BH 2017.10.346 A perindítási jog érvényesen nem ruházható át. A polgári per indítására - a törvény eltérő rendelkezésének hiányában - a vitában érdekelt fél jogosult. A saját üzleti döntésekből eredő kár biztatásikár-felelősséget nem alapozhat meg [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:202. § (1) bek., 6:587. §; 1952. évi III. tv. (Pp.) 3. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A II., III., IV. és V. rendű alperesek az I. rendű alperesi gazdasági társaság tagjai voltak. 2013. december 16-án a II., a III. és a IV. rendű alperesek üzletrészeik értékesítése érdekében közvetítői tevékenységgel bízták meg a VII. rendű alperest, melynek egyedüli tagja a VIII. rendű alperes.

[2] A VII. rendű alperes 2014. március 24-én dátum és aláírás nélküli, Információs Memorandum megnevezésű dokumentumot küldött a perben nem álló A. S.-nek. A memorandum rögzítette, hogy az első körös informálódást szolgálja az I. rendű alperes vonatkozásában a cégtörténet, az üzletmenet, az üzleti modell, a tervezett tranzakció és a főbb múltbéli pénzügyek megértéséhez. Tartalmazta továbbá, hogy az információk közlésével a VII. rendű alperes segítséget kíván nyújtani a lehetséges befektetőknek véleményük megalkotásában. A tulajdonosok ugyanakkor fenntartják a jogot, hogy egy vagy több lehetséges befektetővel is tárgyaljanak egyszerre, illetve hogy szerződéses megállapodást kössenek a cégcsoport finanszírozásával kapcsolatban a leendő partnerek előzetes tájékoztatása nélkül. A tulajdonosoknak a memorandumban foglaltak szerint bármikor jogukban állt az is, hogy megváltoztassák az üzletrész-értékesítési tárgyalások menetét, vagy az erről szóló tárgyalásokat indokolás nélkül felfüggesszék.

[3] A. S. 2014. június 11-én indikatív ajánlatot küldött a VII. rendű alperes részére. Az ajánlatban megerősítette a tranzakció iránti érdeklődését, és benyújtotta "nem kötelező érvényű" szándéknyilatkozatát. Közölte, hogy a megállapodás megkötése esetében a vásárlás végrehajtója várhatóan egy erre a célra létrehozott projekt társaság lesz, illetve készen áll arra, hogy az indikatív ajánlatban rögzített feltételek teljesülése esetén készpénzben 3 450 000 000 Ft vételárat fizessen. Fenntartotta magának az ajánlat módosításának jogát, feltételeket támasztott a végső ajánlat megtételéhez és kijelentette, hogy a végleges tranzakciós struktúra kialakítása adótanácsadói javaslatától függ. Közölte, hogy a vételárrészleteket bankhitelből és a megvásárolandó társaságok által megtermelt cash-flow-ból tervezi kifizetni, míg a szerződési biztosítékok részleteiről az adásvételi szerződés tárgyalása során kíván megegyezni. Az indikatív ajánlat rögzítette, hogy az mint szándéknyilatkozat, nem minősül jogilag kötelező érvényű kötelezettségvállalásnak az ajánlattevő részéről.

[4] A. S. és a II. rendű alperes 2014. június 24-én személyesen találkoztak. 2014. június 27-én a VII. rendű alperes tájékoztatta A. S.-t, hogy a II. rendű alperes a találkozón elhangzottakat mérlegelve úgy döntött, hogy az ajánlatot nem fogadja el, az I. rendű alperesi társaság részletes megismerésére nem biztosít további lehetőséget, hanem olyan ajánlattevőt keres, akivel biztosítottnak látja az I. rendű alperes fejlődését, következetes szakmai jövőképének megvalósulását, az alkalmazottak megfelelő motivációjának biztosítását. Jelezte, hogy döntése végleges, kéri annak elfogadását.

[5] 2014. október 10-én A. S. és a felperes között engedményezési és jogátruházási szerződés jött létre. A szerződés rögzíti, hogy A. S. megvásárolta a II-V. rendű alperesek üzletrészét, az eladók együttműködésének hiánya miatt azonban a változás cégbírósági átvezetésére nem került sor. E szerződésszegő magatartásukkal az eladók 345 000 000 Ft kárt okoztak. A kártérítési igényt A. S. a felperesre engedményezte azzal, hogy a felperesre ruházza át az üzletrész-adásvételi szerződésekből eredő valamennyi jogosultságát, ezáltal a felperes jogosult az eladókkal szembeni követelések érvényesítésére, továbbá az üzletrész-adásvételi szerződések létrejöttének megállapítása iránti peres eljárás megindítására.

[6] A II-V. rendű alperesek 2015. február 18-án értékesítették az üzletrészüket a VI. rendű alperes részére. A tagváltozást a cégbíróság bejegyezte, ezzel az I. rendű alperes egyedüli tagjává a VI. rendű alperes vált.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[7] A felperes módosított keresetében elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:63. §-a, 6:64. §-a, 6:66. §-a és 6:69. §-a alapján annak megállapítását kérte, hogy jogelődje, A. S. és a II., III., IV. és V. rendű alperesek között üzletrész-adásvételi szerződés jött létre, ezáltal az üzletrész az engedményezési és jogátruházási szerződés alapján az ő tulajdonába került. Kérte annak megállapítását is, hogy a II-V. és VI. rendű alperesek között 2015. február 18-án létrejött üzletrész-adásvételi szerződések mint lehetetlen szolgáltatásra, jogszabály kijátszására irányuló, nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző, illetve színlelt szerződések, érvénytelenek.

[8] Másodlagosan a Ptk. 6:587. §-a alapján 345 000 000 Ft biztatási kár és járulékai megfizetésére kérte a II., III., IV., V., VII. és VIII. rendű alpereseket egyetemlegesen kötelezni.

[9] Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az első- és a másodfokú ítélet

[10] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[11] A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes az engedményezési és jogátruházási szerződés alapján nem kérheti annak megállapítását, hogy A. S. és a II-V. rendű alperesek között az üzletrész-adásvételi szerződés létrejött. A perindítás joga ugyanis érvényesen másra nem ruházható át. A. S. javára ezért a felperes sem megállapítást, sem marasztalást nem kérhet, e vonatkozásban kereshetőségi joggal nem rendelkezik. Ebből következően a felperes - jogi érdekeltség hiányában - nem érvényesíthet igényt a további jogszerző VI. rendű alperessel szemben sem.

[12] Alaptalannak ítélte a másodfokú bíróság a felperes biztatási kár címén előterjesztett kereseti kérelmét is. A VII. és a VIII. rendű alperesek esetében ugyanis az engedményezési és jogátruházási szerződés ilyen követelésről nem rendelkezik, így a felperes ezekkel az alperesekkel szemben kereshetőségi jog hiányában igényt nem érvényesíthet. A II-V. rendű alperesekkel szembeni követelés esetében pedig a biztatási kár megtérítésének együttes feltételei nem állnak fenn. A másodfokú bíróság e vonatkozásban hangsúlyozta, csak az a fél tarthat igényt az utaló magatartással okozott kár megtérítésére, akit önhibáján kívül ér a károsodás. A felperes részére átadott Információs Memorandum pedig - tartalmából kitűnően - csak a tájékozódást szolgálta, nem minősült szerződési ajánlatnak, nem teremtett ajánlati kötöttséget. A 2014. június 11-én kelt indikatív ajánlatából kitűnően ezt maga A. S. is így értelmezte. Ilyen körülmények között az, hogy A. S. a megállapodás reményében kiadásokba bocsátkozott, a saját üzleti kockázata körébe tartozott. Az ezzel összefüggésben elszenvedett hátrányokat, veszteségeket ezért önhibájára figyelemmel biztatási kár címén sem háríthatja át a II-V. rendű alperesekre.