenné válása szabályainak a hatósági jóváhagyás hiánya miatt hatálytalan szerződés esetén való alkalmazhatósága tárgyában meghozta a következő
jogegységi határozatot:
1. A hatósági jóváhagyás hiánya a szerződés hatálytalansága folytán az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását vonja maga után, ezért nem értékelhető egyszersmind a szerződésszegés körében a teljesítés lehetetlenné válását előidéző okként is.
2. A Pfv.21.793/2017/6. számú határozat és bármely más határozat ezzel ellentétes jogértelmezése a továbbiakban nem hivatkozható kötelező erejű jogértelmezésként.
3. A Kúria indítványozó tanácsa a Kúria Pfv.21.793/2017/6. számú határozatának jogértelmezésétől eltérhet.
Indokolás
I.
[1] A Kúria előtt Pfv.20.393/2023. számon indult felülvizsgálati eljárásban az eljáró tanács (a továbbiakban: indítványozó tanács) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 33. § (1) bekezdés b) pontjában biztosított jogkörében eljárva a 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő a jogegység érdekében, mert jogkérdésben el kíván térni a Kúria Pfv.21.793/2017/6. számú, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett határozatától (a továbbiakban: referenciahatározat) a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:119. § (2) bekezdésének, illetve a 6:179. § (1) bekezdésének értelmezése körében.
[2] Az indítványozó tanács az előtte folyamatban lévő eljárást a Bszi. 32. § (2) bekezdése szerint felfüggesztette a jogegységi eljárás befejezéséig.
II.
[3] Az indítványozó tanács előtt indult felülvizsgálati eljárás tényállása szerint a kormányhivatal jóváhagyásának függvényében hatályosuló, 2020. szeptember 29-én kötött adásvételi szerződés jóváhagyását a kormányhivatal 2021. május 12-én megtagadta, majd a határozatát 2021. július 30-án visszavonta, és az új eljárás eredményeként a peres felek szerződését 2021. augusztus 3-án jóváhagyta.
[4] A felperes vevők elsődleges keresete szerint a jóváhagyás megtagadásával az alperes eladóval kötött adásvételi szerződésük nem vált hatályossá, az a referenciahatározat által követett jogértelmezés alapján megszűnt, ezért az általuk foglaló címen fizetett pénzösszeg visszajár. Álláspontjuk lényege úgy foglalható össze, hogy a szerződés megszűnésére figyelemmel a közigazgatási határozat utólagos visszavonásának, majd a kormányhivatal jóváhagyásának a szerződésre kihatása nincs.
[5] A felperesek által hivatkozott referenciahatározat hasonló tényállása szerint a mezőgazdasági szakigazgatási szerv jóváhagyást megtagadó határozata folytán a felek által kötött adásvételi szerződés nem lépett hatályba, a felperes vevő pedig keresetével elsődlegesen a Ptk. 1:5. §-ára, másodlagosan a 6:184. §-ára hivatkozással az alperes eladók bejegyzésre alkalmas szerződésnek megfelelő jognyilatkozatának ítélettel történő pótlását, míg harmadlagosan az érvénytelenségi jogkövetkezmények közül a szerződés érvényessé nyilvánítását kérte. A Kúria a kereset elutasítását helybenhagyó jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, rámutatott: szakhatósági jóváhagyás hiányában a szerződés nem vált hatályossá, annak teljesítése nem követelhető. Miután a teljesítés lehetetlenné vált, a szerződés megszűnt [Ptk. 6:179. § (1) bekezdés].
[6] Az indítványozó tanács előtt indult ügyben az elsőfokú bíróság követte a referenciahatározatban kifejtetteket, és az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta. Megállapította, hogy a peres felek egyike sem indított közigazgatási pert a jóváhagyást megtagadó határozattal szemben, így a Ptk. 6:118. § (2) bekezdése szerinti "függő jogi helyzet megszűnt, a teljesítés lehetetlenné vált; a szerződés megszűnt". Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a referenciahatározattól eltérően az elsődleges keresetet érintően meghozott részítéletével a keresetet elutasította. Rögzítette, hogy a Ptk. a hatósági jóváhagyás hiánya miatt hatályba nem lépő szerződés alapján történt teljesítésekre az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását rendeli, a lehetetlenülés jogkövetkezményeinek alkalmazása ugyanezen okra tekintettel kizárt. A jóváhagyás megtagadása folytán nem hatályosuló szerződést az érvénytelenség szabályai szerint fel kell számolni. Jelen esetben azonban a kormányhivatal az adásvételi szerződést végül jóváhagyta, ezzel az a megkötésének időpontjára visszamenőleg hatályossá vált.
[7] A másodfokú bíróság szerint a felek a megtagadó, majd a visszavonó és végül a szerződést jóváhagyó közigazgatási határozatot követően is tárgyaltak egymással, a szerződési feltételek módosítását tervezték, megállapodásra jutniuk azonban nem sikerült, ezért a felperesek utóbb elálltak a szerződéstől. Mivel az elsőfokú bíróság a felperesek - elállásra alapított - másodlagos keresetét érdemben nem vizsgálta, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságot új eljárásra és a másodlagos kereset tárgyában történő határozathozatalra utasította.
[8] A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felperesek a jogerős részítélet hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték.
[9] Érvelésük szerint nincs akadálya annak, hogy a kormányhivatal jóváhagyásának megtagadása miatt hatálytalan szerződés esetében az érvénytelenség jogkövetkezményei mellett a lehetetlenülés szabályait is alkalmazzák. A hatálytalan, de érvényes szerződés lehetetlenülése ugyanis bekövetkezhet, ezért a jogerős részítélet jogkérdésben indokolatlanul tért el a referenciahatározattól.
[10] Álláspontjuk szerint a kormányhivatal jóváhagyást megtagadó határozata a szerződés jogi értelemben vett lehetetlenülését idézte elő, és mivel a lehetetlenülés folytán a szerződés megszűnt, részükre a foglaló visszajár.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályban tartására irányult. Mindenben egyetértett a másodfokú bíróság jogi indokaival, kiemelve, hogy a felperesek által hivatkozott referenciahatározat és a jelenlegi ügy között az összevetéshez szükséges ügyazonosság sem áll fenn. Jelentőséget tulajdonított annak, hogy a referenciahatározat tényállása szerint a hatóság egyetlen, a jóváhagyást megtagadó határozatot hozott, míg a mostani ügyben három közigazgatási határozat keletkezett: a kormányhivatal először megtagadta a jóváhagyást, majd a határozatát visszavonta, végül harmadik határozatával a felek szerződését jóváhagyta. Álláspontja szerint mindez a történeti tényállások olyan jelentős különbségét eredményezi, amely az ügyazonosságot kizárja, ennek hiányában pedig a jogvitát a felperesek által hivatkozott referenciahatározatra tekintet nélkül kell elbírálni. A másodfokú bíróság ennek megfelelően meghozott, az elsődleges keresetet elutasító döntése helyes.
III.
[12] Az indítványozó tanács szerint a felülvizsgálat tárgyát képező ügy és a referenciahatározat között az elvi jelentőségű jogkérdés szempontjából az ügyazonosság fennáll: mindkét esetben volt olyan időszak, amikor a közigazgatási hatóság megtagadó határozata folytán követendő eljárásról kellett állást foglalni a felek jogvitájában. Amennyiben az indítványozó tanács a referenciahatározatban foglaltakat követi, a jóváhagyás megtagadásával a szerződést a jelen ügyben is ipso iure megszűntnek kell tekinteni, így az utóbb keletkezett visszavonó, majd a szerződést jóváhagyó közigazgatási határozatoknak a megszűnt szerződésre kihatásuk nincs.
[13] Ezzel ellentétben az indítványozó tanács úgy ítéli meg, hogy a referenciahatározat tévesen alkalmazza a Ptk. 6:119. § (2) bekezdésének kifejezett előírásával, az érvénytelenségi jogkövetkezményekkel szemben a szerződésszegés jogkövetkezményeit [Ptk. 6:179. § (1) bekezdés szerinti lehetetlenülés], ugyanis nem a szerződés teljesítése, hanem annak hatályosulása "lehetetlenült", amelyre a Ptk. hivatkozott speciális szabálya az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását rendeli. A két jogkövetkezmény egyidejű érvényesülése az indítványozó tanács álláspontja szerint kizárt, a Ptk. szabályaival ellentétes.
[14] Az indítványozó tanács abból indult ki, hogy a jóváhagyás megtagadása miatt hatálytalan szerződés alapján történt teljesítéseket illetően a felek az érvénytelenség jogkövetkezményeire vannak utalva, e körben további együttműködésre kötelesek, a szerződési szabadság elvének megfelelően attól sincsenek elzárva, hogy a megállapodás módosításáról tárgyaljanak, vagy hivatalból meghozott visszavonó, majd jóváhagyó határozat szerint járjanak el. Kiemelte, hogy ha a felek az utóbbiakat követik - ugyancsak a perbeli esetben történteknek megfelelően -, továbbra is kötelemben maradnak, és a kormányhivatal utóbb meghozott jóváhagyó döntésének megfelelő új helyzetben érvényes és hatályos szerződés alapján tárgyalhatnak tovább.
[15] Az indítványozó tanácsnak az előzőek értelmében abban az elvi jelentőségű jogkérdésben kell állást foglalnia, hogy a hatóság jóváhagyást megtagadó döntése esetén alkalmazhatók-e a lehetetlenülés - azaz a szerződésszegés - jogkövetkezményei, vagy a Ptk. értelmében kizárólag az érvénytelenségi jogkövetkezmények az irányadók. Előbbi esetben az érvényes, de hatálytalan szerződés a jóváhagyás megtagadásával megszűnik, és a már teljesített szolgáltatások elszámolásának van helye, ami adott esetben a foglalóként átadott pénzösszeg visszafizetésének terhét rója az alperesre. Az érvénytelenség jogkövetkezményei ezzel szemben maguk is többirányúak lehetnek: a jogügylet sajátosságaihoz képest lehetőség van a szerződés érvényessé nyilvánítására, az eredeti állapot helyreállítására vagy az alaptalan gazdagodás pénzbeni megtérítésére. Hangsúlyozták, hogy a hatósági jóváhagyás megtagadása miatt a Kúria P.VI. tanácsa előtt folyamatban volt ügyben a felperes a szerződés érvényessé nyilvánítását kérte a bíróságtól, és e tényállás alapján foglalt úgy állást az eljáró tanács, hogy a jóváhagyás megtagadásával a teljesítés lehetetlenült, az ennek folytán megszűnő szerződésre tekintettel nincs mód az érvénytelenség kiküszöbölésére. Abban az esetben tehát, ha az indítványozó tanács a referenciahatározatban kifejezésre juttatott értelmezést követi, az előtte folyó ügyben a kormányhivatal utóbb hozott visszavonó, majd a hozzájárulást megadó határozatának figyelmen kívül hagyásával a teljesítés lehetetlenülésére vonatkozó szabályok szerint az alperest a foglalóként átadott pénzösszeg visszafizetésére kellene köteleznie [Ptk. 6:179. § (1) bekezdés].
[16] A referenciahatározatban kifejtettekkel szemben az indítványozó tanács álláspontja az, hogy a törvényi szabályozás a jogintézményi kereteket a kötelmi jog alapvetően diszpozitív szabályai között is kógens módon határozza meg. Amennyiben az adott helyzetre, a hatálytalan szerződés alapján történt teljesítésekre az érvénytelenség jogkövetkezményeit rendeli alkalmazni, sem a bíróság, sem a peres felek nem térhetnek át a szerződésszegés jogkövetkezményeire, a teljesítés lehetetlenné válását pedig ez utóbbi szabályok között nevesíti a Ptk. A konkrét esetben a felperesek végül az alperes szerződésszegésére hivatkozva elálltak a szerződéstől, erre azonban már a kormányhivatal által jóváhagyott, azaz érvényes és hatályos szerződés alapján került sor. A hatósági jóváhagyás megtagadása folytán hatályba nem lépő szerződésre a Ptk. értelmében kizárólag az érvénytelenség jogkövetkezményei alkalmazhatók. Amennyiben azonban a kormányhivatal utóbb - a megtagadó határozatát visszavonva - a szerződés jóváhagyásáról dönt, és ebben az időpontban a felek a kötelmet még nem számolták fel, az utólagos jóváhagyással szerződésük hatályossá válik. A hatóság jóváhagyásától függően hatályosuló szerződések [Ptk. 6:118. § (1) bekezdés] esetén ugyanis - az indítványozó tanács véleménye szerint - nem lehet eltekinteni attól, hogy a hatályosulás folyamata a hatósági eljárás saját szabályrendszerének is alávetett: az adott esetben a kormányhivatal saját hatáskörben, hivatalból dönthet határozata visszavonásáról, és ezt követően új, akár ellentétes tartalmú határozatot is hozhat. Tekintve, hogy a visszavonással a korábbi - jelen esetben megtagadó -határozat nem létezőnek minősül, az indítványozó tanács úgy foglalt állást, hogy a felek jogviszonyára az utóbb meghozott jóváhagyó határozat az irányadó, azaz az adásvételi szerződés hatályosul, az érvényes és hatályos szerződésre pedig a továbbiakban már alkalmazhatók a szerződésszegés szabályai, ahogyan az adott esetben a felperesek is ennek megfelelően eljárva, az alperes szerződésszegésére hivatkozva álltak el a szerződéstől.
[17] Az indítványozó tanács álláspontja az, hogy az előzőekben kifejtettek értelmében a referenciahatározatban követett jogértelmezés nem tartható fenn: a hatósági jóváhagyás hiányában hatályba nem lépő szerződésre a Ptk. értelmében kizárólag az érvénytelenség jogkövetkezményei az irányadók, és nincs mód a szerződésszegés, ezen belül a lehetetlenülés szabályainak alkalmazására.
[18] A kifejtettek alapján az indítványozó tanács szerint indokolt határozott különbséget tenni a hatósági jóváhagyás hiányában nem hatályosuló szerződés, illetve az érvényes és hatályos szerződés megszegésének jogkövetkezményei: az érvénytelenség és a teljesítés lehetetlenné válásának következményei között. Mivel az indítványozó tanács álláspontja szerint a két jogkövetkezmény egyidejű, esetleg vagylagos alkalmazására a kifejtettek szerint nincs jogszabályi lehetőség, a hatósági jóváhagyás hiánya miatt hatálytalan szerződés alapján történt teljesítéseket - a konkrét eset sajátosságainak megfelelően - a Ptk. szerinti érvénytelenség fogalmi körén belül kívánja megítélni azzal, hogy a jóváhagyás megtagadása - a törvény kifejezett rendelkezésével ellentétesen -nem értékelhető egyidejűleg a lehetetlenülést előidéző mozzanatként is.
[19] Az indítványozó tanács mindezt szem előtt tartva arra a következtetésre jutott, hogy a referenciahatározatban követett jogértelmezés a Ptk. alkalmazási körében nem tartható fenn: a hatósági jóváhagyás hiánya nem értékelhető a teljesítés lehetetlenülését előidéző okként, hanem az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását vonja maga után.
IV.
[20] A legfőbb ügyész a Bszi. 37. § (2) bekezdése alapján tett nyilatkozatában az indítványozó tanács álláspontjával értett egyet.
[21] Bemutatta az érvénytelenség, hatálytalanság, illetve a teljesítés lehetetlenülése jogdogmatikai hátterét, a Ptk. kodifikációja során figyelembe vett szempontokat, illetve a jogkérdés helyes megítéléséhez szükséges tételes jogi rendelkezéseket. Kiemelte, hogy mind a hatósági jóváhagyás hiánya, mind pedig a teljesítés lehetetlenné válása a szerződéskötés után beállott olyan körülmény, amely miatt a szerződésszerű teljesítés nem lehetséges. Mindemellett fontosnak tartotta, hogy a Ptk. az alkalmazandó jogkövetkezményeket értelemszerűen, az azt kiváltó körülményeknek megfelelően különbözteti meg, azaz a két említett esetben a jogkövetkezmények nem azonosak.
[22] Rámutatott: a létező, érvényes, ugyanakkor mégis hatálytalan szerződés nem képes a felek által kívánt joghatás kiváltására, így a korábban nyújtott szolgáltatásokat, kifizetéseket kell az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásával elszámolni. Az érvénytelenség jogkövetkezményei közül a konkrét esetben azok alkalmazhatók, amelyek a hatálytalan szerződés alapján esetlegesen már bekövetkezett vagyoneltolódás megszüntetését célozzák.
[23] Kifejtette, hogy a teljesítés lehetetlenné válása miatt megszűnő szerződés alapján a felek nem tartoznak egymásnak szolgáltatásokkal, az addig nyújtottakat pedig el kell számolniuk. Az elszámolásra a Ptk. a felek felelősségétől függő, az érvénytelenség jogkövetkezményeitől eltérő jogkövetkezményi rendszert alkalmaz, a 6:180. § alapján a lehetetlenülést előidéző ok és a felek felelőssége az, ami meghatározza az alkalmazandó jogkövetkezményt.
[24] Rögzítette, hogy bár a Ptk. a kötelmi jog körében alapvetően diszpozitív szabályokat tartalmaz, az eltérést nem engedő (kógens) normák közé tartoznak mindazok - a felek akaratán túlmutató rendelkezések - amelyek a jogintézmény lényegét, "törvényi tartalmát" határozzák meg. Ide sorolhatók a hatálytalanság, illetve a lehetetlenülés alapvető szabályai is, továbbá az ezek jogkövetkezményeit meghatározó rendelkezések is. Ebből következően a legfőbb ügyész álláspontja szerint a hatálytalanság és a lehetetlenülés szabályaitól, valamint a jogkövetkezményeiktől való eltérés nem lehetséges, továbbá ugyanarra a jogi feltételre és tényre való egyidejű, egymás melletti alkalmazásuk az eltérő szabályozás okán kizárt.
[25] A fentiek alapján a legfőbb ügyész következtetése szerint a hatósági jóváhagyás megtagadása miatt hatályba nem lépő szerződés esetében kizárólag az érvénytelenség jogkövetkezményei alkalmazhatók, ezért a Pfv.21.793/2017/6. számú precedenstől való eltérés indokolt.
V.
[26] A felperesek nyilatkozata szerint a referenciahatározattól való eltérés nem indokolt. Állították, hogy a referenciahatározat nem tartalmaz olyan - az indítványozó tanács által hivatkozott - jogértelmezést, amely szerint a hatálytalan szerződések alapján történt teljesítésekre nem a Ptk. 6:119. § (2) bekezdése lenne alkalmazandó. Ez a referenciahatározat alapjául szolgáló ügyben fel sem merült, hiszen abban az ügyben a hatálytalan szerződés alapján nem történt teljesítés. Hivatkoztak arra, hogy a referenciahatározat értelmében a hatálytalan szerződés is szerződés, következésképpen a szerződéses szabályok alkalmazandók rá, így ebből következően a lehetetlenülés is bekövetkezhet. Jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy az indítványozó tanács előtt folyamatban lévő ügyben a "hatálytalan szerződés megszűnésén" túl a hatálytalan szerződés alapján már teljesített szolgáltatások elszámolását is vizsgálni kell.
[27] Bemutatták a Ptk. kötelmi jogi rendelkezéseinek logikáját, az e jogegységi határozatban elemzett jogintézmények szabályait. Hangsúlyozták, hogy a Ptk. valamennyi szerződésre vonatkozó általános szabályait a konkrét esetben is alkalmazni kell. Következésképpen a szerződésszegés jogkövetkezményeinek alkalmazása a hatálytalan szerződés esetében sem kizárt, hiszen a Ptk. fogalomrendszerében szerződésszegésnek minősül bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradása. Így amennyiben a hatálytalan szerződés teljesítésére nem kerül sor, az önmagában szerződésszegést jelent, és a szerződésszegés jogkövetkezményeinek alkalmazását vonja maga után.
[28] Kifogásolták, hogy az indítványozó tanács nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a teljesítés lehetetlenné válása a Ptk. rendszerében, a szerkezeti elhelyezéséből is adódóan a szerződésszegésnek, azaz bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítése elmaradásának úgynevezett "egyéb esete". A Ptk. úgy rendelkezik, hogy ha a teljesítés lehetetlenné vált, a szerződés megszűnik. Ez a megszűnési ok valamennyi, így a hatálytalan szerződésekre is vonatkozik.
[29] Hivatkoztak arra, hogy a Ptk. pontosan meghatározza a hatálytalansági tényállásokat, ugyanakkor ha a Ptk. 6:118. § (3) bekezdése szerinti bármely eset bekövetkezik, az egyszersmind szerződésszegő magatartást is eredményez. Ezt az álláspontjukat nyilatkozatukban többször, többféleképpen megismételték, részletesen bemutatták, hogy a referenciahatározat alapján szerintük hogyan kell helyesen értékelni a kérdéssel érintett jogi helyzetet.
[30] A felperesek nyilatkozatukban felvetettek több, az indítvány által közvetlenül nem érintett, a felülvizsgálati ügyben esetlegesen jelentőséggel bíró körülményt, anyagi és eljárásjogi jogkérdést, azonban ezek részletes ismertetését - ide nem tartozásuk okán - a Jogegységi Panasz Tanács mellőzte.
[31] Az alperes az indítványozó tanács álláspontjával egyetértett. Hangsúlyozta, hogy a Ptk. érvénytelenségre és hatálytalanságra vonatkozó rendelkezései olyan kógens rendelkezések, amelyektől nem lehet eltérni. Álláspontja szerint a referenciahatározatban szereplő okfejtés a Ptk. 6:179. § (1) bekezdésére történő utalás mellőzésével helytálló. Vélekedése szerint ebben az ügyben a felülvizsgálati tanács a szó hétköznapi értelmében utalhatott a teljesítés lehetetlenülésére.
VI.
[32] A Jogegységi Panasz Tanács a következőkre alapozta döntését.
[33] Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy a Jogegységi Panasz Tanács az indítványozó tanács felülvizsgálati ügye és a referenciahatározat között megállapíthatónak látta az ügyazonosságot. Ennek indoka, hogy mindkét esetben ugyanazon jogszabályhelyek alkalmazásával abban az elvi jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy a hatósági jóváhagyás hiánya miatt hatályba nem lépő szerződés esetében alkalmazhatók-e a teljesítés lehetetlenné válására irányuló szabályok is, vagy kizárólag az érvénytelenség jogkövetkezményeit vonhatja le a bíróság. Ezzel összefüggésben tartalmazza a BHGY-ban közzétett referenciahatározat, hogy a Ptk. 6:118. § (3) bekezdése és 6:119. § (1) bekezdése értelmében "a szakhatósági jóváhagyás megtagadása folytán a felek által kötött adásvételi szerződés nem vált hatályossá, ezért a szerződés teljesítése nem követelhető. Miután a teljesítés lehetetlenné vált, a Ptk. 6:179. § (1) bekezdés alapján a szerződés megszűnt." Ezt a jogértelmezést építette be indokolásába az elsőfokú bíróság a 17.P.22.797/2021/29. számú ítélete [59] bekezdésében, majd ezzel ellentétesen foglalt állást az ügyben eljáró másodfokú bíróság a jogerős részítélet [15] bekezdésében. Mindebből következően a felülvizsgálati eljárásban a jogkérdés helyes megítélése nem mellőzhető, és ha az eljáró tanács nem ért egyet a referenciahatározatban foglaltakkal, helytállóan alkalmazza a Bszi. 33. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt indítványozói jogosultságát a helyes és a bíróságokra nézve is kötelező jogértelmezés megállapítása érdekében.
[34] Az ügyazonosság kérdését meghaladóan a Jogegységi Panasz Tanács a konkrét indítványozói felvetés megválaszolása előtt három, polgári jogi dogmatikai kérdés tisztázását tartja szükségesnek.
[35] Elsőként nem mellőzhető annak tisztázása, hogy a Ptk. szerződésekre vonatkozó szabályai - esetlegesen a Ptk.-ban való elhelyezkedésükre is figyelemmel - mennyiben kötelezőek a jogalanyokra, a szabályok alkalmazása vagy mellőzése során milyen elvekre kell figyelemmel lenni. Természetesen az nem vitás, hogy mind az érvénytelenség és hatálytalanság, mind a szerződésszegés szabályait "A szerződés általános szabályai" körében, a Ptk. Hatodik Könyv, Kötelmi Jog Második Részében helyezte el a jogalkotó. Ebből azonban nem vonható le olyan következtetés, hogy ezeket a szabályokat együttesen kellene alkalmazni minden olyan tényállás esetén, ami - látszólag - a jogszabályi diszpozíció körébe tartozik. Az említett szabályok elhelyezéséből nem következik az sem, hogy a szerződő felek vagy a bíróság maga dönthetne a rendelkezések alkalmazásáról, mellőzéséről, esetlegesen párhuzamos alkalmazásukról. A Ptk. 6:1. § (3) bekezdése, illetve a 6:59. § (2) bekezdés második mondata értelmében a felek a szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja. Ez, a szerződéses diszpozitivitást kimondó jogi norma azonban hangsúlyozottan kizárólag a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozik: a magánautonómia széles körű elismerése, az alanyi jogok szabad gyakorlásának elve a szerződések világában a szerződési szabadságban ölt testet, amelynek fontos eleme a szerződési tartalom alakításának szabadsága, ennek fő garanciáját jelenti a szerződési jogi normák döntő többségének engedő, diszpozitív jellege. Ez azt jelenti, hogy a szerződő felek a - jogaikat és kötelezettségeiket megállapító - szerződési szabályoktól egyező akarattal eltérhetnek. A Ptk.-hoz fűzött miniszteri indokolás ugyanakkor egyértelművé teszi azt is, hogy az eltérés joga csupán a jogok és kötelezettségek körében érvényesül. A jogintézményeket meghatározó normáktól (így például az érvénytelenségi okokat vagy az érvénytelenség jogkövetkezményeit meghatározó szabályoktól) a szerződő felek - főszabályként - nem térhetnek el.
[36] Másodikként egyértelművé kell tenni, hogy a Ptk. immár dogmatikailag is következetesen a szerződések létezését, e körben a szerződéses kötelmek ívét, a szabályozás szintjén is három szakaszra bontja, mégpedig az előző pontban említett kógens jelleggel. A Ptk. 6:63. § (2) bekezdése értelmében a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges és a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Ebből következően a szerződés lényeges elemei hiányában a szerződés nem jön létre (nemlétező szerződés). Ha a szerződés létrejött, de valamely, a törvényben meghatározott, a szerződés megkötésekor fennálló oknál fogva nem alkalmas a kívánt joghatás kiváltására, a szerződés érvénytelenségének szabályai alkalmazandók (Ptk. 6:88-107. §). Ha pedig a szerződés létrejött, érvénytelenségi ok sem áll fenn, de még nem váltja ki a szükséges joghatásokat, a hatálytalanság szabályaira kell figyelemmel lenni (Ptk. 6:116-120. §). A Ptk. hatálytalansági tényállásként említi a beleegyezéstől vagy jóváhagyástól függő szerződéseket a 6:118. §-ában. Az érvénytelenség és hatálytalanság szabályai oly módon is összefüggenek, hogy a Ptk. 6:119. § (2) bekezdése a hatálytalan szerződés alapján történt teljesítésekre az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek szabályait rendeli alkalmazni (Ptk. 6:108-115. §).
[37] Harmadikként szükséges kitérni arra is, hogy a fentebb vázolt módon létrejött, érvényes és hatályos szerződést a tartalmának megfelelően kell teljesíteni (Ptk. 6:34. §). Ennek elmaradása a szerződésszegés, amelynek szabályait - dogmatikailag helyesen - a szerződés teljesítését követően helyezte el a jogalkotó a szerződések általános szabályai körében. A Ptk. 6:137. §-a szerint: "A szerződés megszegését jelenti bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradása." A szerződéseket a felek megállapodása, a jogszabály diszpozitív és kógens rendelkezései, valamint esetenként a szokások töltik meg tartalommal. Ha bármely tartalmi elem tekintetében a szerződés nem teljesül, azaz a kötelezettség szerződésszerű teljesítése elmarad, szerződésszegés valósul meg. A szerződésszegés tehát a teljesítési létszakhoz kapcsolódó jogintézmény, a szerződés teljesítésének valamilyen rendellenességét, fogyatékosságát jelenti. Bár a Ptk. a szerződésszegés esetköreit nem sorolja fel teljeskörűen, a teljesítés lehetetlenné válását nevesíti és tételes szabályokkal rendezi. Ha a szerződés teljesítése a szerződéskötés után beállott körülmények miatt meghiúsul, a szerződés megszűnik. Mindebből következően a teljesítés lehetetlenné válása fogalmilag nem merülhet fel akkor, ha a szerződés nemlétezése, érvénytelensége vagy hatálytalansága folytán nem fejti ki a felek által szándékolt joghatást, tekintve, hogy ilyen esetben még a hatálytalan szerződéses kötelezettség teljesítése nem követelhető. A szerződésszegési okhoz képest eltérő az az eset, ha a szerződés már eleve lehetetlen szolgáltatásra irányul, amelynek szabályait - a Ptk.-hoz készült szakértői javaslatban bemutatott megoldás ellenében - az érvénytelenség körében helyezte el a jogalkotó [6:107. § (1) bekezdés].
[38] A kifejtetteket szem előtt tartva a Jogegységi Panasz Tanács az indítványban feltett konkrét kérdéssel összefüggésben a következőkre mutat rá.
[39] A tényállásban szereplő esetben az adásvételi szerződés megkötésével elérni kívánt joghatás eléréséhez nem volt mellőzhető a kormányhivatal hozzájárulása. Ez a jogi aktus a Ptk. 6:118. §-a körében értékelendő. A hivatkozott § (1) bekezdése szerint, ha a szerződés hatályosságához jogszabály harmadik személy beleegyezését vagy hatóság jóváhagyását teszi szükségessé, a beleegyezéssel vagy a jóváhagyással a szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleg válik hatályossá. E § (3) bekezdése értelmében ugyanakkor a szerződés nem válik hatályossá, ha a harmadik személy a beleegyezést vagy a hatóság a jóváhagyást nem adja meg, vagy ha arról a bármelyik fél által a másik féllel közölt megfelelő határidőn belül nem nyilatkozik.
[40] A Ptk. - Magyarország Alaptörvényének 28. cikk második mondatára figyelemmel áttekintett miniszteri indokolása szerint - a jogtudomány álláspontját jeleníti meg, amikor - a korábban hatályos törvénytől eltérően -úgy foglal állást, hogy harmadik személy jogszabály által megkívánt beleegyezésének vagy jogszabály által előírt hatósági jóváhagyásnak a hiánya nem a szerződés létrejöttét, hanem hatályosságát érinti. A Ptk. a szerződés hatálytalanságának valamennyi esetére rögzíti a 6:119. § (1) bekezdésében azt az általános tételt, hogy - mivel hatálytalan szerződés a felek által célzott joghatásokat nem képes kiváltani - a hatálytalan szerződés alapján teljesítés nem követelhető.
[41] Mivel a teljesítés kérdése fogalmilag fel sem merülhet, a Ptk. 6:119. § (2) bekezdése egységes jogkövetkezményként írja elő az érvénytelenség jogkövetkezményeire vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazását (Ptk. 6:108-115. §). Mindebből következően nem jöhet szóba a szerződés teljesítése körébe tartozó, a teljesítés lehetetlenné válásának vizsgálata. Az indítványozó tanács helytállóan jutott arra az álláspontra, hogy sem az eljáró bíróság, sem a felek nem dönthetnek úgy, hogy az egyébként kógens hatálytalansági szabályok helyett hatálytalan szerződés esetén a szerződésszegés szabályaira térnek át. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy a korábban nyújtott szolgáltatások nem számolhatók el, erre az elszámolásra a szerződés hatálytalansága folytán az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell megfelelően alkalmazni.
[42] A kifejtettek alapján a kormányhivatal döntéseit a felvázolt keretben, a hatálytalansági és érvénytelenségi szabályok alapján kell polgári jogi szempontból értékelni, ez azonban már a Kúria felülvizsgálati tanácsának hatáskörébe tartozik.
VII.
[43] Mindezekre tekintettel a Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 24. § (1) bekezdés c) pontja, 25. §-a, 32. § (1) bekezdés b) pontja, 33. § (1) bekezdés b) pontja, valamint 40. § (1) és (2) bekezdései alapján, a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítása érdekében [Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés] a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
[44] A Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 42. § (1) bekezdése alapján a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben, a BHGY-ban, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján közzéteszi.
[45] A jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező. Ettől az időponttól kezdve a Kúria BHGY-ban közzétett Pfv.21.793/2017/6. számú határozata indokolásának [9] bekezdésében foglalt és más hasonló jogértelmezés kötelező erejűként nem hivatkozható.
Budapest, 2024. október 28.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
a tanács elnöke,
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s. k.,
előadó bíró,
Dr. Farkas Katalin s. k.,
bíró, Dr. Kalas Tibor s. k.,
bíró,
Dr. Gyarmathy Judit s. k.,
bíró,
Dr. Gimesi Ágnes Zsuzsanna s. k.,
bíró,
Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s. k.,
bíró,
Molnár Ferencné dr. s. k.,
bíró,
Dr. Puskás Péter s. k.,
bíró,
Salamonné dr. Piltz Judit s. k.,
bíró,
Dr. Somogyi Gábor s. k.,
bíró,
Dr. Suba Ildikó s. k.,
bíró,
Dr. Szabó Klára s. k.,
bíró,
Dr. Stark Marianna s. k.,
bíró