BH 2023.11.274 I. A Polgári Törvénykönyv Hatodik Könyvében a kötelmek közös szabályai között a jognyilatkozatokra vonatkozó rész (ELSŐ RÉSZ II. Fejezet) valamennyi kötelemre - köztük a szerződésekre - alkalmazandó legfontosabb rendelkezéseket tartalmazza. A jognyilatkozatok közös szabályai a szerződésekre is irányadók.

II. Amennyiben az okirat nyelvét nem értő személy köt írásbeli alakhoz kötött szerződést, a szerződés érvényességéhez a közokirati, illetve a teljes bizonyító erejű magánokirati forma és a nyilatkozó fél aláírásának vagy kézjegyének hitelesítése, igazolása mellett az is szükséges, hogy magából az okiratból kitűnjön, annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek megmagyarázta [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:6. §, 6:7. § (4) bekezdés].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes a felszámolása elrendelését megelőzően devizakereskedelmi szolgáltatásokat nyújtott, így fordult hozzá a Kínában született, de Magyaroroszágon élő alperes.

[2] Az alperes 2014. november 25. napján az alábbi magyar nyelvű okiratokat írta alá a felperes korábbi munkatársa, a kínaiul tudó P. közreműködésével: számlaszerződés értékpapír és ügyfélszámla vezetéséről, bizományosi keretszerződés határidős deviza és állampapír ügyletekre, valamint külföldi részvény, áru és tőzsdeindexből származtatott Árfolyam-Különbözeti ügyletekre, illetve határidős árú ügyletekre. Az alperes egy további okiratot is aláírt, mely szerint meghatalmazza P.-t azzal, hogy a számlája terhére megbízásokat adjon a felperesnek. Az alperes a felperesnél megnyíló ügyfélszámlájára átutalt 2 x 9 992 eurót.

[3] Az alperes által aláírt szerződések utalást sem tettek arra, hogy a szerződést tanúk vagy hitelesítő személy a magyar nyelvet nem beszélő alperesnek megmagyarázta volna.

[4] Az alperes ügyfélszámláján P. összesen 700 000 euró értékben EUR/CHF opciós pozíciót nyitott, eladási opciót adott el B. Trader kereskedési rendszerben, amellyel összefüggésben 11 432,98 euró prémium jóváírásra került az alperes ügyfélszámláján.

[5] 2015. január 15. napján a Svájci Nemzeti Bank bejelentette, hogy felhagy a svájci frank euróval szembeni 1,20-as árfolyamküszöbének rögzítésével, egyúttal az irányadó kamatrátát -0,75%-ra csökkentette, melynek következtében az EUR/CHF piacon előállt ármozgással az alperes nyitott pozíciójával veszteség jelentkezett, a pozíció fedezetlenné vált. A pozíciók zárásával az alperes ügyfélszámláján 188 697,61 euró veszteség keletkezett, amelynek egyenlege így 157 279,43 euró összegre változott.

[6] A felperes eredménytelenül szólította fel az alperest 2015. március 4. napján a fenti tartozása megfizetésére.

[7] A felperes 2015. március 5-i időponttal felszámolás alá került.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[8] A felperes módosított keresetében 157 279,43 euró és ennek 2015. március 11. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett egyes napokon érvényes, az Európai Központi Bank által közzétett alapkamat kétszeresével egyező mértékű késedelmi kamat megfizetésében kérte az alperes marasztalását. A keresettel érvényesített jogként elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:183. §-át, 6:154. § (1) bekezdését, 6:287. §-át és 6:276. § (4) bekezdését jelölte meg, és a felek közti szerződés teljesítését kérte az általuk megkötött bizományosi keretszerződés és az alperes konkrét megbízásai szerint kötött pénzpiaci ügyletek után. Másodlagosan a Ptk. 6:115. § (2) bekezdése szerint kártérítési igényt érvényesített.

[9] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az első- és a másodfokú határozat

[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[11] Határozatának indokolásában elsőként a bizományi szerződés létrejöttét vizsgálta. A Ptk. 6:7. § (4) bekezdésének értelmezésével rögzítette, az alperes nem ismeri a magyar nyelvet, ezért írásbeli jognyilatkozata csak abban az esetben lenne érvényes, ha az okiratból kitűnne, hogy annak tartalmát valamelyik tanú az alperesnek megmagyarázta. Megállapította, hogy a felperes által becsatolt szerződéseknek erre utaló tartalmuk nincs. A Ptk. 6:58. §-a a szerződést a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozataként határozza meg, így az alperes jognyilatkozatának hiányában önmagában a felperes jognyilatkozata nem hozta létre a felek szerződését. Az alperes érvényes jognyilatkozatának hiányában tehát nem a szerződés érvénytelenségét, hanem a létre nem jöttét kellett megállapítani. A feltárt alaki hiányosság miatt nem volt megállapítható az sem, hogy az alperes írásban meghatalmazta volna Sz. P.-t a számlája feletti rendelkezéssel. Nem osztotta a bíróság a felperes érvelését abban sem, hogy a felek kölcsönös teljesítésével a szerződés a Ptk. 6:94. § (1) bekezdése alapján érvényessé vált a teljesített rész erejéig. Azon túl, hogy a szerződés érvénytelenségének jogkövetkeményei nem alkalmazhatók a létre nem jött szerződésekre, rámutatott egyben a bíróság arra is, hogy a bizományosi szerződés alperesi teljesítése nem volt megállapítható, mivel az alperes ügyfélszámlára utalása még nem bizományosi, hanem a saját bankszámlájára adott megbízás volt. Az ezt követő - már a bizományosi szerződés alapján közölt - megbízás pedig az érvényes meghatalmazással nem rendelkező Sz. P. részéről érkezett a számlára. Mindebből következően bár az alperes befektetési célzattal utalt a felperes ügyfélszámlájára két ízben 9 992 eurót, ez önmagában nem jelentette a bizományosi szerződés és annak összes feltétele megismerését és elfogadását részéről. A felperes a bizományosi szerződésből eredő igényt annak létrejötte hiányában nem érvényesíthetett.

[12] A másodlagos keresetet azért találta alaptalannak a bíróság, mert nem az alperes megtévesztő magatartására, hanem a felperesnek az alperes személyazonosítását, kockázati besorolását érintő mulasztására volt visszavezethető az, hogy személyes kapcsolatfelvétel nélkül nem jutott a felperes tudomására az alperes nyelvismeretének hiánya. Kiemelte, a felperes még tényelőadást sem tett arra, hogy az alperes a magyar nyelv tudását illetően melyik munkavállalóját és milyen módon tévesztette meg. Hangsúlyozta, a felperes munkavállalóinak kellett volna elvégezniük az alperes személyazonosítását, értékelniük a kockázati besorolását, amelynek során rá kellett volna jönniük arra, hogy nem ismeri a magyar nyelvet.

[13] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[14] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával az alperes vizsgált jognyilatkozatának érvénytelenségét, a szerződés ebből következő létre nem jöttét illetően, amely megalapozatlanná tette mindkét keresetet. Kifejtette, hogy abból, hogy az alperes a magyar nyelvet nem ismeri, írásbeli jognyilatkozatának érvényességéhez a Ptk. 6:7. § (4) bekezdése egyrészt azt követelte meg, hogy írásbeli jognyilatkozatát az ott írt feltételeknek megfelelő közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat tartalmazza, másrészt pedig azt, hogy magából az okiratból kitűnjön, tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek megmagyarázta. A perben nem volt vitás, hogy az alperes jognyilatkozata a szigorúbb alakszerűségi követelményeknek (közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat) nem felelt meg, ebből következően pedig értelemszerűen annak a hitelesítő vagy az egyik tanú általi megmagyarázására sem kerülhetett sor. A korábban hatályban volt 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) rendelkezéseitől eltérően a Ptk. a jognyilatkozatokat és a szerződéseket külön szabályozza. A szerződés és az azt létrehozó jognyilatkozat érvényessége egymástól elválasztható. A Ptk. 6:9. §-a ugyanis csak a jognyilatkozatok hatályára, érvénytelenségére és hatálytalanságára rendeli alkalmazni a szerződés általános szabályait, és azt is csak abban az esteben, amennyiben maga a Ptk. ettől eltérően nem rendelkezik. A Ptk. 6:7. §-a az írásbeli alakhoz kötött jognyilatkozatokra külön alaki érvényességi követelményeket ír elő, kifejezetten a jognyilatkozatok - és nem a szerződés - érvénytelenségét kimondva az alaki hibában szenvedő jognyilatkozatokra. Az érvénytelen jognyilatkozat elsődleges jogkövetkezménye pedig a Ptk. 6:9. §-a és 6:108. § (1) bekezdése alapján az, hogy nem fűződik hozzá joghatás. A jognyilatkozattal elérni kívánt, célzott joghatás maga a szerződés létrejötte, azaz az érvénytelen jognyilatkozat éppen a szerződésnek, mint joghatásnak a kiváltására nem alkalmas. Ezért az alaki hibában szenvedő, érvénytelen jognyilatkozat következtében a szerződés nem jön létre. Mindebből következően az alperes jognyilatkozatának érvénytelensége nem a szerződés érvénytelenségét, hanem a létre nem jöttét eredményezte, ami egyben megalapozatlanná tette a felperesnek mind a szerződés teljesítésére alapított elsődleges, mind a Ptk. 6:115. § (2) bekezdése szerinti kártérítés iránti másodlagos keresetét.