BH 1997.4.214 I. A másodfokú bíróság tanácsában nem járhat el az a bíró, aki a per első fokú elintézésében részt vett. Ezen nemcsak az érdemi határozat hozatalát, hanem minden olyan cselekményt érteni kell, amely az érdemi döntés előkészítését célozza vagy arra kihatással lehet. Ennek megfelelően a per másodfokú elintézéséből ki van zárva az a bíró is, aki az első fokú eljárásban tárgyalást tartott, a bizonyításról rendelkezett [Pp. 15. §].

II. A helyi önkormányzat által létesített és működtetett költségvetési intézmények közalkalmazottai tekintetében munkáltató az az intézmény, amelynél a közalkalmazott a munkáját ellátja, annak ellenére, hogy őt a helyi önkormányzat nevezte ki [1990. évi LXV. tv. 8. § (1) bek., 1991. évi XX. tv. 129. § (1) bek., 6/1992. (III. 31.) NM r.].

Dr. M. L., a felperesek jogelődje, M. község alkalmazásban álló háziorvos volt, aki 1993. július 11-én meghalt. Örökösei a felperesek az általa 1992. július 1. napjától 1993. február 28. napjáig végzett munkával kapcsolatban elmaradt illetménypótlékok, túlmunkadíj és készenléti díj iránt terjesztettek elő keresetet.

Az alperes kérte a kereset elutasítását.

A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest az I-II. rendű felperesek javára 150 632-150 632 Ft elmaradt illetmény, továbbá a III. rendű felperes javára a megjelölt összegek 1992. november I. napjától járó kamatai megfizetésére. Ezt meghaladóan elutasította a keresetet.

A munkaügyi bíróság részletesen vizsgálta a felpereseknek öröklésen alapuló jogutódlását, a jogelőd által végzett munka alapján az egyes jogcímeken az 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) szerint keletkezett követelések összegét, és mindezek figyelembevételével hozta meg az ítéletét. A megyei bíróság ítéletével a marasztalás tőkeösszegét 100 658-100 658 Ft-ra leszállította, egyebekben helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletének megtámadott rendelkezéseit.

A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kérték a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésével a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását. Előadták, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a munkáltatónak a készenlét alatt végzett munka külön díjazására vonatkozó kötelezettségét, és ezzel megsértette az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 149. §-a (1) bekezdésének második mondatában foglalt rendelkezést.