3184/2022. (IV. 22.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.877/2020/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A jogi személy indítványozó jogi képviselője (dr. Németh Péter ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.877/2020/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárás jelen alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából releváns elemei az alábbiak szerint összegezhetőek.
[3] Egy nyersanyag kitermelésére működési engedéllyel rendelkező társaság eladóként adásvételi szerződést kötött az indítványozó társasággal mint vevővel, amelyben a bányatelek fás szárú növényzetét értékesítette az indítványozó részére. Az indítványozó a bányatelekről a fát letermelte és elszállította.
[4] Az eladó működési engedélye részletesen tartalmazta a bányászati tevékenységre vonatkozó feltételeket, többek között a tájrendezéssel kapcsolatos feladatokat, figyelemmel a környezet- és természetvédelmi előírásokra (a bányaterület kiemelt jelentőségű különleges természetmegőrzési terület része). A működési engedély azt is rögzítette, hogy az engedély jogszabályban előírt más, szükséges hatósági engedélyek beszerzése alól nem mentesít.
[5] Az elsőfokú természetvédelmi hatóság az országos jelentőségű védett és Natura 2000 ingatlanon 2017. évben történt engedély nélküli fakivágási tevékenység miatt 7 000 000 forint természetvédelmi bírság kiszabása helyett figyelmeztetésben részesítette az indítványozót. Megállapította, hogy a bányatelekre kiadott környezetvédelmi működési engedély nem jelenti azt; hogy a természetvédelmi hatóság engedélye nélkül letermelhetők a fák.
[6] Az indítványozó fellebbezése folytán másodfokú hatóságként eljáró Pest Megyei Kormányhivatal az elsőfokú határozatot megsemmisítette, mivel az elsőfokú hatóság a vonatkozó törvényben meghatározott egy éves objektív határidőn túl hozta meg a bírság kiszabásáról rendelkező döntését, amelyre a határidő anyagi jogi természetére figyelemmel már nem lett volna jogszerű lehetőség. A másodfokú hatóság döntése az engedély nélküli fakivágással kapcsolatban nem tartalmaz érdemi megállapítást, határozat rendelkező részének megállapítása a határidő-túllépés vizsgálatán alapul.
[7] Az indítványozó keresete nyomán eljáró Veszprémi Törvényszék 2.K.700.686/2020/20/II. számú ítéletével a Pest Megyei Kormányhivatal határozatát elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. A törvényszék indokolása értelmében a hatóságnak a működési engedély kiadásakor vizsgálnia kellett, hogy a bányászati tevékenység következtében a bányatelken található növényzet, fa sérül, elpusztul. A hatóság ebben a körben a várható környezeti hatásokat is vizsgálta a bányászati tevékenységgel összefüggésben. Hangsúlyozta, hogy a működési engedély jogosultja engedély alapján folytatott bányászati tevékenységet, amely értelemszerűen együtt jár a felszínen lévő növényzet (fa) sérülésével, kivágásával. Indokolása szerint a működési engedély kifejezetten fa kivágásával kapcsolatban további engedély beszerzésére nézve előírást nem tett.
[8] A Kúria felülvizsgálati eljárását az alperes Pest Megyei Kormányhivatal kezdeményezte. Az ügy érdemét illetően előadta, hogy a működési engedély ugyan tartalmaz természetvédelmi szempontú előírásokat, az azonban nem felel meg természetvédelmi engedélynek, míg arról kifejezetten rendelkezik, hogy a működési engedély jogszabályban előírt más, szükséges hatósági engedélyek beszerzése alól nem mentesít. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.877/2020/10. számú ítéletével a Veszprémi Törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte, és a keresetet elutasította. Indokolása értelmében a törvényszék lényegében helyesen tárta fel a jogvita szempontjából irányadó tényállást, ám a működési engedély és a vonatkozó rendelkezések téves értelmezéséből fakadóan helytelen jogi következtetésre jutott. Álláspontja szerint a természetvédelmi és a környezetvédelmi hatósági hatáskörök számos kapcsolódásuk ellenére is egymástól elkülönülő hatáskörök, a környezetvédelmi működési engedély pedig nem foglalja magában a fakivágási természetvédelmi hatósági engedélyt. Önmagában az, hogy a bányászati tevékenység zavartalan elvégzéséhez szükséges volt a növényzet eltávolítása, nem változtat azon, hogy a fakivágáshoz természetvédelmi hatósági engedély szükséges. A működési engedélyben ezen, a további engedélyek beszerzésére vonatkozó kötelezettség egyértelműen szerepel is, a jogszabályokban foglalt előírások alól pedig nem lehet kibújni egy adásvételi szerződésre hivatkozással.
[9] 1.2. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában és annak kiegészítése során a Kúria Kfv.III.37.877/2020/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta. Arra hivatkozott, hogy a Kúria ítélete sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, M) cikkét, R) cikk (1)-(3) bekezdését, a T) cikk (1)-(3) bekezdését, a 28. cikkét, XII. cikkét, XXIV. cikk (1) bekezdését és XXVIII. cikk (1) bekezdését, az alábbiak szerint.
[10] Álláspontja szerint a Kúria ítélete megsértette az Alaptörvény által védett jogállamiság, jogállami közigazgatás és bírói igazságszolgáltatás sérelme miatt az indítványozó jogállami, tisztességes eljáráshoz fűződő alkotmányos jogát. Az indítványozó ezzel összefüggésben a vállalkozás szabadságának sérelmét is állította, egyidejűleg az ítélettel sérült szerinte a jogi normák társadalmi rendeltetésének, célhoz kötöttségének és Alaptörvénynek megfelelő értelmezésének követelménye is.
[11] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése felhívásának körében arra világított rá, hogy a Kúria a Veszprémi Törvényszék helyes ítéletétől eltérő, kizárólag a törvény betűjéből kiinduló jogértelmezést folytatott, amellyel szerinte a jogállamiság elvéhez szorosan kötődő, sőt abból eredő tisztességes eljáráshoz való joga csorbult.
[12] Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének és XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére együttesen hivatkozott, meglátása szerint a tisztességes eljáráshoz való joga azáltal sérült, hogy a Kúria a tényállást nem tisztázta megfelelően. Úgy véli, hogy az engedélyek hiányát nem rajta lehet számon kérni, ráadásul szerinte hatósági kontroll nélküli fakivágásról sem lehet jelen ügyben beszélni, hiszen a működési engedélyt a természetvédelmi hatáskört is gyakorló szerv adta ki. Kétségbe vonta, hogy tisztességesnek tekinthető-e egy olyan hatósági eljárás és kúriai ítélet, amely egy jogszabályi kötelezettséget úgy kér számon az indítványozón, hogy annak a jogszabályi előírásnak nem is az indítványozó a címzettje, így nem lehet kötelezettje sem. Szerinte bármilyen engedélyt legfeljebb a bányavállalkozónak kellett volna beszereznie és a bányavállalkozó is tartozik azért felelőséggel, hogy az átruházott jogot a vevő (az indítványozó) jogszerűen tudja gyakorolni. Érvelése értelmében ezeket a körülményeket a Kúria "súlytalannak", irrelevánsnak tartotta, továbbá prejudikálva még feltételezte is, hogy az indítványozó jogszabályi előírások alól kívánt "kibújni", ami az indítványozó értelmezésében nem összeegyeztethető a jogállami igazságszolgáltatás követelményéből fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal. Úgy véli, hogy a Veszprémi Törvényszék helyesen értelmezte a fakivágásra vonatkozó törvényi célt és rendeltetést, és azt, hogy a működési engedély olyan természetvédelmi előírást tartalmaz, amely megfelel a törvény által szándékolt jogalkotói, természetvédelmi célnak.
[13] A vállalkozás szabadságához való jog sérelmét az indítványozó abban látja, hogy amennyiben a működési engedélyben foglaltak ellenére újabb hatósági engedélyt kellene kérelmezni a fás szárú növényzet bányatelekről való eltávolítására, úgy az akár azzal a következménnyel is járhatna, hogy az újabb és újabb hatósági eljárásban a természetvédelmi hatóság elvileg megtagadhatná a növényzet eltávolításának engedélyezését, ezáltal szembe mehetne a bánya működési engedélyében foglaltakkal. Ez szerinte ellehetetleníthetné az indítványozó fakitermelési vállalkozói tevékenységének tényleges folytatását, illetőleg teljesen megakadályozná a bánya működését is. Elvárható szerinte, hogy a bányászati tevékenység során figyelembe vegyék a környezetvédelmi szabályokat, de úgy érvelt, hogy a környezetvédelmi szabályokat is úgy kell alkalmazni, hogy az ne lehetetlenítse el a bányászati tevékenységet.
[14] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) és (2) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[15] 2.1. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett bírói döntést követő 60 napon belül nyújtották be [Abtv. 30. § (1) bekezdés]. Az indítvány tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont].
[16] Az indítvány az Alaptörvény M) cikkével, XII. cikkével, XXIV. cikk (1) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Ugyanakkor az indítványban megjelölt R) cikk (1)-(3) bekezdése, T) cikk (1)-(3) bekezdése és 28. cikke az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem minősülnek Alaptörvényben biztosított jognak (ezekre együttesen lásd például 3029/2021. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18]). Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint csak a kellő felkészülési idő hiányával, illetve a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás tilalmával összefüggésben alapítható alkotmányjogi panasz (lásd például: 3045/2022. (I. 31.) AB végzés, Indokolás [12]), ami jelen ügyben nem teljesült. Mindezek alapján ezek az indítványi elemek nem felelnek meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja előírásainak.
[17] Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság által az indítványozó szerint vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvény megsértett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont].
[18] Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése sérelmére vonatkozóan önálló indokolást nem tartalmaz. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére csak a XXVIII. cikk (1) bekezdésének állított sérelméhez kapcsolódóan hivatkozott, így ezeket az érveket az Alkotmánybíróság a XXVIII. cikk (1) bekezdés sérelmének vizsgálata körében vette figyelembe. Az indítványozó ugyan az Alaptörvény M) cikkét és a XII. cikkét teljes egészében megjelölte, azonban az M) cikk (2) bekezdésére és a XII. cikk (2) bekezdésére vonatkozóan egyáltalán nem tartalmaz indokolást az indítvány. Ezen túlmenően az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdésével és XII. cikk (1) bekezdésével kapcsolatosan azt is megállapította az Alkotmánybíróság, hogy az indítványozó - bár állította - alkotmányjogilag értékelhető indokolással nem támasztotta alá, hogy a támadott ítélet milyen okból sértette az indítványozó saját, Alaptörvényben biztosított jogát. Ebben a körben ugyanis indokolása lényegében az eljárásban nem érintett bányavállalkozó Alaptörvényben biztosított jogai sérelmének indokolására korlátozódik, azt nem fejtette ki, hogy a működési engedély és a fakivágási természetvédelmi engedély egymáshoz való viszonyának esetlegesen téves (és ezáltal a bányavállalkozóra hátrányos) értelmezése miért sértené egyúttal az indítványozó vállalkozáshoz való jogának érvényesülését. Fentiek alapján az Alaptörvény M) cikkére, a XII. cikkére és XXIV. cikk (1) bekezdésére vonatkozó indítványi elem nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti követelménynek.
[19] Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a bírói döntés megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[20] Az indítvány megfelel annak a tartalmi feltételnek, mely szerint - az indítványozó állítása alapján - az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont]. Az indítványozó jogosultnak tekinthető [Abtv. 51. § (1) bekezdés]. Az indítványozó érintettnek tekinthető (Abtv. 27. §). Az indítvány továbbá megfelel annak a tartalmi feltételnek, mely szerint az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva [Abtv. 27. § (1) bekezdés b) pont].
[21] 2.2. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[22] Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag a bírói döntéseknek az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]). Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]). Az alkotmányjogi panasz vonatkozó részében az indítványozó egyet nem értését fejezte ki a Kúria törvényértelmezésével kapcsolatban. Lényegében azt állította, hogy a Kúria egy olyan kötelezettséget akar rá terhelni, amelynek teljesítésére neki nincs jogi lehetősége (ennek okát az indítványozó nem tárta fel), ezen felül pedig vitatta, hogy egyáltalán kell-e külön engedély a fák kivágására. Ezek az érvek az eljárás során is ismertek voltak, azokkal kapcsolatos álláspontját a Kúria részletesen megindokolta.
[23] Önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a Kúria döntésével, valamint annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]). Az indítványozó ugyanis a Kúria indítványozóétól eltérő jogértelmezését vitatta, ami törvényességi, és nem pedig alkotmányjogi kérdésnek tekinthető, ekként az Alkotmánybíróság hatáskörén kétséget kizáróan kívül esik. Az Alkotmánybíróság megjegyzi: az indítványozó állításával szemben valójában éppen a Kúria jogértelmezése (nevezetesen, hogy egy Natura 2000 jogállású területen a bányászati tevékenység tényleges folytatásához meg kell követelni a természetvédelmi hatóság engedélyét is) áll összhangban az Alaptörvény környezeti és természeti értékek védelmére vonatkozó előírásaival, és felel meg az Alaptörvény 28. cikkéből fakadó jogértelmezési követelményeknek. Abban az esetben pedig, amennyiben helytálló az indítványozó azon érvelése, miszerint kizárólag a bányavállalkozó (és nem pedig az indítványozó) szerezhette volna be a fakivágáshoz szükséges természetvédelmi hatósági engedélyt (melynek megítélése ugyancsak szakjogi kérdés, és ekként kívül esik az Alkotmánybíróság hatáskörén), úgy az ezen engedély hiányából fakadó jogkövetkezményeket az indítványozó adott esetben a bányavállalkozóval szemben érvényesítheti. Önmagában ugyanis az a tény, hogy az eljáró hatóságok valamely konkrét tevékenység miatt az indítványozóval szemben alkalmaznak jogkövetkezményt, még nem jelenti azt, hogy ezt a jogkövetkezményt az indítványozó valamely más jogviszonya alapján ne háríthatná adott esetben tovább.
[24] Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott - figyelembe véve a Kúria ítéletében kifejtett indokolását -, hogy az indítványozó panasza a sérelmezett döntéssel kapcsolatban nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességi kételyt, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, ennek megfelelően az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadható-sági feltételnek.
[25] 3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt - az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2022. március 29.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2538/2021.