32019L0771

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/771 irányelve (2019. május 20.) az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól, az (EU) 2017/2394 rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról, valamint az 1999/44/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg.)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/771 IRÁNYELVE

(2019. május 20.)

az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól, az (EU) 2017/2394 rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról, valamint az 1999/44/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1) Ahhoz, hogy az Unió megőrizze versenyképességét a világpiacon, javítania kell a belső piac működését, és sikeresen kezelnie kell a napjainkban egyre inkább a technológia által vezérelt gazdaság kihívásainak sokaságát. A digitális egységes piaci stratégia olyan átfogó keretet határoz meg, amely megkönnyíti a digitális vonatkozások belső piacba illesztését. A digitális egységes piaci stratégia első pillére oly módon kezeli az Unión belüli kereskedelem széttagolódását, hogy a határokon átnyúló tagállamközi elektronikus kereskedelem fejlődését gátló valamennyi jelentős akadállyal foglalkozik, amely az áruk vállalkozások és fogyasztók közötti határon átnyúló adásvételének legjelentősebb részét képezi.

(2) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 26. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja, hogy az Unió meghozza a belső piac létrehozásához, illetve működésének biztosításához szükséges intézkedéseket, amely belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben biztosított az áruk és szolgáltatások szabad mozgása. Az EUMSZ 169. cikkének (1) bekezdése és 169. cikke (2) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy az Unió az EUMSZ 114. cikke alapján a belső piac megvalósításával összefüggésben elfogadott intézkedések révén hozzájárul a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához. Ezen irányelv célja, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsen a magas szintű fogyasztóvédelem megvalósítása és a vállalkozások versenyképességének előmozdítása között, biztosítva egyúttal a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartását.

(3) Egy valódi digitális egységes piac megvalósítása, a jogbiztonság erősítése és a tranzakciós költségek - különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára történő - csökkentése érdekében a magas szintű fogyasztóvédelmet alapul véve harmonizálni kell az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásait.

(4) A belső piac fejlődésének egyik legfontosabb mozgatórugója az elektronikus kereskedelem. Növekedési potenciálja azonban még messze nincs teljesen kihasználva. Az Unió versenyképességének megerősítése és a növekedés serkentése érdekében az Uniónak gyorsan kell cselekednie, és arra kell ösztönöznie a gazdasági szereplőket, hogy a belső piac által kínált lehetőségeket teljes mértékben használják ki. A belső piacban rejlő lehetőségek csak akkor használhatók ki teljes mértékben, ha minden piaci szereplő zökkenőmentesen hozzá tud férni az áruk határokon átnyúló adásvételéhez, többek között az elektronikus kereskedelmi ügyletekben. A szerződési jog azon szabályai, amelyek alapján a piaci szereplők az ügyleteiket bonyolítják, azok közé a legfontosabb tényezők közé tartoznak, amelyek meghatározzák az olyan üzleti döntéseket, hogy egy vállalkozás kínáljon-e árut határokon átnyúló jelleggel. Ezek a szabályok azt is befolyásolják, hogy a fogyasztók hajlandók-e elfogadni a vásárlás ezen típusát, és bízni abban.

(5) A technológiai fejlődés az olyan áruk piacának növekedéséhez vezetett, amelyek digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatásokat foglalnak magukban, vagy ilyenekkel vannak összekapcsolva. Mivel egyre nő az ilyen eszközök száma, és ezek egyre gyorsabban terjednek a fogyasztók körében, uniós szintű intézkedésre van szükség a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása és az ilyen termékek adásvételére irányuló szerződésekre alkalmazandó szabályokhoz kapcsolódó jogbiztonság növelése érdekében. A jogbiztonság növelése ugyanis segítene a fogyasztók és az eladók bizalmának megerősítésében.

(6) A szállítási feltételekre, és a távollévők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződések tekintetében a szerződéskötést megelőző tájékoztatási követelményekre, valamint az elállási jogra vonatkozó szabályoknak a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) által történt teljeskörű harmonizációja ellenére az áruk adásvételére alkalmazandó uniós szabályok továbbra sem egységesek. A szerződések más olyan lényeges elemeire vonatkozóan, mint például a szerződésszerűségi kritériumok, a hibás teljesítés esetén rendelkezésre álló jogorvoslatok és az ezek érvényesítésére vonatkozó fő szabályok, az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) jelenleg minimális harmonizációt ír elő. A tagállamoknak lehetőségük volt az uniós előírások által megkövetelt szintet meghaladóan olyan szabályok bevezetésére vagy fenntartására, amelyek még magasabb szintű fogyasztóvédelem elérését biztosítják. Ezzel a lehetőséggel a tagállamok különböző elemeket illetően és eltérő mértékben éltek. Ebből adódóan az 1999/44/EK irányelvet átültető nemzeti rendelkezések olyan lényegi elemek tekintetében, mint például a jogorvoslatok hierarchiájának hiánya vagy megléte, pillanatnyilag jelentősen eltérnek egymástól.

(7) A meglévő eltérések hátrányosan érinthetik a vállalkozásokat és a fogyasztókat. Az 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) értelmében amennyiben a vállalkozás a tevékenységét egy másik tagállam fogyasztói irányában fejti ki, úgy figyelembe kell vennie a fogyasztók szokásos tartózkodási helye szerinti ország fogyasztói szerződésekre vonatkozó jogának kötelező érvényű szabályait. Mivel ezek a szabályok tagállamonként eltérnek, a vállalkozásoknál többletköltségek merülhetnek fel. Következésképpen előfordulhat, hogy számos vállalkozás inkább csak belföldön folytatja tevékenységét, vagy csak egy-két tagállamba exportál. Ez a határokon átnyúló kereskedelemmel összefüggő költségek és kockázatok minimalizálására irányuló döntés azt eredményezi, hogy elvész a kereskedelem bővítésének és a méretgazdaságosság kihasználásának lehetősége. Ez különösen a kkv-kat érinti.

(8) Noha a fogyasztók az 593/2008/EK rendelet alkalmazásának eredményeként a külföldről történő vásárlásaik során magas szintű védelemben részesülnek, a jogi széttagolódás kedvezőtlenül befolyásolja a fogyasztók határokon átnyúló ügyletekbe vetett bizalmát. A bizalom hiányához számos tényező hozzájárul, azonban a legfontosabb szerződéses jogokkal kapcsolatos bizonytalanság a fogyasztói aggályok között kiemelt helyen szerepel. Ez a bizonytalanság attól függetlenül fennáll, hogy a fogyasztókat védik-e a saját tagállamuknak a fogyasztói szerződésekre vonatkozó kötelező érvényű jogi szabályai vagy sem abban az esetben, ha az eladók határokon átnyúló tevékenysége ezekre a fogyasztókra irányul, illetve attól, hogy a fogyasztók kötnek-e eladókkal határokon átnyúló szerződést vagy sem anélkül, hogy az adott eladó a fogyasztó tagállamában folytatna kereskedelmi tevékenységet.

A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a telepített Jogkódexből!

Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére