62011CJ0578[1]

A Bíróság ítélete (második tanács), 2014. június 12. Deltafina SpA kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - Kartellek - A nyersdohány felvásárlásának és elsődleges feldolgozásának olasz piaca - Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat - Bírságmentesség - Együttműködési kötelezettség - Védelemhez való jog - A bírósági felülvizsgálat korlátai - Tisztességes eljáráshoz való jog - A tanúk és a felek kihallgatása, illetve meghallgatása - Ésszerű határidő - Az egyenlő bánásmód elve. C-578/11. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2014. június 12. ( *1 )

"Fellebbezés - Kartellek - A nyersdohány felvásárlásának és elsődleges feldolgozásának olasz piaca - Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat - Bírságmentesség - Együttműködési kötelezettség - Védelemhez való jog - A bírósági felülvizsgálat korlátai - Tisztességes eljáráshoz való jog - A tanúk és a felek kihallgatása, illetve meghallgatása - Ésszerű határidő - Az egyenlő bánásmód elve"

A C-578/11. P. sz. ügyben,

a Deltafina SpA (székhelye: Orvieto [Olaszország], képviselik: J.-F. Bellis, F. Di Gianni és G. Coppo avvocati)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2011. november 18-án benyújtott fellebbezése tárgyában,

másik fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviseli: É. Gippini Fournier és L. Malferrari, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök, J. L. da Cruz Vilaça, G. Arestis, J.-C. Bonichot és A. Arabadjiev (előadó) bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. november 13-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2014. március 27-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésével a Deltafina SpA (a továbbiakban: Deltafina) elsődlegesen egyrészről az Európai Unió Törvényszéke Deltafina kontra Bizottság ítéletének (T-12/06, EU:T:2011:441, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri - amely ítéletben a Törvényszék elutasította az [EK 81. cikk (1) bekezdésének] alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/C.38.281/B.2 - "nyersdohány - Olaszország"-ügy) 2005. október 20-án hozott C(2005) 4012 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítése, illetve másodlagosan az e határozatban vele szemben kiszabott bírság csökkentése iránti keresetét -, másrészről pedig e határozat őt érintő részében való megsemmisítését, valamint az említett határozatban vele szemben kiszabott bírság törlését vagy csökkentését, illetve másodlagosan az ügynek a Törvényszék elé való visszautalását kéri.

A jogvita előzményei

2 A Deltafina egy olyan olasz társaság, amelynek fő tevékenysége a nyersdohány elsődleges feldolgozása és a feldolgozott dohány forgalmazása. E társaság a Universal Corp. (a továbbiakban: Universal) 100%-os tulajdonában áll, amely társaság székhelye Richmondban (Egyesült Államok) található.

3 2001. október 3-tól 5-ig az Európai Bizottság az [EK 81.] és [az EK 82. cikk] végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6-i 17. tanácsi rendelet (HL 1962. L 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 14. cikke alapján vizsgálatokat folytatott többek között a Fédération européenne des transformateurs de tabac székhelyein Brüsszelben (Belgium), valamint a három legnagyobb spanyol nyersdohány-feldolgozó székhelyein. A Fédération haladéktalanul tájékoztatta e vizsgálatokról a tagjait, többek között az Associazione professionale trasformatori tabacchi italianit (APTI).

4 2002. február 19-én a Deltafina a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.; a továbbiakban: 2002. évi engedékenységi közlemény) A. címe alapján bírságmentesség iránti kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz. E kérelem az olasz piacon a nyersdohány-feldolgozók közötti feltételezett kartellre vonatkozott.

5 2002. március 6-án a Bizottság arról tájékoztatta a Deltafinát, hogy kérelme megfelel a 2002. évi engedékenységi közleményben meghatározott feltételeknek, és a közigazgatási eljárás végén a kért bírságmentességben részesíti majd, feltéve hogy teljesíti az e közlemény 11. pontjában meghatározott valamennyi feltételt.

6 2002. március 14-én a Bizottság szervezeti egységei, valamint a Deltafina és a Universal képviselői találkozót tartottak a Deltafina Bizottsággal való együttműködése módjainak megtárgyalása érdekében (a továbbiakban: 2002. március 14-i találkozó).

7 E találkozón a Bizottság szervezeti egységei világosan kijelentették, hogy be nem jelentett vizsgálatokat szándékoznak tartani a Deltafina által feltárt kartellel kapcsolatban, ám e vizsgálatokra nem kerülhet sor 2002. április 18. előtt, következésképpen eddig az időpontig bizalmasan kell kezelni az ezekre vonatkozó információkat annak érdekében, hogy a vizsgálatok hatékonysága ne sérüljön (a vitatott határozat (412) preambulumbekezdése).

8 A Deltafina kifejtette, hogy lehetetlen lesz e vizsgálatok tervezett időpontjáig titokban tartania a mentesség iránti kérelmét, mivel az APTI keretében a közeljövőben találkozókat tartanak, amelyek során nehéz lesz megőrizni a kérelem bizalmas jellegét, és mivel tájékoztatnia kell a középvezetőit a kérelemről, valamint e mentesség iránti kérelemről a Universalt érintő egyesült államokbeli pénzügyi ügyletek keretében ez utóbbit is tájékoztatnia kell (a vitatott határozat (412) preambulumbekezdése).

9 A Bizottság tudomásul vette e nehézségeket, és azt kérte, hogy a Deltafina - figyelemmel annak veszélyére, hogy ezen információknak a kartell többi tagjával való közlése a tervezett vizsgálatokat megakadályozza - még rövidebb határidőn belül nyújtson be hozzá olyan bizonyítékokat és egy sor információt, amelyek lehetővé teszik számára e vizsgálatok lefolytatását (a vitatott határozat (413)-(417) preambulumbekezdése).

10 2002. március 22-én a Deltafina képviselői telefonbeszélgetést (a továbbiakban: 2002. március 22-i telefonbeszélgetés) folytattak a Bizottságnak a szóban forgó üggyel megbízott tisztviselőjével, amely során megbeszéltek több, a Deltafinának a Bizottsággal való együttműködését érintő kérdést (a vitatott határozat (418)-(420) preambulumbekezdése, valamint a megtámadott ítélet 10., 157. és 158. pontja).

11 2002. április 4-én az APTI irodájában tartott találkozó során a Deltafina elnöke tájékoztatta a jelenlevőket, hogy e társaság együttműködik a Bizottsággal (a továbbiakban: 2002. április 4-i bejelentés). Ugyanezen a napon a Dimon Italia Srl (a továbbiakban: Dimon Italia) és a Transcatab SpA (a továbbiakban: Transcatab) - amely társaságok képviselői jelen voltak e találkozón - a 2002. évi engedékenységi közlemény alapján kérelmet terjesztett elő, anélkül hogy említést tettek volna a Deltafina elnöke által az APTI-féle találkozón tett nyilatkozatokról (a vitatott határozat (421)-(426), (454) és (455) preambulumbekezdése).

12 2002. április 18-án és 19-én a Bizottság a 17. rendelet 14. cikke alapján vizsgálatokat folytatott a Dimon Italia és a Transcatab helyiségeiben, valamint a Trestina Azienda Tabacchi SpA és a Romana Tabacchi SpA helyiségeiben (a vitatott határozat (428) preambulumbekezdése).

13 2002. május 29-én és július 11-én további két találkozóra került sor a Deltafina képviselői és a Bizottság szervezeti egységei között, amelyek során sem a Deltafina, sem a Bizottság nem tért ki e társaság mentesség iránti kérelme bizalmas kezelésének kérdésére, és a Deltafina nem közölte azt sem, hogy az APTI irodájában 2002. április 4-én tartott találkozón tájékoztatta e mentesség iránti kérelemről a Dimon Italiát és a Transcatabot (a vitatott határozat (420) és (429) preambulumbekezdése).

14 2004. február 25-én a Bizottság kifogásközlést küldött több vállalkozásnak, illetve vállalkozások társulásainak, többek között a Deltafinának, a Universalnak, a Dimon Italiának és a Transcatabnak.

15 2004. június 22-én meghallgatásra került sor, amelyen a Deltafina is részt vett. E meghallgatás során a Dimon Italia egyik képviselője felhívta a Bizottság figyelmét két, a Dimon Italia helyiségeiben tartott vizsgálatok során az aktához csatolt, kézzel írott feljegyzéseket tartalmazó dokumentumra, amely a 2002. április 4-én az APTI irodájában tartott találkozón a Deltafina elnöke által tett nyilatkozatokat foglalta össze.

16 2004. december 21-én a Bizottság a 2004. február 25-i kifogásközléshez kiegészítést fogadott el, amelyben arról tájékoztatta a Deltafinát és a többi érintett vállalkozást, hogy nem szándékozik a társaságot a kért bírságmentességben részesíteni, mivel az megsértette a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a) alpontjában előírt együttműködési kötelezettséget.

17 A Bizottság 2005. október 20-án elfogadta a vitatott határozatot, amelynek 1. cikkében megállapította különösen, hogy a Deltafina és a Universal megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését, mivel 1995. szeptember 29-től 2002. február 19-ig az olasz nyersdohányágazatban megállapodásokban és/vagy összehangolt magatartásokban vett részt. E határozat 2. cikkében az említett 1. cikkben meghatározott jogsértések miatt a Deltafinával és a Universallal szemben egyetemlegesen 30 millió euró bírságot szabott ki.

18 A Bizottság enyhítő körülményként figyelembe vette, hogy a Deltafina hatékonyan együttműködött vele, és 50%-kal csökkentette az e társasággal szemben kiszabandó bírságot. Így különösen a Bizottság elismerte, hogy a Deltafina kezdettől fogva jelentős mértékben hozzájárult a vizsgálatához, és soha nem vitatta a tényeket.

19 A Deltafina bírságmentesség iránti kérelmét illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a) alpontjában meghatározott együttműködési kötelezettség magában foglalja azon kötelezettséget, hogy a kérelmező tartózkodik minden olyan intézkedés meghozatalától, amely megakadályozhatja a Bizottságot abban, hogy kivizsgálja és/vagy megállapítsa a jogsértést. A Bizottság hozzáfűzte, hogy e kötelezettséggel ellentétes a mentesség iránti kérelem létezésének olyan időpontban való bejelentése, amikor a Bizottság nem tartott még vizsgálatokat, és az ágazatnak nincs tudomása a közeljövőben tartandó vizsgálatokról. Ez a bejelentés ugyanis visszavonhatatlanul megakadályozhatja ezen intézményt abban, hogy hatékonyan kivizsgálja és így bizonyítsa a jogsértést (a vitatott határozat (432) és (433) preambulumbekezdése).

20 A Bizottság hozzáfűzte, hogy az ez utóbbi kötelezettség és a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának b) alpontjában meghatározott kötelezettség - amely szerint a kérelmezőnek legkésőbb a mentesség iránti kérelmének időpontjában véget kell vetnie a jogsértésben való részvételének - közötti "valós ellentét" nem teszi lehetővé a kérelmező számára, hogy szándékosan közölje a kartell többi tagjával, hogy mentesség iránti kérelmet terjesztett elő (a vitatott határozat (434) preambulumbekezdése).

21 A Bizottság megállapította, hogy a Deltafina megsértette e kötelezettséget, mivel - noha tudta, hogy a Bizottság a 2002. április 18-tól 20-ig terjedő időszakban vizsgálatokat kíván tartani - az elnöke e vizsgálatok lefolytatása előtt tájékoztatta szándékosan két fő versenytársát a mentesség iránti kérelme előterjesztéséről (a vitatott határozat (441)-(444) és (460) preambulumbekezdése).

22 A Bizottság hozzáfűzte, hogy sem a 2002. március 14-i találkozó során folytatott megbeszélés, sem az azt követően tanúsított magatartása semmilyen kétséget nem hagyott a tekintetben, hogy soha nem fogadta el, hogy a Deltafinának elkerülhetetlenül a versenytársai tudomására kellene hoznia a mentesség iránti kérelmét, tehát a vizsgálatokra nem kerülhet sor. A Bizottság arra hivatkozik, hogy világosan kijelentette, hogy a kérelem tényét további egy hónapig bizalmasan kell kezelni, hogy elő lehessen készíteni az említett vizsgálatokat (a vitatott határozat (445)-(448) preambulumbekezdése).

23 A Bizottság kijelentette, hogy elismerte mind a Deltafinának a mentesség iránti kérelem bizalmasságának megőrzésével kapcsolatosan felmerülő gyakorlati nehézségeit, mind pedig azt a tényt, hogy nagyon valószínűtlen, hogy a tervezett vizsgálatokra sor kerülhet, amennyiben a Deltafina kénytelen lenne a kérelmét versenytársai tudomására hozni. Márpedig a Bizottság hangsúlyozta, hogy mivel a Deltafina elnöke nem kényszerítő fenyegetés hatása alatt járt el, a 2002. április 4-i bejelentés szándékosan és önként történt (a vitatott határozat (450)-(453) és (459) preambulumbekezdése).

24 Ezen intézmény úgy vélte, hogy e magatartás egyáltalán nem igazolható (a vitatott határozat (454)-(459) preambulumbekezdése).

25 A Bizottság továbbá hozzáfűzte, hogy az a tény, hogy a Deltafina nem tájékoztatta többek között a 2002. április 4-i bejelentésről, arra enged következtetni, hogy a Deltafina nem számított arra, hogy ezen intézmény jóváhagyja a magatartását (a vitatott határozat (449) preambulumbekezdése).

26 A Bizottság ezért azt állapította meg, hogy "a fenti [...] kifejtett indokok összessége alapján a Deltafina, azáltal hogy a 2002. április 4-i APTI-féle találkozón szándékosan bejelentette a mentesség iránti kérelme létezését, megsértette a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a) alpontja értelmében fennálló együttműködési kötelezettségét" (a vitatott határozat (460) preambulumbekezdése).

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

27 A Törvényszék Hivatalához 2006. január 19-én benyújtott keresetlevelével a Deltafina elsődlegesen a vitatott határozatban vele szemben kiszabott bírság törlése, illetve másodlagosan annak csökkentése iránti keresetet terjesztett elő.

28 Keresete alátámasztására a Deltafina hét jogalapot hozott fel, ezek közül elsődlegesen négyet a vitatott határozat annyiban való megsemmisítése iránti kérelmeinek alátámasztására, amennyiben a határozat bírság megfizetésére kötelezi, valamint másodlagosan három jogalapot hozott fel az e bírság összegének csökkentése iránti kérelmének alátámasztására.

29 A Törvényszék a Deltafina által felhozott jogalapok mindegyikét elutasította, a hatodik jogalap kivételével, amelytől a Deltafina elállt.

A felek kérelmei

30 A Deltafina azt kéri, hogy a Bíróság:

- elsődlegesen a megtámadott ítéletet részben vagy egészben helyezze hatályon kívül, és a vitatott határozatot az őt érintő részében semmisítse meg, valamint törölje vagy csökkentse a vele szemben kiszabott bírság összegét;

- másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, és

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

31 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- a fellebbezést utasítsa el, és

- a Deltafinát kötelezze a költségek viselésére.

A fellebbezésről

32 Fellebbezésének alátámasztására a Deltafina négy jogalapot hoz fel. Elsőként az első és a második jogalapot kell együttesen megvizsgálni, majd a negyedik jogalapot, végül pedig a harmadik jogalapot.

Az első és a második jogalapról

A felek érvei

33 Első jogalapjával a Deltafina először is azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elmulasztotta az arra alapított jogalapot megvizsgálni, hogy a 2002. március 14-i találkozót követően a Deltafina arra következtethetett, hogy a Bizottság felmentette őt az bizalmas kezelésre vonatkozó kötelezettség alól, és hogy következésképpen a 2002. április 4-i bejelentéssel nem sértette meg együttműködési kötelezettségét.

34 Ezt követően a Deltafina hangsúlyozza, hogy a vitatott határozatban az együttműködési kötelezettség vele szemben kifogásolt egyetlen megsértése a 2002. április 4-i bejelentésben áll. Következésképpen azáltal, hogy a Törvényszék megállapította, hogy a Deltafina - azzal, hogy nem tájékoztatta a Bizottságot e bejelentésről - megsértette az együttműködési kötelezettséget, megsértette a védelemhez való jogot, és túllépett a hatáskörén, amely csupán e határozat jogszerűségének vizsgálatára korlátozódott.

35 Végül a Deltafina úgy véli, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 149. pontjában az e társaságot terhelő együttműködési kötelezettségre vonatkozó saját elemzésével helyettesítette a közötte és a Bizottság között a 2002. március 14-i találkozó során létrejött egyezséget. Márpedig ezen együttműködési kötelezettség pontos tartalmának megállapítása érdekében a Törvényszéknek figyelembe kellett volna vennie az együttműködés felek által egyeztetett feltételeit.

36 A Törvényszék ugyanis arra a téves előfeltevésre támaszkodott, miszerint az, hogy a Deltafina nem tájékoztatta a Bizottságot a mentesség iránti kérelme létezésének bejelentéséről, mindenképpen az együttműködési kötelezettség megsértésének minősül, mivel e tények minősítése az egyeztetett feltételektől függ. Márpedig a Bizottság, amint azt a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2006. C 298., 17. o.) 12. pontjának a) alpontja megerősíti, engedélyezhette volna az említett mentesség iránti kérelem bejelentését.

37 A jelen ügyben ez az engedély a 2002. március 14-i találkozón keletkezett. Az említett találkozóról készült akkori jegyzőkönyvek és az érintett felek azt követő magatartása alapján ugyanis a Törvényszéknek azt kellett volna megállapítania, hogy a Deltafina és a Bizottság megállapodásra jutottak e bejelentés elkerülhetetlenségével, valamint ebből következően az e társasággal szemben felállított komolyabb, az egyéb bizonyítékok gyors nyújtására vonatkozó követelménnyel kapcsolatban.

38 A Deltafina hozzáfűzi, hogy a 2002. március 14-i találkozóról készült jegyzőkönyvekből az derül ki, hogy az a kérdés nem merült fel, hogy ennek a bejelentésnek "szándékosan és önként" vagy "nem szándékosan és kérésre" kellett-e történnie, és ennélfogva úgy véli, hogy a Törvényszéknek az említett bejelentés alakját figyelembe vevő értékelése a tényállás utólagos rekonstruálásán alapul, ami nem fogadható el. Mindenesetre a Deltafina szerint az együttműködésének feltételeivel kapcsolatos állítólagos megállapodás tartalmát illető bármilyen kétségnek az ő javát kell szolgálnia.

39 Második jogalapjával a Deltafina úgy érvel, hogy a Törvényszék megsértette eljárási szabályzatának 65. és 68. cikkét azzal, hogy a tárgyaláson elfogadta a Deltafina ügyvédjének, R.-nek, valamint V. E.-nek, a Bizottság üggyel megbízott tisztviselőjének a 2002. március 14-i találkozó résztvevője minőségében, és következésképpen tanúként tett szóbeli tanúvallomását, anélkül hogy végzést hozott volna a bizonyítandó tények pontos megjelölése érdekében, vagy hogy e tanúk esküt tettek volna, illetve anélkül, hogy jegyzőkönyv készült volna e nyilatkozatokról.

40 Márpedig a Deltafina szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 159. pontjában V. E. tanúvallomására támaszkodott annak megállapításakor, hogy az utóbbi nem úgy értette, hogy a Deltafinának szándékában állt a 2002. április 4-i bejelentés megtétele, és hogy mindenesetre ahhoz nem járult volna hozzá. A Törvényszék azzal, hogy e tanúvallomást nem vetette össze J. tanúvallomásával - akit nem kértek fel tanúvallomás megtételére - megsértette a Deltafina tisztességes eljáráshoz való jogát.

41 A Bizottság vitatja a Deltafina érvelését.

A Bíróság álláspontja

42 A jelen ítélet 33. pontjában összefoglalt érvelés Bizottság által vitatott elfogadhatóságát illetően meg kell állapítani, hogy a Deltafina nem azt kéri a Bíróságtól, hogy értékelje újra a tényállást, hanem azt, hogy állapítsa meg a megtámadott ítélet indokolásának hiányát. Ennélfogva ez az érvelés elfogadható.

43 A jelen ítélet 35. és 36. pontjában összefoglalt érvelés elfogadhatóságát illetően rá kell mutatni arra, hogy a Deltafina azt kifogásolja, hogy az őt terhelő együttműködési kötelezettségek meghatározása során a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot. Ennélfogva ez az érvelés ugyancsak elfogadható.

44 Ezzel szemben - amint arra a Bizottság a jelen ítélet 37. és 38. pontjában összefoglalt érvelésben helyesen hivatkozik - a Deltafina a Törvényszék által elvégzett ténybeli értékelést vitatja, anélkül hogy a bizonyítékok elferdítésére hivatkozna. Márpedig a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően ennek vizsgálata nem tartozik ez utóbbi hatáskörébe, ezért ezt az érvelést mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

45 Az ügy érdemét illetően rá kell mutatni, hogy a Deltafina a jelen ítélet 33. és 34. pontjában összefoglalt érvelésében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék egyrészt elmulasztotta azon jogalap megvizsgálását, amely szerint a Bizottság felmentette őt a bizalmas kezelés kötelezettsége alól, valamint másrészt jogellenesen helyettesítette az indokolást a sajátjával, és így túllépett a hatáskörén.

46 A Deltafina érvelésének első részét illetően meg kell jegyezni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 160. pontjában megállapította, hogy a Bizottság nem engedélyezhette előzetesen, hogy a Deltafina önként megtegye a 2002. április 4-i bejelentést, mivel e társaság nem tudta bizonyítani, hogy előzetesen megfelelő módon tájékoztatta volna a Bizottságot a szándékairól.

47 Különösen e megfontolás fényében a Törvényszék az említett ítélet 173. pontjában helybenhagyta a Bizottság azon értékelését, amely szerint a Deltafina megsértette együttműködési kötelezettségét.

48 E tekintetben a vitatott határozat (441), (450) és (460) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság megállapította, hogy a valamely kartellben részt vevő vállalkozás által a Bizottsággal való együttműködésnek ugyanezen kartellben részt vevő más vállalkozások részére történő szándékos és önkéntes bejelentése egy olyan szakaszban, amikor a Bizottság ugyanezen vállalkozásoknál helyszíni vizsgálatokat tervezett, más jellegű, mint amikor e vállalkozások az említett vállalkozás együttműködése bizalmas jellegének megőrzése miatt felmerülő gyakorlati nehézségeiből maguk jönnek rá ezen együttműködésre.

49 A Bizottság úgy ítélte meg ugyanis, hogy ezen szándékos és önkéntes bejelentés már önmagában is bizonyítja az együttműködési kötelezettség megsértését, kivéve ha egyértelműen bizonyítható, hogy ezen intézmény ezt a bejelentést előzetesen kifejezetten engedélyezte.

50 Márpedig a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben nem ez a helyzet áll fenn, és ennélfogva a megtámadott ítélet 160. és 173. pontjában megerősítette az együttműködési kötelezettségnek a Deltafina általi, a vitatott határozat (460) preambulumbekezdésében a Bizottság által megállapított megsértését.

51 A Deltafina állításával ellentétben semmilyen hibára nem került sor ezen értékelés során.

52 Különösen a Deltafina nem vitatta a Törvényszék azon ténybeli megállapítását, hogy a Bizottság előzetesen nem engedélyezte kifejezetten a 2002. április 4-i önkéntes bejelentést. Márpedig e körülmények között a Törvényszék nem volt köteles kifejezetten elutasítani a Deltafinának az együttműködése bejelentésének elkerülhetetlenségével kapcsolatos megállapodás létezésének bizonyítására irányuló érvelését.

53 Ugyanis, mivel a 2002. április 4-i bejelentés önkéntes volt, az nem volt elkerülhetetlen. Márpedig, még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság elfogadta azt, hogy a Deltafina esetleg nem szándékosan felfedte az együttműködését, ezen elfogadás nem igazolhatja az utóbbi társaság önkéntes bejelentését, tehát nem alkalmas annak a megállapításnak a megcáfolására, hogy e társaság megsértette az együttműködési kötelezettségét. Ennélfogva ez az érvelés hatástalan volt.

54 Ami az első jogalap alátámasztására felhozott érvelés második részét, vagyis az indokolás jogellenes helyettesítésére alapított érvet illeti, a megtámadott ítélet 143-145. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék e pontokban átfogóan elemezte az azon vállalkozásra háruló együttműködési kötelezettséget, amely azt kéri, hogy a közigazgatási eljárás végén végleges mentességben részesülhessen. Ezen, a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a) alpontjában előírt teljes mértékű, folyamatos és gyors együttműködésre vonatkozó kötelezettség a Bizottság vizsgálata szempontjából releváns összes körülményt illetően többek között teljes mértékű tájékoztatási kötelezettséget foglal magában.

55 Ezenkívül a vitatott határozat (429), (449) és (459) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a Bizottság figyelembe vette a vállalkozás által nyújtandó bizonyos - így különösen a 2002. április 4-i találkozót övező körülményekre vonatkozó - információk hiányát.

56 Így a Törvényszék a megtámadott ítélet 152-162. pontjában csupán a Deltafina előtte előadott, ezen ítélet 151. pontjában kifejtett érvelésére válaszolt. Következésképpen, mivel a Törvényszék egyáltalán nem helyettesítette a sajátjával az indokolást, a Deltafina érvelésének második részét el kell utasítani.

57 Egyébiránt annyiban, amennyiben a Deltafina második jogalapjában arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette e társaság tisztességes eljáráshoz való jogát, mivel egyrészt a tárgyaláson eljárási szabályzata 65. és 68. cikkét megsértve elfogadta a Deltafina ügyvédjének, valamint a Bizottság üggyel megbízott tisztviselőjének a szóbeli tanúvallomását, másrészt a megtámadott ítélet 159. pontjában e tanúvallomások egyikére támaszkodott, anélkül hogy e tanúvallomást összevetette volna J. tanúvallomásával - akit nem kértek fel tanúvallomás megtételére - a következőket kell megállapítani.

58 Mindenekelőtt nem vitatott, hogy a Törvényszék a tárgyaláson R.-t és V. E.-t a 2002. március 14-i találkozó résztvevőjeként, V. E.-t pedig a 2002. március 22-i telefonbeszélgetés résztvevőjeként hallgatta meg. Az sem vitatott, hogy a Törvényszék az érintetteket az említett találkozó és telefonbeszélgetés tartalmára vonatkozó benyomásukról kérdezte ki, és erre a kikérdezésre a Törvényszék eljárási szabályzatának 68. cikkében előírt eljárási kereten kívül került sor, továbbá a Deltafina e tárgyaláson ezzel kapcsolatban semmilyen kifogást nem emelt.

59 E tekintetben egyrészt - a Bizottság állításával ellentétben - az a tény, hogy a Deltafina az említett tárgyaláson semmilyen kifogást nem emelt, nem teszi a második jogalapot elfogadhatatlanná (lásd ebben az értelemben: Corus UK kontra Bizottság ítélet, C-199/99 P, EU:C:2003:531, 32. és 35. pont).

60 Másrészt - amint arra a Bizottság helyesen mutat rá - kétségtelen, hogy a Törvényszék bevett és jogszerű gyakorlata, hogy technikai kérdések vagy összetett tények esetén kikérdezi a feleket képviselő, a releváns részletekről tudomással bíró személyeket.

61 Mindazonáltal a jelen ügyben - amint azt a főtanácsnok az indítványának 116. és 117. pontjában megjegyezte - a Törvényszék által R.-nek és V. E.-nek feltett kérdések többek között a felek által vitatott és a jogvita tárgyát képező tényekre vonatkoztak. Ezenkívül e témák egyáltalán nem tűnnek technikai jellegűnek vagy összetettnek, és egyébiránt nem tűnik ki, hogy R.-t és V. E.-t a rendelkezésükre álló különös technikai ismereteik miatt kérdezték volna ki.

62 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Deltafina helyesen hivatkozik arra, hogy a Törvényszék azzal, hogy az ügyvédjét és a Bizottság üggyel megbízott tisztviselőjét a 2002. március 14-i találkozón és a 2002. március 22-i telefonbeszélgetés során történt egyezségre vonatkozó benyomásukról kérdezte ki, túllépett azon, amit e gyakorlat keretében megtehet, ugyanis a Törvényszék általi kikérdezés olyan tényekre vonatkozott, amelyeket adott esetben a Törvényszék eljárási szabályzatának 68. cikkében előírt eljárást lefolytatva, tanúvallomásokkal kellett volna bizonyítani.

63 Mindazonáltal - a Deltafina állításával ellentétben - ezen eljárási szabálytalanság nem minősül a tisztességes eljáráshoz való joga megsértésének.

64 Ugyanis - amint arra a Bizottság helyesen rámutat, és a Deltafina állításával ellentétben - a Törvényszék a megtámadott ítélet 159. pontjában a Bizottság üggyel megbízott tisztviselőjének nyilatkozatait csupán egy mellékesen kifejtett érvelés keretében vette figyelembe, mivel érvelése lényegében a megtámadott ítélet 153-158. pontjában megvizsgált írásos bizonyítékokon, így különösen a 2002. március 14-i találkozóról, illetve a 2002. március 22-i telefonbeszélgetésről készített beszámolón alapult.

65 Amint azt a főtanácsnok is megjegyezte indítványának 120. pontjában, a Törvényszék jogosan alapozhatta következtetését kizárólag ezekre az írásos bizonyítékokra.

66 Különösen, figyelemmel egyrészről arra, hogy az említett írásos bizonyítékok nem tartalmaztak kifejezett információt sem arra nézve, hogy a Deltafina szándékosan be akarta jelenteni a Bizottsággal való együttműködését, sem pedig arra vonatkozóan, hogy a Bizottság kifejezetten engedélyezte volna e bejelentést, másrészről pedig arra, hogy az ilyen kifejezett engedélynek milyen jelentősége lett volna mind a Deltafina számára, mind pedig a tervezett vizsgálatok hasznossága szempontjából, meg kell állapítani, hogy a Törvényszék hiba elkövetése nélkül úgy vélhette, hogy az említett írásos bizonyítékok jogilag megkövetelt módon bizonyították a kifejezett tájékoztatás és a kifejezett engedélyezés hiányát.

67 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis egyedül a Törvényszék dönthet az előtte folyamatban lévő üggyel kapcsolatban rendelkezésére álló információk kiegészítésének esetleges szükségességéről. Annak mérlegelése, hogy az eljárási iratok bizonyító erejűek-e, vagy sem, a Törvényszéknek a tényállás megállapítására vonatkozó kizárólagos hatáskörébe tartozik, és e mérlegelésnek a fellebbezési eljárás keretében történő felülvizsgálata nem tartozik a Bíróságra, kivéve a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékok elferdítésének esetét, illetve amennyiben a Törvényszék megállapításainak ténybeli pontatlansága az ügy irataihoz csatolt dokumentumokból kitűnik (Der Grüne Punkt - Duales System Deutschland kontra Bizottság ítélet, C-385/07 P, EU:C:2009:456, 163. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68 Márpedig a jelen ügy körülményei között - tekintettel arra, hogy a Deltafina egyáltalán nem kérte tanúk kihallgatását, és nem hivatkozik a Törvényszék által figyelembe vett bizonyítékok elferdítésére - az utóbbi úgy vélhette, hogy R. és J., illetve V. E. tanúként való kihallgatása nem szükséges.

69 Ebből az következik egyrészt, hogy a második jogalap nem megalapozott, másrészt pedig, hogy a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 153-160. pontjában szereplő érvelése egyáltalán nem sérti a védelemhez való jogot.

70 E körülmények között az első és a második jogalapot el kell utasítani.

A negyedik jogalapról

A felek érvei

71 A Deltafina azt kéri, hogy a Bíróság csökkentse a vele szemben kiszabott bírságot az egyenlő bánásmód elve megsértésének orvosolása végett, mivel a Bizottság a Dimon Italiának nyújtott csökkentéssel azonos mértékű csökkentést nyújtott a számára.

72 A Deltafina szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor kijelentette, hogy ezen, az elsőfokú tárgyaláson előterjesztett kérelem olyan új jogalapnak minősül, amely nem olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel, és ennélfogva elfogadhatatlan. A Deltafina érvei ugyanis a Törvényszék Nintendo és Nintendo of Europe kontra Bizottság ítéletéből (T-13/03, EU:T:2009:131) eredő ítélkezési gyakorlaton alapulnak, amely ítéletet csak az eljárás írásbeli szakaszának végét követően hirdették ki.

73 A Bizottság vitatja a Deltafina ezen érvelését.

A Bíróság álláspontja

74 Amint az Törvényszék eljárási szabályzata 48. cikkének 2. §-ából, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 127. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel (Arbos kontra Bizottság végzés, C-615/12 P, EU:C:2013:742, 35. pont).

75 Márpedig a Deltafina egyetlen olyan bizonyítékot sem nyújtott be a Törvényszékhez, amely alkalmas lett volna annak bizonyítására, hogy a szóban forgó jogalap olyan jogi helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. Amint ugyanis a főtanácsnok az indítványának 127. pontjában megjegyezte, a Deltafina által hivatkozott egyenlő bánásmód elve az uniós jog általános elve, amelynek tiszteletben tartását az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság és a Törvényszék biztosítja többek között a versenyjogi jogsértések miatt kiszabott bírságok területén.

76 Ennélfogva az olyan - mint például a Deltafina által hivatkozott - ítélet, amely meghatározza a Bizottságot az egyenlő bánásmód elve értelmében terhelő kötelezettséget, nem tekinthető az új jogalap késedelmes előterjesztését igazoló új jogi helyzetnek.

77 Következésképpen a negyedik jogalapot el kell utasítani.

A harmadik jogalapról

A felek érvei

78 A Deltafina megjegyzi, hogy a Törvényszék előtti eljárás öt évig és nyolc hónapig tartott, és kifejti, hogy az írásbeli szakasz lezárása és a szóbeli szakasz megnyitásáról szóló határozat között negyvenhárom hónap telt el. Úgy véli, hogy ezen eljárás túlzottan hosszú volt, és azt kéri, hogy a Bíróság a Deltafinának az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikkének (1) bekezdésében és 47. cikkének második bekezdésében biztosított, ésszerű időn belül hozott határozathoz való alapvető joga megsértésének orvoslása végett korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva törölje vagy jelentősen csökkentse a vele szemben kiszabott bírságot.

79 A Bizottság vitatja a Deltafina érvelését.

A Bíróság álláspontja

80 Emlékeztetni kell arra, hogy az ésszerű időn túl történő határozathozatal - mint az egyik alapvető jog megsértését képező eljárási szabálytalanság - esetén az érintett fél számára lehetővé kell tenni a megfelelő orvoslást nyújtó hatékony jogorvoslatot (Gascogne Sack Deutschland kontra Bizottság ítélet, C-40/12 P, EU:C:2013:768, 80. pont).

81 Mivel a Deltafina a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, illetve másodlagosan a vele szemben kiszabott bírság összegének csökkentését kéri, meg kell jegyezni, hogy a Bíróság már kimondta, hogy amennyiben nem létezik olyan valószínűsítő körülmény, amely arra utalna, hogy a Törvényszék előtti eljárás túlzott időtartama hatással lett volna a jogvita kimenetelére, az ésszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása nem vezethet a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezéséhez (Gascogne Sack Deutschland kontra Bizottság ítélet, EU:C:2013:768, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

82 Ezen ítélkezési gyakorlat különösen azon a megfontoláson nyugszik, miszerint az ésszerű időn belüli határozathozatal elmulasztásának a jogvita kimenetelére gyakorolt hatása hiányában a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezése nem orvosolná a hatékony bírói jogvédelem elvének a Törvényszék által elkövetett megsértését (Gascogne Sack Deutschland kontra Bizottság ítélet, EU:C:2013:768, 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

83 A jelen ügyben a Deltafina nem mutatott be a Bíróságnak egyetlen olyan valószínűsítő körülményt sem, amelyből az derülne ki, hogy az ésszerű időn belüli határozathozatal Törvényszék általi elmulasztása hatással lehetett az utóbbi előtt folyamatban lévő jogvita kimenetelére.

84 Ezenkívül, figyelembe véve az uniós jog versenyszabályai tiszteletben tartása biztosításának szükségességét, a Bíróság nem engedheti meg a fellebbezőnek a bírság megalapozottságának vagy összegének pusztán az ésszerű időn belüli határozathozatal elmulasztásának indokával történő megkérdőjelezését, miközben a Bíróság a bírság összegével és a bírsággal szankcionált magatartásokkal kapcsolatban a Törvényszék által tett megállapítások ellen irányuló jogalapok összességét elutasította (Gascogne Sack Deutschland kontra Bizottság ítélet, EU:C:2013:768, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

85 Ebből következik, hogy a Deltafina állításával ellentétben a harmadik jogalap nem vezethet a megtámadott ítélet - akárcsak részleges - hatályon kívül helyezéséhez.

86 Annyiban, amennyiben a Deltafina azt kéri, hogy a vele szemben kiszabott bírság összegét úgy töröljék, illetve csökkentsék, hogy figyelembe veszik a Törvényszék előtti eljárás túlzott időtartama folytán rá háruló pénzügyi következményeket, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy amennyiben a Törvényszék megsérti a Charta 47. cikkének második bekezdéséből eredő azon kötelezettségét, hogy az előtte folyamatban levő ügyeket ésszerű időn belül tárgyalja, kártérítés iránti kérelmet lehet benyújtani, ennélfogva e jogsértés a Törvényszékhez benyújtott kártérítés iránti kereset keretében szankcionálandó, mivel az ilyen kereset hatékony jogorvoslatnak minősül (Gascogne Sack Deutschland kontra Bizottság ítélet, EU:C:2013:768, 87. és 89. pont).

87 Ebből következik, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdése értelmében hatáskörrel rendelkező Törvényszék feladata, hogy az ilyen kártérítési kérelmeket a kifogásolt időtartamú eljárás alapjául szolgáló jogvitában eljárótól eltérő összetételű ítélkező testületben eljárva elbírálja, és e kérelmeket nem lehet fellebbezés formájában közvetlenül a Bíróság elé terjeszteni (Gascogne Sack Deutschland kontra Bizottság ítélet, EU:C:2013:768, 90. és 96. pont).

88 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az arra alapított kártérítés iránti kereset keretében, hogy a Törvényszék megsértette a Charta 47. cikkének második bekezdését azzal, hogy figyelmen kívül hagyta az ésszerű időn belüli határozathozatal tiszteletben tartásához fűződő követelményeket, mivel e mulasztás olyan jogszabály kellően súlyos megsértésének minősül, amelynek célja, hogy a magánszemélyek számára jogokat keletkeztessen (lásd különösen: Bizottság kontra CEVA és Pfizer ítélet, C-198/03 P, EU:C:2005:445, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a Törvényszék feladata az említett mulasztás vizsgálata során figyelembe venni az egyes ügyek sajátos körülményeit - úgymint a jogvita bonyolultságát és a felek magatartását -, a gazdasági szereplőket megillető jogbiztonság alapvető követelményét, valamint a torzulásmentes verseny biztosításának célkitűzését, amint ez a Gascogne Sack Deutschland kontra Bizottság ítélet (EU:C:2013:768) 91-95. pontjából kitűnik.

89 A Törvényszéknek értékelnie kell továbbá a hivatkozott kár mértékét, valamint a kár és a bírósági eljárás túlzott időtartama közötti okozati összefüggést, valamint figyelembe kell vennie a hasonló jogsértésekre alapított keresetek elbírálása tekintetében a tagállamok jogrendjében alkalmazandó általános elveket.

90 Következésképpen, mivel a jelen ügyben nyilvánvaló - anélkül, hogy szükséges lenne az, hogy a felek e tekintetben bizonyítékokat nyújtsanak be -, hogy a Törvényszék kellően súlyosan megsértette az ügy ésszerű időn belüli elbírálására vonatkozó kötelezettségét, a Bíróság ezt megállapíthatja.

91 A Törvényszék előtti eljárás időtartamát ugyanis, amely 5 évig és 8 hónapig tartott, és amelyhez hozzájárult különösen az írásbeli szakasz lezárása és a tárgyalás között eltelt 3 év és 7 hónap, nem igazolhatja sem a jogvita bizonyos fokú nehézsége, sem pedig az a tény, hogy a vitatott határozat hat címzettje e határozat ellen megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be, sem pedig a Deltafina arra irányuló kérelme, hogy a Törvényszék előtti írásbeli szakasz során nyújtsanak be egy, a Bizottság birtokában lévő dokumentumot.

92 A jelen ítélet 81-87. pontjában kifejtett megfontolásokból azonban az következik, hogy a harmadik jogalapot el kell utasítani.

93 A fenti megfontolások összességére tekintettel a fellebbezést el kell utasítani.

A költségekről

94 A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

95 A Deltafinát, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság a Deltafina SpA-t kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.