BH+ 2006.11.508 I. Felszámoló kártérítési felelőssége megállapításának van helye, ha az adós által kötött szerződés semmisségének megállapítása folytán az áfát az elévülési határidőn túl igényelte vissza és emiatt az általa képviselt gazdálkodó szervezetet az adóhatóság az adókülönbözet visszafizetésére kötelezte, vele szemben adóbírságot írt elő és késedelmi pótlékot is kiszabott [Ptk. 339. § (1) bek., 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 54. §].

II. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, ebből következik, hogy olyan bizonyítékot, amelyre a felek az alapeljárásban nem hivatkoztak, nem vehet figyelembe [Pp. 275. § (1) bek.]

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a M. Cukrászda Bt. 1997. április 4-től 1999. június 10-ig terjedő idő alatt felszámolás alatt állt, felszámolója a P. Kft. volt. Jogerős bírósági ítélet állapította meg, hogy az az adásvételi szerződés, melyet az M. Cukrászda Bt. 1993. november 30-án kötött meg, semmis. E semmis szerződésben a vételár összege 14 336 000 Ft + 3 584 000 Ft áfa volt. A jelen per alperese, mint felszámoló 1999. január 13. napján stornó számlát állított ki 3 584 082 Ft áfa összegről.

Az APEH Megyei Igazgatósága az M. Cukrászda Bt.-nél végzett adóellenőrzés eredményeképpen megállapította, hogy ennek az adónak a visszaigénylése jogosulatlan volt, azt adókülönbözetként tüntette fel és 896 000 Ft adóbírságot szabott ki, továbbá az adóhiány után 32 000 Ft késedelmi pótlékot is megállapított. Az adóhatóság a határozatában megállapította, hogy az Art. 42. § (3) bekezdését a visszaigénylő figyelmen kívül hagyta, az áfát az elévülési időn túl igényelte vissza. Az M. Cukrászda Bt. önellenőrzésének benyújtására 1998. december 31-ig kerülhetett volna sor. A visszaigénylési jogot ez időpontig érvényesíthette volna. Az M. Cukrászda Bt. a határozatot megtámadta, azonban keresetét a megyei bíróság ítéletével elutasította.

A felperes keresetében 4 512 000 Ft, ennek 1998. június 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamata és a perköltség megfizetésére kérte az alperes kötelezését a Ptk. 339. §-ára és a 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendeletre, mint jogalapra hivatkozással. Állította, hogy a felszámoló eljárása ellentétes volt az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 42. és 95. §-aival. Késedelme miatt esett el az M. Cukrászda Bt. az adóvisszaigénylés lehetőségétől és szabott ki vele szemben az adóhatóság adóbírságot és késedelmi pótlékot. Az M. Cukrászda Bt. a követelését 2001. május 3-án az A. Bt.-re engedményezte.

Az alperes a keresetnek sem a jogalapját, sem az összegét nem ismerte el. Vitatta a követelés engedményezésének jogszerűségét és arra hivatkozott, hogy az adóhatósági határozatok a felszámoló felróható magatartásának megállapítására nem alkalmasak.

Az elsőfokon eljárt városi bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 4 512 000 Ft-ot, ez összegből 3 584 000 Ft után 1999. augusztus 12-től 1999. november 24-ig járó évi 20% mértékű késedelmi kamatot, 4 512 000 Ft tőkeösszeg után 1999. november 25-től 2001. december 31-ig évi 20% mértékű, 2002. január 1-jétől 2004. december 31-ig évi 11%, 2005. január 1-jétől 2005. június 30-ig évi 16,5%, míg 2005. július 1-jétől a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt mértékű késedelmi kamatát és 282 000 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és kötelezte az alperest, hogy az államnak - az illetékhivatal felhívására - fizessen meg 770 700 Ft állam által előlegezett illetéket.

Arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a felperes kereshetőségi joga az érvényes engedményezési szerződés alapján fennáll. Megállapította, hogy a felperes az igényét a Ptk. 339. § (1) bekezdésére alapította. A kár összegét az alperes nem vitatta. A jogalap körében a felperes bizonyította, hogy az alperes mulasztásával okozta az M. Cukrászda Bt. kárát akként, hogy mint felszámoló késlekedve, nem az adózás rendjéről szóló törvényi rendelkezések megtartásával érvényesítette az M. Cukrászda Bt.-t megillető áfa visszaigénylési jogot. Az, hogy nem az adózási törvényeknek megfelelően járt el, minden kétséget kizáróan a felszámolónak felróható magatartás. Hivatkozott a Cstv. 54. § (1) bekezdésére és megállapította, hogy az alperes a felelősség alól nem tudta magát kimenteni.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését kérte. Fellebbezésének indokolásában nagyrészt a követelés engedményezésének érvénytelensége mellett érvelt. A kártérítési igény tekintetében arra hivatkozott, hogy az adóhatósági eljárásban a Bt. már önállóan járt el, mely magatartását kármegosztásként kellett volna a bíróságnak értékelnie, valamint figyelembe kellett volna vennie a kár összegének meghatározásánál azt az ellenértéket, amelyet az M. Cukrászda Bt. az engedményezés folytán a követelés értékesítéséért kapott. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felszámoló téves jogértelmezése önmagában, felróhatóság hiányában, a kártérítési felelősségét nem alapozza meg.

A fellebbezés folytán másodfokon eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és úgy rendelkezett, hogy a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság döntését érdemben helyesnek találta. A határozat jogi indokait az engedményezés tekintetében változtatta meg, megállapítva, hogy a másodfokú ítéletben kifejtett jogi indokok alapján érvényesen létrejött engedményezési szerződés folytán a felperes jogszerűen érvényesített igényt az alperes ellen. Megítélése szerint a kártérítési felelősség tekintetében is helyes álláspontra helyezkedett az elsőfokú bíróság. Az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 339. § (1) bekezdése és a Cstv. 54. §-a alapján fennáll. E körben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogi érveit helyesnek fogadta el. Rámutatott: a kártérítési igény összegét nem befolyásolja az a tény, hogy a követelés jogosultja e követelést milyen ellenérték ellenében ruházta át.