BH 2013.2.36 36 I. A csoportosan elkövetett garázdaság bűntette csak a szándékegységben cselekvők terhére állapítható meg [Btk. 271. § (1) bek. (2) bek. a) pont].

II. A garázdaság vétsége nem állapítható meg alaki halmazatban a súlyos testi sértés bűntettével [34/2007. BK vélemény 2. pont].

III. Az enyhébb minősítésre hivatkozó felülvizsgálati indítvány csak akkor alapos, ha a törvénysértő minősítés törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte [Be. 416. § (1) bek. b) pont].

A városi bíróság a 2011. február 21. napján kelt ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 271. § (1) bekezdésében meghatározott és aszerint minősülő társtettesként elkövetett garázdaság vétségében, valamint a Btk. 170. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében.

Ezért őt - halmazati büntetésül - 10 hónap, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. A bíróság a terheltet előzetes mentesítésben részesítette.

A városi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapított tényállásában a személyi körülmények összefoglalását követően a következőket rögzítette:

Az I., II. és III. rendű terheltek 2009. november 28-ról 29-re virradó éjszaka egy apartmanházban szórakoztak a barátaik társaságában.

A november 29-én 1 óra körüli időben K. A. sértett is megjelent az apartmanház előtt azért, hogy S. T.-vel szokás szerint együtt induljanak szórakozni.

A III. rendű terhelt az apartmanház előtt tartózkodott S. T.-vel, amikor a sértett hozzájuk lépett. A sértett és a III. rendű terhelt haragos viszonyban voltak, korábbi munkahelyi konfliktus miatt.

A sértett és a III. rendű terhelt szóváltásba keveredtek egymással, melynek során a III. rendű terhelt K. A. sértettet felindulásában ököllel és tenyérrel, legalább 5 alkalommal kis erővel arcon ütötte. A sértett az ütésekkel szemben nem védekezett, hanem hátrálni kezdett.

A II. rendű terhelt időközben az apartmanházból kiment, és látta a sértett és a III. rendű terhelt közötti konfliktust. Emiatt nekitámadt a helyszínről már távozóban lévő K. A. sértettnek, és őt legalább 5 alkalommal arcon, és orron ütötte.

S. T. sértett megpróbálta megakadályozni a II. rendű terhelt cselekményének folytatását akként, hogy a II. rendű terhelt hátára ugrott, őt lefogta.

A II. rendű terhelt azért, hogy tőle megszabaduljon, S. T. sértett bal hüvelykujját megragadta, azt hátracsavarta, ily módon lefejtette magáról és a földre lökte a sértettet.

A földön fekvő S. T. sértettet a II. rendű terhelt deréktájékon megrúgta.

Az I. rendű terhelt ekkor jelent meg a helyszínen, szintén rátámadt K. A. sértettre, és őt mintegy 10 alkalommal ököllel arcon ütötte.

K. A. sértett a II. rendű és III. rendű terhelt bántalmazása következtében darabos orrcsonttörést, az orrcsont vetületébe eső lágyrészek bevérzéssel járó hámzúzódását, repesztett jellegű sérülését, orrnyálkahártya repedést, a bal arcfél bevérzéssel járó hámzúzódásos sérülését, valamint a bal szemöldök tájék felett bevérzéssel járó hámzúzódásos sérülést szenvedett.

A darabos orrcsonttörése következtében enyhe orrsövény-ferdülés is kialakult, amely esztétikai károsodást jelent, továbbá a légzés akadályozottságát, nehezítettségét okozza. Ezen következmény további műtéttel korrigálható, és ahhoz maradandó fogyatékosság, súlyos egészségromlás nem társul.

Az elsőfokú bíróság indokolásában a bizonyítékok értékelése körében megállapította, hogy a III. rendű terhelt, valamint az I. rendű és a II. rendű terheltek cselekményei egymástól elkülönülnek, miután a III. rendű terhelt nem volt annak tudatában, hogy az I. rendű és a II. rendű terheltek egyáltalán észlelik az ő konfliktusát K. A. sértettel, másrészt, hogy abba be is akarnak avatkozni. Mindez az ő számítása és szándéka ellenére is történt. Ugyanakkor a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy az I. rendű és a II. rendű terheltek egymás cselekményéről tudva, egymással szándékegységben cselekedtek.

Az elsőfokú bíróság ezért az I. rendű terheltet - a vádiratban indítványozott társtettesként elkövetett garázdaság bűntette [Btk. 271. § (2) bekezdés a) pontja] helyett - a Btk. 271. § (1) bekezdésében meghatározott és aszerint minősülő, társtettesként elkövetett garázdaság vétségében, valamint 1 rb., a Btk. 170. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő, társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek, és szabta ki vele szemben a rendelkező részben meghatározott büntetést.

Az elsőfokú ítélet ellen az I. rendű terhelt vonatkozásában az ügyész súlyosításért, valamint a garázdaság cselekményében a vádirati minősítés szerinti megállapítás végett, a terhelt és védője felmentés végett jelentettek be fellebbezést.

A másodfokú bíróság a 2011. november 11. napján tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt vonatkozásában megváltoztatta, a terhére megállapított garázdaság vétségét társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének minősítette [Btk. 271. § (1) és (2) bekezdés a) pontja]. A terhelttel szemben alkalmazott előzetes mentesítésre vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét rá vonatkozóan helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállását az alábbiakkal egészítette ki, illetve helyesbítette:

Amikor az I. rendű terhelt a helyszínen megjelent, a II. rendű terhelt közölte vele, hogy K. A. sértett bántalmazta a III. rendű terheltet.

A III. rendű terhelt a cselekmény elkövetésekor végig a helyszínen tartózkodott.

Ugyanakkor a III. rendű terhelt az I. rendű terhelt K. A. felé irányuló támadásakor figyelmeztette az I. rendű terheltet, hogy a sértettet ne bántsa, mert K. A. nem bántotta őt.

K. A. sértett sérülései közül a lágyrész sérülések 8 napon belül gyógyulóak, míg az orrcsont-törés 8 napon túl gyógyuló sérülés volt.

S. T. sértett a II. rendű terhelt bántalmazása következtében a bal kéz hüvelykujjának ízületi rándulását, illetőleg a keresztcsont - csípőcsonttájék bevérzéssel járó hámzúzódásos hámhorzsolásos sérülését szenvedte el, amely 8 napon belül gyógyult.

S. T. sértett a sérelmére elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt 2009. december hó 17. napján joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállás alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a helytállóan megállapított történeti tényállásból téves jogi következtetésre jutott, amikor az I. és II. rendű terheltek bűnösségét a garázdaság vétségi alakzatában állapította meg amiatt, hogy a III. rendű terhelt cselekménye az I. rendű és II. rendű terhelt cselekményétől elkülönült.

A másodfokú bíróság szerint K. A. sértettel szemben a III. rendű terhelt által megkezdett erőszakos cselekménybe - a már megvalósított riadalomkeltésre alkalmas történések ismeretében -, időben egymást követően kapcsolódott be először a II. rendű, majd az I. rendű terhelt.

Így az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű terheltek a tényállásban leírt és a sértettek személye felé irányuló erőszakos magatartásukkal hozzájárultak a megbotránkozás és riadalom keltéséhez.