62006TJ0012[1]

A Törvényszék (harmadik tanács) 2011. szeptember 9-i ítélete. Deltafina SpA kontra Európai Bizottság. Verseny - Kartellek - A nyersdohány felvásárlásának és elsődleges feldolgozásának olasz piaca - Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat - Az árak rögzítése és a piac felosztása - Bírság alóli mentesség - Együttműködés - Bírságok - Arányosság - A jogsértés súlya - Enyhítő körülmények. T-12/06. sz. ügy.

T-12/06. sz. ügy

Deltafina SpA

kontra

Európai Bizottság

"Verseny - Kartellek - A nyersdohány felvásárlásának és elsődleges feldolgozásának olasz piaca - Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat - Az árak rögzítése és a piac felosztása - Bírság alóli mentesség - Együttműködés - Bírságok - Arányosság - A jogsértés súlya - Enyhítő körülmények"

Az ítélet összefoglalása

1. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - Szempontok - A bírság összegének csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt - Bírság alóli feltételes mentesség nyújtása a végleges bizottsági határozat meghozatalát megelőzően - Terjedelem

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény, 8. pont, a) és b) alpont, 11. pont, a)-c) alpont, 15., 16., 18. és 19. pont)

2. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - Szempontok - A bírság összegének csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt - Teljes mentesség - Feltételek

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény, 11. pont, a) alpont)

3. Verseny - Közigazgatási eljárás - A védelemhez való jog tiszteletben tartása - Kifogásközlés - Ideiglenes jelleg

(EK 81. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 27. cikk, (1) bekezdés)

4. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - Szempontok - A bírság összegének csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt - Bírság alóli feltételes mentesség nyújtása a végleges bizottsági határozat meghozatalát megelőzően - Végleges mentesség nyújtásának a Bizottság általi elutasítása - A bizalomvédelem elvének megsértése - Hiány

(EK 81. cikk; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény, 11. pont)

5. Intézmények jogi aktusai - Iránymutatás a versenyszabályok megsértése esetén kiszabott bírság megállapításáról - Külső joghatások kiváltására irányuló aktus - Terjedelem

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

6. Verseny - Bírságok - Összeg - Meghatározás - Kizárólag a természetük alapján különösen súlyosnak minősített jogsértések

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

7. Verseny - Bírságok - Bírságot kiszabó határozat - Indokolási kötelezettség - Terjedelem

(EK 253. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk)

8. Verseny - Közigazgatási eljárás - Iratbetekintés - A Bizottság belső iratok közlésére vonatkozó kötelezettsége - Hiány

(EK 81. cikk)

1. Amikor a Bizottsághoz a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közleménynek megfelelő, benyújtott mentességi kérelem érkezik, a Bizottság értékeli a kérelme alátámasztására az érintett vállalkozás által előterjesztett bizonyítékokat annak ellenőrzése érdekében, hogy e vállalkozás megfelel-e az engedékenységi közlemény 8. pontjának a) illetve b) alpontjában előírt feltételeknek. Amennyiben a szóban forgó vállalkozás felel meg elsőként e feltételeknek, a Bizottság írásban biztosítja a vállalkozásnak a bírság alóli feltételes mentességet.

A bírság alóli feltételes mentesség nyújtása tehát olyan különleges eljárásjogi helyzetet biztosít a közigazgatási eljárás során azon vállalkozás javára, amelyik teljesítette az engedékenységi közlemény 8. pontjában meghatározott feltételeket, amely bizonyos joghatásokat keletkeztet. Ez a feltételes mentesség mindazonáltal egyáltalán nem felel meg a végleges mentességnek, amelyet a Bizottság csak a közigazgatási eljárás végén nyújt.

Pontosabban a bírság alóli feltételes mentesség nyújtása egyrészt azt tanúsítja, hogy a szóban forgó vállalkozás felelt meg elsőként az engedékenységi közlemény 8. pontjának a) vagy b) alpontjában meghatározott feltételeknek, és ezért a Bizottság csak azt követően vizsgálja meg a további kérelmeket, miután a már benyújtott kérelem tekintetében állást foglalt, másrészt pedig arról biztosítja a szóban forgó vállalkozást, hogy a Bizottság mentességet nyújt részére, amennyiben a közigazgatási eljárás lezártával megállapítja, hogy a vállalkozás betartotta az engedékenységi közlemény 11. pontjának a)-c) alpontjában meghatározott feltételeket.

A Bizottság csupán a közigazgatási eljárás végén, a végleges határozat elfogadásakor dönt arról, hogy határozatában bírság alóli mentességet nyújt-e vagy sem a bírság alóli feltételes mentességben részesülő vállalkozásnak. A bírság alóli feltételes mentességből eredő eljárásjogi helyzet joghatásai ekkor szűnnek meg. Mindazonáltal a Bizottság csak akkor nyújt bírság alóli végleges mentességet, amennyiben a szóban forgó vállalkozás a közigazgatási eljárás egésze alatt, a végleges határozat meghozatalának pillanatáig megfelel az engedékenységi közlemény 11. pontjának a)-c) alpontjában meghatározott három kumulatív feltételnek.

Az engedékenységi közlemény által bevezetett rendszerből kitűnik, hogy a végeges határozat meghozatala előtt a mentességet kérő vállalkozás nem részesül tényleges bírság alóli mentességben, hanem olyan eljárásjogi helyzetben van, amely a közigazgatási eljárás végén tényleges mentességgé válhat, amennyiben az előírt feltételek teljesülnek.

(vö. 113-115., 117., 118. pont)

2. A bírság alóli mentesség nyújtása a vállalkozások versenyjogi szabályok megsértéséért fennálló személyes felelőssége alóli kivételt képez, amelyet a legsúlyosabb versenykorlátozások közé tartozó magatartások felderítése, kivizsgálása, megbüntetése, valamint az ilyen magatartásoktól való elrettentés elősegítésének célja igazol. E körülmények között tehát logikus annak megkövetelése, hogy az elkövetett jogsértés miatt kiszabandó bírság alóli mentességért cserében a bírság alóli mentességet kérelmező vállalkozás a Bizottság vizsgálata során olyan együttműködést tanúsítson, amely a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény 11. pontja a) alpontjának értelmében "teljes mértékű, folyamatos és eredményes [helyesen: gyors]".

Az együttműködés "teljes mértékű" jellegéből az következik, hogy a bírság alóli mentesség kérelmezőjének - annak érdekében, hogy mentességben részesüljön - teljes mértékben, korlátlanul és feltétlenül együtt kell működnie a Bizottsággal. A "folyamatos" és "gyors" kitétel azt jelenti, hogy a vállalkozásnak a közigazgatási eljárás teljes ideje alatt együtt kell működnie, és együttműködésének főszabály szerint haladéktalannak kell lennie.

Ezenfelül az engedékenységi közlemény alapján engedélyezett csökkentés csak akkor indokolt, ha az átadott információk és általában az érintett vállalkozás magatartása e tekintetben valódi együttműködést jelentenek a részéről. Amint az az együttműködésnek az engedékenységi közlemény szövegében nyilvánvalóvá tett fogalmából is következik, csupán abban az esetben részesülhet az érintett vállalkozás a hivatkozott közlemény alapján bírságcsökkentésben, ha ilyen jellegű együttműködést tanúsít. Ez a megfontolás még inkább alkalmazandó a bírság alóli mentességben való részesülés igazolásához szükséges együttműködés esetében, mivel a mentesség még kedvezményesebb bánásmódot képez, mint pusztán a bírság csökkentése.

Ennélfogva a bírság alóli mentességben való részesülést igazoló "teljes mértékű, folyamatos és eredményes [helyesen: gyors]" együttműködés fogalma tényleges, teljes és valódi együttműködést tükröző magatartást jelent.

E tekintetben az a vállalkozás, amely együttműködése alapján bírság alóli mentességben kíván részesülni, nem mulaszthatja el az olyan birtokában lévő releváns információk Bizottsággal való közlését, amelyek - legalábbis potenciálisan - befolyásolhatják a közigazgatási eljárás lefolytatását és a Bizottság vizsgálatának hatékonyságát. Vagyis a valódi és teljes mértékű együttműködés előfeltételezi, hogy az érintett vállalkozás a közigazgatási eljárás teljes időtartama alatt megfelelő időben tájékoztatja a Bizottságot minden olyan releváns körülményről, amelynek negatív hatása lehet a vizsgálat megfelelő lefolytatására, valamint a szóban forgó kartell felfedezésére és hatékony megbüntetésére. Ez a tájékoztatási kötelezettség még inkább fontos, amikor ez a körülmény az érintett vállalkozás és a kartell más tagjai közötti kapcsolatokra vonatkozik, főleg akkor, ha a közigazgatási eljárás keretében a hivatkozott körülmény felmerüléséről a Bizottság és e vállalkozás között előzőleg kifejezetten szó esett.

A valódi együttműködést tükröző magatartás létezését csak az adott magatartás tanúsításakor fennálló körülmények függvényében lehet értékelni. Ugyanis az eljárás teljes időtartama alatt megkövetelt együttműködés "állandó" jellegére tekintettel bármely, valódi együttműködést tükrözővel ellentétes magatartás önmagában elegendő az együttműködési kötelezettség megsértésének igazolására. Ennélfogva semelyik, a fenti magatartást követően létrejött körülmény nem igazolhatja ennek megsértését.

Ebből következően annak esetleges utólagos megállapítása, hogy az együttműködési kötelezettséget sértő magatartás nem fejtett ki negatív hatást, nem hozható fel e magatartás igazolására.

(vö. 125-130., 132-134. pont)

3. Versenyügyekben a Bizottság a versenyszabályok megsértéséért bírságot kiszabó végleges határozatában módosíthatja a kifogásközlésben foglalt érveit, feltéve hogy a határozat tiszteletben tartja a felek védelemhez való jogát azáltal, hogy az érintetteket nem teszi felelőssé a kifogásközlésben ismertetettektől eltérő jogsértésekért, és csak olyan tényeket állapít meg, amelyekről az érdekeltek kifejthették álláspontjukat.

(vö. 176. pont)

4. A bizalomvédelem elvére való hivatkozás jogának fennállásához három feltétel teljesülése szükséges. Az első: az uniós adminisztrációnak pontos, feltétel nélküli és ellentmondásmentes, jogosultsággal rendelkező és megbízható forrásokból származó biztosítékokat kell nyújtania az érdekelt számára. A második: e biztosítékoknak jogos bizalmat kell kelteniük abban a személyben, akihez intézik őket. A harmadik: a megadott biztosítékoknak összhangban kell állniuk az alkalmazható szabályokkal.

Az uniós versenyszabályok megsértése miatt indult közigazgatási eljárás keretében egy, a Bizottsághoz mentességi kérelmet benyújtó vállalkozás nem hivatkozhat arra, hogy pontos, feltétel nélküli és ellentmondásmentes biztosítékot kapott azzal kapcsolatosan, hogy a közigazgatási eljárás végén végleges mentességben fog részesülni. Ugyanis a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény 19. pontjának értelmében a Bizottság csupán a végleges határozat meghozatalakor mérlegeli, hogy a hivatkozott közlemény 11. pontjában meghatározott feltételek teljesültek-e. Ebből következően a végleges határozat meghozatalát megelőző eljárás szakaszában a Bizottság egyáltalán nem nyújthat pontos biztosítékot arra nézve, hogy az érintett vállalkozás végleges mentességben fog részesülni.

Ezen túlmenően a Bizottság nem köteles a bírság alóli mentességet kérelmezőket arról tájékoztatni, hogy kötelesek az engedékenységi közleményből eredő kötelezettségeket, és különösen az együttműködési kötelezettséget betartani, mivel maga a közlemény egyértelműen tartalmazza az ennek megsértésével járó következményeket.

(vö. 190-193. pont)

5. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás olyan eszköz, amelynek célja - a magasabb szintű jog tiszteletben tartása mellett - azon feltételeknek a pontosítása, amelyeket a Bizottság az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése által a bírságkiszabás tekintetében ráruházott mérlegelési jogkör gyakorlásának keretében alkalmaz. A hivatkozott iránymutatás ugyan nem képezi egy bírságot kiszabó határozat jogi alapját - mivel azt az 1/2003 rendelet adja -, ám általánosan és elvont módon meghatározza azt a módszert, amelyet a Bizottság magára vállalt az e határozatban kiszabott bírságok összegének megállapítása végett, következésképpen garantálja a vállalkozások jogbiztonságát.

Noha az iránymutatás nem tekinthető olyan jogszabálynak, amelyet a közigazgatási intézmény minden esetben köteles követni, ám olyan követendő gyakorlati magatartási szabályt tartalmaz, amelytől a közigazgatás egyes esetekre nézve nem térhet el indokolás nélkül.

A Bizottság saját mérlegelési jogkörének az iránymutatás elfogadásából származó korlátozásával mindazonáltal nem összeegyeztethetetlen a Bizottság lényeges mérlegelési mozgásterének fenntartása. Az, hogy a Bizottság az iránymutatásban kifejtette a jogsértések súlyának értékelését illető megközelítését, nem akadálya annak, hogy a jogsértés súlyát átfogóan értékelje az adott ügy minden releváns körülménye alapján, beleértve olyan tényezőket is, amelyek nem szerepelnek kifejezetten az iránymutatásban.

(vö. 217-219. pont)

6. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban előírt módszer szerint a jogsértés súlyának megállapításánál figyelembe kell venni a jogsértés jellegét, a piacra gyakorolt tényleges hatását, ha ez a hatás mérhető, valamint az érintett földrajzi piac kiterjedését.

Mindazonáltal a jogsértés súlyának e három értékelési szempontja nem azonos súllyal esik latba az átfogó értékelés során. A jogsértés jellege elsődleges szerepet játszik, főleg a jogsértések "különösen súlyosnak" minősítésénél. Ezzel szemben a horizontális - és különösen az árrögzítésre vonatkozó - kartellek esetében sem a piacra gyakorolt tényleges hatás, sem az érintett földrajzi piac kiterjedése nem képezi a jogsértés különösen súlyosnak való minősítésének szükségszerű elemét. Az árrögzítésre irányuló horizontális kartelleket ugyanis pusztán a jellegüknél fogva különösen súlyos jogsértéseknek lehet minősíteni, anélkül hogy a Bizottság köteles lenne bizonyítani a jogsértés által a piacra gyakorolt tényleges hatást, és hogy az érintett piac korlátozott kiterjedése ezt befolyásolná.

A jogsértés súlyának értékelésénél meghatározó az a kérdés, hogy a kartell tagjai a szándékaik tényleges megvalósítása érdekében megtettek-e mindent, ami módjukban állt. Mivel azt, ami ezt követően a ténylegesen megvalósult piaci árakat illetően történt, egyéb, a kartell tagjainak ellenőrzésén kívül álló tényezők befolyásolhatták, ezért a kartell tagjai nem hozhatják fel saját javukra a bírság csökkentésének alátámasztására a szándékukat meghiúsító külső tényezőket.

Amennyiben a kartell megvalósítása megállapítást nyert, a Bizottság nem köteles módszeresen bizonyítani, hogy a megállapodások ténylegesen lehetővé tették az érintett vállalkozások számára, hogy magasabb, vagy - például a felvásárlási kartellek esetében - alacsonyabb ügyleti árat érjenek el, mint amit a kartell hiányában elértek volna. Aránytalan lenne ilyen bizonyítást megkövetelni, amely jelentős forrásokat igényelne, mivel olyan gazdasági modelleken alapuló hipotetikus számításokat tenne szükségessé, amelyek pontosságát a bíróság nehezen tudná csak ellenőrizni, és amelyek tévedhetetlensége egyáltalán nem bizonyított.

Ezen túlmenően a földrajzi piac kiterjedése nem önálló kritérium abban az értelemben, hogy csak a tagállamok többségét érintő jogsértések minősülhetnének "különösen súlyosnak". Sem a Szerződés, sem az 1/2003 rendelet, sem a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás, sem pedig az ítélkezési gyakorlat nem enged arra következtetni, hogy csak a nagy földrajzi kiterjedésű korlátozások minősülhetnek ilyennek. Egyébiránt különösen az árak rögzítésére és a felvásárolt mennyiségek felosztására irányuló megállapodások, illetve összehangolt magatartások pusztán a jellegük alapján "különösen súlyosnak" minősülhetnek anélkül, hogy sajátos hatásukat vagy földrajzi kiterjedésüket meg kellene határozni. Következésképpen az érintett földrajzi piac mérete - még ha feltételezzük is, hogy korlátozott - főszabály szerint nem zárja ki, hogy a Bizottság a megállapított jogsértést "különösen súlyosnak" minősítse.

(vö. 220., 222-224., 226., 248-250., 277., 279. pont)

7. A versenyjog megsértése címén kiszabott bírságok megállapítása keretében a Bizottság az indokolási kötelezettségnek eleget tesz, ha a határozatában megjelöli az értékelés azon elemeit, amelyek lehetővé tették számára a jogsértés súlyának és időtartamának felmérését. A több vállalkozásra bírságot kiszabó határozatokat illetően az indokolási kötelezettség terjedelmét elsősorban azon tényre figyelemmel kell értékelni, hogy a jogsértés számos tényező függvényében kerül megállapításra - mint például az ügy sajátos körülményei, környezete és a bírságok elrettentő hatása -, és anélkül, hogy a kötelezően figyelembe veendő kritériumok kötelező vagy kimerítő felsorolása szükséges lenne.

Mivel a horizontális - és különösen az árrögzítésre vonatkozó - kartellek esetében a piacra gyakorolt tényleges hatás nem képezi a jogsértés különösen súlyosnak való minősítésének szükségszerű elemét, a Bizottság nem köteles azt figyelembe venni a jogsértés súlyának megállapításakor. Az a körülmény, hogy a Bizottság nem indokolta, hogy miért nem vett figyelembe egy olyan kritériumot, amelyet nem volt köteles figyelembe venni, és amelyről úgy vélte, hogy a figyelembevétele a jelen ügyben szükségtelen volt, nem jelenti azt, hogy megsértette volna indokolási kötelezettségét a kiszabott bírság megállapításakor.

(vö. 282., 284. pont)

8. A Bizottság a versenyügyben folytatott közigazgatási eljárás közben nem köteles az intézmény belső iratait hozzáférhetővé tenni. Továbbá az uniós bíróságok előtti eljárások során a bizottsági belső dokumentumokat a felperesek csupán akkor ismerhetik meg, ha az adott ügy rendkívüli körülményei - a felperesek által nyújtandó komoly bizonyítékok alapján - azt megkövetelik. A belső dokumentumokhoz való hozzáférés ilyen korlátozását az igazolja, hogy biztosítani kell az érintett intézmény megfelelő működését a versenyjogi szabályok megsértésének megtorlása terén.

(vö. 313. pont)

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2011. szeptember 9.(*)

"Verseny - Kartellek - A nyersdohány felvásárlásának és elsődleges feldolgozásának olasz piaca - Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat - Az árak rögzítése és a piac felosztása - Bírság alóli mentesség - Együttműködés - Bírságok - Arányosság - A jogsértés súlya - Enyhítő körülmények"

A T-12/06. sz. ügyben,

a Deltafina SpA (székhelye: Orvieto [Olaszország], képviselik: R. Jacchia, A. Terranova, I. Van Bael, J.-F. Bellis és F. Di Gianni ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: A. Whelan és F. Amato, később: A. Whelan és V. Di Bucci és végül: É. Gippini Fournier és L. Malferrari, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az [EK 81. cikk] (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/C.38.281/B.2 ügy, nyersdohány - Olaszország) 2005. október 20-án hozott C (2005) 4012 végleges bizottsági határozatban a felperessel szemben kiszabott bírság elengedése, illetve másodlagosan a bírság összegének csökkentése iránti kérelem tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),

tagjai: J. Azizi elnök, E. Cremona (előadó) és S. Frimodt Nielsen bírák,

hivatalvezető: J. Palacio Gonzáles főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. szeptember 29-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1 A felperes Deltafina SpA olasz társaság, amelynek fő tevékenysége a nyersdohány elsődleges feldolgozása és a feldolgozott dohány forgalmazása. E társaság a Universal Corp. társaság 100%-os tulajdonában áll, amelynek székhelye Richmondban (Egyesült Államok) található.

I - A közigazgatási eljárás

2 2001. október 3-án, 4-én és 5-én az Európai Közösségek Bizottsága az [EK 81.] és az [EK 82.] cikk végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6-i 17. tanácsi rendelet (HL 1962. L 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 14. cikke alapján vizsgálatot folytatott a Fédération européenne des transformateurs de tabac et de la Maison des métiers du tabac székhelyein Brüsszelben (Belgium). Ugyanezen a napon a Fédération européenne des transformateurs de tabac telefaxon az összes tagját értesítette e vizsgálatról - köztük az Associazione professionale trasformatori tabacchi italianit (APTI, Olasz Nyersdohány-feldolgozók Szakmai Szövetsége), amelynek ezen ágazat legjelentősebb vállalkozásai is tagjai.

3 2001. október 3-án, 4-én és 5-én a Bizottság vizsgálatot folytatott a három legnagyobb spanyol nyersdohány-feldolgozó, valamint a spanyol nyersdohány-feldolgozók és gyártók két szövetségének székhelyein. 2002. január 16-án az a három spanyol nyersdohány-feldolgozó, amelynél a Bizottság vizsgálatot tartott, valamint a Universal csoport egyik társasága a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 1996. C 207., 4. o., a továbbiakban: 1996. évi engedékenységi közlemény) címén a bírság mellőzése iránti közös kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz.

4 2002. január 15-én a Bizottság információkérést intézett két szakmai szövetséghez, vagyis a nyersdohány-feldolgozókat képviselő APTI-hoz és a nyersdohánytermelőket képviselő Unione italiana tabaccóhoz (Unitab, Olasz Dohányunió). Az APTI 2002. február 12-én válaszolt az információkérésre. Ugyanezen a napon az utóbbi szövetség alkalmazottai megbeszélést tartottak, amelynek során a Bizottság információkérését megtárgyalták.

5 2002. február 19-én a Deltafina a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló 2002. február 19-i bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.; a továbbiakban: 2002. évi engedékenységi közlemény) A. szakaszának megfelelően mentességi kérelmet, illetve másodlagosan ugyanezen közlemény B. szakasza alapján a bírság csökkentése iránti kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz. A mentességi kérelem az olasz piacon a nyersdohány-feldolgozók között feltehetőleg fennálló kartellre vonatkozott.

6 2002. február 28-án a Universal ügyvédei telefonmegbeszélést folytattak a Versenyügyi Főigazgatóságnak az üggyel megbízott tisztviselőjével.

7 2002. március 6-án a Bizottság arról értesítette a Deltafinát, hogy a kérelme megfelel a 2002. évi engedékenységi közlemény 8. pontjának b) alpontjában meghatározott feltételeknek, továbbá hogy a közigazgatási eljárás végén mellőzi vele szemben a bírság kiszabását az általa szolgáltatott bizonyítékokkal kapcsolatosan a Bizottság által folytatott vizsgálat alatt megállapított összes jogsértés tekintetében, feltéve, hogy a Deltafina teljesíti a hivatkozott közlemény 11. pontjában meghatározott feltételeket.

8 2002. március 14-én a Bizottság, a Deltafina és a Universal képviselői találkozót tartottak a Deltafina Bizottsággal való együttműködése mikéntjének megtárgyalása érdekében (a továbbiakban: 2002. március 14-i találkozó). Ezen a találkozón többek között a Deltafina mentességi kérelmének bizalmas kezeléséről is szó esett.

9 2002. március 19-én, 21-én, 25-én és 26-án a Deltafina további információkat szolgáltatott a Bizottságnak.

10 2002. március 22-én a Deltafina ügyvédei több, a Deltafinának a Bizottsággal való együttműködését érintő kérdésről telefonmegbeszélést folytattak a Bizottságnak az üggyel megbízott tisztviselőjével.

11 2002. április 2-án a Universal külső jogi képviselője arról tájékoztatta a Standard Commercial Corp. (a továbbiakban: SCC) és a Dimon Inc. - a két olasz elsődleges nyersdohány-feldolgozó társaság, a Transcatab SpA és a Dimon Italia Srl anyavállalatai - külső jogi képviselőit, hogy a Deltafina mentességi kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz az olasz dohánypiacon a nyersdohány-feldolgozók között fennálló kartellekre vonatkozóan.

12 2002. április 4-én reggel az APTI irodájában találkozóra került sor. E találkozó során a Deltafina tájékoztatta a jelenlevőket, hogy a 2002. évi engedékenységi közleménynek megfelelően együttműködésbe kezdett a Bizottsággal, és őt inkrimináló iratokat adott át az utóbbi részére.

13 Ugyanezen nap délutánján, vagyis 2002. április 4-én a Dimon Italia és a Transcatab - amely társaságok képviselői részt vettek az APTI irodájában tartott találkozón - (16 óra 15 perckor és 18 óra 47 perckor) a 2002. évi engedékenységi közlemény alapján kedvezményes bánásmód iránti kérelmet terjesztett elő.

14 2002. április 18-án és 19-én a Bizottság a 17. rendelet 14. cikke alapján vizsgálatot folytatott a Dimon Italia és a Transcatab helyiségeiben, valamint a Trestina Azienda Tabacchi SpA (a továbbiakban: Trestina) és a Romana Tabacchi SpA helyiségeiben.

15 2002. április 18-án és május 17-én a Deltafina további információkat szolgáltatott a Bizottságnak.

16 2002. május 29-én és július 11-én további két találkozóra került sor a Deltafina képviselői és a Bizottság között.

17 2002. október 8-án a Bizottság arról értesítette a Dimon Italiát és a Transcatabot, hogy mivel e két vállalkozás szolgáltatott elsőként, illetve másodikként a 2002. évi engedékenységi közlemény értelmében vett bizonyítékokat, a közigazgatási eljárás végén a velük szemben esetlegesen megállapított jogsértések címén kiszabandó bírság összegét 30-50% közötti, illetve 20-30% közötti mértékben kívánja csökkenteni.

18 2004. február 25-én a Bizottság kifogásközlést küldött több vállalkozásnak és vállalkozások társulásainak, így többek között a Deltafinának, a Universalnak, a Dimon Italiának és a Transcatabnak.

19 2004. június 22-én szóbeli meghallgatásra került sor, amelyen a Deltafina is részt vett. E meghallgatás során a Dimon Italia felhívta a Bizottság figyelmét két olyan - a Dimon Italia helyiségeiben 2002. április 18-án tartott bizottsági vizsgálat során fénymásolt és a fenti társaság képviselői által kézzel írt feljegyzéseket tartalmazó -, a vizsgálat iratai közé helyezett dokumentumra, amely a Deltafina elnöke által a 2002. április 4-én tartott APTI-féle találkozón kijelentetteket foglalta össze.

20 2004. december 21-én a Bizottság a 2004. február 25-i kifogásközléshez képest kiegészítő kifogásközlést fogadott el (a továbbiakban: kiegészítés), amelyben arról tájékoztatta a Deltafinát és a többi érintett vállalkozást, hogy nem szándékozik a Deltafinának biztosítani a bírság alóli mentességet, mivel az megsértette a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a) alpontjában előírt együttműködési kötelezettséget.

21 A Bizottság 2005. március 1-jén meghallgatást tartott a kiegészítés kapcsán. E meghallgatást követően a Bizottság új megjegyzéseket kapott a Universaltól, a Deltafinától, a Dimontól és az SCC-től.

II - A megtámadott határozat

22 A versenykorlátozó magatartásokkal és erőfölénnyel foglalkozó tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően és a meghallgatási tisztviselő zárójelentésére tekintettel a Bizottság 2005. október 20-án elfogadta az [EK] 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/C.38.281/B.2 ügy, nyersdohány - Olaszország) a C (2005) 4012 végleges határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat), amelynek összefoglalóját az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2006. február 13-án tették közzé (HL L 353., 45. o.).

23 A Deltafina 2005. november 10-én kapta kézhez a megtámadott határozatot.

24 A megtámadott határozat többek között az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:

"1. cikk

1. A Deltafina [...], a Universal [...] megsértette a[z EK 81. cikk] (1) bekezdését a megjelölt időszakok alatt azzal, hogy az olasz nyersdohánypiacon megállapodásokban és/vagy összehangolt magatartásokban vett részt.

Az eljárás alá vont vállalkozások a következő időszakok alatt vettek részt a jogsértésekben:

a) a Deltafina, a Universal [...] esetében 1995. szeptember 29-étől 2002. február 19-éig;

[...]

2. cikk

Az 1. cikkben meghatározott jogsértések miatt kiszabott bírságok a következők:

a) a Deltafina és a Universal esetében egyetemlegesen 30 000 000 euró;

[...]"

25 A megtámadott határozat az alábbiakban kifejtett megfontolásokon alapul:

A - A jogsértésről és a jogsértő magatartás betudhatóságáról

26 A Bizottság a megtámadott határozatban a releváns tények leírását és a tényállás jogi értékelését követően megállapítja, hogy a Deltafina, több másik vállalkozással együtt, közvetlenül részt vett az EK 81. cikk (1) bekezdése által tiltott megállapodásokban és/vagy összehangolt magatartásokban. Ezt az értékelést a felperes nem vonja kétségbe a jelen ügyben.

27 A Bizottság továbbá megvizsgálja a jogsértésekben részt vevő vállalkozások jogsértő magatartásáért való betudhatóságot, és megállapítja, hogy mind a Deltafinát, mind annak leányvállalatát, a Universalt felelősségre kell vonni a szóban forgó jogsértésekért, és hogy mindketten a megtámadott határozat címzettjei.

B - A bírság összegének kiszámításáról

1. A bírság alapösszegének meghatározása

28 A Deltafinával szemben kiszabandó bírság kiszámításával kapcsolatosan a Bizottság a megtámadott határozat (357) preambulumbekezdésében először arra emlékeztet, hogy a bírság összegének meghatározásához a Bizottságnak az ügy valamennyi körülményét figyelembe kell vennie, így különösen a jogsértésnek az [EK 81.] és [EK 82. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás, 8. fejezet, 2. kötet. 205. o.) 23. cikke (3) bekezdésének értelmében meghatározott súlyát és időtartamát.

29 A Bizottság először a jogsértés súlyát vizsgálja meg. Emlékeztet, hogy ezen értékelés elvégzéséhez figyelembe kell vennie a jogsértés jellegét, a piacra gyakorolt tényleges hatását, ha ez a hatás mérhető, valamint az érintett földrajzi piac méretét (a megtámadott határozat (365) preambulumbekezdése).

30 A Bizottság ezt követően megállapítja, hogy az olaszországi nyersdohánytermelés az európai uniós kvótatermelésnek mintegy 38%-át tette ki. E termelés összértéke 2001-ben (a jogsértés utolsó teljes éve) 67 338 millió euró volt (a megtámadott határozat (366) preambulumbekezdése).

31 A Bizottság a jogsértést különösen súlyosnak ítéli, mivel az a különböző nyersdohányfajták olaszországi felvásárlási árának rögzítésére, valamint a felvásárolt mennyiségek elosztására irányult (a megtámadott határozat (367) preambulumbekezdése).

32 A Bizottság a megtámadott határozat (368) preambulumbekezdésében a hivatkozott határozatnak a versenykorlátozást elemző részére ((227) és azt követő preambulumbekezdések) utalva kijelenti, hogy a felvásárlói oldalon kialakult kartell torzíthatja a termelők azon szándékát, hogy bizonyos terméshozamot érjenek el, illetve akár korlátozhatja a feldolgozók közötti versenyt az upstream piacokon, és ez a helyzet még inkább fennáll olyan esetekben, mint a jelen ügyben, mivel a kartell tárgyát képező termék (a nyersdohány) az upstream piacok szereplői által végzett tevékenységek (a jelen esetben az elsődleges dohányfeldolgozás és a feldolgozott dohány eladása) jelentős "komponensét" képezi.

33 A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság megállapítja, hogy a Deltafina által elkövetett jogsértés különösen súlyosnak minősül (a megtámadott határozat (369) preambulumbekezdése).

34 A továbbiakban a Bizottság kijelenti, hogy a bírság összegének meghatározásakor figyelembe kell venni az egyes vállalkozások egyedi súlyát, valamint jogellenes magatartásuk valószínű hatásait. A Bizottság ugyanis úgy ítéli meg, hogy a bírságokat az egyes felek piacon fennálló helyzetéhez viszonyítva kell megállapítani. Ezzel kapcsolatosan úgy ítéli meg, hogy a Deltafinával szemben kiszabott bírság kiindulási összege - tekintettel arra, hogy e vállalkozás volt a legnagyobb felvásárló, ugyanis a 2001. évi piaci részesedése nagyjából 25% volt - a legmagasabb kell, hogy legyen (a megtámadott határozat (370)-(372) preambulumbekezdése).

35 A Bizottság mindazonáltal úgy véli, hogy a csupán a piacon fennálló helyzetet tükröző kiindulási összegnek nem lenne megfelelően elrettentő hatása a Deltafinával szemben, mivel a viszonylag korlátozott nagyságú forgalma ellenére egy olyan jelentős gazdasági és pénzügyi erejű multinacionális csoporthoz tartozik, amely a dohányiparon belül különböző szintű ágazatokban és földrajzi piacokon a legjelentősebb világméretű nagykereskedők közé tartozik (a megtámadott határozat (374) preambulumbekezdése).

36 Következésképpen annak érdekében, hogy a bírság elrettentő legyen, a Bizottság a kiindulási összeget az érintett vállalkozások méretét figyelembe vevő elrettentési szorzóval növeli. A Deltafina esetében a Bizottság által alkalmazott elrettentési szorzó 1,5-szeres. Így a Bizottság a megtámadott határozat (376) preambulumbekezdésében a Deltafinával szemben a bírság elrettentési szorzóval növelt összegét 37,5 millió euróban rögzíti.

37 A Bizottság ezt az összeget a továbbiakban a jogsértés időtartama címén 60%-kal emeli (a megtámadott határozat (377) preambulumbekezdése), így a Deltafinával szemben kiszabandó bírság összegét 60 millió euróban állapítja meg (a megtámadott határozat (379) preambulumbekezdése).

2. Enyhítő körülmény

38 A Bizottság ezt követően a Deltafina esetében fennálló enyhítő körülmény címén figyelembe veszi annak a 2002. évi engedékenységi közlemény hatályán kívül eső, ám az eljárás során tanúsított hatékony együttműködését. Először arra emlékeztet, hogy a fenti 43. és azt követő pontokban részletezett indokok miatt a Deltafina a 2002. évi engedékenységi közlemény értelmében már nem felel meg a bírság alóli mentesség vagy a bírságcsökkentés követelményeinek (a megtámadott határozat (385) preambulumbekezdése).

39 A Bizottság ezt követően megjegyzi, hogy azon esetekben, amikor a 2002. évi engedékenységi közlemény alkalmazható, az eljárásban részt vevő vállalkozások együttműködését főszabály szerint e közlemény keretében kell értékelni. Hozzáteszi, hogy a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. oldal; a továbbiakban: iránymutatás) alkalmazásával csupán rendkívüli körülmények között lehet úgy tekinteni, hogy valamely fél együttműködése enyhítő hatást gyakorolhat a kiszabandó bírság összegére olyan esetben, amikor főszabály szerint a 2002. évi engedékenységi közlemény volt alkalmazandó (a megtámadott határozat (386) és (387) preambulumbekezdése).

40 A Bizottság úgy véli, hogy a jelen ügyben ez a helyzet áll fenn a Deltafina esetében, két okból. Először is a Deltafina volt az első vállalkozás, amely a 2002. évi engedékenységi közlemény alkalmazásában kérelmet terjesztett elő (csupán pár nappal annak elfogadását követően), és az első vállalkozás, amelynek a Bizottság feltételesen bírság alóli mentességet biztosított. Ugyancsak ez az első, a mentességi kérelmet benyújtó vállalkozásokkal szemben a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjában előírt együttműködési kötelezettségek megsértésének következményeire vonatkozó határozat. Másodszor a Bizottság elismeri, hogy a Deltafina az eljárás kezdetétől lényeges mértékben hozzájárult a bizottsági vizsgálathoz, és az eljárás teljes időtartama alatt továbbra is hozzájárult ahhoz, azon tények kivételével, amelyek a végleges mentesség elutasítását igazolják (a megtámadott határozat (388)-(390) preambulumbekezdése).

41 Ezen indokokból a Bizottság kedvezően értékeli a Deltafina eljárás során tanúsított együttműködését. A Bizottság végül hozzáfűzi, hogy a Deltafina soha nem vitatta a megtámadott határozat tárgyát képező tényállást. Figyelemmel e megfontolásokra és a Deltafina eljárás során tanúsított általánosabban vett magatartására, a Bizottság úgy határoz, hogy a vele szemben kiszabandó bírság összegét 50%-kal csökkenti (a megtámadott határozat (391)-(398) preambulumbekezdése).

42 Figyelembe véve ezen enyhítő körülményt, a Bizottság a Deltafinával és a Universallal szemben egyetemesen kiszabandó bírság összegét 30 millió euróban határozza meg.

C - A Deltafina mentességi kérelméről

43 A Bizottság a továbbiakban azokat az indokokat ismerteti, amelyek alapján megállapította, hogy a Deltafina a 2002. évi engedékenységi közlemény értelmében nem részesülhet bírság alóli mentességben.

44 A Bizottság kifejti, hogy a Deltafina által előterjesztett bírság alóli mentességi kérelem megvizsgálását követően - mivel az megfelelt a 2002. évi engedékenységi közlemény 8. pontjának b) pontjában meghatározott feltételeknek - a hivatkozott közlemény 11. pontjában meghatározott több kumulatív feltétel teljesítéséhez kötött mentességet biztosított, és e feltételek egyike az együttműködési kötelezettség betartása volt (a szóban forgó közlemény 11. cikkének a) pontja) (a megtámadott határozat (405)-(409) preambulumbekezdése).

45 Mindazonáltal a Bizottság a megtámadott határozat (410) preambulumbekezdésében megjegyzi, hogy a 2004. június 22-i meghallgatáson kiderült, hogy a Deltafina a fenti 12. pontban említett APTI-féle találkozón - amelyen a Dimon Italia, a Transcatab és a Trestina képviselői is részt vettek - beszámolt mentességi kérelméről, még mielőtt a Bizottságnak alkalma lett volna a szóban forgó kartellel kapcsolatos helyszíni vizsgálatokat lefolytatni. A Bizottság továbbá kijelenti, hogy e tényeket a kiegészítésben a Deltafinával szemben felhozott kifogásokba foglalta (lásd a fenti 20. pontot).

46 A Bizottság tehát először részletesen megvizsgálta a releváns tényeket, majd megállapította, hogy a Deltafina nem teljesítette a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjában meghatározott feltételeket.

1. A releváns tények

47 A Bizottság megjegyzi, hogy a 2002. március 14-i találkozó során a Deltafina mentességi kérelmének bizalmas kezelésének kérdése is felmerült. A Bizottság szerint e találkozón képviselői világosan kijelentették, hogy szúrópróbaszerű helyszíni vizsgálatokat szándékoznak tartani a Deltafina által feltárt kartellel kapcsolatosan, ám e vizsgálatokra nem kerülhet sor 2002. április 18-20. előtt, és hogy ezért a Deltafinának eddig az időpontig bizalmasan kell kezelnie a mentességi kérelemre vonatkozó információkat annak érdekében, hogy versenytársai ne szerezzenek arról tudomást, és ezzel a vizsgálatok hatékonysága ne sérüljön (a megtámadott határozat (412) preambulumbekezdése).

48 A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy ezen a találkozón a Deltafina kifejtette a Bizottság képviselőinek, hogy számos indokból nehéz lesz a Bizottság által megjelölt időpontig titokban tartani a mentességi kérelmét; az első indok az, hogy a versenytársaival az APTI keretében a közeljövőben találkozókat tartanak, amelyek során nehéz lesz megőrizni a bizalmas jelleget, másodszor tájékoztatni kell a Deltafina középvezetőit (nagyjából tizenöt embert) a kérelemről, harmadszor a Universalt érintő egyesült államokbeli pénzügyi ügyletek keretében az utóbbinak is be kell számolnia a mentességi kérelemről (a megtámadott határozat (412) preambulumbekezdése).

49 A Bizottság a megtámadott határozat (413)-(415) preambulumbekezdésében összefoglalja a 2002. március 14-i találkozó Bizottság képviselői által készített belső beszámolójának tartalmát, valamint a Universal egyik képviselője által e találkozón készített feljegyzéseket.

50 A Bizottság továbbá a megtámadott határozat (416) preambulumbekezdésében kijelenti, hogy a 2002. március 14-i találkozó során a Bizottság képviselői arra kérték a Deltafinát, hogy szolgáltasson olyan információkat az utóbbi részére, amelyek lehetővé teszik a helyszíni vizsgálatok elvégzését. A megtámadott határozat (417) preambulumbekezdésében a Bizottság arra a 2002. március 15-i belső feljegyzésre utal, amely összefoglalta az ügy előző napon tartott találkozót követő állását. A megtámadott határozat (418) preambulumbekezdése a Deltafina igazgatótanácsának 2002. március 1-jén tartott ülése jegyzőkönyvének szövegét idézi, amely során az igazgatótanács tudomásul veszi a kartellel kapcsolatos jogellenes magatartások haladéktalan megszüntetésének szükségességét, és felhívja a résztvevőket, hogy a lehető legszigorúbban ügyeljenek a mentességi kérelem tényének bizalmas jellegére.

51 A Bizottság ezt követően a Deltafina elnökének az APTI 2002. április 4-én tartott találkozóján tett bejelentésére hivatkozik, egyrészt a Dimon Italia ügyvédei által a 2004. június 22-én tartott meghallgatáson említett két dokumentumra, másrészt pedig a Deltafina elnöke által aláírt beszámolóra támaszkodik, amely arról szól, hogy a Deltafina hogyan számolt be a mentességi kérelemről e találkozón (a megtámadott határozat (421)-(426) preambulumbekezdése).

52 A Bizottság megjegyzi, hogy a Dimon Italia és a Transcatab még e bejelentés napján benyújtották a 2002. évi engedékenységi közlemény alkalmazása iránti kérelmüket, és hogy a Deltafina elnöke által az APTI-féle találkozón tett kijelentéseket e kérelmek nem tartalmazzák (a megtámadott határozat (427) preambulumbekezdése).

53 Végül a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság képviselői és a Deltafina 2002. május 29-én még egy találkozót tartott, amelyen sem a Bizottság, sem a Deltafina nem hozta fel a bizalmas jelleg kérdését, és a Deltafina nem számolt be arról, hogy az APTI 2002. április 4-én tartott találkozóján tájékoztatta a Dimon Italiát és a Transcatabot a mentességi kérelem benyújtásáról (a megtámadott határozat (429) preambulumbekezdése).

2. A 2002. évi engedékenységi közlemény 11. cikkének a) pontjában meghatározott feltétel Deltafina általi be nem tartása

54 A Bizottság a megtámadott határozatban kijelenti, hogy a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. cikkének a) pontjában rögzített együttműködési kötelezettség a Bizottság és a bírság alóli mentességet kérelmező között létrejött egyezség lényeges elemét képezi, amennyiben a Bizottság feltételesen biztosít mentességet. A Bizottság véleménye szerint ezt a kötelezettséget a Bizottság bírságok alóli mentességgel kapcsolatos politikája alaplogikájának - vagyis a vizsgálat megindításához vagy a kartell által létrehozott jogsértések felfedéséhez való döntő hozzájárulásnak - a tükrében kell értelmezni. E logikára tekintettel a Bizottság szerint tehát a szóban forgó kötelezettség nem korlátozódik a jogsértésre vonatkozó bizonyítékok átadására, hanem azt is feltételezi, hogy a kérelmező tartózkodik minden olyan intézkedés meghozatalától, amely megakadályozhatja a Bizottságot abban, hogy kivizsgálja és/vagy megállapítsa a jogsértést (a megtámadott határozat (431) és (432) preambulumbekezdése).

55 A megtámadott határozat (433) preambulumbekezdésében a Bizottság megjegyzi, hogy amennyiben - a jelen esethez hasonlóan - a Bizottság nem tartott még helyszíni vizsgálatot, és az adott ágazatnak még nincs tudomása a közeljövőben tartandó bizottsági vizsgálatokról, valamely mentességi kérelem létezésének bejelentése teljesen és visszavonhatatlanul megakadályozhatja a Bizottságot abban, hogy hatékonyan kivizsgálja és megállapítsa a jogsértést. A 2002. évi engedékenységi közlemény hatékony érvényesülése megköveteli, hogy a helyszíni vizsgálatokat ne akadályozza meg azon vállalkozások magatartása, amelyek kedvezményes bánásmód iránti kérelmet terjesztettek elő. E vállalkozások tehát nem hivatkozhatnak olyan jogos bizalomra, miszerint kifejezett rendelkezés hiányában a bizalmas jelleg nem képezi részét a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. cikkének a) pontjában meghatározott feltételnek. A Bizottság szerint ebből az következik, hogy ezen információnak a bírság alóli mentességet kérelmező versenytársak által történő kifejezett és szándékos közlését a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. cikkének a) pontjában rögzített együttműködési kötelezettség megsértésének kell tekinteni.

56 A Bizottság hozzáfűzi, hogy az e kötelezettség és a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. cikkének b) pontjában meghatározott kötelezettség - amelynek címén a kérelmezőnek legkésőbb a mentességi kérelem benyújtásakor véget kell vetnie a jogsértésben való részvételének - közötti "valós ellentét" nem teszi lehetővé a kérelmező számára, hogy szándékosan közölje a kartell többi tagjával, hogy mentességi kérelmet terjesztett elő. Ez a helyzet eltér attól az esettől, amelyben a kérelmező kénytelen olyan intézkedéseket hozni, amelyek a kartell többi résztvevőjében felébreszthetik a gyanút, hogy az adott vállalkozás ilyen mentességi kérelmet nyújtott be (a megtámadott határozat (434) preambulumbekezdése).

57 A Bizottság egyébként úgy véli, hogy a jelen ügy sajátos körülményei jól mutatják, hogy a Deltafina tudatában volt annak, hogy a bizalmas jellegű kezelés az együttműködési kötelezettsége részét képezte. A Bizottság szerint ez többek között a Deltafina igazgatótanácsának 2002. március 1-jén tartott ülésének határozatából - amely a "legszigorúbban vett bizalmas kezelést" írt elő e tárgyban (lásd a megtámadott határozat (418) preambulumbekezdését és a fenti 50. pontot) -, valamint a Deltafina elnökének saját szavaiból is egyértelműen kiderült, miszerint a Deltafina Bizottsággal való együttműködésére vonatkozó döntését "kizárólag a legnagyobb körültekintéssel lehet a többi vállalkozással közölni, és csak akkor, ha szükséges" (a megtámadott határozat (440) preambulumbekezdése).

58 Figyelemmel a fent hivatkozott releváns tényekre és a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. cikkének a) pontjában rögzített feltétel terjedelmére, a Bizottság megállapítja, hogy a Deltafina megsértette ezt a feltételt. A Deltafina elnöke annak ellenére, hogy tudta, hogy a Bizottság 2002. április 18. és 20. között helyszíni vizsgálatokat kíván tartani, azelőtt tájékoztatta szándékosan két fő versenytársát arról, hogy mentességi kérelmet terjesztett elő, mielőtt a Bizottság helyszíni vizsgálatokat tartott volna (a megtámadott határozat (441) preambulumbekezdése).

59 A Bizottság továbbá a megtámadott határozat (442) preambulumbekezdésében megjegyzi, hogy a Deltafina magatartása tökéletesen alkalmas volt arra, hogy e vizsgálatok eredményét veszélyeztesse, amiről a Deltafina tudott, vagy legalábbis tudnia kellett volna, különösen amiatt, hogy a Bizottság tájékoztatta a helyszíni vizsgálatok közeljövőben történő lefolytatásáról, illetve amiatt, hogy a Bizottság felhívta, hogy a mentességi kérelmének tényét bizalmasan kezelje annak érdekében, hogy ez az információ ne akadályozza e vizsgálatokat. A Bizottság szerint nem lehet eldönteni, hogy e körülmény ténylegesen veszélyeztette-e a Bizottság vizsgálatait, ám ez egyébként sem meghatározó tényezője a Deltafina felelőssége megállapításának (a megtámadott határozat (443) preambulumbekezdése).

60 Ezzel kapcsolatosan a Bizottság kijelenti, hogy sem a 2002. március 14-i találkozó során folytatott megbeszélés, sem az azt követően tanúsított magatartása nem hagyott kétséget a tekintetben, hogy soha nem mondta, hogy a Deltafinának elkerülhetetlenül a versenytársai tudomására kellene hoznia a 2002. évi engedékenységi közlemény alkalmazásával előterjesztett kérelmét, és hogy ezért a vizsgálatokat ne kellene lefolytatni. Éppen ellenkezőleg, a Bizottság arra hivatkozik, hogy világosan kijelentette, hogy a Deltafinának a kérelem tényét legalább egy hónapig bizalmasan kell kezelnie, hogy elő lehessen készíteni azokat a vizsgálatokat, amelyek érdekében megkérte a szükséges információkat, és a találkozót követő napon hozzá is látott az előkészületeknek (a megtámadott határozat (446) és (447) preambulumbekezdése).

61 A Bizottság kijelenti, hogy elismerte a Deltafinának a mentességi kérelem bizalmas kezelésével kapcsolatosan felmerülő gyakorlati nehézségeit, valamint azt a tényt, hogy nagyon valószínűtlen, hogy a vizsgálatokra sor kerülhet, amennyiben a Deltafina kénytelen lenne a mentességi kérelem tényét versenytársai tudomására hozni. Mindazonáltal a Bizottság úgy véli, hogy a jelen ügyben az, hogy a Deltafina az APTI-féle találkozón a versenytársak tudomására hozta a mentességi kérelem tényét, szándékosan és saját akaratából történt. Ez a fajta magatartás egyáltalán nem igazolható egy ilyen mentességi kérelem keretében (a megtámadott határozat (444), (448) és (450) preambulumbekezdése).

62 A megtámadott határozat (449) pontjából kitűnik, hogy az a tény, hogy a Deltafina egyáltalán nem tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy a versenytársak tudomására hozta a mentességi kérelem tényét, arra utal, hogy a Deltafina nem számított arra, hogy a Bizottság jóváhagyja majd a magatartását.

63 A Bizottság kijelenti, hogy a közigazgatási eljárás során a Deltafina arra hivatkozott, hogy a bejelentés nem volt szándékos, hanem inkább a versenytársai által rá gyakorolt nyomásnak volt tulajdonítható. Mindazonáltal a Bizottság véleménye szerint ugyan a jogsértésben való részvételnek a mentességi kérelem benyújtását követően megkövetelt megszüntetése gyakorlati nehézségeket vethet fel, a Deltafina nem bizonyította, hogy a jogsértő magatartásokban való részvételének megszüntetése, és az, hogy nem volt hajlandó versenytársaival találkozni, mennyiben "veszélyeztethette jogszerű kereskedelmi magatartását". Egyébiránt a Bizottság álláspontja szerint a környezet által a Deltafinára gyakorolt nyomás - amely nem jelentett komoly és konkrét fenyegetést - nem zárja ki a szóban forgó bejelentés szándékos voltát. Mivel a Deltafina elnöke nem kényszerítő fenyegetés hatása alatt tanúsította e magatartást, a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a mentességi kérelemnek az APTI-féle találkozón való bejelentés szándékos volt (a megtámadott határozat (451)-(453) preambulumbekezdése).

64 Végül a Bizottság úgy véli, hogy az a tény, hogy a Dimon Italia és a Transcatab anyavállalatainak külső jogi képviselői által gyakorolt bizonyos mértékű nyomást követően a Universal külső jogi képviselője 2002. április 2-án megerősítette, hogy a Deltafina mentességi kérelmet terjesztett a Bizottság elé, önmagában még nem igazolja, illetve nem orvosolja a Deltafina együttműködési kötelezettségének megsértését. A Bizottság ugyanis először is úgy véli, hogy nem állapítható meg semmiféle összefüggés az egyesült államokbeli bejelentés és a Deltafina elnökének magatartása között, másodszor a Bizottsággal való együttműködési kötelezettség esetleges másik megsértése nem használható fel ugyanezen kötelezettség későbbi megsértésének igazolására (ex iniuria non oritur ius), harmadszor pedig nem állt fenn semmiféle bizonyíték azzal kapcsolatosan, hogy az SCC és a Dimon külső jogi képviselői nyomást gyakoroltak volna, leszámítva az SCC külső jogi képviselője által a Universal jogi képviselője telefonjának üzenetrögzítőjén hagyott üzenetet (a megtámadott határozat (454)-(459) preambulumbekezdése).

65 A Bizottság továbbá megjegyzi, hogy egyébként a Universal nem tájékoztatta haladéktalanul a Bizottságot arról, hogy külső jogi képviselője közölte a mentességi kérelem tényét (a megtámadott határozat (459) preambulumbekezdése).

66 A Bizottság a megtámadott határozat (460) preambulumbekezdésében arra a következtetésre jut, hogy a fenti indokok összessége alapján a Deltafina megsértette a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontja a) alpontjának értelmében fennálló együttműködés kötelezettséget, következésképpen nem biztosítható részére a bírság alóli mentesség, ezért a szóban forgó jogsértések miatt bírságot kell vele szemben kiszabni.

Az eljárás és a felek kérelmei

67 A Törvényszék Hivatalához 2006. január 19-én benyújtott keresetlevelével a Deltafina előterjesztette a jelen keresetet.

68 2006. június 26-án a Deltafina azt kérte, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot arra, hogy nyújtsa be egy, az ellenkérelemhez mellékletként csatolt dokumentum teljes változatát. A Törvényszék Hivatala 2006. november 22-én arról tájékoztatta a Deltafinát, hogy a harmadik tanács elnöke elutasította e kérelmet.

69 2010. szeptember 16-i levelében a Deltafina arról tájékoztatta a Törvényszéket, hogy visszavonja a hatodik jogalapját.

70 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (harmadik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát.

71 A felek szóbeli előadásainak és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszaiknak a meghallgatására a 2010. szeptember 29-i tárgyaláson került sor.

72 A Deltafina azt kéri, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a megtámadott határozat 2. cikkében vele szemben kiszabott bírságot;

- másodlagosan csökkentse a bírság összegét;

- kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

73 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet;

- kötelezze a Deltafinát a költségek viselésére.

A jogkérdésről

74 A Deltafina kereseti kérelmei alátámasztására hét jogalapot hoz fel.

75 A Deltafina által első négy elsődlegesen felhozott jogalap a megtámadott határozat megsemmisítésére irányul annyiban, amennyiben az a Deltafinát bírság fizetésére kötelezi. Az első jogalap nyilvánvaló értékelési hibára vonatkozik, mivel a bírság alóli mentesség visszavonása egy ténybelileg téves előfeltételezésen alapul. A második jogalap az arra vonatkozó nyilvánvaló értékelési hibára hivatkozik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Deltafina megsértette a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a) alpontjában előírt együttműködési kötelezettséget. A harmadik jogalap az arra vonatkozó nyilvánvaló értékelési hibára hivatkozik, hogy a Bizottság visszavonta a Deltafinának biztosított mentességet amiatt, hogy a mentességi kérelem tényének bejelentése megakadályozta a vizsgálatot. A negyedik jogalap a bizalomvédelem, a gondos ügyintézés, valamint az arányosság elvének megsértésére vonatkozik.

76 Az utolsó három jogalapra a Deltafina másodlagosan hivatkozik, ezek a Deltafinával szemben kiszabott bírság csökkentésére vonatkoznak. Az ötödik jogalap az arányosság elvének a bírság kiindulási összegének túlzott mértékével történt megsértésére vonatkozik. A hatodik jogalap az arra vonatkozó téves jogalkalmazásra vonatkozik, hogy a Bizottság a Universalt a Deltafina magatartásáért egyetemlegesen felelősnek találta, következésképpen túlzott mértékű bírságot szabott ki az utóbbival szemben. A hetedik jogalap az enyhítő körülmények téves értékelésére hivatkozik.

77 Mivel a Deltafina 2010. szeptember 16-i levelében visszavonta hatodik jogalapját, azt nem kell megvizsgálni.

I - Az elsődlegesen felhozott jogalapokról

78 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a Deltafina első három jogalapja a megtámadott határozat állítólagos jogellenességére vonatkozik, amely abból fakad, hogy a Bizottság nem biztosított bírság alóli mentességet a Deltafinának, mivel az megsértette a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a) alpontjában előírt együttműködési kötelezettséget.

79 Mivel e jogalapok szorosan összefüggnek, azokat együttesen kell megvizsgálni.

A - Az első három, arra hivatkozó jogalap, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát vétett azzal, hogy nem biztosított végleges bírság alóli mentességet a Deltafinának

1. A felek érvei

80 A Deltafina az első jogalapjában arra hivatkozik, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát vétett azáltal, hogy visszavonta a számára biztosított mentességet, mivel arra a téves előfeltételezésre támaszkodik, miszerint az olasz nyersdohány-feldolgozóknak nem volt tudomása a Bizottság által folytatott vizsgálatról.

81 A Deltafina szerint a megtámadott határozat (433) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Deltafina elnöke által a 2002. április 4-i találkozón tett bejelentés az együttműködési kötelezettség megsértésének minősült, mivel fennállt annak a veszélye, hogy az megakadályozza a vizsgálatot. A Bizottság e preambulumbekezdésben kijelentette, hogy a mentességi kérelem létezésével kapcsolatos bármilyen információ kiszivárgása arra ösztönözhette a kartell résztvevőit, hogy semmisítsék meg vagy rejtsék el a bizonyítékokat. Mindemellett az ezen álláspont igazolására vonatkozó lényeges feltétel az, hogy az érintett ágazatnak még ne legyen tudomása a vizsgálatról, valamint a szúrópróbaszerű helyszíni vizsgálatok eshetőségéről. Elviekben csupán ebben az esetben merülhet fel az, hogy a mentességi kérelem létezéséről harmadik személyek felé tett bejelentés megakadályozhassa, hogy a Bizottság hatékonyan lefolytathassa a vizsgálatot. Ennélfogva a Deltafina arra hivatkozik, hogy a mentesség visszavonására vonatkozó alapvető előfeltételezés szükségszerűen az volt, hogy a szóban forgó ágazatnak még nem volt tudomása a Bizottság vizsgálatáról.

82 Márpedig a Deltafina álláspontja szerint az olasz nyersdohány-feldolgozóknak a Bizottság által Brüsszelben és Spanyolországban 2001 októberében tartott helyszíni vizsgálatok révén, valamint a Bizottság által az APTI-hoz és Unitab-hoz intézett 2002. január 15-i információkérésnek köszönhetően tudomásuk volt a bizottsági vizsgálat létezéséről. Több más tényező is bizonyítja - így például a Dimon egyik, az amerikai pénzügyi piaci felügyeleti hatóságnak benyújtott nyomtatványában foglalt nyilatkozat, valamint az a tény, hogy a Dimon Italia és a Transcatab már a 2002. április 4-i bejelentést megelőzően elkezdte előkészíteni a kedvezményes bánásmód iránti kérelmét, valamint az a körülmény, hogy a bizottsági vizsgálatról az APTI-féle találkozón is szó esett -, hogy a szóban forgó ágazatnak tudomása volt a vizsgálatról.

83 Továbbá a mentességi kérelem benyújtása nem jár automatikusan szúrópróbaszerű vizsgálatokkal, mivel az ilyen vizsgálatokra csak akkor van szükség, ha a kérelmező olyan bizonyítékokat nyújt, amelyek lehetővé teszik, hogy a Bizottság megállapítson egy jogsértést. Márpedig csak a 2002. évi engedékenységi közlemény 8. pontjának a) alpontjában meghatározott esetben lehet elengedhetetlenül szükség a szúrópróbaszerű vizsgálatokra a jogsértés megállapítása érdekében. Ezzel szemben a hivatkozott közlemény 8. pontjának b) alpontjában meghatározott esetekben e helyszíni vizsgálatok nem elengedhetetlenek, mivel a mentességi kérelmet benyújtó vállalkozás már az összes szükséges bizonyítékot átadja a Bizottságnak. Márpedig a jelen ügyben - mivel maga a Bizottság szerint a Deltafina mentességi kérelme eleget tett 2002. évi engedékenységi közlemény a 8. pontjának b) alpontjában meghatározott feltételeknek - olyan esettel állunk szemben, amelyben nem volt szükség arra, hogy a Bizottság szúrópróbaszerű vizsgálatokat folytasson.

84 A Deltafina véleménye szerint az összes körülmény tükrében az, hogy a Bizottság visszavonta a Deltafinának biztosított mentességet, nyilvánvaló értékelési hibán alapul.

85 A második, azon alapuló nyilvánvaló értékelési hibára hivatkozó jogalapban, miszerint a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Deltafina megsértette a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a) alpontjában előírt együttműködési kötelezettséget, a Deltafina lényegében háromféle kifogást emel.

86 Először is arra hivatkozik, hogy a Bizottság állításával ellentétben a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a) alpontjában előírtaknak megfelelően lelkiismeretesen betartotta együttműködési kötelezettségét. Előadja, hogy a 2002. március 14-i találkozón figyelmeztette a Bizottságot, hogy nem fogja tudni eltitkolni, hogy mentességi kérelmet nyújtott be. Az, hogy lehetetlen volt a mentességi kérelem benyújtásának titokban tartása, a következő négy körülményből következik: a Universal által az amerikai piacon megvalósítandó pénzügyi művelet miatt folyamatban lévő előzetes átvilágítási vizsgálat (due diligence); a Universallal, a Dimonnal és az SCC-vel szemben az Egyesült Államoban indított egyesített antitröszt eljárás; a Deltafina középvezetőinek a kedvezményes bánásmód iránti kérelem benyújtásáról való tájékoztatásának szükségessége a kartelltevékenység folytatásának elkerülése érdekében; az APTI-féle találkozó időbeli közelsége, amelynek alkalmával a Deltafina a kedvezményes bánásmód iránti kérelmének benyújtását követő első alkalommal találkozott a többi nyersdohány-feldolgozóval.

87 Az érintett piacot korlátozott mérete, átláthatósága, valamint a kartell tagjai közötti személyes kapcsolatfelvétel könnyű volta jellemzi, ezért amennyiben a Deltafina a mentességi kérelmének benyújtását követő hetekben megtagadta volna a szokásos megbeszéléseken való részvételt, az elkerülhetetlenül gyanút keltett volna a kartell többi tagjában. Annak kockázata, hogy e magatartásból a többi résztvevő arra következtessen, hogy a Deltafina mentességi kérelmet nyújtott be, még nagyobb volt, figyelembe véve a mentességi kérelmét övező ténybeli körülményeket, így különösen a 2001. októberi Spanyolországban és Brüsszelben lefolytatott helyszíni vizsgálatokat, a Dimon, a Deltafina és a Transacatab által a spanyol piacon fennálló jogellenes megállapodásokkal kapcsolatos együttes mentességi kérelmének benyújtását, azt a tényt, hogy a Deltafina tipikusan úgy viselkedett, mint aki mentességi kérelmet nyújtott be, a versenytársai - különösen a Dimon és az SCC - által arra vonatkozóan gyakorolt nyomást, hogy a Deltafina erősítse meg, hogy mentességi kérelmet nyújtott be. A Deltafina arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat egyáltalán nem veszi figyelembe e ténybeli körülményeket.

88 A Deltafina továbbá azt állítja, hogy a jogsértés azonnali megszüntetésére vonatkozó kötelezettsége hozta lehetetlen helyzetbe. Ha ugyanis a Deltafina nem lett volna köteles a mentességi kérelem benyújtásától kezdve kivonulni a kartellből, nem lett volna arra kényszerítve, hogy az APTI-féle találkozón e nyilatkozatot megtegye a fenntarthatatlanná vált helyzet megszüntetése érdekében. A mentességi kérelem tényének bejelentése tehát a jelen ügy körülményei között a jogsértés megszüntetésére vonatkozó kötelezettség egyenes következménye. A Bizottság maga is nyíltan elismeri, hogy "valós ellentét" áll fenn a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a) és b) alpontjában meghatározott kötelezettségek között (a megtámadott határozat (434) preambulumbekezdése), ám ebből nem vonja le az ebből eredő nyilvánvaló következtetéseket. A Deltafina felveti, hogy a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a) alpontja azt írja elő, hogy a kérelmezőnek hazudnia kell ahhoz, hogy feltételes mentességben részesüljön.

89 Egyébként az egyesült államokbeli, illetve számos tagállamban - így például az Egyesült Királyságban, Németországban, Franciaországban - létező engedékenységi programok lehetővé teszik a hatóságok számára, hogy engedélyezzék a mentességi kérelmek előterjesztői részére, hogy továbbra is részt vegyenek a kartellben annak érdekében, hogy a későbbi helyszíni vizsgálatok meglepetésszerű jellege megmaradjon. Ezt a lehetőséget vezette be a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2006. C 298., 17. o., a továbbiakban: 2006. évi engedékenységi közlemény). Ezen túlmenően csupán a 2006. évi engedékenységi közlemény vezette be kifejezetten a bizalmas kezelés kötelezettségét.

90 Másodszor a Deltafina arra hivatkozik, hogy a Bizottság teljesen tisztában volt azzal, hogy a Deltafina a 2002. március 14-i találkozón ismertetett gyakorlati okokból a 2002. április 18. és 20. közötti időszakot - amely tekintetében a Bizottság kijelentette, hogy ettől kezdődően tudja lefolytatni a helyszíni vizsgálatokat - megelőzően bejelenti, hogy mentességi kérelmet nyújtott be. A Deltafina kijelenti, hogy mind a Universal ügyvédje és a Bizottságnak az üggyel megbízott tisztviselője közötti 2002. február 28-i telefonon történt megbeszélés során, mind a 2002. március 14-i találkozón jelezte a Bizottságnak az arra vonatkozó félelmét, hogy nem lesz képes hosszú ideig eltitkolni, hogy mentességi kérelmet nyújtott be. Továbbá a 2004. június 22-i meghallgatáson a hivatkozott tisztviselő megerősítette, hogy "elismerte", hogy a bejelentésnek meg kellett történnie, és hogy a "bizalmas kezelést nem lehetett teljesen megvalósítani".

91 A Bizottság által a 2002. március 14-i találkozóról készített beszámoló, valamint a Universal ügyvédjének, továbbá a Deltafina találkozón részt vevő ügyvédjeinek jegyzetei azt bizonyítják, hogy a Bizottság tisztviselői tudomásul vették a Deltafina lehetetlen helyzetét azzal kapcsolatosan, hogy ne közölje a mentességi kérelem benyújtását az APTI-féle találkozón. A 2002. március 22-én a Deltafina ügyvédei és az üggyel megbízott tisztviselő között folytatott telefonbeszélgetés azt erősíti meg, hogy a Bizottság teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy a Deltafina nemsokára felfedi az együttműködését.

92 Továbbá a 2002. március 14-i találkozóról készült bizottsági beszámolóból kitűnik, hogy az üggyel megbízott tisztviselő kijelentette, hogy a mentességi kérelem bejelentése esetén "a Deltafina azon kötelezettsége, hogy minél gyorsabban bizonyítékokat nyújtson a Bizottságnak, még nyomatékosabb [lesz]". Márpedig - amint az a megtámadott határozat (389)-(397) preambulumbekezdéséből kitűnik - a Deltafina eleget tett ennek a kötelezettségnek. Ennélfogva betartotta együttműködési kötelezettségét, mivel további információkat nyújtott, ahogy azt a Bizottság kérte a 2002. március 14-i találkozón, ezzel elfogadva, hogy súlyosabb a reá háruló bizonyítási teher, mivel a Bizottsággal való együttműködését nem tudja titokban tartani. Továbbá a Deltafina vezetőit a Bizottság 2002. május 29-én és július 11-én hosszasan meghallgatta. A megtámadott határozatban foglalt bizonyítékok nagy része a Deltafinától származik. A Deltafina tehát teljes mértékben eleget tett a Bizottság kéréseinek, márpedig az utóbbi által "második legjobb lehetőségnek" nevezett helyzetben. Azzal, hogy a Bizottság arra kérte a Deltafinát, hogy nyújtson további információkat, lehetővé tette, hogy a mentességi kérelem bejelentése ne akadályozza meg a vizsgálatot.

93 A Deltafina szerint amiatt nem tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy a mentességi kérelmének tényét bejelentette, mert a 2002. március 14-i találkozón figyelmeztette a Bizottságot, hogy a közeljövőben tartandó APTI-féle találkozón nem fogja tudni eltitkolni, hogy mentességi kérelmet nyújtott be. A Deltafina szerint a Bizottság üggyel megbízott tisztviselői tehát tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy a Deltafina e találkozón ilyen bejelentést tesz.

94 Ezen túlmenően az a két, az APTI 2002. április 4-i találkozójára vonatkozó dokumentum, amely alapján a Dimon Italia azzal vádolta a Deltafinát, hogy megsértette együttműködési kötelezettségét, már régóta - vagyis a Dimon Italiánál 2002. április 18-án tartott helyszíni vizsgálat óta - a Bizottság birtokában volt, és a Bizottság semmi kivetnivalót nem talált azokban.

95 Harmadszor a Deltafina azt állítja, hogy a Bizottságnak a Deltafina magatartására vonatkozó kezdeti téves értelmezése befolyásolta a megtámadott határozatban megfogalmazott következtetéseket. Előadja, hogy a Bizottság a kiegészítésben azon előfeltételezésre alapozott, hogy a Deltafina, a Dimon Italia és a Transcatab összehangolta a mentességi kérelmek benyújtásával kapcsolatos magatartását. Ez a megállapítás a kiegészítés 57. és 60. pontjából származik. A Bizottság az utóbbi pontban a Deltafina magatartását különösen "nyilvánvalóan csalárdnak" minősítette. Mindazonáltal az ügy iratai azt mutatják, hogy a Deltafina, a Dimon Italia és a Transcatab külön-külön készítette el a mentességi kérelmét, anélkül, hogy összehangolták volna a magatartásukat a tekintetben, hogy milyen sorrendben nyújtsák be kérelmüket. A Deltafina magatartása tehát megfelelt a 2002. évi engedékenységi közleménynek.

96 Ugyan a Bizottság a kiegészítésben a Deltafinával szemben felhozott kifogásokat nem foglalta a megtámadott határozatba, annak nyomai így is megtalálhatók, különösen a megtámadott határozat (441) preambulumbekezdésében - amelyben a Bizottság kijelenti, hogy a Deltafina tájékoztatta "fő versenytársait" a mentességi kérelem benyújtásáról -, valamint a megtámadott határozat (420) preambulumbekezdését követő címben ("A Deltafina Dimon és Transcatab felé 2002. április 4-én tett kijelentései").

97 A Deltafina a harmadik jogalap keretében arra hivatkozik, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát vétett azzal, hogy a megtámadott határozatban úgy ítélte meg, hogy a mentességi kérelem benyújtásának bejelentése megakadályozta a vizsgálatot. A Deltafina szerint, mivel nem tudta olyan tényről tájékoztatni a többi tagot, amelyről azok ne tudtak volna már, a bejelentés - a megtámadott határozat (433) preambulumbekezdésében állítottakkal ellentétben - egyáltalán nem tudta megakadályozni a Bizottság vizsgálatát.

98 Különösen a Dimon Italia és a Transcatab esetét nézve, az a tény, hogy a Universal jogi képviselője tájékoztatta őket arról, hogy a Deltafina mentességi kérelmet nyújtott be, csupán azzal a hatással járt, hogy a már előkészületben lévő kedvezményes bánásmód iránti kérelmüket előbb nyújtották be. E két társaság együttműködése pedig nem akadályozta meg a vizsgálatot. Éppen ellenkezőleg, csökkentette a Bizottságnak a vizsgálat lefolytatása érdekében kifejtendő erőfeszítéseit. Ezen túlmenően az ügy irataiból kitűnik, hogy a Bizottság egyeztetett e két vállalkozással az elvégzett helyszíni vizsgálatokkal kapcsolatosan.

99 A Bizottság a megtámadott határozat (443) preambulumbekezdésében maga is elismerte, hogy "lehetetlen lenne meghatározni, hogy a helyszíni vizsgálat[ai] tényleg veszélyeztetve voltak-e". Továbbá az ugyanebben a preambulumbekezdésben hivatkozott körülmény, miszerint a Trestina helyiségeiben végzett helyszíni vizsgálatok sikertelenek voltak, nem a Deltafina elnöke bejelentésének következménye, hanem inkább abból ered, hogy a Bizottság saját magatartása révén az egész olasz ágazatot figyelmeztette a vizsgálattal kapcsolatosan. Ráadásul a Bizottság a Romana Tabacchi esetében nem is panaszkodhat arra, hogy a helyszíni vizsgálat nem járt eredménnyel.

100 E megfontolások alapján tehát a Deltafina azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az arra kötelezi a Deltafinát, hogy fizesse meg a vele szemben kiszabott bírságot.

101 A Bizottság a Deltafina első három jogalapjának elutasítását kéri.

2. A Törvényszék álláspontja

102 A Deltafina érveinek vizsgálatát megelőzően emlékeztetni kell azon jogi háttérre, amelybe ezen érvek illeszkednek.

a) Az engedékenységi programról

103 A Bizottság az EK 81. cikkel kapcsolatos jogsértésekkel szembeni fellépése keretében olyan engedékenységi programot vezetett be, amelynek célja, hogy kedvezményes bánásmódot biztosítson azon vállalkozások részére, amelyek együttműködnek vele az Uniót érintő titkos kartellekkel kapcsolatosan.

104 Az eredetileg az 1996. évi engedékenységi közlemény által bevezetett engedékenységi programot a jelen ügyben alkalmazandó 2002. évi engedékenységi közlemény, majd a 2006. évi engedékenységi közlemény bővítette ki.

105 A 2002. évi engedékenységi közleményből kitűnik, hogy az engedékenységi program létrehozatalát az a megfontolás igazolja, hogy az Unió érdekében áll, hogy kedvező elbánásban részesítsék a Bizottságnak az EK 81. cikk legsúlyosabb megsértéseinek számító - mint az árak rögzítése, a termelési vagy értékesítési kvóták felosztása, a piac felosztása, az import- vagy exportkorlátozások - titkos kartellekre vonatkozó vizsgálatai során együttműködő vállalkozásokat.

106 A Bizottság úgy véli, hogy a fogyasztók és az állampolgárok titkos kartellek felderítésének és megbüntetésének biztosításához fűződő érdeke nagyobb, mint az azoknak a vállalkozásoknak a megbírságolásához fűződő érdek, amelyek lehetővé teszik a Bizottságnak e magatartások felderítését és megtiltását (lásd a 2002. évi engedékenységi közlemény 4. pontját, amelyet a 2006. évi engedékenységi közlemény 3. pontja is átvett).

107 Az engedékenységi program tehát az EK 81. cikk legsúlyosabb megsértéseinek számító magatartások tekintetében útmutató, büntető és elrettentő célt szolgál. A Bizottság és a szóban forgó jogellenes kartellekben részt vevő azon vállalkozások közötti egyfajta megállapodáson alapul, amelyek úgy döntenek, hogy együttműködnek a Bizottsággal.

108 Ezek a vállalkozások ugyanis a vizsgálatban való tevékeny és önkéntes együttműködést ajánlanak, így könnyítve meg a Bizottság feladatát, amely a versenyszabályok megsértésének megállapítására és megbüntetésére irányul (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-101/05. és T-111/05. sz., BASF és UCB kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. december 12-én hozott ítéletének [EBHT 2007., II-4949. o.] 90. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ezen együttműködés ellentételezéseként a vállalkozások kedvezményes bánásmódban részesülhetnek azon bírságok tekintetében, amelyeket a Bizottság egyéb esetben kiszabna velük szemben, feltéve, hogy megfelelnek az engedékenységi közleményben meghatározott feltételeknek.

109 A 2002. évi engedékenységi közlemény által meghatározott engedékenységi program lehetővé teszi, hogy a Bizottság bírság alóli mentességet nyújtson annak a vállalkozásnak, amely elsőként működik együtt a vizsgálatban, és csökkentse az azon vállalkozásokkal szemben kiszabandó bírság összegét, amelyek ezt követően működnek együtt vele. Az első esetben a szóban forgó vállalkozás teljesen mentesül a személyes felelősség elve alól, amelynek értelmében, amennyiben egy vállalkozás megsérti a versenyszabályokat, felelnie kell ezért a jogsértésért (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-125/07. P., C-133/07. P., C-135/07. P. és C-137/07. P. sz., Erste Group Bank és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. szeptember 24-én hozott ítéletének [EBHT 2009., I-8681. o.] 77. pontját). A többi esetben e mentesség alkalmazásának mértéke az együttműködés iránti kérelem benyújtásának sorrendjétől, valamint az együttműködés minőségétől függ.

110 Ezzel kapcsolatosan ki kell emelni, hogy az engedékenységi program logikájából következik, hogy a kartellnek csak egy tagja részesülhet mentességben, tekintettel arra, hogy az elérni kívánt hatás pontosan az, hogy a kartelleken belül bizonytalan légkört hozzon létre azzal, hogy azok Bizottság felé való felfedésére ösztönöz. Ez a bizonytalanság pedig pontosan abból fakad, hogy a kartell résztvevői tudják, csupán egyikük részesülhet a bírság alóli mentességben azzal, hogy a jogsértés többi résztvevőjét bejelenti, és ezzel annak a kockázatnak teszi ki őket, hogy velük szemben a Bizottság bírságokat fog kiszabni.

111 A 2002. évi engedékenységi közleményből kitűnik, hogy az e közlemény által előírt és a 2006. évi engedékenységi közlemény által lényegében átvett engedékenységi program keretében valamely vállalkozás bírság alóli mentesítése három elkülönülő szakaszból áll.

112 Az első szakaszban az együttműködni kívánó vállalkozásnak meg kell keresnie a Bizottságot, és az állítólagosan az Unión belüli kereskedelmet érintő kartellre vonatkozó bizonyítékokat kell nyújtania. E bizonyítékoknak lehetővé kell tenniük, hogy a Bizottság vagy a 2002. évi engedékenységi közlemény 8. pontjának a) alpontjában meghatározott esetben helyszíni vizsgálatokat elrendelő határozatot fogadhasson el, vagy a 2002. évi engedékenységi közlemény 8. pontjának b) alpontjában meghatározott esetben megállapítsa az EK 81. cikkel szembeni jogsértés tényét.

113 A második szakaszban a Bizottság - amint kézhez kapta a mentességi kérelmet - értékeli a kérelem alátámasztására előterjesztett bizonyítékokat annak ellenőrzése érdekében, hogy a szóban forgó vállalkozás megfelel-e a 2002. évi engedékenységi közlemény 8. pontjának a) illetve b) alpontjában előírt feltételeknek. Amennyiben a szóban forgó vállalkozás felel meg elsőként e feltételeknek, a Bizottság írásban biztosítja a vállalkozásnak a bírság alóli feltételes mentességet (a 2002. évi engedékenységi közlemény 15. és 16. pontja).

114 A bírság alóli feltételes mentesség nyújtása tehát olyan különleges eljárásjogi helyzetet biztosít a közigazgatási eljárás során azon vállalkozás javára, amelyik teljesítette a 2002. évi engedékenységi közlemény 8. pontjában meghatározott feltételeket, amely bizonyos joghatásokat keletkeztet. Ez a feltételes mentesség mindazonáltal egyáltalán nem felel meg a végleges mentességnek, amelyet a Bizottság csak a közigazgatási eljárás végén nyújt.

115 Pontosabban a bírság alóli feltételes mentesség nyújtása egyrészt azt tanúsítja, hogy a szóban forgó vállalkozás felelt meg elsőként a 2002. évi engedékenységi közlemény 8. pontjának a) vagy b) alpontjában meghatározott feltételeknek, és ezért a Bizottság csak azt követően vizsgálja meg a további kérelmeket, miután a már benyújtott kérelem tekintetében állást foglalt (a 2002. évi engedékenységi közlemény 18. pontja), másrészt pedig arról biztosítja a szóban forgó vállalkozást, hogy a Bizottság mentességet nyújt részére, amennyiben a közigazgatási eljárás lezártával megállapítja, hogy a vállalkozás betartotta a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a)-c) alpontjában meghatározott feltételeket.

116 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a)-c) alpontjában meghatározott feltételek értelmében:

"A 8. pont a) alpontjában és a 9. pontban vagy a 8. pont b) alpontjában és a 10. pontban meghatározott feltételeken kívül értelemszerűen a következő halmozott feltételeknek is teljesülniük kell a bírság alóli mentesség elnyerésének minden esetében:

a) a vállalkozás teljes mértékben, folyamatosan és eredményesen együttműködik a Bizottság közigazgatási eljárása során, és a Bizottság rendelkezésére bocsátja a birtokába került vagy számára elérhető összes bizonyítékot a feltehető jogsértéssel kapcsolatban. Különösen a Bizottság rendelkezésére áll bármely olyan kérés gyors teljesítésére, amely hozzájárulhat a tényállás megállapításához;

b) a vállalkozás nem később, mint értelemszerűen a 8. pont a) alpontja vagy a 8. pont b) alpontja szerint a bizonyítékok benyújtása időpontjában véget vet a feltehető jogsértésben való részvételének;

c) a vállalkozás nem tett lépéseket annak érdekében, hogy más vállalkozásokat a jogsértésben való részvételre kényszerítsen."

117 Végül a Bizottság csupán a harmadik szakaszban - vagyis a közigazgatási eljárás végén, a végleges határozat elfogadásakor - dönt arról, hogy határozatában bírság alóli mentességet nyújt-e vagy sem a bírság alóli feltételes mentességben részesülő vállalkozásnak. A bírság alóli feltételes mentességből eredő eljárásjogi helyzet joghatásai ekkor szűnnek meg. Mindazonáltal a Bizottság csak akkor nyújt bírság alóli végleges mentességet, amennyiben a szóban forgó vállalkozás a közigazgatási eljárás egésze alatt, a végleges határozat meghozatalának pillanatáig megfelel a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a)-c) alpontjában meghatározott három kumulatív feltételnek (a hivatkozott közlemény 19. pontja).

118 A 2002. évi engedékenységi közlemény által bevezetett rendszerből kitűnik, hogy a végeges határozat meghozatala előtt a mentességet kérő vállalkozás nem részesül tényleges bírság alóli mentességben, hanem olyan eljárásjogi helyzetben van, amely a közigazgatási eljárás végén tényleges mentességgé válhat, amennyiben az előírt feltételek teljesülnek.

119 A Deltafina mind a beadványaiban, mind a tárgyaláson többször hivatkozott a Bizottság azon állítólagos határozatára, amelyben "visszavonta" a 2002. évi engedékenységi közlemény értelmében részére biztosított bírság alóli feltételes mentességet.

120 Ezzel kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy a jelen ügyben a Deltafina 2002. február 19-én nyújtotta be a bírság alóli mentesség, illetve a bírság csökkentése iránti kérelmét. Ezt követően a Bizottság 2002. március 6-án - mivel úgy vélte, hogy a Deltafina megfelelt a 2002. évi engedékenységi közlemény 8. pontjának b) alpontjában meghatározott követelményeknek - levélben a bírság alóli feltételes mentességi eljárásjogi státuszt biztosított az utóbbi számára. Végül a Bizottság a közigazgatási eljárás végén - mivel úgy ítélte meg, hogy a Deltafina nem tartotta be a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a) alpontjában előírt feltételt - úgy határozott, hogy nem részesíti e vállalkozást végleges mentességben.

121 Következésképpen a megtámadott határozat - a Deltafina állításával ellentétben - egyáltalán nem "vonta vissza" a bírság alóli feltételes mentességet, mivel a feltételes mentességnek megfelelő eljárásjogi státusz joghatásai a Bizottság végleges határozata meghozatalának pillanatában szűntek meg. A Bizottság e határozatban tehát nem "visszavonta" a bírság alóli feltételes mentességet, hanem úgy határozott, hogy nem nyújt a Deltafina részére végleges mentességet.

122 Mivel egyáltalán nincs szó a bírság alóli feltételes mentesség "visszavonásáról", a Deltafina érveit úgy kell értelmezni, hogy azok a Bizottság azon döntésére irányulnak, hogy nem nyújt a Deltafina részére végleges mentességet.

b) Az együttműködési kötelezettség terjedelméről

123 Mivel a Deltafina elsődlegesen a tekintetben hivatkozik a megtámadott határozat jogellenességére, hogy a Bizottság úgy határozott, hogy nem nyújt a Deltafina részére végleges mentességet amiatt, hogy az megsértette a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a) alpontjában előírt együttműködési kötelezettségét, elöljáróban e kötelezettség terjedelmét kell megvizsgálni.

124 Magából a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontja a) alpontjának szövegéből (lásd a fenti 116. pontot), és különösen az együttműködés "teljes mértékű, folyamatos és eredményes [helyesen: gyors]" jellegéből az tűnik ki, hogy a mentességet kérelmező vállalkozás együttműködési kötelezettsége nagyon általános kötelezettség, amelynek határai nincsenek pontosan megállapítva, és amelynek konkrét terjedelmét csupán azon háttérbe ágyazódva - vagyis az engedékenységi program keretében - lehet értelmezni, amelybe illeszkedik.

125 A fenti 103. és azt követő pontokban kifejtett megfontolásokból az következik, hogy a bírság alóli mentesség nyújtása a vállalkozások versenyjogi szabályok megsértéséért fennálló személyes felelőssége alóli kivételt képez, amelyet a legsúlyosabb versenykorlátozások közé tartozó magatartások felderítése, kivizsgálása, megbüntetése, valamint az ilyen magatartásoktól való elrettentés elősegítésének célja igazol. E körülmények között tehát logikus annak megkövetelése, hogy az elkövetett jogsértés miatt kiszabandó bírság alóli mentességért cserében a bírság alóli mentességet kérelmező vállalkozás a Bizottság vizsgálata során olyan együttműködést tanúsítson, amely a 2002. évi engedékenységi közlemény értelmében "teljes mértékű, folyamatos és eredményes [helyesen: gyors]".

126 Az együttműködés "teljes mértékű" jellegéből az következik, hogy a bírság alóli mentesség kérelmezőjének - annak érdekében, hogy mentességben részesüljön - teljes mértékben, korlátlanul és feltétlenül együtt kell működnie a Bizottsággal. A "folyamatos" és "gyors" kitétel azt jelenti, hogy a vállalkozásnak a közigazgatási eljárás teljes ideje alatt együtt kell működnie, és együttműködésének főszabály szerint haladéktalannak kell lennie.

127 Ezenfelül az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az engedékenységi közlemény alapján engedélyezett csökkentés csak akkor indokolt, ha az átadott információk és általában az érintett vállalkozás magatartása e tekintetben valódi együttműködést jelentenek a részéről (az 1996. évi engedékenységi közleményre vonatkozóan lásd a Bíróság C-189/02. P., C-202/02. P., C-205/02. P-C-208/02. P. és C-213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28-án hozott ítéletének [EBHT 2005., I-5425. o.] 395. pontját, a C-301/04. P. sz., Bizottság kontra SGL Carbon ügyben 2006. június 29-én hozott ítéletének [EBHT 2006., I-5915. o.] 68. pontját, és a fenti 109. pontban hivatkozott Erste Group Bank és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 281. pontját).

128 Amint az az együttműködésnek a 2002. évi engedékenységi közlemény szövegében nyilvánvalóvá tett fogalmából is következik, csupán abban az esetben részesülhet az érintett vállalkozás a hivatkozott közlemény alapján bírságcsökkentésben, ha ilyen jellegű együttműködést tanúsít (az 1996. évi engedékenységi közleményre vonatkozóan lásd ebben az értelemben a fenti 127. pontban hivatkozott Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 396. pontját és a fenti 109. pontban hivatkozott Erste Group Bank és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 282. pontját).

129 Ez a megfontolás még inkább alkalmazandó a bírság alóli mentességben való részesülés igazolásához szükséges együttműködés esetében, mivel a mentesség még kedvezményesebb bánásmódot képez, mint pusztán a bírság csökkentése.

130 A fentiekből következően a bírság alóli mentességben való részesülést igazoló "teljes mértékű, folyamatos és eredményes [helyesen: gyors]" együttműködés fogalma tényleges, teljes és valódi együttműködést tükröző magatartást jelent.

131 Ezzel kapcsolatosan emlékeztetni kell, hogy a Bíróság már megállapította, hogy amikor valamely vállalkozás hiányos vagy pontatlan ténybeli állításokat tesz a Bizottság felé, magatartása az ítélkezési gyakorlat értelmében nem minősíthető valódi együttműködést tükröző magatartásnak (lásd ebben az értelemben a fenti 127. pontban hivatkozott Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 397. pontját, a fenti 127. pontban hivatkozott Bizottság kontra SGL Carbon ügyben 69. pontját, és a fenti 109. pontban hivatkozott Erste Group Bank és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 283. pontját).

132 Ugyanígy az a vállalkozás, amely együttműködése alapján bírság alóli mentességben kíván részesülni, nem mulaszthatja el az olyan birtokában lévő releváns információk Bizottsággal való közlését, amelyek - legalábbis potenciálisan - befolyásolhatják a közigazgatási eljárás lefolytatását és a Bizottság vizsgálatának hatékonyságát. Vagyis a valódi és teljes mértékű együttműködés előfeltételezi, hogy az érintett vállalkozás a közigazgatási eljárás teljes időtartama alatt megfelelő időben tájékoztatja a Bizottságot minden olyan releváns körülményről, amelynek negatív hatása lehet a vizsgálat megfelelő lefolytatására, valamint a szóban forgó kartell felfedezésére és hatékony megbüntetésére. Ez a tájékoztatási kötelezettség még inkább fontos, amikor ez a körülmény az érintett vállalkozás és a kartell más tagjai közötti kapcsolatokra vonatkozik, főleg akkor, ha a közigazgatási eljárás keretében a hivatkozott körülmény felmerüléséről a Bizottság és e vállalkozás között előzőleg kifejezetten szó esett.

133 Azt is meg kell jegyezni, hogy a fenti 124-133. pontban megfogalmazott követelményeknek, és különösen a fenti 127. és 128. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelő, valódi együttműködést tükröző magatartás létezését csak az adott magatartás tanúsításakor fennálló körülmények függvényében lehet értékelni. Ugyanis az eljárás teljes időtartama alatt megkövetelt együttműködés "állandó" jellegére tekintettel bármely, valódi együttműködést tükrözővel ellentétes magatartás önmagában elegendő az együttműködési kötelezettség megsértésének igazolására. Ennélfogva semelyik, a fenti magatartást követően létrejött körülmény nem igazolhatja ennek megsértését.

134 Ebből következően annak esetleges utólagos megállapítása, hogy az együttműködési kötelezettséget sértő magatartás nem fejtett ki negatív hatást, nem hozható fel e magatartás igazolására.

135 E megfontolások tükrében kell a releváns tényeket és a Deltafina által felhozott érveket értékelni.

c) Az együttműködési kötelezettség Deltafina általi megsértéséről

136 A Deltafina az első három jogalapban lényegében arra hivatkozik, hogy a Bizottság több ponton is tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy a közigazgatási eljárás végén nem nyújtott neki bírság alóli mentességet azon indokkal, hogy megsértette a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a) alpontjában előírt együttműködési kötelezettségét.

137 Ezzel kapcsolatosan először is kiderült, hogy a Deltafina elnöke az APTI 2002. április 4-én tartott találkozóján önkéntes bejelentést tett, amellyel arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a Deltafina az engedékenységi program keretében az olaszországi dohányfeldolgozók között fennálló kartellekre vonatkozóan mentességi kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz, és elkezdett együttműködni a Bizottsággal. Erről a bejelentésről írásbeli nyilatkozatában maga a Deltafina elnöke számol be részletesen, amelyet a megtámadott határozat (426) preambulumbekezdése szó szerint átvett. Ebből a nyilatkozatból kitűnik, hogy a Deltafina elnöke elismeri, hogy saját maga határozott úgy, hogy bejelentést tesz a 2002. április 4-i találkozón.

138 A Deltafina nem vitatja a többek között a megtámadott határozat (449) preambulumbekezdésében hivatkozott azon körülményt, miszerint ugyan e nyilatkozatot követően többször is találkozott a Bizottság tisztviselőivel, egyszer sem tájékoztatta őket az elnöke által a 2002. április 4-i APTI-féle találkozón tett bejelentésről. Keresetében kifejezetten meg is erősíti ezt a körülményt.

139 Továbbá az is ismeretes, hogy a Bizottság csupán a Dimon Italia által a 2004. június 22-i meghallgatáson tett felszólalást követően - vagyis több mint két évvel a bejelentés után - szerzett tudomást a Deltafina elnöke által tett bejelentésről (lásd a megtámadott határozat (410), (422), (423) és (449) preambulumbekezdését).

140 Másodszor az is ismeretes, hogy a 2002. április 2-án a Universal - vagyis a Deltafina anyavállalata - külső jogi képviselője tájékoztatta az SCC és a Dimon - vagyis a Deltafinának az olaszországi piacon versenytársainak számító Transcatab és a Dimon Italia anyavállalatai - külső jogi képviselőit arról, hogy a Deltafina az olaszországi dohányfeldolgozók között fennálló kartellekre vonatkozóan mentességi kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz. Ez, a Deltafina által sem vitatott körülmény a Universal külső jogi képviselője által tett, és a megtámadott határozat (455) preambulumbekezdésében idézett nyilatkozatából, és különösen annak utolsó mondatából derül ki, amelyben kifejezetten kijelenti, hogy "2002. április 2-án tájékoztat[ta] a többi fél jogi képviselőit".

141 A Deltafina nem vitatja azt a körülményt, hogy ugyan a Universallal együtt e nyilatkozatot követően többször is találkozott a Bizottság tisztviselőivel, ám a Deltafina és a Universal csupán 2005 februárjában - azután, hogy a Bizottság megküldte részükre a kiegészítést - tájékoztatta a Bizottságot a Universal külső jogi képviselője által 2002. április 2-án tett bejelentésről (lásd a megtámadott határozat (454) preambulumbekezdését). A Deltafina a keresetében kifejezetten megerősíti ezt a körülményt.

142 A Bizottság tehát csak majdnem három évvel később szerzett tudomást a Universal külső jogi képviselője által tett bejelentésről. A megtámadott határozat (459) preambulumbekezdésének vége kifejezetten megemlíti azt a körülményt, hogy erről a bejelentésről a Bizottság nem szerzett minél gyorsabban tudomást.

143 Márpedig a Deltafinának - mivel 2002. február 19-én bírság alóli mentességi kérelmet nyújtott be, és a Bizottság 2002. március 6-án elismerte a bírság alóli feltételes mentességhez kapcsolódó eljárásjogi státuszát - ahhoz, hogy a Bizottság a közigazgatási eljárás végén végleges mentességet nyújtson részére, teljes mértékben be kellett volna tartania a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjából eredő kötelezettséget, így különösen a hivatkozott közlemény 11. pontjának a) alpontjában előírt teljes mértékű, folyamatos és gyors együttműködési kötelezettséget.

144 Amint arra a fenti 127., 128. és 131. pontban emlékeztettünk, az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy csak akkor részesülhet a 2002. évi engedékenységi közleményben meghatározott kedvezményes bánásmódban az ezt kérelmező vállalkozás, ha magatartása valódi együttműködést tükröz. Továbbá, amennyiben valamely vállalkozás hiányos vagy pontatlan ténybeli információkat nyújt, a magatartását nem lehet valódi együttműködést tükrözőnek minősíteni.

145 A jelen ügyben kiderült, hogy a Deltafina nem tájékoztatta a Bizottságot a vizsgálat szempontjából releváns körülményekről, vagyis arról, hogy a Deltafina elnöke az APTI 2002. április 4-i találkozóján bejelentette, hogy benyújtotta mentességi kérelmét, és hogy az anyavállalat Universal külső jogi képviselője 2002. április 2-án ugyanilyen bejelentést tett egyes versenytársaik anyavállalatainak. Az is nyilvánvaló, hogy a Bizottságnak több mint két évig nem volt tudomása ezen, a vizsgálat szempontjából releváns körülményekről.

146 Továbbá a megtámadott határozatból és az ügy irataiból kitűnik, hogy a mentességi kérelem benyújtásának titokban tartására vonatkozó kötelezettségről - annak érdekében, hogy versenytársai ne szerezzenek arról tudomást, és ezzel a vizsgálatok hatékonysága ne sérüljön - kifejezetten szó esett a felek között az engedékenységi program keretében történt kapcsolatfelvétel során, és különösen a 2002. március 14-i találkozón (lásd a fenti 8. és 47-49. pontot, valamint az e találkozókról szóló, a megtámadott határozat (413)-(415) preambulumbekezdésében említett, a Deltafina által benyújtott, és az ügy iratai között található beszámolókat). E dokumentumokból különösen kitűnik, hogy a Bizottság kifejezetten arra kérte a Deltafinát, hogy tartsa titokban a mentességi kérelmet, mivel helyszíni vizsgálatokat kíván tartani. A Deltafina tudott arról, hogy a mentességi kérelem benyújtásának esetleges bejelentése olyan releváns körülménynek számít, amely - legalábbis potenciálisan - befolyásolhatja a vizsgálat rendes lefolytatását és azt a lehetőséget, hogy a Bizottság megállapítsa, kivizsgálja és hatékonyan büntesse a szóban forgó kartellt.

147 Egyébiránt nem tagadható, hogy ebben az időszakban mind a Deltafina, mind a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a mentességi kérelem benyújtásának esetleges bejelentése olyan körülmény, amely - legalábbis potenciálisan - negatívan befolyásolhatja a vizsgálatot. Ezt egyrészt az a körülmény is megerősíti, hogy a Deltafina maga is szükségesnek találta, hogy a lehető legszigorúbban ügyeljenek a mentességi kérelem bizalmas jellegére (lásd a fenti 50. pont végét), ami azt mutatja, hogy tisztában volt azzal, hogy ezen információ közlése negatív hatásokkal járhat, másrészről pedig az a körülmény, hogy maga a Deltafina is azt nyilatkozta, hogy elfogadta az amiatt reá háruló súlyosabb bizonyítási terhet, hogy nem tudta együttműködését titokban tartani (lásd a fenti 92. pontot és az alábbi 162. pontot), ami azt bizonyítja, hogy ennek az információnak a közlése olyan problémát jelentett, amelyet meg kellett oldani. A Deltafina tehát nem hivatkozhat arra, hogy nem tudta, hogy a mentességi kérelem bizalmas jellegének megőrzése a vizsgálat sikeres voltának fontos elemét jelenti.

148 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a valódi együttműködést tükröző magatartás azt követelte volna meg a Deltafinától, hogy minél gyorsabban tájékoztassa a Bizottságot arról a tényről, hogy mentességi kérelmének benyújtását bejelentette.

149 Márpedig a Deltafina, mivel nem tájékoztatta a Bizottságot a mentességi kérelem 2002. április 2-i és 4-i bejelentéséről, miközben ezek a tények - legalábbis potenciálisan - befolyásolhatták a közigazgatási eljárás megfelelő lefolytatását, nem hivatkozhat arra, hogy magatartása a fenti 127., 128. és 131. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében valódi együttműködést tükrözött, és hogy ezáltal nem sértette meg a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a) alpontjából eredő együttműködési kötelezettségét, amely mentességi kérelmet benyújtó vállalkozásként reá hárult.

150 A Deltafina által az első három jogalapban felhozott különös érvek nem vonhatják kétségbe ezt a következtetést.

d) A Deltafina által a megtámadott határozatban foglalt, azzal kapcsolatos téves jogalkalmazásra vonatkozóan felhozott különös érvekről, hogy a Bizottság nem nyújtott részére végleges mentességet

Az arra vonatkozó érvről, hogy a Bizottság elfogadta, hogy a Deltafina az APTI találkozóján bejelentse a mentességi kérelem benyújtását

151 Először is a Deltafinának a második jogalap keretében felhozott azon érvét kell megvizsgálni, miszerint a Bizottságnak tudomása volt arról, és el is fogadta, hogy a Deltafina az APTI közeljövőben tartandó találkozóján bejelentse, hogy mentességi kérelmet nyújtott be. A Deltafina keresetében azt állítja, hogy e bejelentésről azért nem értesítette a Bizottságot, mert már előzőleg, vagyis a 2002. március 14-i találkozón figyelmeztette az utóbbit, hogy az APTI találkozóján nem mulaszthatja el a szóban forgó bejelentést. A Bizottság tehát értesült arról, hogy a Deltafina ilyen bejelentést tesz a hivatkozott találkozón.

- A Bizottság állítólagos előzetes tájékoztatásáról

152 E tekintetben meg kell állapítani, hogy sem a megtámadott határozatból, sem az ügy irataiból nem derül ki, hogy a Deltafina előzetesen kifejezetten és egyértelműen tájékoztatta volna a Bizottságot arról, hogy az APTI közeljövőben tartandó találkozóján valamelyik képviselője önkéntesen bejelenti, hogy mentességi kérelmet nyújtott be, amint azt a Deltafina elnöke 2002. április 4-én tette.

153 Sem a Bizottság által a 2002. március 14-i találkozóról készített beszámoló, sem a Universal képviselője által e találkozón készített feljegyzések nem említik azt a körülményt, hogy e találkozó során a Deltafina kifejezetten figyelmeztette volna a Bizottságot, hogy ilyen bejelentést tesz (lásd a megtámadott határozat (413)-(415) preambulumbekezdését).

154 A Deltafina ezen a találkozón valóban előadott négy olyan indokot, amelyek miatt nem fogja tudni egy hónapig titokban tartani, hogy mentességi kérelmet nyújtott be; ezek közül az egyik indok az APTI közeljövőben tartandó találkozója volt. Mindazonáltal magából a Universal képviselője által e találkozóról készített beszámolóból kitűnik, hogy a Deltafina csupán arra szorítkozott, hogy hangsúlyozza a mentességi kérelem benyújtásának titokban tartásával kapcsolatos nehézségeket, mivel amennyiben máshogy viselkedik az APTI közeljövőben tartandó találkozóján az előző találkozókon tanúsított magatartásához képest, gyanút kelthet a versenytársaiban azzal kapcsolatosan, hogy mentességi kérelmet nyújtott be (lásd különösen a megtámadott határozat (415) preambulumbekezdését). A Deltafina eközben egyáltalán nem közölte, hogy önként be kívánja jelenteni a mentességi kérelme benyújtásának tényét.

155 Egyébiránt a Törvényszék által a tárgyaláson feltett egyik kérdésére válaszolva a Deltafina lényegében maga is bevallotta, hogy a Bizottsággal tartott 2002. március 14-i találkozón nem tájékoztatta kifejezetten az utóbbit arról, hogy az APTI közeljövőben tartandó találkozóján önkéntesen be kívánja jelenteni a mentességi kérelme benyújtásának tényét.

156 Továbbá az ügy egyik iratából sem tűnik ki, hogy a Deltafina más alkalommal előre és kifejezetten figyelmeztette volna a Bizottságot, hogy önkéntes bejelentésre készül.

157 A Deltafinának különösen azon érve nem fogadható el, hogy az üggyel megbízott tisztviselő és a Deltafina között 2002. március 22-én folytatott telefonos megbeszélés során - vagyis a 2002. április 4-i bejelentés előtt több mint tíz nappal - értesítette a Bizottságot arról, hogy a mentességi kérelem benyújtását be fogja jelenteni (lásd a fenti 10. és 91. pontot).

158 E telefonbeszélgetésnek a Deltafina egyik ügyvédje által belső használatra készült összefoglalójának tartalmából ugyanis kitűnik, hogy e megbeszélés során a Deltafina képviselői "céloztak" arra, hogy hamarosan sor kerül az APTI találkozójára, és hogy ezért a megfelelően bizalmas kezelésnek is vége szakad ("tenuta confidenzialità era conseguentemente alla fine"). Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy ez az "utalás" nem minősül előzetes, kifejezett és egyértelmű tájékoztatásnak arra a tényre vonatkozóan, hogy a Deltafina elnöke az APTI közeljövőben tartandó találkozóján önkéntesen bejelenti a mentességi kérelmet. Abból, hogy az üggyel megbízott tisztviselő erre az "utalásra" azzal válaszolt, hogy "ezt a pontot Brüsszelben megfelelő mértékben megtárgyalták, és az egyértelmű volt", a Deltafina nem vonhatja le azt a következtetést, hogy a Bizottság elfogadta, hogy a Deltafina önkéntesen be fogja jelenteni a mentességi kérelmet. Ezt az értékelést egyébiránt megerősíti ugyanennek a telefonbeszélgetésnek a Bizottság által belső használatra készült összefoglalójának tartalma is, amelyből csupán az tűnik ki, hogy e telefonbeszélgetés alatt a mentességi kérelem titokban tartásának lehetőségéről folytatott megbeszélésen - akárcsak a 2002. március 14-i találkozó során - annak a kockázatáról is szó esett, hogy az APTI közeljövőben tartandó találkozóján a kartell többi tagja rájöhet, hogy a Deltafina együttműködik a Bizottsággal.

159 Továbbá a tárgyalás során a mind a 2002. március 14-i találkozón, mind a 2002. március 22-i telefonmegbeszélésen részt vevő üggyel megbízott tisztviselő kijelentette, hogy egyszer sem értette úgy, hogy a Deltafinának szándékában állt volna önkéntes bejelentést tennie az APTI közeljövőben tartandó találkozóján, és amennyiben a Bizottság úgy értette volna, hogy ez a Deltafina szándéka, abba nem egyezett volna bele, ami egyébiránt a megtámadott határozat (449) preambulumbekezdéséből is kitűnik. Ugyanezen tisztviselőnek a 2004. június 22-én tartott meghallgatáson tett és a Deltafina által hivatkozott kijelentése (lásd a fenti 90. pontot) sem támasztja alá a Deltafina érvét. Ebből a kijelentésből ugyanis - a Deltafina állításával ellentétben - nem tűnik ki, hogy a szóban forgó tisztviselő elfogadta volna azt a tényt, hogy a mentességi kérelem benyújtásának tényét önkéntesen be kellett jelenteni.

160 Az összes fenti megfontolás tükrében meg kell állapítani, hogy a Deltafina nem tudta bizonyítani, hogy megfelelően és előzetesen tájékoztatta volna a Bizottságot arról, hogy az APTI 2002. április 4-i találkozóján önkéntesen be fogja jelenteni a mentességi kérelem benyújtásának tényét. Következésképpen, mivel a Bizottságnak nem volt tudomása arról, hogy a Deltafina önkéntes bejelentést kíván tenni, azt nem is fogadhatta el, vagy nem engedélyezhette. Következésképpen a Deltafina arra vonatkozó érvét, miszerint a Bizottságnak tudomása volt arról, hogy az APTI 2002. április 4-i találkozóján be fogja jelenteni a mentességi kérelem benyújtásának tényét, el kell utasítani.

161 A Deltafina mindazonáltal még arra hivatkozik, hogy az APTI, 2002. április 4-i találkozójára vonatkozó két dokumentum - amelyekre a Dimon Italia hivatkozott a 2004. június 22-én tartott meghallgatáson annak érdekében, hogy felhívja a Bizottság figyelmét arra, hogy a Deltafina bejelentette mentességi kérelme benyújtásának tényét - már a Bizottság által a Dimon Italia helyiségeiben tartott helyszíni vizsgálatok óta ott szerepelt az ügy iratai között.

162 Ezzel kapcsolatosan meg kell állapítani, hogy két olyan egyszerű, kézzel írt, nehezen olvasható feljegyzésről van szó, amelyek beszámolnak az APTI 2002. április 4-i találkozóján tett bejelentésről, ám nem teszik lehetővé a bejelentéstevő azonosítását. A Deltafina tehát nem kifogásolhatja, hogy a Bizottság e feljegyzések alapján nem jött rá arra, hogy a Deltafina elnöke az APTI 2002. április 4-i találkozóján bejelentette a mentességi kérelem benyújtását. Mindenesetre az a tény, hogy a Bizottság nem vette észre a bejelentést tanúsító dokumentumok létezését, egyáltalán nem enyhítheti azt, hogy a Deltafina nem tájékoztatta a Bizottságot erről, és nem igazolhatja a Deltafina együttműködési kötelezettséget sértő magatartását.

- A bejelentés elkerülhetetlen jellegével kapcsolatos állítólagos egyezségről

163 A Deltafina azt állítja, hogy a 2002. március 14-i találkozón - amely során a "játékszabályokat, vagyis az együttműködésének feltételeit meghatározták - egyfajta egyezségre jutott a Bizottsággal. Ennek értelmében a Bizottság egyrészt belátta, hogy a fenti 86. pontban említett négy körülményt figyelembe véve a Deltafina nem tudja bizalmasan kezelni a mentességi kérelem benyújtását, és ezért ezen információ bejelentése elkerülhetetlen. Másrészt a Deltafina e bejelentés elkerülhetetlen jellegének elismeréséért cserében elfogadta, hogy súlyosabb a reá háruló bizonyítási teher, és kötelezettséget vállalt arra, hogy minél gyorsabban nyújt bizonyítékokat. Ennélfogva a Deltafina betartotta együttműködési kötelezettségét, mivel a Bizottság által kért további információkat átnyújtotta.

164 Ezzel kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy még ha el is fogadjuk, hogy a Deltafina elmélete bizonyított, ez nem vonhatja kétségbe azt a következtetést, miszerint - mivel nem tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy a mentességi kérelem benyújtását bejelentette - a Deltafina megsértette együttműködési kötelezettségét, és ennélfogva a Bizottság jogosult volt nem megítélni számára a végleges mentességet (lásd a fenti 149. pontot).

165 Ugyanis még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság a 2002. március 14-i találkozón beláthatta, hogy a fenti 86. pontban említett körülmények miatt a Deltafina nem tudja bizalmasan kezelni a mentességi kérelem benyújtásánát - amit a Bizottság egyébként vitat -, e körülmény nem befolyásolja azt a megállapítást, miszerint a valódi együttműködést tükröző magatartásnak megfelelően a Deltafinának haladéktalanul tájékoztatnia kellett volna a Bizottságot a mentességi kérelem benyújtásának bejelentéséről (lásd a fenti 145-149. pontot).

166 Ugyanez érvényes arra az esetre is, ha a Deltafina a közigazgatási eljárás során előadott indokokból lett volna kénytelen bejelenteni a mentességi kérelme benyújtását, és különösen arra az esetre, ha valóban - amint azt állítja - olyan "szorult" helyzetbe került, hogy e körülményt közölnie kellett a jogsértés megszüntetésének a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának b) alpontja által előírt kötelezettségének meg nem sértésével kapcsolatos aggodalom alapján . A Deltafina ugyanis mentességkérelmezői minőségében a fenti 123-134. pontban kifejtetteknek megfelelően mindenképpen köteles volt együttműködni, amely kötelezettség azt is jelentette, hogy minél gyorsabban értesítenie kellett a Bizottságot az általa tett bejelentésekről.

167 Továbbá még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság tisztában volt a Deltafina által hivatkozott azon körülménnyel, miszerint a Bizottság által kért információk nyújtásával állítólagosan eleget tett a Bizottsággal állítólag annak érdekében elfogadott "második legjobb lehetőségnek", hogy csökkentsék a bejelentés negatív hatásait, ez a körülmény sem menthette fel a Deltafinát azon kötelezettsége alól, hogy minél gyorsabban értesítse a Bizottságot a mentességi kérelme bejelentéséről.

168 Az Egyesült Államok, valamint a többi uniós tagállam joga alapján fennálló engedékenységi programokra való hivatkozás kapcsán elegendő rámutatni arra, hogy az irreleváns, mivel az utóbbi államok joga által elfogadott álláspont az Európai Unió jogának álláspontjára nézve nem irányadó (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-191/98. és T-212/98-T-214/98. sz., Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. szeptember 30-án hozott ítéletének [EBHT 2003., II-3275. o.] 1407. pontját). Végül a Deltafina által az új, 2006. évi engedékenységi közleményre alapított érvet illetően hangsúlyozni kell, hogy ez a közlemény a jelen jogvita alapjául szolgáló tényállásra nem alkalmazható (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-413/08. P. sz., Lafarge kontra Bizottság ügyben 2010. június 17-én hozott ítéletének [az EBHT-ban még nem tették közzé] 108. pontját).

A vizsgálatról való tudomásszerzésről és e tudomásszerzés vizsgálatra gyakorolt negatív hatásainak hiányáról

169 A Deltafina első jogalapjában arra hivatkozik, hogy a mentesség megtagadására vonatkozó döntés tévedésen alapul, mivel arra a ténybeli téves előfeltételezésre támaszkodik, miszerint a kartell többi tagjának nem volt tudomása a Bizottság olasz nyersdohánypiacon folytatott vizsgálatáról. Ez az érv sem vonhatja kétségbe a fenti 149. pontban található értékelést, miszerint a Deltafina megsértette a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a) alpontjában előírt együttműködési kötelezettségét. Ugyanis, még ha feltételezzük is, hogy bizonyított, hogy a kartell többi tagjának tudomása volt a bizottsági eljárás létezéséről, ez a körülmény nem menthette fel a Deltafinát együttműködési kötelezettsége alól, amely azt követelte meg, hogy minél gyorsabban értesítse a Bizottságot a mentességi kérelem benyújtásának a fenti 137. és 140. pontban említett két esetben történő esetleges bejelentéséről. Az együttműködési kötelezettség megsértésének megállapítása ugyanis független attól, hogy a Deltafina versenytársai tudtak-e a vizsgálatról, vagy sem.

170 A Deltafina a harmadik jogalap keretében arra hivatkozik, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát vétett azzal, hogy a megtámadott határozatban úgy ítélte meg, hogy a Deltafina mentességi kérelme tényének a fent hivatkozott két esetben történt bejelentése megakadályozta a vizsgálatot. Mindazonáltal ez az érv sem vonhatja kétségbe annak megállapítását, hogy a Deltafina megsértette együttműködési kötelezettségét. Még ha feltételezzük is, hogy a bejelentés nem gyakorolt negatív hatást a vizsgálatra - ami egyébként nem bizonyított -, ez a körülmény nem igazolhatja utólagosan, hogy a Deltafina nem tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy bejelentette a mentességi kérelem benyújtását, és mint a fenti 146. és 147. pontból kitűnik, tudta - mivel a Bizottsággal kifejezetten beszélt erről -, hogy a mentességi kérelem benyújtásának esetleges bejelentése olyan körülmény, amely negatív hatást gyakorolhat a vizsgálatra (lásd a fenti 134. és azt követő pontokat).

171 Végül az ugyancsak az első jogalap keretében felhozott azon érvet is el kell utasítani, amely arra vonatkozik, hogy a Bizottság tévesen hagyta figyelmen kívül a 2002. évi engedékenységi közlemény 8. pontjának a) és b) alpontja közötti különbségtételt. Először is a hivatkozott közleményből egyáltalán nem következik - amint azt a Deltafina állítja -, hogy csupán a 2002. évi engedékenységi közlemény 8. pontjának a) alpontjában lehet szükség szúrópróbaszerű vizsgálatokra, és hogy az ugyanazon pont b) alpontjában meghatározott esetben a Bizottság nem köteles helyszíni vizsgálatokat folytatni. Másodszor az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy abban az esetben is, ha már rendelkezésére állnak jogsértésre utaló bizonyítékok - mint például a 2002. évi engedékenységi közlemény 8. pontjának b) alpontjában meghatározott mentességi kérelem esetében -, a Bizottság indokoltan szükségesnek tarthatja olyan kiegészítő vizsgálatok elrendelését, amelyek segítenek a jogsértés pontosabb meghatározásában, mértékének és időtartamának, illetve az érintett vállalkozások körének megállapításában (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-94/00. sz. Roquette frères ügyben 2002. október 22-én hozott ítéletének [EBHT 2002., I-9011. o.] 78. pontját).

172 Az első és harmadik jogalap keretében felhozott érveket ezért el kell utasítani.

173 A fenti összes megfontolás tükrében meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot, illetve nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát azáltal, hogy a megtámadott határozatban nem nyújtott végleges mentességet a Deltafinának, azon megfontolásból, hogy az utóbbi megsértette a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a) alpontjában meghatározott együttműködési kötelezettségét.

e) Az arra vonatkozó kifogásról, hogy kedvezményes bánásmód iránti kérelmét nem a fő versenytársaival egyeztetve nyújtotta be

174 A Deltafina végül arra hivatkozik, hogy a Bizottság értékelési hibát vétett a megtámadott határozatban, mivel a Bizottságnak a magatartására vonatkozó - és a kifogásközlés 57. és 60. pontjában található - kezdeti téves értelmezése befolyásolta a megtámadott határozatban megfogalmazott következtetéseket.

175 Ezzel kapcsolatosan először is meg kell jegyezni, hogy sem a kiegészítés 57. és 60. pontjában található kijelentésekből, sem annak többi pontjából nem következik, hogy a Bizottság e dokumentumban arra az előfeltételezésre támaszkodott volna, miszerint a Deltafina, a Dimon Italia és a Transcatab egyeztette volna a mentesség iránti kérelme benyújtásával kapcsolatos magatartását. A Deltafina által hivatkozott - és a kiegészítés 57. pontjában található - mondattal kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy az teljesen hipotetikus jellegű. A kiegészítés 60. pontjában található mondat - amelyben a Bizottság "csalárdnak" minősítette a Deltafina magatartását - nem a kiegészítés 57. pontjában kifejtett érvelésre, hanem inkább 2002. évi engedékenységi közleményből eredő kötelezettségek megsértésére utal. A Deltafina érve tehát a kiegészítés téves értelmezésén alapul.

176 Másodszor meg kell jegyezni, hogy - feltéve, hogy a határozat tiszteletben tartja a felek védelemhez való jogát azáltal, hogy az érintetteket nem teszi felelőssé a kifogásközlésben ismertetettektől eltérő jogsértésekért, és csak olyan tényeket állapít meg, amelyekről az érdekeltek kifejthették álláspontjukat - a Bizottság a határozatában módosíthatja is a kifogásközlésben foglalt érveit (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-340/03. sz., France Télécom kontra Bizottság ügyben 2007. január 30-án hozott ítéletének [EBHT 2007., II-107. o.] 18. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

177 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Deltafina ezzel kapcsolatosan egyáltalán nem hivatkozik a védelemhez való joga megsértésére, és hogy - amint azt beadványaiban maga is elismeri - az ebben az érvben hivatkozott kijelentéseket egyébként sem vette át a megtámadott határozat.

178 Egyébiránt a Deltafina nem határozza meg pontosan, hogy a kiegészítésben tett kijelentések milyen módon gyakorolnak negatív hatást a megtámadott határozat jogszerűségére. Csupán annak megállapítására szorítkozik, hogy a megtámadott határozatban felfedezni véli e kijelentések nyomát, és úgy tűnik, hogy a Bizottságnak a Deltafina magatartására vonatkozó kezdeti téves értelmezése befolyásolta a megtámadott határozatban megfogalmazott következtetéseket.

179 E tekintetben egyrészt egyáltalán nem tűnik ki a megtámadott határozatból, hogy a Bizottság azon döntése, hogy nem nyújt mentességet a Deltafinának, azon az előfeltételezésen alapulna, miszerint e vállalkozás magatartása csalárd lett volna amiatt, hogy a kedvezményes bánásmód iránti kérelmét fő versenytársaival egyeztetve nyújtotta be. Ezzel szemben a Bizottság azon döntése, hogy nem nyújt mentességet a Deltafinának, azon a megállapításon alapul, hogy az utóbbi nem tartotta be a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjában előírt egyik feltételt azzal, hogy megsértette az e közlemény értelmében fennálló együttműködési kötelezettségét.

180 Másrészt általánosabban fogalmazva a kifogásközlés kiegészítésében foglalt olyan érvelésekre és kijelentésekre való puszta utalás, amelyeket a megtámadott határozat nem is vesz át, nem vonhatja kétségbe e határozat érvényességét, ha nem bizonyított, hogy a megtámadott határozat a kezdeti téves érvelése miatt jogellenes. Márpedig meg kell állapítani, hogy a Deltafina általános állításai nem vonhatják kétségbe a megtámadott határozat érvényességét.

181 E megfontolások tükrében ezt az érvet is el kell utasítani.

182 A fentiek összességére figyelemmel az első három jogalapot teljességében el kell utasítani.

B - A bizalomvédelem, a gondos ügyintézés, valamint az arányosság elvének megsértésére vonatkozó negyedik jogalapról

1. A felek érvei

183 A Deltafina a negyedik jogalap keretében három kifogásra hivatkozik.

184 Először arra hivatkozik, hogy az a tény, hogy a Bizottság visszavonta a részére biztosított bírság alóli feltételes mentességet, sérti a bizalomvédelem elvét. E tekintetben a 2002. évi engedékenységi közlemény 29. pontjára utal.

185 A Deltafina azzal érvel, hogy a Bizottság nem vonhatta volna vissza a részére biztosított bírság alóli feltételes mentességet anélkül, hogy előzetesen és egyértelműen ne tájékoztatta volna arról, hogy a mentességi kérelem benyújtásának az APTI-féle találkozón történő bejelentése az együttműködési kötelezettség megsértésének minősül. Sem a 2002. évi engedékenységi közlemény, sem a 2002. március 6-i levél - amelyben a Bizottság bírság alóli feltételes mentességet biztosított a Deltafina részére - nem említi az arra vonatkozó kötelezettséget, hogy a mentességi kérelem benyújtásának tényét bizalmasan kell kezelnie. E körülmények között a Deltafina nem láthatta előre ésszerűen, hogy amennyiben tudomásra hozza, hogy kedvezményes bánásmód iránti kérelmet nyújtott be, elveszíti mentességét. Egyébiránt az üggyel megbízott tisztviselő a 2004. június 22-én tartott meghallgatáson maga is elismerte, hogy nem tudja, hogy a mentességet kérelmező vállalkozással szemben fennáll-e ez a kötelezettség.

186 Egyébiránt a Bizottság a 2002. évi engedékenységi közlemény 8. pontjának b) alpontja alapján nyújtott bírság alóli feltételes mentességet a Deltafina részére, és elismerte, hogy a Deltafina által nyújtott bizonyítékok olyan minőségűek voltak, hogy lehetővé tették a jogsértés anélkül történő megállapítását, hogy szükség lett volna helyszíni vizsgálatok lefolytatására. A Deltafina tehát azt állítja, hogy nem láthatta előre, hogy elveszítheti a mentességhez való jogát amiatt, hogy veszélyeztette a Bizottság helyszíni vizsgálatok lefolytatásával kapcsolatos képességét.

187 A Deltafina továbbá arra hivatkozik, hogy a lehető leggyorsabban tájékoztatta a Bizottságot a mentességi kérelme bizalmas kezelésével kapcsolatos nehézségekről, és megfelelt a Bizottság által reá rótt "még nyomatékosabb" kötelezettségnek (higher burden) azáltal, hogy további tartalmas bizonyítékokkal szolgált. A Bizottság csupán a Dimon Italia 2004. június 22-én tartott meghallgatása során változtatta meg álláspontját, és szabta ki a Deltafinával szemben a legmagasabb mértékű bírságot.

188 Másodszor a Deltafina arra hivatkozik, hogy a Bizottság által a részére biztosított, bírság alóli feltételes mentesség visszavonása, ellentétes a gondos ügyintézés elvével, mivel a Bizottság - miközben a Deltafina előzetesen értesítette, hogy az APTI találkozóján be fogja jelenteni a mentességi kérelem benyújtását - nem tájékoztatta egyértelműen, hogy ez a bejelentés a mentességre való jogosultsága elvesztésével járhat.

189 Harmadszor a Deltafina arra hivatkozik, hogy az a tény, hogy a Bizottság visszavonta a Deltafinának biztosított mentességet, az arányosság elvével is ellentétes, mivel a jelen ügy sajátos körülményeire tekintettel a vele szemben kiszabott bírság - amely a megtámadott határozatban kiszabott bírságok közül a legmagasabb, vagyis 30 millió eurós összegű - teljesen aránytalan.

2. A Törvényszék álláspontja

190 A Deltafina első kifogásával kapcsolatosan először is emlékeztetni kell, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében bizalomvédelem elve az Unió egyik alapelve (a Bíróság 112/80. sz. Dürbeck-ügyben 1981. május 5-én hozott ítéletének [EBHT 1981., 1095. o.] 48. pontja). Az ítélkezési gyakorlat szerint a bizalomvédelem elvére való hivatkozás jogának fennállásához három feltétel teljesülése szükséges. Az első: az uniós adminisztrációnak pontos, feltétel nélküli és ellentmondásmentes, jogosultsággal rendelkező és megbízható forrásokból származó biztosítékokat kell nyújtania az érdekelt számára. A második: e biztosítékoknak jogos bizalmat kell kelteniük abban a személyben, akihez intézik őket. A harmadik: a megadott biztosítékoknak összhangban kell állniuk az alkalmazható szabályokkal (lásd a Törvényszék T-145/06. sz., Omya kontra Bizottság ügyben 2009. február 4-én hozott ítéletének [EBHT 2009., II-145. o.] 117. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, illetve a T-13/03. sz., Nintendo és Nintendo of Europe kontra Bizottság ügyben 2009. április 30-án hozott ítéletének [EBHT 2009., II-947. o.] 203. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

191 A jelen ügyben az ítélkezési gyakorlat által meghatározott első feltétel nyilvánvalóan nem teljesül. A Deltafina ugyanis nem hivatkozhat arra, hogy pontos, feltétel nélküli és ellentmondásmentes biztosítékot kapott azzal kapcsolatosan, hogy a közigazgatási eljárás végén végleges mentességben fog részesülni.

192 Ezzel kapcsolatosan először is meg kell említeni, hogy a 2002. évi engedékenységi közlemény 19. pontjának értelmében - amint az már a fenti 117. pontban szerepel - a Bizottság csupán a végleges határozat meghozatalakor mérlegeli, hogy a hivatkozott közlemény 11. pontjában meghatározott feltételek teljesültek-e. Ebből következően a végleges határozat meghozatalát megelőző eljárás szakaszában a Bizottság egyáltalán nem nyújthatott pontos biztosítékot arra nézve, hogy a Deltafina végleges mentességben fog részesülni (lásd ebben az értelemben az 1996. évi engedékenységi közleménnyel kapcsolatban a Bíróság C-511/06. P. sz., Archer Daniels Midland kontra Bizottság ügyben 2009. július 9-én hozott ítéletének [EBHT 2009., I-5843. o.] 118. pontját).

193 Továbbá meg kell jegyezni, hogy a Bizottság nem köteles a bírság alóli mentességet kérelmezőket arról tájékoztatni, hogy kötelesek a 2002. évi engedékenységi közleményből eredő kötelezettségeket, és különösen az együttműködési kötelezettséget betartani, mivel maga a közlemény egyértelműen tartalmazza az ennek megsértésével járó következményeket.

194 A hivatkozott közlemény 30. pontjából ugyanis kitűnik, hogy amennyiben a közigazgatási eljárás során a közleményben meghatározott követelmények nem teljesülnek mindvégig, ez az abban meghatározott kedvező bánásmódhoz való jogosultság elvesztéséhez vezethet. A Bizottság tehát egyáltalán nem volt köteles a Deltafinát tájékoztatni arról, hogy milyen következményekkel járhat, ha megsérti a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a) alpontjában előírt együttműködési kötelezettséget. A Deltafina tehát nem hivatkozhat arra, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta volna a jogot e tekintetben.

195 Továbbá azt is meg kell állapítani, hogy a Bizottság kifejezetten figyelmeztette a Deltafinát, hogy a mentesség nyújtása a hivatkozott közlemény 11. pontjában meghatározott több kumulatív feltétel teljesítéséhez van kötve. Ez a figyelmeztetés nem csupán a 2002. évi engedékenységi közlemény fent hivatkozott 30. pontjából következett - amelyet a Deltafinának bírság alóli mentességet kérelmezőként ismernie kellett -, hanem kifejezetten a Deltafinának 2002. március 6-án megküldött határozatból is, amelyben a Bizottság bírság alóli feltételes mentességet nyújtott számára (lásd a fenti 7. pontot). A Bizottság e határozat (6) preambulumbekezdésében kifejezetten arról tájékoztatta a Deltafinát, hogy "[a 11. pont] a)-c) alpont[já]ban felsorolt feltételeknek a közigazgatási eljárás során bármikor történő megsértése a kedvező elbánás[hoz való jogosultság] elvesztéséhez vezethet".

196 Márpedig - amint az a fenti 149. és 173. pontban szerepel - a Bizottság nem követett el értékelési hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy a Deltafina magatartását nem lehet valódi együttműködést tükrözőnek minősíteni, és ezzel a Deltafina megsértette a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a) alpontjában meghatározott együttműködési kötelezettségét.

197 A jelen ügyben tehát a Deltafina, ugyan eredetileg bírság alóli feltételes mentességben részesült, a későbbiekben nem teljesítette a végleges mentesség nyújtásának a 2002. évi engedékenységi közleményben előírt feltételeinek egyikét. Következésképpen a hivatkozott közlemény 30. pontja értelmében elveszíthette a vele szemben alkalmazandó kedvező elbánáshoz való jogosultságot. E feltételek mellett a Deltafina nem hivatkozhat arra, hogy jogos bizalmat alapozhatott a 2002. évi engedékenységi közleményre.

198 A Deltafina továbbá arra sem hivatkozhat, hogy a Bizottság megsértette az azon a körülményen alapuló jogos bizalmát, hogy a Bizottság által kért információk nyújtásával eleget tett a Bizottsággal elfogadott "második legjobb lehetőségnek". Amint ugyanis azt a fenti 167. pontban megjegyeztük, még ha feltételezzük is, hogy ez a körülmény igaznak bizonyul, az sem menthette fel a Deltafinát azon kötelezettsége alól, hogy értesítse a Bizottságot a mentességi kérelme bejelentéséről. Azzal tehát, hogy nem értesítette minél gyorsabban a Bizottságot e körülményekről, a Deltafina nem tett eleget az eljárás végéig a 2002. évi engedékenységi közlemény által a végleges mentességben részesülés érdekében előírt feltételek egyikének, ezért a Bizottság jogosult, sőt köteles volt megtagadni tőle a végleges mentességet.

199 Végül a fenti 171. pontból kitűnik, hogy a Deltafina nem alapozhatott semmiféle különös jogos bizalmat arra, hogy a Bizottság a 2002. évi engedékenységi közlemény 8. pontjának b) alpontja alapján, és nem annak 8. pontja a) alpontjának alapján biztosított részére bírság alóli feltételes mentességhez kapcsolódó eljárásjogi státuszt.

200 Következésképpen a jogos bizalom megsértésére vonatkozó kifogást el kell utasítani.

201 A gondos ügyintézés elvének azáltal való megsértésére vonatkozó második kifogással kapcsolatban, hogy a Bizottság - miközben a Deltafina előzetesen értesítette, hogy az utóbbi az APTI találkozóján be fogja jelentetni a mentességi kérelem benyújtását - nem tájékoztatta egyértelműen, hogy bejelentése a mentességre való jogosultsága elvesztésével járhat, meg kell jegyezni - anélkül, hogy a gondos ügyintézés elve e kérdéssel kapcsolatos felhozásának relevanciájára kitérnénk -, hogy e kifogás téves előfeltételezésen alapul. Egyrészt megállapítást nyert, hogy a Bizottság és a Deltafina közötti, az APTI 2002. április 4-i találkozóját megelőzően lezajlott kapcsolatfelvételek során a Deltafina egyáltalán nem tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy e találkozón önkéntesen be kívánja jelenteni a mentességi kérelem benyújtását (lásd a fenti 152-160. pontot). Másrészt a fenti 193. és 194. pontban szerepel, hogy a Bizottság nem volt köteles a Deltafinát az együttműködési kötelezettség megsértésével járó következményekről tájékoztatni.

202 Következésképpen a gondos ügyintézés elvének megsértésére vonatkozó kifogást el kell utasítani.

203 Az arányosság elvének megsértésére vonatkozó harmadik kifogással kapcsolatosan emlékeztetni kell, hogy ez az elv megköveteli, hogy az intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogos cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket; így amennyiben több alkalmas intézkedés kínálkozik, a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni, és az okozott hátrányok a kitűzött célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok (a Bíróság C-180/96. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 1998. május 5-én hozott ítéletének [EBHT 1998., I-2265. o.] 96. pontja, és a Törvényszék T-30/05. sz., Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12-én hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 223. pontja).

204 A Deltafina arra hivatkozik, hogy a jelen ügy körülményeire tekintettel a Bizottság megsértette ezt az elvet azáltal, hogy nem nyújtott neki [végleges] mentességet.

205 Mindazonáltal e tekintetben meg kell jegyezni, hogy az engedékenységi program fenti 103. és azt követő pontokban kifejtett logikája szerint a bírság alóli mentesség nyújtása - amely annak a vállalkozásnak a személyes felelősség alóli teljes mentesítését jelenti, amely versenyjogi szabályokat sértett - azzal igazolható, hogy amennyiben az adott vállalkozás együttműködik, megkönnyíti a Bizottság feladatát, amely a versenyszabályok megsértésének megállapítására és megbüntetésére irányul. Vagyis a Bizottság csupán a vállalkozás teljes mértékű, tényleges és eredményes együttműködése esetén nyújt bírság alóli mentességet. Ezért a közigazgatási eljárás végén nyújtott bírság alóli mentesség a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a) alpontjában meghatározott együttműködési kötelezettség betartásától függ (lásd a fenti 116. és 117. pontot).

206 E körülmények között egyáltalán nem aránytalan annak előírása - amint azt a 2002. évi engedékenységi közlemény 30. pontja teszi -, hogy amennyiben a közigazgatási eljárás során a közleményben meghatározott követelmények nem teljesülnek mindvégig, ez az abban meghatározott kedvező bánásmódhoz való jogosultság elvesztéséhez vezethet. Amennyiben ugyanis a kedvező bánásmódot kérelmező vállalkozás megtehetné, hogy nem tartja be az előírt feltételeket, és különösen az együttműködési kötelezettséget, anélkül hogy az e bánásmódhoz való jogosultságának elvesztését kockáztatná, magának az engedékenységi programnak az alapja és annak céljai kérdőjeleződének meg.

207 E feltételek mellett - mivel megállapításra került, hogy a Bizottság a jelen ügyben nem alkalmazta tévesen a jogot azáltal, hogy úgy ítélte meg, hogy a Deltafina megsértette a 2002. évi engedékenységi közlemény 11. pontjának a) alpontja értelmében vett együttműködési kötelezettségét, a Deltafina nem hivatkozhat arra, hogy a Bizottság megsértette az arányosság elvét azáltal, hogy a közigazgatási eljárás végén nem nyújtott számára mentességet.

208 A Deltafina az ötödik és hetedik jogalapban hozta fel a bírságnak a jelen ügy körülményeire tekintettel való aránytalan voltával kapcsolatos kifogást. E kifogást tehát e jogalapok vizsgálata során kell elemezni.

209 A fentiek tükrében a negyedik jogalap egészét el kell utasítani.

II - A másodlagosan felhozott jogalapokról

A - Az arányosság elvének a bírság kiindulási összegének túlzott mértékével történt megsértésére vonatkozó ötödik jogalapról

210 A Deltafina a három részre oszló ötödik jogalapjában több olyan kifogást hoz fel, amely annak alátámasztására irányul, hogy a Bizottság által rögzített 25 millió eurós alapösszeg a jogsértés súlyához képest nyilvánvalóan túlzott és aránytalan. A Deltafina ezért azt kéri, hogy a Törvényszék új alapösszeget állapítson meg.

211 Először is meg kell állapítani, hogy a Deltafina alakilag vitatja a bírs "alapösszegét", amely az iránymutatás 1.B. pontjának negyedik bekezdése értelmében a jogsértés súlya és időtartama alapján megállapított összegekhez adódik hozzá. Mindazonáltal érveléséből kitűnik, hogy a bírság vitatott összege a jogsértés súlyának alapján megállapított összege, ezért a jelen jogalap tárgyát képező összeg a bírság kiindulási összege (lásd ebben az értelemben a T-161/05.sz., Hoechst kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 30-án hozott ítélet [EBHT 2009., II-3555. o.] 107. pontját)

1. Általános észrevételek

212 Elöljáróban emlékeztetni kell a bírságkiszabás általános alapelveire, és különösen a jogsértés súlyának értékelésére, valamint a bírságok arányosságának elvére.

213 Az EK 81. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontja a közös piaccal kifejezetten összeegyeztethetetlennek nyilvánít minden olyan megállapodást és összehangolt magatartást, amely a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítéséből, vagy a befektetés korlátozásából vagy ellenőrzéséből áll. Az ítélkezési gyakorlat az ilyen jellegű jogsértéseket, különösen amikor horizontális kartellekről van szó, különösen súlyosnak minősíti (a Törvényszék T-141/94. sz., Thyssen Stahl kontra Bizottság ügyben 1999. március 11-én hozott ítéletének [EBHT 1999., II-347. o.] 675. pontja), vagy a közösségi versenyszabályok kirívó megsértésének (a Törvényszék T-148/89. sz., Tréfilunion kontra Bizottság ügyben 1995. április 6-án hozott ítéletének [EBHT 1995., II-1063. o.] 109. pontja és a T-311/94. sz., BPB de Eendracht kontra Bizottság ügyben 1998. május 14-én hozott ítéletének [EBHT 1998., II-1129. o.] 303. pontja), mivel közvetlen beavatkozást jelentenek az érintett piacon fennálló verseny lényegi paramétereibe.

214 Az 1/2003 rendelet 23. cikke (3) bekezdésének értelmében az EK 81. cikk (1) bekezdése megsértése miatt kiszabandó bírság mértékének meghatározásakor tekintetbe kell venni mind a jogsértés súlyát, mind annak időtartamát.

215 Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján a versenyjogi jogsértések súlyát számos tényező függvényében kell értékelni, mint például az ügy sajátos körülményei, háttere és a bírságok elrettentő hatása, anélkül azonban, hogy létezne a kötelezően figyelembe veendő szempontok kötött vagy kimerítő listája (a Bíróság fenti 127. pontban hivatkozott Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének 241. pontja, a C-534/07. P. sz., Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 3-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-7415. o.] 54. pontja, valamint a fenti 109. pontban hivatkozott Erste Group Bank és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 91. pontja).

216 A Bizottság annak biztosítása érdekében, hogy versenyjogi jogsértések tárgyában hozott határozatai átláthatóak és pártatlanok legyenek, iránymutatást fogadott el (az iránymutatás első bekezdése).

217 Az iránymutatás olyan eszköz, amelynek célja - a magasabb szintű jog tiszteletben tartása mellett - azon feltételeknek a pontosítása, amelyeket a Bizottság az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése által a bírságkiszabás tekintetében ráruházott mérlegelési jogkör gyakorlásának keretében alkalmaz. Az iránymutatás ugyan nem képezi egy bírságot kiszabó határozat jogi alapját - mivel azt az 1/2003 rendelet adja -, ám általánosan és elvont módon meghatározza azt a módszert, amelyet a Bizottság magára vállalt az e határozatban kiszabott bírságok összegének megállapítása végett, következésképpen garantálja a vállalkozások jogbiztonságát (a fenti 127. pontban hivatkozott Dansk Rørindustri egyesített ügyekben hozott ítélet 209-213. pontja, valamint a Törvényszék T-259/02-T-264/02. és T-271/02. sz., Raiffeisen Zentralbank Österreich és társai egyesített ügyekben 2006. december 14-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-5169. o.] 219. és 223. pontja).

218 Noha az iránymutatás nem tekinthető olyan jogszabálynak, amelyet a közigazgatás minden esetben köteles követni, ám olyan követendő gyakorlati magatartási szabályt tartalmaz, amelytől a közigazgatás egyes esetekre nézve nem térhet el indokolás nélkül (lásd ebben az értelemben a Bíróság fenti 127. pontban hivatkozott Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének 209. és 210. pontját, valamint a C-397/03. P. sz., Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben 2006. május 18-án hozott ítéletének [EBHT 2006., I-4429. o] 91. pontját).

219 A Bizottság saját mérlegelési jogkörének az iránymutatás elfogadásából származó korlátozásával mindazonáltal nem összeegyeztethetetlen a Bizottság lényeges mérlegelési mozgásterének fenntartása (a Törvényszék T-44/00. sz., Mannesmannröhren-Werke kontra Bizottság ügyben 2004. július 8-án hozott ítéletének [EBHT 2004., II-2223. o.] 246., 274. és 275. pontja). Az, hogy a Bizottság az iránymutatásban kifejtette a jogsértések súlyának értékelését illető megközelítését, nem akadálya annak, hogy e jogsértést átfogóan értékelje az adott ügy minden releváns körülménye alapján, beleértve olyan tényezőket is, amelyek nem szerepelnek kifejezetten az iránymutatásban (a fenti 217. pontban hivatkozott Raiffeisen Zentralbank Österreich és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 237. pontja).

220 Az iránymutatásban előírt módszer szerint a Bizottság az érintett vállalkozásokra kiszabandó bírságok összegének kiszámításakor a jogsértés "valódi" súlyának függvényében meghatározott összeget veszi alapul. A jogsértés súlyának megállapításánál figyelembe kell venni a jogsértés jellegét, a piacra gyakorolt tényleges hatását, ha ez a hatás mérhető, valamint az érintett földrajzi piac kiterjedését (az iránymutatás 1.A. pontjának első bekezdése).

221 Ezek szerint a jogsértések három kategóriára oszthatók: nevezetesen "enyhe jogsértésekre", amelyekre a kiszabható bírság 1000 és 1 millió euró között van, "súlyos jogsértésekre", amelyekre a kiszabható bírság 1 millió és 20 millió euró között van, és "különösen súlyos jogsértésekre", amelyekre a kiszabható bírság 20 millió euró fölött van (az 1.A. pont második bekezdésének első-harmadik francia bekezdése). A különösen súlyos jogsértéseket illetően a Bizottság megállapítja, hogy rendszerint az olyan horizontális korlátozások tartoznak ide, mint az árkartell vagy a piacfelosztó kvóták alkalmazása, vagy más, az egységes piac megfelelő működését veszélyeztető magatartások, például a nemzeti piacokra való széttördelés és a gyakorlatilag monopolhelyzetben lévő vállalkozásoknak az erőfölénnyel való visszaélése (az 1.A. pont második bekezdésének harmadik francia bekezdése).

222 Meg kell állapítani továbbá, hogy a jogsértés súlyának a fenti 220. pontban említett három értékelési szempontja nem azonos súllyal esik latba az átfogó értékelés során. A jogsértés jellege elsődleges szerepet játszik, főleg a jogsértések "különösen súlyosnak" minősítésénél (a fenti 109. pontban hivatkozott Erste Group Bank és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 101. pontja, valamint a T-456/05. és T-457/05. sz., Gütermann és Zwicky kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. április 28-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 137. pontja).

223 Ezzel szemben a horizontális - és különösen az árrögzítésre vonatkozó - kartellek esetében sem a piacra gyakorolt tényleges hatás, sem az érintett földrajzi piac kiterjedése nem képezi a jogsértés különösen súlyosnak való minősítésének szükségszerű elemét. Jóllehet e két elem olyan tényezőnek minősül, amelyet a jogsértés súlyosságának értékelése során figyelembe kell venni, csupán egyikét vagy másikát képezi a jogsértés súlyának átfogó értékelése szempontjából releváns három kritérium közül (lásd ebben az értelemben a fenti 215. pontban hivatkozott Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 3-án hozott ítélet 74. és 81. pontját, valamint a Törvényszék fenti 217. pontban hivatkozott Raiffeisen Zentralbank Österreich és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének 240. és 311. pontját, továbbá a T-73/04. sz., Carbone-Lorraine kontra Bizottság ügyben 2008. október 8-án hozott ítéletének [EBHT 2008., II-2661. o.] 91. pontját).

224 A már ugyancsak állandóvá vált ítélkezési gyakorlat szerint a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló, árrögzítésre irányuló horizontális kartellekkel kapcsolatban az iránymutatásból következik, hogy e kartelleket pusztán a jellegüknél fogva különösen súlyos jogsértéseknek lehet minősíteni, anélkül hogy a Bizottság köteles lenne bizonyítani a jogsértés által a piacra gyakorolt tényleges hatást (a fenti 215. pontban hivatkozott Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 3-án hozott ítélet 75. pontja; lásd továbbá ebben az értelemben a Törvényszék T-49/02-T-51/02. sz., Brasserie nationale és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. július 27-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-3033. o.] 178. pontját, valamint a T-38/02. sz., Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-4407. o.] 150. pontját), és hogy az érintett piac korlátozott kiterjedése ezt befolyásolná (lásd ebben az értelemben a fenti 109. pontban hivatkozott Erste Group Bank és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 103. pontját, valamint a Törvényszék fenti 223. pontban hivatkozott Carbone-Lorraine kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 91. pontját).

225 E következtetést támasztja alá az a tény, hogy míg a súlyos jogsértések leírása kifejezetten hivatkozik a piacra és a közös piac kiterjedt területeire gyakorolt hatásra, a különösen súlyos jogsértések leírása nem említ semmilyen követelményt a piacra gyakorolt tényleges hatásra, illetve adott földrajzi területre gyakorolt hatásra vonatkozóan (a fenti 222. pontban hivatkozott Gütermann és Zwicky kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 137. pontja; lásd még ebben az értelemben a fenti 224. pontban hivatkozott Brasserie nationale és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 178. pontját, valamint a fenti 224. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 150. pontját).

226 Továbbá a jogsértés súlyának három értékelési szempontja kölcsönösen függ egymástól abban az értelemben, hogy az egyik vagy másik szempont tekintetében fennálló súlyosság magas foka ellensúlyozhatja a jogsértés más tekintetben kisebb súlyát (a fenti 217. pontban hivatkozott Raiffeisen Zentralbank Österreich és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 241. pontja).

227 A jelen ügyben a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság a címzettekre kiszabott bírság összegét az iránymutatásban saját magára kötelezően meghatározott általános módszerrel összhangban állapította meg még akkor is, ha kifejezetten nem utal ezen iránymutatásra az említett határozatban.

228 Mivel a Deltafina a jelen jogalap keretében az arányosság elvének megsértésére hivatkozik, arra is emlékeztetni kell - amint azt már a fenti 203. pontban említettük -, hogy ez az elv megköveteli, hogy az intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogos cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket.

229 A versenyjogi jogsértések szankcionálása érdekében indított eljárások során ennek az elvnek a Bizottság általi alkalmazása azt jelenti, hogy a bírságok nem haladhatják meg a kitűzött célokhoz, vagyis e szabályok tiszteletben tartásához képest szükséges mértéket, továbbá a valamely vállalkozásra versenyjogi jogsértés címén kiszabott bírság összegének arányban kell állnia az összességében értékelt jogsértéssel, és különösen figyelembe kell vennie annak súlyát (lásd ebben az értelemben a fenti 203. pontban hivatkozott Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12-én hozott ítélet 223. és 224. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Így különösen az arányosság elve azzal jár, hogy a Bizottságnak a jogsértés súlyának értékelése során figyelembe vett tényezőkkel arányosan kell meghatároznia a bírság összegét, és hogy e tényezőket egységes és objektíven igazolható módon kell alkalmaznia (a Törvényszék T-43/02. sz., Jungbunzlauer kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-3435. o.] 226-228. pontja, és a T-446/05. sz., Amann & Söhne és Cousin Filterie kontra Bizottság ügyben 2010. április 28-án hozott ítéletének [az EBHT-ban még nem tették közzé], 171. pontja).

2. Az ötödik jogalapnak az arányosság elvének a piac korlátozott méretére és a Deltafina korlátozott forgalmára tekintettel való megsértésére vonatkozó első részéről

a) A felek érvei

230 A Deltafina azzal érvel, hogy a bírság kiindulási összege aránytalan, mivel az az érintett piacon történt 67,3 millió eurós összértékű felvásárlások 37,1%-át, illetve a Deltafina 47,9 millió eurós értékű olaszországi feldolgozottdohány-eladása értékének 52,2%-át, továbbá a 30,2 millió euró értékű nyersdohány- vagy félkészdohány-felvásárlásainak 82,5%-át teszi ki. Az első és a harmadik adat különös jelentőségű, mivel a jogsértés az összehangolt felvásárlásokra vonatkozik. A Deltafina továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy a kiindulási összeg magasabb mértékű, mint az 1996 és 2002 közötti időszak során elért adózás utáni összesített nyeresége, vagyis 23,5 millió euró. E számoknak a más kartellekkel kapcsolatosakkal való összevetése azt mutatja, hogy a bírság jelen ügyben rögzített kiindulási összege túlzottan magas.

231 A Bizottság a Deltafina érveinek elutasítását kéri.

b) A Törvényszék álláspontja

232 Először is a bírságnak az érintett piacon megvalósított felvásárlások összértékéhez viszonyított aránytalan jellegével kapcsolatos kifogás tekintetében meg kell jegyezni, hogy sem az 1/2003 rendelet, sem pedig az iránymutatás nem írja elő, hogy a bírság összegét az érintett piac méretével közvetlen összefüggésben kell meghatározni, mivel ezt a tényezőt nem kötelező figyelembe venni, és az csak egyike a jogsértés súlyának értékelése során figyelembe veendő releváns tényezőknek (a Bíróság C-407/04. P. sz., Dalmine kontra Bizottság ügyben 2007. január 25-én hozott ítéletének [EBHT 2007., I-829. o.] 132. pontja és a fenti 215. pontban hivatkozott Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 3-án hozott ítéletének 55. pontja). Ezek a rendelkezések nem kötelezik kifejezetten a Bizottságot a termékpiac korlátozott méretének figyelembevételére (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-322/01. sz., Roquette Frères kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-3137. o.] 148. pontját).

233 Mindemellett - amint az a fenti 215. pontban szerepel - az ítélkezési gyakorlat értelmében a jogsértés súlyának mérlegelésekor a Bizottságnak sok tényezőt kell figyelembe vennie, amelyeknek jellege és jelentősége a kérdéses jogsértés típusától és az érintett jogsértés különleges körülményeitől függően változik. A jogsértés súlyát alátámasztó tényezők között esetenként szerepelhet a jogsértéssel érintett termék piacának mérete (a Bíróság 100/80-103/80. sz., Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1983. június 7-én hozott ítéletének [EBHT 1983., 1825. o.] 120. pontja, és a fenti 222. pontban hivatkozott Gütermann és Zwicky kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 267. pontja).

234 Következésképpen, még ha a piac mérete szerepel is a jogsértés súlyának megállapítása során figyelembe veendő tényezők között, annak jelentősége az adott jogsértés jellegétől és sajátos körülményeitől függően változik.

235 A jelen ügyben először is a jogsértés jellegével kapcsolatosan meg kell állapítani, hogy a szóban forgó kartell különösen a feldolgozók által a nyersdohányért fizetendő ár rögzítésére, valamint a szállítók, illetve a nyersdohánymennyiségek felosztására irányult. Ez a magatartás az iránymutatás értelmében "árkartellt" képező, és természeténél fogva "különösen súlyos" horizontális korlátozásoknak minősül. Az ilyen kartellekre - amelyeket az ítélkezési gyakorlat a versenyszabályok kirívó megsértésének, illetve különösen súlyos jogsértéseknek minősíti, mivel közvetlen beavatkozást jelentenek az érintett piacon fennálló verseny lényegi paramétereibe - (lásd a fenti 213. pontot) az iránymutatás a bírság legalacsonyabb kiindulási összegeként 20 millió eurót ír elő.

236 Másodszor a szóban forgó jogsértés sajátos körülményeivel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az érintett piac mérete egyáltalán nem elhanyagolható, mivel a megtámadott határozat (366) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az olaszországi nyersdohánytermelés az európai uniós kvótatermelésnek mintegy 38%-át tette ki. Továbbá a megtámadott határozat 290. oldalán található lábjegyzetből kitűnik, hogy mivel a kartell a köztes levelesdohány-kereskedőktől - vagyis az olyan közvetítőktől, akik saját maguk vásárolják fel a termelőktől a nyersdohányt és végzik el a feldolgozás első lépéseit - való felvásárlásra is kiterjedt, olyan értékű felvásárlási mennyiségre vonatkozott, amelynek értéke meghaladja az olaszországi nyersdohánytermelés puszta értékét.

237 E feltételek mellett a Deltafina nem hivatkozhat arra, hogy a bírság az érintett piacon megvalósított felvásárlások összértékéhez viszonyítottan aránytalan.

238 Másodszor a Deltafinának a bírságnak az érintett piacon megvalósított felvásárlások értékéhez, az upstream piacon folytatott tevékenységihez, valamint az 1996 és 2002 közötti időszak során elért összesített nyereségéhez viszonyított aránytalan jellegére vonatkozó kifogásával kapcsolatosan először is hangsúlyozni kell, hogy a hatályos jog nem foglal magában semmilyen olyan általános alkalmazási elvet, amely szerint a szankciónak arányosnak kell lennie a vállalkozás érintett termékpiacon megvalósított forgalmával (lásd a fenti 222. pontban hivatkozott Gütermann és Zwicky kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 277. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), vagy az upstream piacon megvalósított forgalmával, vagy a kartell időtartama alatt megvalósított nyereséggel.

239 Ezzel kapcsolatosan emlékeztetni kell, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bírság meghatározásának érdekében a Bizottság ugyanúgy jogosult figyelembe venni a vállalkozás teljes forgalmát - amely, még ha hozzávetőleges vagy hiányos is, de jelzésértékű -, annak méretét, valamint a gazdasági teljesítményét, mint a jogsértés tárgyát képező termékekből származó azon forgalomhányadot, amely a jogsértés terjedelme tekintetében jelzésértékű lehet. Ebből az következik, hogy egyik összegnek sem szabad a többi mérlegelési tényezőhöz képest aránytalan fontosságot tulajdonítani, következésképpen az arányos bírság megállapítása nem lehet csak az összesített forgalmon alapuló számítás eredménye. Ez még inkább így van, amikor a kérdéses termékek a teljes forgalomnak csak kis hányadát teszik ki (lásd a fenti 233. pontban hivatkozott Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 121. pontját, a fenti 127. pontban hivatkozott Dansk Rørindustri és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 243. pontját, valamint a C-322/07. P., C-327/07. P. és C-338/07. P. sz., Papierfabrik August Koehler és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. szeptember 3-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-7191. o.] 114. pontját).

240 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy - amint az a fenti 34. pontból is kitűnik - a Bizottság a megtámadott határozatban a bírság összegét az egyes vállalkozásoknak az érintett piacon fennálló, az érintett terméknek a vásárlások terén fennálló részesedése alapján határozta meg. Ezért az érintett piacon megvalósított felvásárlások értéke volt az a tényező, amelyet a jelen ügyben kiszabott bírság meghatározásakor figyelembe vett.

241 Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése szerinti 10%-os felső korlát az érintett vállalkozás világméretű forgalmára vonatkozik, továbbá csak a bírság végső összegének kell e felső korlátot tiszteletben tartania. A jelen ügyben a megtámadott határozat (374) és (401) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy miután a Bizottság megállapította, hogy a Deltafina anyavállalata, a Universal meghatározó befolyást gyakorolt a Deltafinára, a bírság megfelelően elrettentő hatását biztosító összegének meghatározása érdekében a Universal forgalmát vette figyelembe. Amint az a megtámadott határozat (374) preambulumbekezdésében feltüntetett adatokból kitűnik - amelyeket a Deltafina nem vitatott - a Deltafinával és a Universallal szemben kiszabott bírság mértéke kevesebb, mint a Universal világméretű forgalmának 2%-a, így következésképpen jelentősen alacsonyabb, mint az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése szerinti 10%-os felső korlát. E feltételek mellett a Deltafina nem hivatkozhat a kiindulási összeg és a vállalkozás mérete közötti aránytalanságra (lásd ebben az értelemben a fenti 232. pontban hivatkozott Dalmine kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 146. pontját, valamint a fenti 203. pontban hivatkozott Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12-én hozott ítélet 229. pontját).

242 Egyébiránt az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy abban az esetben, ha a bírság végleges összege nem haladja meg az érintett vállalkozás jogsértés utolsó évében elért világméretű forgalmának 10%-át, ezen összeg nem tekinthető aránytalannak csupán azon okból, hogy az meghaladja az érintett piacon elért forgalmat (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-224/00. sz., Archer Daniels Midland és Archer Daniels Ingredients kontra Bizottság ügyben 2003. július 9-én hozott ítéletének [EBHT 2003., II-2597. o.] 200. pontját). Ugyanez igaz az upstream piacon elért forgalomra is. Márpedig a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Deltafinával szemben kiszabott bírság kiindulási összege - amelynek aránytalan voltára hivatkozik - nem haladja meg sem az érintett piacon megvalósított forgalma összegét, sem az upstream piacon megvalósított forgalma összegét. Ráadásul a bírság végleges összege is alacsonyabb e két összegnél.

243 Egyébiránt az elkövetett jogsértés különösen súlyos jellegére tekintettel sem az a körülmény, hogy a bírság összege a Deltafina feldolgozott dohányeladása értékének 52,2%-át, illetve nyersdohány vagy félkészdohány felvásárlásainak 82,5%-át teszi ki, sem az a körülmény, hogy a bírság összege több, mint a Deltafina - mint a Universal olaszországi leányvállalata - 1996 és 2002 közötti időszak során elért adózás utáni összesített nyeresége, nem tekinthető oly mértékben túlzottnak, hogy az a bírságot aránytalanná tegye.

244 Végül a Bizottság által korábban elfogadott határozatokra vonatkozó utalással kapcsolatosan emlékeztetni kell, hogy a Bizottság határozathozatali gyakorlata önmagában nem szolgál jogi háttérként a versenyjogi bírságok tekintetében, mivel azt kizárólag az 1/2003 rendelet határozza meg és az iránymutatásnak megfelelően alkalmazandó, továbbá a bírságok összegének meghatározása terén a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel bír, amelyet nem kötnek a Bizottság korábbi értékelései (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-510/06. P. sz., Archer Daniels Midland kontra Bizottság ügyben 2009. március 19-én hozott ítéletének [EBHT 2009., I-1843. o.] 82. pontját és a fenti 109. pontban hivatkozott Erste Group Bank és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 123. pontját). Következésképpen a Deltafinának a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlatára vonatkozó állításai nem elfogadhatók.

245 A fenti megfontolások összessége tükrében az ötödik jogalap első részét el kell utasítani.

3. Az ötödik jogalapnak a földrajzi piac korlátozott kiterjedésére tekintettel való megsértésére vonatkozó második részéről

a) A felek érvei

246 A Deltafina továbbá azt állítja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a jogsértés által érintett piac földrajzi kiterjedését, amely Olaszországra, illetve pontosabban csupán négy olasz régióra korlátozódik (e régiókban koncentrálódik az olasz termelés 87,5%-a). Márpedig a Bizottság számos korábbi ügyben úgy ítélte meg, hogy annak tükrében, hogy a jogsértés az egységes piacnak csupán korlátozott részén valósult meg, a jogsértést "különösen súlyos" helyett "súlyosnak" kell minősíteni.

247 A Bizottság a Deltafina érveinek elutasítását kéri.

b) A Törvényszék álláspontja

248 Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a földrajzi piac kiterjedése nem önálló kritérium abban az értelemben, hogy csak a tagállamok többségét érintő jogsértések minősülhetnének "különösen súlyosnak". Sem a Szerződés, sem az 1/2003 rendelet, sem az iránymutatás, sem pedig az ítélkezési gyakorlat nem enged arra következtetni, hogy csak a nagy földrajzi kiterjedésű korlátozások minősülhetnek ilyennek (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-241/01. sz., Scandinavian Airlines System kontra Bizottság ügyben 2005. július 18-án hozott ítéletének [EBHT 2005., II-2917. o.] 87. pontját, és a fenti 217. pontban hivatkozott Raiffeisen Zentralbank Österreich kontra Bizottság és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 311. pontját).

249 Egyébiránt a jelen ügyhöz hasonlóan különösen az árak rögzítésére és a felvásárolt mennyiségek felosztására irányuló megállapodások, illetve összehangolt magatartások pusztán a jellegük alapján "különösen súlyosnak" minősülhetnek anélkül, hogy sajátos hatásukat vagy földrajzi kiterjedésüket meg kellene határozni (lásd ebben az értelemben a fenti 222-225. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

250 Következésképpen az érintett földrajzi piac mérete - még ha feltételezzük is, hogy korlátozott - főszabály szerint nem zárja ki, hogy a Bizottság a jelen ügyben megállapított jogsértést "különösen súlyosnak" minősítse.

251 Továbbá meg kell jegyezni, hogy ugyan a jelen ügyben az olaszországi nyersdohánytermelés bizonyos régiókban koncentrálódott, a kartell hatálya viszont nem korlátozódott ezekre a régiókra, hanem az Olaszország teljes területén történő nyersdohány-felvásárlásra vonatkozott. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely tagállam teljes területe mindenképp a közös piac jelentős részét képezi (lásd ebben az értelemben a Bíróság 322/81. sz., Nederlandsche Banden-Industrie-Michelin kontra Bizottság ügyben 1983. november 9-én hozott ítéletének [EBHT 1983., 3461. o.] 28. pontját, valamint a fenti 224. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 150. pontját).

252 Vagyis megállapítandó, hogy a jelen ügyben a 25 millió eurós kiindulási összeg nem aránytalan az érintett földrajzi piac kiterjedéséhez képest.

253 Végül a Bizottság által korábban elfogadott határozatokra vonatkozó utalással kapcsolatosan a fenti 244. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Deltafinának a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlatára vonatkozó állításai nem elfogadhatók.

254 A fentiekre figyelemmel az ötödik jogalap második részét el kell utasítani.

4. Az ötödik jogalapnak a jogsértés piacra gyakorolt hatásának hiányára való tekintettel az arányosság elvének megsértésére, valamint az indokolás hiányára vonatkozó harmadik részéről

a) A felek érvei

255 A Deltafina arra hivatkozik, hogy a bírság alapösszege nyilvánvalóan aránytalan, tekintettel arra, hogy a jogsértés egyáltalán nem gyakorolt, illetve korlátozott hatást gyakorolt az érintett piacra. A Deltafina azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a rendelkezésére álló adatokból kitűnt, hogy a szóban forgó magatartás - amelynek célja a nyersdohány felvásárlási árának rögzítése volt - nem gyakorolt hatást a nyersdohánypiacra. A Bizottság ugyanis a megtámadott határozatban maga is elismerte, hogy a nyersdohányárak ahelyett, hogy csökkentek volna, az 1990 és 2000 közötti időszakban Olaszországban 53,5%-kal nőttek, miközben a többi mezőgazdasági termék ára ugyanezen időszak alatt csupán 15,9%-kal nőtt. Továbbá az 1993 és 2000 közötti időszakban a különböző fajtájú, Olaszországban legnagyobb mennyiségben előállított nyersdohány (tudniillik a Bright és a Burley) felvásárlási ára a többi tagállamhoz képest Olaszországban emelkedett a legjelentősebb mértékben. A Bizottságnak azt kellett volna megállapítania, hogy a szankcionált magatartás - amely az olaszországi nyersdohány árának növelését célozta - eredménytelen volt. A Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie ezeket a megtámadott határozatban kifejezetten elismert adatokat a jogsértés súlyának értékelésekor, és ez ahhoz kellett volna, hogy vezessen, hogy a Bizottság a bírság kiindulási összegét alacsonyabb mértékben határozza meg.

256 Ellentétben a Bizottságnak az először az ellenkérelemben foglalt állításával, a jelen ügyben a jogsértés piacra gyakorolt hatása nyilvánvalóan mérhető volt. Azok az információk, amelyekre a Bizottság szerint szükség lett volna e hatás mérhetőségének érdekében, olyan adatok, amelyeket nem lehetetlen összegyűjteni, és egyébiránt ez a fajta elemzés gyakori a kartellekre vonatkozó határozatokban. Az ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis a Bizottság köteles lett volna összehasonlítani az ebből a jogsértésből eredő helyzetet és azt a helyzetet, amely a jogsértés hiányában állt volna fenn. Továbbá a megtámadott határozat - mivel egyáltalán nem tünteti fel azon indokokat, amelyek miatt a Bizottság azt állapította meg, hogy a jogsértés hatása nem volt mérhető - nem tartalmaz erre vonatkozó indoklást.

257 A Deltafina azt állítja, hogy még ha a jelen ügyben a jogsértés hatása nem is lett volna ténylegesen mérhető - ami nem így van -, a Bizottságnak a bírság kiindulási összegének megállapításakor mégis arra kellett volna jutnia, hogy a jogsértés egyáltalán nem gyakorolt hatást a piacra. Ugyanis az, hogy a hatás nem mérhető, nem enged a hatás létezésére következtetni.

258 Válaszában a Deltafina megjegyzi, hogy jogalapja nem a jogsértés "különösen súlyos" minősítésére vonatkozik, hanem arra, hogy a Bizottság a bírság kiindulási összegét a jogsértés piacra gyakorolt hatása miatt emelte.

259 A Deltafina ezért azt kéri, hogy a Törvényszék arányosan csökkentse a bírság mértékét annak figyelembevételével, hogy a Bizottság a bírság kiindulási összegének megállapításakor nem vette figyelembe a piacra gyakorolt hatás hiányát vagy másodlagosan annak csekély mértékét.

260 A Bizottság a Deltafina érveinek elutasítását kéri.

b) A Törvényszék álláspontja

261 Először is emlékeztetni kell arra, hogy az iránymutatásban a jogsértés súlyának értékelése érdekében említett három szempont közül (lásd a fenti 220. pontot) a jogsértés jellegének kell elsődleges szerepet tulajdonítani a különösen súlyos minősítésnél. Így az árak rögzítésére és a felvásárolt mennyiségek felosztására irányuló megállapodások, illetve összehangolt magatartások pusztán a jellegük alapján "különösen súlyosnak" minősülhetnek anélkül, hogy e magatartások adott piacra gyakorolt közvetlen hatását meg kellene határozni (lásd ebben a tekintetben a fenti 222-225. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

262 A jelen ügyben - amint azt már a fenti 235. pontban kifejtettük - a szóban forgó kartell a feldolgozók által a nyersdohányért fizetendő ár rögzítésére, valamint a szállítók, illetve a nyersdohánymennyiségek felosztására, továbbá információcserére irányult. Ez a magatartás az iránymutatás értelmében "árkartellt" képező, és természeténél fogva "különösen súlyos" horizontális korlátozásnak minősül.

263 Következésképpen a jelen ügyben a Bizottság jogszerűen minősíthette a jogsértést különösen súlyosnak anélkül, hogy bizonyítani kellene a piacra gyakorolt hatását(lásd ebben az értelemben a fenti 215. pontban hivatkozott Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 3-án hozott ítélet 76. pontját és a fenti 109. pontban hivatkozott Erste Group Bank és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 103. pontját).

264 Egyébiránt a megtámadott határozat olvasatából kitűnik, hogy ugyan annak (365) preambulumbekezdésében a Bizottság az iránymutatást idézve megállapította, hogy a jogsértés súlyának megállapításánál figyelembe kell venni az iránymutatás 1.A. pontjának első bekezdésében említett három tényezőt (lásd a fenti 220. pontot), ám ezt követően a jogsértés súlyának értékelését nem a jogsértés közvetlen hatására alapozta.

265 A megtámadott határozatnak a jogsértés súlyának értékelésére vonatkozó részében ugyanis ((365)-(369) preambulumbekezdés) egyik preambulumbekezdés sem utal erre a tényezőre. Így különösen, a Bizottság a megtámadott határozat (368) preambulumbekezdésében - amelyben a határozat azon részére hivatkozik, amely a feldolgozók közötti megállapodások korlátozó jellegét elemzi - egyrészt a felvásárlói kartellekre és azok képességére - mint például arra, hogy az "eladási kartellek" tipikus esetén azok módosítják a versenyt - vonatkozó általános jellegű észrevételeket tesz, másrészt kijelenti, hogy ez a képesség még jelentősebb a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló termék esetén. Mindazonáltal ezeket az észrevételeket nem lehet a jogsértés piacra gyakorolt közvetlen hatása elemzéseként értelmezni, hanem inkább arra vonatkozó észrevételeknek minősülnek, hogy valamely felvásárlási kartell hogyan tudja a jelen ügyben torzítani a versenyt.

266 Ebből következően a jogsértés különösen súlyosnak való minősítését nem vonhatják kétségbe a Deltafina által a jelen rész keretében felhozott érvek.

267 Egyébiránt azt is meg kell jegyezni, hogy a Deltafina válaszában pontosította az e rész keretében felhozott érvei terjedelmét, kifejtve, hogy nem vitatja a jogsértés különösen súlyosnak való minősítését, hanem csak azt kifogásolja, hogy a Bizottság a bírság tekintetében aránytalan mértékű kiindulási összeget állapított meg, tekintettel arra, hogy a jogsértés nem fejtett ki közvetlen hatást a piacra.

268 Ebben a vonatkozásban először is meg kell állapítani, hogy a versenyszabályok megsértésére vonatkozó, az 1/2003 rendelettel létrehozott és az ítélkezési gyakorlatban értelmezett versenyjogi szankciórendszerből az következik, hogy a kartellek jellegüknél fogva a legszigorúbb bírságokkal büntetendők. A kartelleknek a piacra gyakorolt esetleges hatása, és különösen az, hogy a versenykorlátozás mennyivel hozott létre magasabb árakat ahhoz a helyzethez képest, amely a kartell hiányában állt volna fenn, nem meghatározó ismérv a bírságok szintjének megállapítása tekintetében (lásd e tekintetben a Bíróság fenti 233. pontban hivatkozott Musique Diffusion française és társai egyesített ügyekben hozott ítéletének 120. és 129. pontját; a C-286/98. P. sz., Stora Kopparbergs Bergslags kontra Bizottság ügyben 2000. november 16-án hozott ítéletének [EBHT 2000., I-9925. o.] 68-77. pontját, valamint Mischo főtanácsnok C-283/98. P. sz., Mo och Domsjö kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványának (a Bíróság 2000. november 16-i ítélete [EBHT 2000., I-9855. o.]) 95-101. pontját).

269 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a bírság összegének értékelésekor a szándékosságot tükröző tényezők nagyobb jelentőséget kaphatnak, mint a versenyellenes magatartás hatásaira vonatkozó elemek, főleg akkor, ha olyan eleve súlyos jogsértésekről van szó, mint az árrögzítésre vonatkozó kartellek (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-194/99. P. sz., Thyssen Stahl kontra Bizottság ügyben 2003. október 2-án hozott ítéletének [EBHT 2003., I-10821. o.] 118. pontját, a fenti 215. pontban hivatkozott Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 3-án hozott ítéletének 96. pontját, valamint a C-554/08. P. sz., Carbonne-Lorraine kontra Bizottság ügyben 2009. november 12-én hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 44. pontját).

270 A jelen ügyben a megtámadott határozatnak az ügy tényállását elemző részéből kitűnik, hogy a feldolgozók szándékosan valósították meg azon versenyellenes magatartásokat, amelyek miatt a Bizottság szankciókat szabott ki velük szemben (lásd például a megtámadott határozat (111), (124), (125), (141) és (158) preambulumbekezdését). Ezt a megfontolást egyébiránt az a körülmény is megerősíti, hogy - amint az a megtámadott határozat (363) és (473) preambulumbekezdéséből kitűnik - a kartell titkos jellegű volt.

271 Továbbá az is kitűnik a megtámadott határozatból, hogy a feldolgozók többször is megállapodtak olyan intézkedésekben, amelyek a kartell hatékony végrehajtását voltak hivatottak biztosítani, így például a saját szállítóik által kiállított számlák kölcsönös megküldésében (a megtámadott határozat (122) és (129) preambulumbekezdése), a megállapodásokon kívüli felvásárlások esetén egyeztetési kötelezettségben (a megtámadott határozat (139) preambulumbekezdése), az alkalmazottak ellenőrzésében annak elkerülése érdekében, hogy a szükséges összehangolás nélkül maguk járjanak el (a megtámadott határozat (140) preambulumbekezdése), egy olyan szervezet létrehozásában, amelynek a célja a versenyellenes célok megvalósításának biztosítása volt (a megtámadott határozat (187) preambulumbekezdése). E tekintetben meg kell még jegyezni, hogy a megtámadott határozat (383) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság bizonyította, hogy a kartellt végrehajtották, amely körülményt a Deltafina sem vitatja.

272 Másodsorban meg kell állapítani, hogy a Bizottság a bírság kiindulási összegének megállapításakor figyelembe vette az összes szóban forgó vállalkozás jogellenes magatartásának valószínű hatásait. A megtámadott határozat (370) és (371) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a bírságokat minden egyes szóban forgó fél piacon betöltött helyéhez viszonyítva kell megállapítani, sajátos súlyukon túlmenően az egyes vállalkozások jogellenes magatartása valószínű következményeinek figyelembevétele érdekében.

273 Mindazonáltal az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az egyes érintett, korlátozó magatartást tanúsító vállalkozások adott piacon fennálló piaci részesedése a jogsértés piacra gyakorolt közvetlen hatására vonatkozó bizonyíték hiányában is olyan objektív tényezőnek tekinthető, amely mutatja e magatartás szabad versenyre gyakorolt káros hatásának pontos mértékét (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-236/01., T-239/01., T-244/01-T-246/01., T-251/01. és T-252/01. sz., Tokai Carbon kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. április 29-én hozott ítéletének [EBHT 2004., II-1181. o.] 196-198. pontját, és különösen a 197. pontot). Az ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis a bírság összegének meghatározása kapcsán a vállalkozás piaci részesedése releváns a vállalkozás által a piacon kifejthető befolyás meghatározása érdekében (a C-185/95. P. sz., Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben 1998. december 17-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-8417. o.] 139. pontja és a fenti 213. pontban hivatkozott Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 3-án hozott ítélet 62. pontja).

274 Meg kell állapítani tehát, hogy a Bizottság azáltal, hogy a bírság kiindulási összegét az egyes felek részesedéséhez viszonyítva állapította meg, releváns tényezőt alkalmazott a Deltafina által a piacon potenciálisan kifejtett befolyás meghatározása érdekében.

275 E feltételek mellett a versenyjogi szabályok különösen súlyos megsértése és a fenti 270. és 271. pontban felsorolt szándékosságot tükröző tényezők fennállása miatt, még ha feltételezzük is - amint arra a Deltafina hivatkozik -, hogy a kartell nem gyakorolt hatást a piacra, akkor is megállapítandó, hogy a Deltafinával szemben - amelynek a szóban forgó piacon fennálló piaci részesedése jelentősen nagyobb volt a kartell többi résztvevőjének részesedésénél - kiszabott bírság kiindulási összegének az iránymutatásban előirányzott legalább 20 millió eurós - vagyis konkrétan 25 millió eurós - összegben való megállapítása megfelelő.

276 E megfontolások tükrében a Deltafina azon érve, miszerint a bírság kiindulási összege nyilvánvalóan aránytalan azon okból, hogy a jogsértés egyáltalán nem gyakorolt hatást a piacra, elfogadhatatlan.

277 Egyébiránt különösen a megtámadott határozatban említett azon adatok kapcsán, amelyek azt bizonyítják, hogy a jogsértés egyáltalán nem gyakorolt hatást a piacra (lásd a fenti 255. pontot), meg kell jegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a jogsértés súlyának értékelésénél meghatározó az a kérdés, hogy a kartell tagjai a szándékaik tényleges megvalósítása érdekében megtettek-e mindent, ami módjukban állt. Mivel ami ezt követően a ténylegesen megvalósult piaci árakat illetően történt, egyéb, a kartell tagjainak ellenőrzésén kívül álló tényezők befolyásolhatták, ezért a kartell tagjai nem hozhatják fel saját javukra, a bírság csökkentésének alátámasztására a szándékukat meghiúsító külső tényezőket (lásd a fenti 217. pontban hivatkozott Raiffeisen Zentralbank Österreich és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 287. pontját; a fenti 223. pontban hivatkozott Carbone-Lorraine kontra Bizottság ügyben 2008. október 8-án hozott ítélet 86. pontját, valamint a fenti 222. pontban hivatkozott Gütermann és Zwicky kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 130. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

278 A jelen ügyhöz hasonló helyzetben - amely esetben a kartell tagjai többek között olyan intézkedéseket hoztak, amelyek a versenyellenes céljaikat voltak hivatottak megvalósítani (lásd a fenti 270. és különösen a 271. pontot) - a dohány árának a Deltafina által hivatkozott módon történt alakulása önmagában nem igazolja a bírság csökkentését. Az sem kizárt ugyanis, hogy a kartell hiányában az árak jelentőségteljesebben emelkedtek volna, mint a fent hivatkozott esetben.

279 Ezen túlmenően az ítélkezési gyakorlat értelmében, amennyiben a kartell megvalósítása megállapítást nyert, a Bizottság nem köteles módszeresen bizonyítani, hogy a megállapodások ténylegesen lehetővé tették az érintett vállalkozások számára, hogy magasabb, vagy - mint a jelen ügy tárgyát képező felvásárlási kartellek esetében - alacsonyabb ügyleti árat érjenek el, mint amit a kartell hiányában elértek volna. Aránytalan lenne ilyen bizonyítást megkövetelni, amely jelentős forrásokat igényelne, mivel olyan gazdasági modelleken alapuló hipotetikus számításokat tenne szükségessé, amelyek pontosságát a bíróság nehezen tudná csak ellenőrizni, és amelyek tévedhetetlensége egyáltalán nem bizonyított (lásd ebben az értelembe a fenti 217. pontban hivatkozott Raiffeisen Zentralbank Österreich és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 286. pontját; a fenti 223. pontban hivatkozott Carbone-Lorraine kontra Bizottság ügyben 2008. október 8-án hozott ítélet 85. pontját és a fenti 222. pontban hivatkozott Gütermann és Zwicky kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 129. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

280 Még hogyha a Bizottság rendelkezne is olyan adatokkal, amelyek azt mutatják, hogy a nyersdohány ára jelentősebben emelkedett a többi mezőgazdasági termék áránál, ez a körülmény nem járna azzal következménnyel, hogy köteles legyen bizonyítani, hogy a feldolgozók közötti megállapodások valójában azt tették lehetővé, hogy a nyersdohány ára alacsonyabb legyen annál az árnál, amely a kartell hiányában kialakult volna.

281 Végül a Deltafina arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megsértette indokolási kötelezettségét azáltal, hogy nem tüntette fel azon indokokat, amelyek alapján megállapította, hogy a jogsértés hatása nem volt mérhető.

282 Először is az indokolási kötelezettség megsértését illetően az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a versenyjog megsértése címén kiszabott bírságok megállapítása keretében a Bizottság az említett kötelezettségnek eleget tesz, ha a határozatában megjelöli az értékelés azon elemeit, amelyek lehetővé tették számára a jogsértés súlyának és időtartamának felmérését. A több vállalkozásra bírságot kiszabó határozatokat illetően az indokolási kötelezettség terjedelmét elsősorban azon tényre figyelemmel kell értékelni, hogy a jogsértés számos tényező függvényében kerül megállapításra - mint például az ügy sajátos körülményei, környezete és a bírságok elrettentő hatása -, és anélkül, hogy a kötelezően figyelembe veendő kritériumok kötelező vagy kimerítő felsorolása szükséges lenne.

283 A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozat (365)-(376) preambulumbekezdésében feltüntette azokat a tényezőket, amelyeket figyelembe vett a különböző vállalkozásokkal szemben kiszabott bírságok kiindulási összegének meghatározásakor. A Bizottság e részben többek között feltüntette azon kritériumokat, amelyek alapján egyrészt az iránymutatásnak megfelelően értékelte a jogsértés súlyát, másrészt ezt követően meghatározta a bírságok kiindulási összegét oly módon, hogy a vállalkozásokat a piacon fennálló részesedésük által képviselt jelentőségük függvényében és az egyes vállalkozások sajátos súlyát, valamint jogellenes magatartásuk valószínű következményeit figyelembe véve csoportosította. A Bizottság tehát teleget tett az ítélkezési gyakorlat által az indokolási kötelezettségre nézve előírt feltételeknek.

284 A Deltafina kifogásával kapcsolatosan különösen meg kell jegyezni, hogy mivel a horizontális - és különösen a jelen ügyhöz hasonló árrögzítésre vonatkozó - kartellek esetében a piacra gyakorolt tényleges hatás nem képezi a jogsértés különösen súlyosnak való minősítésének szükségszerű elemét, a Bizottság nem volt köteles azt figyelembe venni a jogsértés súlyának megállapításakor (lásd a fenti 222-224. és 261-265. pontot). A jelen ügyben - amint az a fenti 264. és 265. pontban szerepel - a jogsértés súlyának értékelését nem erre a kritériumra alapozta. Márpedig az a körülmény, hogy a Bizottság nem indokolta, hogy miért nem vett figyelembe egy olyan kritériumot, amelyet nem volt köteles figyelembe venni, és amelyről úgy vélte, hogy a figyelembevétele a jelen ügyben szükségtelen volt, nem jelenti azt, hogy megsértette volna indokolási kötelezettségét a Deltafinával szemben kiszabott bírság megállapításakor.

285 Egyébiránt arra is emlékeztetni kell, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében az EK 81. cikk megsértésének elemzése során az EK 253. cikk nem értelmezhető úgy, hogy az arra kötelezi a Bizottságot, hogy határozataiban magyarázza meg, hogy a bírság összegének kiszámításánál a megtámadott határozatban ténylegesen alkalmazott megközelítéssel szemben miért nem alkalmazott más alternatív megközelítéseket (lásd a Törvényszék T-18/05. sz., IMI és társai kontra Bizottság ügyben 2010. május 19-én hozott ítéletének [az EBHT-ban még nem tették közzé] 153. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

286 Ennélfogva a Bizottsággal szemben nem hozható fel, hogy megsértette indokolási kötelezettségét.

287 E megfontolások összességéből következően az ötödik jogalap harmadik részét el kell utasítani.

288 A fentiek tükrében az ötödik jogalap egészét el kell utasítani.

B - Az enyhítő körülmények téves értékelésére és az egyenlő bánásmód, valamint az arányosság elvének megsértésre vonatkozó hetedik jogalapról

1. A felek érvei

289 A Deltafina a hetedik jogalapjában először is azt kifogásolja, hogy a Bizottság a magatartása értékelésekor nem vett figyelembe egy olyan enyhítő körülményt, amelynek következtében csökkenteni kellett volna a bírságot. A Bizottság ugyanis nem vette figyelembe, hogy a tényállás megvalósulása idején a kartell által érintett ágazatra vonatkozó releváns szabályozás teljesen bizonytalan volt, és ezért az EK 81. cikk szakmaközi megállapodásokra vonatkozó alkalmazása is bizonytalan volt. Az ilyen megállapodásokat szabályozó törvény - vagyis az 1988. március 16-i legge n° 88 sulle norme sugli accordi interprofessionali e sui contratti di coltivazione e vendita dei prodotti agricoli (a szakmaközi megállapodásokról, termeltetési szerződésekről és mezőgazdasági termékekre vonatkozó eladási szerződésekről szóló 88. törvény) (a GURI 1988. március 23-i 69. száma; a továbbiakban: 88/88 törvény) ugyanis elősegítette a feldolgozók közötti horizontális összehangolt magatartást. Márpedig a megtámadott határozat (315) és (359)-(362) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottságnak tudomása volt erről a szabályozási háttérről, ennek mégsem volt semmiféle következménye a bírság összegének meghatározásakor.

290 A Deltafina továbbá azt állítja, hogy az [EK] 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/C.38.238/B.2-ügy, nyersdohány - Spanyolország) (a továbbiakban: "nyersdohány - Spanyolország"-határozat) 2004. október 20-án hozott C (2004) 4030 végleges bizottsági határozat alapját képező eljárásban, amely ügyben a szabályozás lényegében megegyezik a jelen ügyével, a Bizottság 40%-kal csökkentette a feldolgozókkal szemben kiszabott bírság összegét.

291 Ezt követően a Deltafina arra hivatkozik, hogy a vele szemben kiszabott bírság aránytalan, tekintettel azon tényekre, amelyek miatt a Bizottság nem nyújtott neki mentességet. Hangsúlyozza, hogy a mentességi kérelem benyújtásának bejelentése nem veszélyeztette a bizottsági vizsgálatot, hogy a közigazgatási eljárás során tanúsított jóindulatú magatartása megkérdőjelezhetetlen, hogy maga a Bizottság is elismerte, hogy jelentősen hozzájárult a vizsgálathoz és hogy a jelen ügy "különleges jellemzőkkel" rendelkezik, mivel a Deltafina kért elsőként a 2002. évi engedékenységi közlemény címén mentességet, és a Bizottság először vonta vissza a bírság alóli feltételes mentességet. Ennek ellenére a Bizottság rendkívül magas összegű bírságok szabott ki egy olyan magatartásért, amelyről még az ügyért felelős tisztviselő sem tudta 26 hónappal annak bekövetkezését követően, hogy ténylegesen az együttműködési kötelezettség megsértését képezi-e (lásd a fenti 186. pontot). A Deltafina továbbá megemlíti a Bizottság azon gyakorlatát, amely szerint szimbolikus bírságokat szab ki olyan esetekben, amelyekben ésszerű kétség áll fenn a jogsértés fennállását illetően.

292 Végül a Deltafina a tárgyaláson a fenti 190. pontban hivatkozott Nintendo és Nintendo of Europe kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 169. pontjára utalva azt kifogásolta, hogy a Bizottság ugyanolyan mértékben csökkentette a vele szemben kiszabott bírság összegét, mint a Dimon Italiáét, vagyis 50%-kal, miközben a Dimon Italia később kezdett el együttműködni, továbbá a Deltafina együttműködése jóval értékesebb volt, mint a Dimon Italiáé.

293 A Bizottság a Deltafina érveinek elutasítását kéri.

2. A Törvényszék álláspontja

294 Az enyhítő körülmény figyelembevételének hiányára vonatkozó kifogás kapcsán meg kell jegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében a szankció mértékének megállapítása során az érintett vállalkozás magatartása kapcsán figyelembe lehet venni a nemzeti szabályozást mint enyhítő körülményt (a Bíróság C-198/01. sz., CIF-ügyben 2003. szeptember 9-én hozott ítéletének [EBHT 2003., I-8055. o.] 57. pontja és a fenti 109. pontban hivatkozott Erste Group Bank és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének 228. és azt követő pontjai).

295 Továbbá azt is meg kell említeni, hogy az iránymutatás "Enyhítő körülmények" című 3. pontja azon körülmények nem kimerítő jellegű felsorolását állapítja meg, amelyek a bírság alapösszegének csökkentéséhez vezethetnek, és amelyek között a vállalkozás abban a tekintetben felmerülő ésszerű kétsége is szerepel, hogy a versenykorlátozó magatartás valóban jogsértést valósít-e meg.

296 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban figyelembe vette a nemzeti szabályozást és különösen a Deltafina által említett 88/88 törvényt. A Bizottság e törvény hatását többek között a megtámadott határozat (315)-(324) és (358)-(362) preambulumbekezdésében elemzi. Ezzel kapcsolatosan a Bizottság kijelenti, hogy a nemzeti szabályozás valóban okozhatott némi bizonytalanságot az APTI és az Unitab magatartására nézve. Éppen emiatt szabott ki a Bizottság szimbolikus összegű bírságokat e szövetségekkel szemben (lásd különösen a megtámadott határozat (362) preambulumbekezdését).

297 Mindazonáltal a feldolgozók kartellje tekintetében - amelyben a Deltafina is részt vett - meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (323) preambulumbekezdésében kijelenti, hogy e kartell "teljes mértékben a[z EK 81. cikk] hatálya alá tartozik, mivel az nem tartozott a 88/88 törvény rendelkezéseinek hatálya alá, ugyanis e kartell lényegében az átlagos szállítási árak felső határának rögzítésére, illetve a mennyiségek és beszerzők felosztására irányult. A Deltafina egyáltalán nem vitatja ezt a megállapítást. Csupán annak kijelentésére szorítkozik - anélkül, hogy állítását alátámasztaná -, hogy a nemzeti szabályozás elősegítette a feldolgozók közötti horizontális összehangolt magatartást.

298 E körülmények között a Deltafina nem hivatkozhat arra, hogy a Bizottságnak enyhítő körülményként figyelembe kellett volna vennie a releváns szabályozást.

299 A "nyersdohány - Spanyolország"-határozatra vonatkozó kifogás kapcsán meg kell jegyezni, hogy ugyan a Deltafina nem mondja ki kifejezetten, lényegében az egyenlő bánásmód elvének megsértésére hivatkozik, azt állítva, hogy egy, a jelen ügyhöz hasonló esetben a Bizottság a szóban forgó enyhítő körülményt alkalmazta a feldolgozók tekintetében.

300 Ezzel kapcsolatosan emlékeztetni kell, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az egyenlő bánásmód elve csak akkor sérül, ha hasonló helyzeteket eltérő módon kezelnek, vagy eltérő helyzeteket ugyanolyan módon kezelnek, kivéve ha e bánásmód objektíve indokolt (a Bíróság 106/83. sz. Sermide-ügyben 1984. december 13-án hozott ítéletének [EBHT 1984., 4209. o.] 28. pontja és a Törvényszék T-161/05. sz., Hoechst kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 30-án hozott ítéletének [EBHT 2009., II-3555. o.] 79. pontja).

301 A jelen ügyben a két hivatkozott határozatnak az a tekintetben való összevetése, hogy a nemzeti szabályozás milyen hatást gyakorolt a vitatott magatartásokra, azt mutatja, hogy a két helyzetet az adott nemzeti szabályozásnak a jogellenes magatartásokra gyakorolt hatása közötti jelentős különbségek jellemezték. Így különösen, a "nyersdohány - Spanyolország"-határozat (52) és azt követő, (349) és azt követő, (426)-(429), valamint (437) és (438) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy Spanyolországban a hatóságok jelentős szerepet játszottak a termelők és a feldolgozók közötti megállapodások megtárgyalásában. "Nyilvánosnak" minősülő tárgyalásokról volt ugyanis szó. Spanyolországban ráadásul létezett egy olyan "miniszteri gyakorlat, [amelynek az volt a célja, hogy] megenged[je], és arra ösztönöz[ze] a feleket, hogy együttesen tárgyalják meg a dohányeladási és -vételi feltételeket, ideértve az árakat is" (a "nyersdohány - Spanyolország"-határozat (60) preambulumbekezdése). A Bizottság ebből azt a következtetést vonta le, hogy a termelők képviselői és a feldolgozók közötti nyilvános tárgyalások bizonyos mértékig meghatározták azon kereteket (különösen a közös álláspontról való megegyezésre és annak elfogadására vonatkozó alkalmakat), amelyek között a feldolgozók kidolgozhatták - a nyilvános tárgyalások során elfogadott közös állásponton kívül - az átlagos szállítási árak felső határára és a mennyiségekre vonatkozó titkos stratégiájukat (a "nyersdohány - Spanyolország"-határozat (438) preambulumbekezdése). A Bizottság lényegében emiatt csökkentette 40%-kal a spanyol feldolgozókkal szemben kiszabott bírságok alapösszegét.

302 Márpedig a jelen esetben a hatóságok nem játszottak ilyen szerepet a feldolgozók és a termelők közötti tárgyalások során. A Deltafina tehát nem hivatkozhat arra, hogy a Bizottság, mivel nem alkalmazta a javára ezt az enyhítő körülményt, megsértette az egyenlő bánásmód elvét.

303 Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint önmagában az a tény, hogy a Bizottság a korábbi határozathozatali gyakorlatában megállapította, hogy bizonyos elemek enyhítő körülményt képeznek a bírság összegének meghatározásánál, nem jelenti azt, hogy azt a későbbi határozataiban ugyanígy kell értékelnie (a Törvényszék T-23/99. sz., LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben 2002. március 20-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II-1705. o.] 337. pontja, és a fenti 224. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 395. pontja). A Deltafina tehát nem hivatkozhat valamely enyhítő körülmény más ügyben való alkalmazására annak érdekében, hogy abból arra következtessen, hogy a Bizottság a jelen ügyben értékelési hibát vétett.

304 A továbbiakban a bírság aránytalan voltára vonatkozó kifogást kell megvizsgálni, tekintettel azon tényekre, amelyek miatt a Bizottság nem nyújtott a Deltafinának végleges mentességet.

305 Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Bizottság, miután a megtámadott határozatban helyesen állapította meg, hogy a Deltafina megsértette együttműködési kötelezettségét, az eljárás végén úgy határozott, hogy nem nyújt a részére végleges mentességet. Tehát azáltal, hogy a Deltafina többé nem részesült kedvezményes bánásmódban, a Bizottság szankciót szabott ki vele szemben a feldolgozók közötti jogellenes kartellben való részvétele miatt, amelynek alapösszegét 60 millió euróban állapította meg (lásd a megtámadott határozat (379) preambulumbekezdését).

306 Mindemellett annak ellenére, hogy a Deltafina megsértette az egyik, a 2002. évi engedékenységi közleményben a mentességből való részesüléshez előírt szükséges feltételt, a Bizottság úgy határozott, hogy az eljárás során tanúsított lényeges együttműködéséből eredő enyhítő körülmény miatt csökkenti a vele szemben kiszabandó bírság összegét. Tekintettel a fenti 38-42. pontban összefoglalt megfontolásokra, a Bizottság úgy határozott, hogy a Deltafinával szemben kiszabandó bírság összegét 50%-kal csökkenti.

307 Meg kell állapítani, hogy a bírságcsökkentés mértékének meghatározásakor a Bizottság figyelembe vette és elismerte mind a jelen ügy rendkívüli körülményeit, mind a Deltafina által az eljárás teljes időtartama során tanúsított együttműködés jelentőségét, amelyre a Deltaina is hivatkozik kifogása alátámasztása végett. E megfontolások alapján és az együttműködési kötelezettség Deltafina általi megsértése ellenére a Bizottság igen jelentős mértékben csökkentette a vele szemben egyébként kiszabandó bírság mértékét.

308 A jelen ügy körülményei között a Deltafina - a neki nyújtott bírságcsökkentésre tekintettel - nem hivatkozhat arra, hogy a bírság összege aránytalan, tekintettel azon tényekre, amelyek miatt a Bizottság nem nyújtott neki mentességet. A Deltafina többi érve sem vonhatja kétségbe ezt az értékelést.

309 Azon érv, miszerint a vizsgálat nem forgott veszélyben - azon felül, hogy ez az állítás nem bizonyított -, a jelen ügyben irreleváns mind az együttműködési kötelezettség megsértésének megállapítására nézve (lásd a fenti 171. pontot), mind az együttműködés értékelése tekintetében. Ezen túlmenően a Deltafina, mivel nyilvánvalóan megsértette együttműködési kötelezettségét, a bírság további csökkentése érdekében nem hivatkozhat arra, hogy állítólagosan jóhiszeműen járt el a közigazgatási eljárás során. Végül azon bizottsági határozathozatali gyakorlatra való hivatkozás sem vonhatja kétségbe a fent kifejtett végkövetkeztetést, miszerint a Bizottság szimbolikus bírságokat szab ki, tekintettel a fenti 244. pontban említett ítélkezési gyakorlatra.

310 Végül azzal, hogy a Deltafina a tárgyaláson az eljárás során először hivatkozott arra, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét azáltal, hogy a Dimon Italiával szemben kiszabott bírság összegét is [ugyanolyan mértékben] csökkentette, új jogalapot terjesztett elő anélkül, hogy az az eljárás során felmerült jogi vagy ténybeli helyzetből származott volna. A Törvényszék eljárási szabályzata 48. cikke 2. §-ának első bekezdésével összhangban az ilyen jogalapot mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

311 A fentiekre tekintettel a hetedik jogalap egészét el kell utasítani.

312 Következésképpen a megtámadott határozat részleges megsemmisítésére irányuló kérelmek összességét el kell utasítani. A megtámadott határozat módosítására irányuló másodlagosan felhozott jogalapok tekintetében a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy mivel egyik bizonyíték sem volt alkalmas a bírság összege csökkentésének igazolására, e kérelemnek nem ad helyt. A fentiek összességéből következően a kereset egészét el kell utasítani.

III - Egy dokumentum benyújtására vonatkozó kérelemről

313 A Deltafina azon kérelmét illetően, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot arra, hogy nyújtsa be egy, az ellenkérelemhez mellékletként csatolt dokumentum teljes változatát (lásd a fenti 68. pontot), először is emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Bizottság a versenyügyben folytatott közigazgatási eljárás közben nem köteles az intézmény belső iratait hozzáférhetővé tenni (a Törvényszék T-7/89. sz., Hercules Chemical kontra Bizottság ügyben 1991. december 17-én hozott ítéletének [EBHT 1991., II-1711. o.] 54. pontja, és a T-25/95., T-26/95., T-30/95-T-32/95., T-34/95-T-39/95., T-42/95-T-46/95., T-48/95., T-50/95-T-65/95., T-68/95-T-71/95., T-87/95., T-88/95., T-103/95. és T-104/95. sz., Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. március 15-én hozott ítéletének [EBHT 2000., II-491. o.] 420. pontja). Továbbá az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az uniós bíróságok előtti eljárások során a bizottsági belső dokumentumokat a felperesek csupán akkor ismerhetik meg, ha az adott ügy rendkívüli körülményei - a felperesek által nyújtandó komoly bizonyítékok alapján - azt megkövetelik. A belső dokumentumokhoz való hozzáférés ilyen korlátozását az igazolja, hogy biztosítani kell az érintett intézmény megfelelő működését a versenyjogi szabályok megsértésének megtorlása terén (lásd a Törvényszék T-9/99. sz., HFB és társai kontra Bizottság ügyben 2002. március 20-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II-1487. o.] 40. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

314 Márpedig meg kell állapítani, hogy a Deltafina nem bizonyította komoly bizonyítékokra támaszkodva, hogy olyan rendkívüli körülmények állnának fenn, amelyek megkövetelnék a kérelmében hivatkozott dokumentum teljes változatának a Deltafina rendelkezésére bocsátását, és nem említette azokat az indokokat, amelyek miatt e dokumentumhoz érdeke fűződhet a védelemhez való joga tiszteletben tartása tekintetében. E körülmények között dokumentum teljes változatának benyújtására irányuló kérelem elfogadhatatlan.

A költségekről

315 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

316 Mivel a Deltafina pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) A Törvényszék a Deltafina SpA-t kötelezi a költségek viselésére.

Azizi Cremona Frimodt Nielsen

Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. szeptember 6-i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményeiII - 2

I - A közigazgatási eljárásII - 2

II - A megtámadott határozatII - 4

A - A jogsértésről és a jogsértő magatartás betudhatóságárólII - 5

B - A bírság összegének kiszámításárólII - 6

1. A bírság alapösszegének meghatározásaII - 6

2. Enyhítő körülményII - 7

C - A Deltafina mentességi kérelmérőlII - 8

1. A releváns tényekII - 9

2. A 2002. évi engedékenységi közlemény 11. cikkének a) pontjában meghatározott feltétel Deltafina általi be nem tartásaII - 10

Az eljárás és a felek kérelmeiII - 13

A jogkérdésrőlII - 14

I - Az elsődlegesen felhozott jogalapokrólII - 15

A - Az első három, arra hivatkozó jogalap, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát vétett azzal, hogy nem biztosított végleges bírság alóli mentességet a DeltafinánakII - 15

1. A felek érveiII - 15

2. A Törvényszék álláspontjaII - 20

a) Az engedékenységi programrólII - 20

b) Az együttműködési kötelezettség terjedelmérőlII - 24

c) Az együttműködési kötelezettség Deltafina általi megsértésérőlII - 26

d) A Deltafina által a megtámadott határozatban foglalt, azzal kapcsolatos téves jogalkalmazásra vonatkozóan felhozott különös érvekről, hogy a Bizottság nem nyújtott részére végleges mentességetII - 29

Az arra vonatkozó érvről, hogy a Bizottság elfogadta, hogy a Deltafina az APTI találkozóján bejelentse a mentességi kérelem benyújtásátII - 29

- A Bizottság állítólagos előzetes tájékoztatásárólII - 29

- A bejelentés elkerülhetetlen jellegével kapcsolatos állítólagos egyezségrőlII - 31

A vizsgálatról való tudomásszerzésről és e tudomásszerzés vizsgálatra gyakorolt negatív hatásainak hiányárólII - 33

e) Az arra vonatkozó kifogásról, hogy kedvezményes bánásmód iránti kérelmét nem a fő versenytársaival egyeztetve nyújtotta beII - 34

B - A bizalomvédelem, a gondos ügyintézés, valamint az arányosság elvének megsértésére vonatkozó negyedik jogalaprólII - 35

1. A felek érveiII - 35

2. A Törvényszék álláspontjaII - 37

II - A másodlagosan felhozott jogalapokrólII - 40

A - Az arányosság elvének a bírság kiindulási összegének túlzott mértékével történt megsértésére vonatkozó ötödik jogalaprólII - 40

1. Általános észrevételekII - 41

2. Az ötödik jogalapnak az arányosság elvének a piac korlátozott méretére és a Deltafina korlátozott forgalmára tekintettel való megsértésére vonatkozó első részérőlII - 45

a) A felek érveiII - 45

b) A Törvényszék álláspontjaII - 45

3. Az ötödik jogalapnak a földrajzi piac korlátozott kiterjedésére tekintettel való megsértésére vonatkozó második részérőlII - 48

a) A felek érveiII - 48

b) A Törvényszék álláspontjaII - 49

4. Az ötödik jogalapnak a jogsértés piacra gyakorolt hatásának hiányára való tekintettel az arányosság elvének megsértésére, valamint az indokolás hiányára vonatkozó harmadik részérőlII - 50

a) A felek érveiII - 50

b) A Törvényszék álláspontjaII - 51

B - Az enyhítő körülmények téves értékelésére és az egyenlő bánásmód, valamint az arányosság elvének megsértésre vonatkozó hetedik jogalaprólII - 56

1. A felek érveiII - 56

2. A Törvényszék álláspontjaII - 57

III - Egy dokumentum benyújtására vonatkozó kérelemrőlII - 61

A költségekrőlII - 61

* Az eljárás nyelve: olasz.