6/1992. (III. 31.) NM rendelet

a háziorvosi és házi gyermekorvosi szolgálatról

Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet 37. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem:

1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed azokra a háziorvosokra és házi gyermekorvosokra (a továbbiakban: háziorvos), akik területi ellátási kötelezettséget vállalva

a)[1] az önkormányzattal, az önkormányzati feladatokat ellátó egészségügyi intézménnyel közalkalmazotti jogviszonyban állnak;

b) az önkormányzattal kötött szerződés értelmében a háziorvosi feladatokat egészségügyi vállalkozási formában vagy magánorvosként végzik.

(2) A rendelet hatálya kiterjed azokra a háziorvosokra is, akik területi ellátási kötelezettséget nem vállalnak és

a) egészségügyi vállalkozási formában vagy magánorvosként;

b) üzemorvosként, az üzemegészségügyi szolgálat fenntartójának az üzemorvosi rendelő használatára vonatkozó engedélyével,

az e jogszabályban foglalt feltételekkel a bejelentkezett biztosítottak folyamatos háziorvosi ellátását vállalják és az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatósággal finanszírozási szerződést kötöttek.

2. § (1) A háziorvosi szolgálat elsődleges, személyes és folyamatos ellátást nyújt az egészségi állapot megőrzése, a betegségek megelőzése és gyógyítása céljából.

(2) A házi gyermekorvos az (1) bekezdésben meghatározott ellátást a 14. életévét be nem töltött személyek számára biztosítja. Felkérésre a 14-18. év közötti személyeket is elláthatja.

(3) Ahol folyamatos házi gyermekorvosi szolgálat működik, a 0-14 éves gyermekeket csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvosi szakképesítéssel rendelkező háziorvos látja el.

3. § (1) A háziorvos köteles ellátni a külön jogszabályban foglaltak szerint hozzá bejelentkezett és az általa elfogadott biztosítottakat.

(2)[2] A háziorvos köteles ellátni továbbá a rendelési idejében hozzá forduló személyeket, ha heveny megbetegedésük vagy krónikus betegségük miatt orvosi ellátást igényelnek és ellátatlanságuk az egészséget károsító vagy a gyógyulást lassító állapotromláshoz vezethet.

4. § (1) A gyógyító-megelőző alapellátás keretében a háziorvos feladatkörébe tartozik különösen az egészséges lakosság részére nyújtott tanácsadás és szűrés, a beteg vizsgálata, gyógykezelése, egészségi állapotának ellenőrzése, orvosi rehabilitációja, illetve szükség esetén szakorvosi, vagy fekvőbeteg-gyógyintézeti vizsgálatra, gyógykezelésre való utalása. E feladatait a háziorvos a rendelőjében, indokolt esetben a beteg otthonában végzi.

(2) A háziorvos feladatkörébe tartozik továbbá:

a) a terhesek gyógyító-megelőző alapellátása, ideértve a tanácsadást is;

b) a közegészségügyi-járványügyi feladatok ellátása az 5. §-ban foglaltak szerint;

c) az egészségnevelésben és az egészségügyi felvilágosításban való részvétel;

d) az önkormányzattal kötött szerződésben rögzítettek szerint az ügyeleti szolgálatban való részvétel;

e) szükség esetén kézi gyógyszertár kezelése;

f) rendelési idejében a feladatkörébe utalt orvosszakértői tevékenység végzése, amelyek keretében - külön jogszabályban foglalt díj ellenében - látleletet ad ki.

(3) A gyermekorvosi ellátás keretében a háziorvos feladatai:

a) a csecsemők és kisgyermekek gyógyító-megelőző alapellátása, beleértve a tanácsadást is;

b) az újszülöttek és koraszülöttek, a veszélyeztetett csecsemők és gyermekek szükség szerinti preventív látogatása;

c) életkorhoz kötött szűrővizsgálatok elvégzése és gyermekintézményekbe történő felvétel előtti orvosi vizsgálat;

d) 0-6 éves egészséges gyermekek gondozói számára szolgáló tanácsadás;

e) gyermekápolás címén a jogosult és a 14-18 év közötti beteg keresőképtelen állományba vétele;

f) az ellátása körébe tartozó gyermekekkel kapcsolatos közegészségügyi-járványügyi tevékenység;

g) az egészségnevelésben, egészségügyi felvilágosításban való részvétel;

h) az önkormányzattal kötött szerződés szerint a házi gyermekorvosnak a gyermekorvosi ügyeleti szolgálatban való részvétel.

(4) A gyermek- és oktatási intézmények orvosi feladatait, az ügyeleti szolgálatban való részvételt és a keresőképesség-elbíráláson túlmenő szakértői tevékenységét a háziorvos külön díjazás ellenében végzi.

5. § (1) A háziorvos külön jogszabályokban foglaltak szerint végzi:

a) a védőoltást és az azzal kapcsolatos tennivalókat;

b) a fertőző betegségekkel és fertőző betegségre gyanús személyekkel kapcsolatos tevékenységet;

c) a kórokozó-hordozókkal kapcsolatos tennivalókat;

d) az ételmérgezések esetén követendő eljárást.

(2) A háziorvos szükség esetén minden olyan közegészségügyi-járványügyi intézkedést megtesz, amely a lakosság egészségvédelme érdekében szükséges.

(3) A háziorvos az észlelt közegészségügyi-járványügyi és egészségügyi hiányosságokról és a megtett intézkedésről értesíti az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) városi (fővárosi kerületi) intézetét.

(4) A háziorvos külön jogszabályban foglaltak szerint végez halottvizsgálatot.

6. § (1)[3] A háziorvosi szolgálat feladatait a háziorvos - a házi gyermekorvos kivételével - a 10/A. § szerinti ápoló igénybevételével végzi, ezen túl igénybe vehet asszisztens szakképzettségű személyt, illetve - ahol terhes- és gyermekellátás is történik - feladatait védőnő közreműködésével látja el.

(2)[4] A házi gyermekorvosi szolgálat feladatait a házi gyermekorvos védőnő közreműködésével, valamint asszisztens igénybevételével végzi.

(3)[5] Az ápolók, asszisztensek munkáját a háziorvos irányítja, önállóan ápolói feladatokat csak a képzettségüknek megfelelően végezhetnek.

(4)[6] A védőnő az önkormányzat által fenntartott védőnői szolgálat (a továbbiakban: szolgálat) tagja, aki feladatait - a szolgálat működésére és irányítására vonatkozó rendelkezések megtartásával - részben önállóan, részben a gondozottait ellátó háziorvossal, illetőleg háziorvosokkal szakmailag együttműködve végzi.

7. § (1) A háziorvos helyettesítését csak olyan orvos láthatja el, aki a háziorvosi feladatkörre előírt feltételekkel rendelkezik (10. §), vagy munkájának szakmai felügyelete (8. §) biztosított.

(2) Az 1. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott háziorvos helyettesítése a munkajogi rendelkezések szerint történik, az 1. § (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a helyettesítésre az önkormányzattal kötött szerződésben külön ki kell térni, míg az 1. § (2) bekezdésben meghatározott körben a háziorvos a helyettesítéséről - beleértve annak pénzügyi feltételeit is - maga gondoskodik.

8. § (1) A háziorvosi feladatok minőségbiztosításának szervezése, a kollegiális szakmai vezető háziorvos választásának lebonyolítása és a választott vezető háziorvosok feladatainak összehangolása a Magyar Orvosi Kamara feladatkörébe tartozik.

(2) A vezető-orvos feladatai különösen:

a) figyelemmel kíséri a gyógyító-megelőző munka színvonalát;

b) a szakmai munka minőségbiztosítása, amelynek kapcsán felvilágosítást kérhet a háziorvostól, tapasztalatairól, és amennyiben intézkedés indokolt, értesíti az ÁNTSZ illetékes városi (fővárosi kerületi) intézetét;

c) az illetékes önkormányzat felkérésére részt vesz a háziorvosok helyettesítésének megszervezésében;

d) az illetékes önkormányzat felkérésére részt vesz az ügyeleti szolgálatok megszervezésében;

e) összehangolja a háziorvosi szolgálattal kapcsolatos oktatási, továbbképzési feladatokat.

9. § (1) A háziorvosi feladatok sürgősségi ellátására ügyeleti szolgálatok az alábbi formában szervezhetők: a) készenléti szolgálat,

b) összevont hétvégi ügyeleti szolgálat,

c) központi ügyeleti szolgálat,

d) sürgősségi orvosi szolgálat.

(2) Az ügyeleti szolgálatok rendjét a rendelőben kifüggesztett tájékoztatón kell közölni a lakossággal.

(3) A készenléti szolgálat a háziorvosok munkaidején kívül, munkanapokon történő sürgős orvosi ténykedések elvégzésére szervezett szolgálat, amely lakásra telepítve is ellátható.

(4) Az összevont hétvégi ügyeleti szolgálat a készenléti szolgálatban résztvevő háziorvosok munkanapján kívül történő sürgős orvosi ténykedések elvégzésére szervezett szolgálat, amelyet az adott készenléti szolgálatban résztvevő háziorvosok a kijelölt orvosi rendelőre telepítve látnak el.

(5) A központi ügyeleti szolgálatot az alábbiakban meghatározott feltételek megléte esetén lehet szervezni azon háziorvosi ellátási területekre, amelyekben nem működik a (6) bekezdésben meghatározott sürgősségi orvosi szolgálat. A központi ügyeleti szolgálat szervezésének feltételei:

a) a szükséges személyzet (orvos, ápolónő, gépjárművezető) megléte,

b) egy vagy több gépkocsi biztosítása, a szolgálatot teljesítő orvosok számától és az ellátandó területtől függően,

c) olyan távközlési lehetőség, amely biztosítja a lakosságnak a szolgálat lehető leggyorsabb elérését,

d) olyan központi fekvésű telephely, amely lehetővé teszi a szolgálatot ellátók számára az ellátási terület akadálytalan megközelítését,

e) a sürgősségi betegellátáshoz szükséges felszerelés és berendezés.

(6) Sürgősségi orvosi szolgálatot városokban, illetve mentőállomással rendelkező községekben lehet szervezni, ha a rendelőintézetben, a mentőállomáson vagy a háziorvosi központban a nappali, illetve a 24 órás, teljeskörű sürgősségi orvosi ellátás feltételei megvannak.

(7)[7] Az összevont hétvégi, a központi ügyeleti és a sürgősségi orvosi szolgálatot elláthatják részmunkaidős, vagy főfoglalkozású orvosok, vagy a szerződésüknek megfelelően a terület háziorvosai, valamint háziorvosi magángyakorlatot folytató orvos, illetve háziorvosi szolgáltatás nyújtására jogosult egészségügyi vállalkozás.

(8) Az ügyeleti, készenléti szolgálatot teljesítő orvos

a) orvosi ellátásban részesíti

aa) a rendelőben megjelent járóbeteget, sérültet,

ab) hívásra lakáson, szálláson a fekvőbeteget, sérültet,

ac) heti pihenőnapon és munkaszüneti napokon a folyamatos gyógykezelésre szoruló beteget;

b) gondoskodik

ba) a kórházi, szakorvosi ellátásra szoruló beteg kórházi beutalásáról, szakorvosi vizsgálatra, gyógykezelésre utalásáról,

bb) szükség esetén a betegnek az illetékes intézetbe történő szállításáról,

bc) arról, hogy a beteg kezelőorvosa megfelelő tájékoztatást kapjon a nyújtott ellátásról;

c) szükség szerint igazolja a beteg keresőképtelenségét;

d) hatósági megkeresésre vagy a sérült kérelmére orvosi látleletet készít és azt kiadja a hatóság részére, illetőleg a külön jogszabályban foglalt térítési díj megfizetését követően a sérültnek;

e) hatósági megkeresésre a betegnél (sérültnél) általános orvosi vizsgálatot végez, a szükséges véralkohol-vizsgálathoz vért vesz;

f) rendkívüli esetben (tömeges sérülés, mérgezés, elemi csapás stb.) a mentést megszervezi és mindaddig irányítja, amíg a mentőszolgálat orvosa a helyszínen a mentés irányítását át nem veszi;

g) ellátja a halottakkal kapcsolatos rendelkezésekben előírt feladatokat.

(9) Az ügyeleti, készenléti szolgálatra beosztott orvos, akadályoztatása esetén, az ügyelet megkezdése időpontjáig kérheti más orvos kijelölését, illetve rendkívüli helyzetben jelentési kötelezettség mellett, maga is gondoskodhat helyettesítéséről.

10. §[8] (1) Háziorvosként - a házi gyermekorvos kivételével - az az általános orvosi oklevéllel rendelkező orvos dolgozhat, aki

a) általános orvostan vagy háziorvostan szakorvosi szakképesítéssel, vagy

b) belgyógyászat szakorvosi szakképesítéssel és 10 év körzeti, illetve háziorvosi gyakorlattal

rendelkezik, vagy

c) 1998. december 31. napjáig számított 25 éven keresztül folyamatosan körzeti, illetőleg háziorvosi feladatokat lát el.

(2) Háziorvosként - a házi gyermekorvos kivételével - legfeljebb 4 évig dolgozhat továbbá az az orvos is, aki külön jogszabályban meghatározott, háziorvostan szakorvosi szakképesítés megszerzéséhez szükséges háziorvosi szakgyakorlat folytatására jogosult.

(3)[9] Annak az orvosnak, aki a háziorvostan szakorvosi szakképesítés megszerzéséhez szükséges szakgyakorlatot megkezdte az ÁNTSZ illetékes városi (fővárosi kerületi) intézete a területi ellátás biztonsága érdekében a háziorvosi tevékenység folytatását legfeljebb 4 évig engedélyezheti.

(4) Házi gyermekorvos lehet az az orvos, aki csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvosi szakképesítéssel rendelkezik.

(5)[10] Az (1) bekezdés a) és b) pontjában, valamint a (4) bekezdésben meghatározott orvos az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendeletben meghatározott szakképzettségi szorzó megállapítása szempontjából alapszakvizsgával rendelkező háziorvosnak minősül.

10/A. §[11] (1) A háziorvosi szolgálat feladatköréhez kapcsolódó házi ápolási feladat önállóan körzeti ápolói szakképesítéssel, vagy ápolói szakképesítéssel (OKJ szám: 54 5012 01), vagy diplomás ápolói szakképesítéssel látható el.

(2) Az a személy, aki nem rendelkezik az (1) bekezdés szerinti valamely szakképesítéssel, a háziorvosi szolgálatban akkor alkalmazható, ha felnőtt szakápolói képesítése van és a munkavégzésre irányuló szerződésben kötelezettséget vállal arra, hogy a körzeti ápolói szakképesítést vagy az ápolói szakképesítést (OKJ szám: 54 5012 01) az alkalmazás időpontjától számított 2 éven belül, illetve a diplomás ápolói szakképesítést az alkalmazás időpontjától számított 4 éven belül megszerzi.

11. § (1) E rendelet 1. számú melléklete tartalmazza a háziorvosi szolgálatok rendelőinek minimális alapfelszerelési jegyzékét és műszaki leírását. A jegyzékben foglaltak hiánytalan biztosításáról 1993. december 31-ig kell gondoskodni.

(2) E rendelet 2. számú melléklete tartalmazza a háziorvosi szolgálatok által vezetendő nyomtatványok jegyzékét, amelyek adatai számítógépen is nyilvántarthatók.

(3)[12] E rendelet 3. számú melléklete tartalmazza a háziorvosi szolgálatban végzendő ápolói tevékenység tartalmát.

(4)[13] A rendelet mellékleteit a Népjóléti Közlöny teszi közzé.

12. § (1)[14] Ez a rendelet 1992. április 15-én lép hatályba.

(2)[15] Az R. 1998. december 31. napján hatályos 10. §-ának (9) bekezdése, továbbá az orvosi, a klinikai szakpszichológusi, illetve az egyéb egészségügyi és szociális tevékenység gyakorlásáról szóló 30/1989. (XI. 15.) SZEM rendelet 2/A. §-a alapján a népjóléti, valamint az egészségügyi miniszter által 1998. december 31. napjáig kiadott - a háziorvosi munkakör betöltésének képesítési feltételei alóli - felmentés 1999. március 31. napjáig meghosszabbodik.

(3)[16] A (2) bekezdés szerinti felmentéssel rendelkező orvos e rendelet hatálybalépését követő 30 napon belül fordulhat kérelemmel az ÁNTSZ - a háziorvosi tevékenység végzésének helye szerint illetékes - városi (fővárosi kerületi) intézetéhez (a továbbiakban: város intézet) a háziorvosi tevékenység - a 10. § (1) bekezdésének a) pontjában, illetve (4) bekezdésében előírt feltételek megléte nélkül történő - végzésére vonatkozó ideiglenes működési engedély kiadása iránt.

(4)[17] A városi intézet a (3) bekezdés szerinti kérelem elbírálását megelőzően beszerzi a Magyar Orvosi Kamara területileg illetékes megyei (fővárosi) szervének, valamint a szakvizsga letételére bejelentkezett orvos esetén - a szakvizsgára történő bejelentkezést elfogadott - orvostudományi egyetemnek (a továbbiakban: egyetem) véleményét. A benyújtott kérelem alapján a városi intézet legfeljebb 1999. december 31. napjáig adhatja ki a háziorvosi tevékenységnek az előírt feltételek fennállása nélkül történő végzésére vonatkozó ideiglenes működési engedélyt.

(5)[18] Az az orvos, aki 1998. december 31. napján háziorvosi tevékenységet lát el és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárra jogosító életkora eléréséig legfeljebb öt év van hátra, a nyugdíjkorhatár eléréséig külön felmentés nélkül folytathat háziorvosi tevékenységet. A tevékenység végzésének további feltétele, hogy városi intézetnél e rendelet hatálybalépését követő 30 napon belül kérje az ideiglenes működési engedélynek - legfeljebb az öregségi nyugdíjkorhatárra jogosító életkor eléréséig történő - meghosszabbítását.

(6)[19] A városi intézet az (5) bekezdés, valamint a 10. § (3) bekezdése szerinti kérelem elbírálása során is beszerzi a Magyar Orvosi Kamara területileg illetékes megyei (fővárosi) szervének, illetve a 10. § (3) bekezdése esetén az egyetemnek a véleményét.

(7)[20]

(8)[21] Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a gyógyító-megelőző ellátásra vonatkozó rendelkezései végrehajtása tárgyában kiadott 15/1972. (VIII. 5.) EüM rendelet 4. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"a) sürgősségi orvosi, központi ügyeleti,"

(9)[22] A rendelet hatálya nem terjed ki a fegyveres erők, a rendőrség, a Belügyminisztérium, és a büntetésvégrehajtási intézetek által fenntartott egészségügyi szolgálatokra akkor sem, ha e szolgálatok végeznek egyes háziorvosi jellegű feladatokat is.

(10)[23] A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:

- az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a gyógyító-megelőző ellátásra vonatkozó rendelkezései végrehajtása tárgyában kiadott 15/1972. (VIII. 5.) EüM rendelet 3. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint 5. §-ának (1) bekezdése,

- a testi sérülést szenvedett személyekről orvosi látlelet és vélemény kiállításáról szóló 16/1969. (Eü. K 7.) EüM utasítás 4. §-ának (1) bekezdése,

- a körzeti egészségügyi szolgálatról szóló 20/1969. (Eü. K 8.) EüM utasítás,

- a körzeti gyermekorvosok, a csoportvezető gyermekgyógyász főorvosok és a járási gyermekorvosok szervezeti és működési szabályzatának kiadásáról szóló 20/1970. (Eü. K 10.) EüM utasítás, továbbá

- a járóbeteg-ellátásban működő ügyeleti, készenléti orvosi szolgálatról szóló 33/1977. (Eü. K 23.) EüM utasítás.

Dr. Surján László s. k.,

népjóléti miniszter

1. számú melléklet a 6/1992. (III. 31.) NM rendelethez[24]

2. számú melléklet a 6/1992. (III. 31.) NM rendelethez[25]

3. számú melléklet a 6/1992. (III. 31.) NM rendelethez[26]