A Veszprémi Törvényszék K.700686/2020/20. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (TERMÉSZETVÉDELMI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 7. §, 38. §, 75. §, 80. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 22. §, 121. §, 2004. évi XXXIV. törvény (KKV tv.) 3. §, 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 2. §, 10. §, 15. §, 17. §, 62. §, 123. §, 141. §, 143. §, 2017. évi I. törvény (Kp.) 2. §, 35. §, 37. §, 39. §, 85. §, 89. §, 99. §, 33/1997. (II. 20.) Korm. rendelet 2. §, 5. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 2. §, 276/2005. (XII. 20.) Korm. rendelet 8. §, 68/2015. (III. 30.) Korm. rendelet 4. §, 71/2015. (III. 30.) Korm. rendelet 8. §, 13. §, 383/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet 11. §] Bíró: Magyarádyné dr. Vándor Zsuzsanna

Kapcsolódó határozatok:

*Veszprémi Törvényszék K.700686/2020/20.*, Kúria Kfv.37877/2020/10. (BH 2021.7.210), 3184/2022. (IV. 22.) AB végzés

***********

Veszprémi Törvényszék

2.K.700.686/2020/20/II.

A Veszprémi Törvényszék a Dr. Németh Ügyvédi Iroda - ügyintéző: dr. Németh Péter ügyvéd (ügyvéd címe.) által képviselt felperes neve(felperes címe.) felperesnek - dr. Szurovecz Zoltán kamarai jogtanácsos által képviselt Pest Megyei Kormányhivatal (alperes címe) alperes ellen természetvédelmi bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A bíróság az alperes 2020. március 12. napján kelt PE/KTFO/440-3/2020. számú határozatát a elsőfokú természetvédelmi hatóság neve 2019. október 18. napján kelt ZA/KTF/02084-15/2019. számú határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezi.

Az eljárási illetéket az állam viseli.

A bíróság kötelezi alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg felperesnek 317.500,-Ft (háromszáztizenhétezer-ötszáz) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A bíróság a bizonyítási eljárás adatai, a közigazgatási iratok, a felek nyilatkozatai alapján az alábbi tényállást állapította meg.

A Felügyelőség neve (a továbbiakban: Felügyelőség) a 2006. április 20-i 244-2/12/2006. számú határozatával a Kft. neve1. kérelmére 15 évre szóló működési engedélyt adott a "Helységnév1 I-kavics" védnevű bányatelken működő kavicsbányára. Az engedély szerint a bányatelek nagysága 32 hektár 2994 m2, melyből a bányaműveléssel érintett terület 27 hektár 4367 m2, s nyersanyag-kitermelést a Helységnév1 hrsz1 (anyagbánya) helyrajzi számú területen végeznek.

A Felügyelőség 2015. január 08-i 49-1/1/2015. számú határozatával az engedélyes tekintetében módosította az engedélyt azzal, hogy az engedélyes a Kft. neve2., míg az alaphatározat egyéb rendelkezéseit nem érintette.

A Kft. neve2. 2017. március 28-án kelt adásvételi szerződéssel a Helységnév1 hrsz1 hrsz-ú ingatlan fás szárú növényzetét értékesítette felperes részére, aki a növényzetet letermelte és elszállította.

Az ingatlan a Helységnév2 Tájvédelmi Körzet létesítéséről szóló 10/2007. (III. 30.) KvVM. rendelet alapján országos jelentőségű védett természeti terület és az Európai Közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területről szóló 275/2004. (X. 08.) Korm. rendelet alapján Natura 2000 terület.

A Igazgatóság neve1 megkereste 2017. október 02-án a elsőfokú erdészeti hatóság neve (a továbbiakban: elsőfokú erdészeti hatóság), hogy az ingatlanon engedély nélkül fakitermelés történt.

Az erdészeti hatóság a bizonyítási eljárást követően hozott ZAG/030/290-9/2018. számú végzésével megszüntette az eljárást, mivel azt állapította meg, hogy a terület művelésből kivett terület, s az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.) hatálya alá nem tartozik. A végzés ellen a igazgatóság neve1 fellebbezéssel élt a másodfokú erdészeti hatóság neve (továbbiakban: másodfokú erdészeti hatóság), amely a PE/FE/1296-5/2018. számú végzésével az elsőfokú végzést megsemmisítette és utasította a elsőfokú hatóság neve, hogy természetvédelmi hatáskörben eljárva folytassa le az eljárást.

A végzés jogszerűségének felülvizsgálata iránt a Kft. neve2. keresetet nyújtott be, s a Veszprém Megyei Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 11.K.27.830/2018/4. számú végzésével a keresetlevelet visszautasította, megállapítva, hogy az elsőfokú közigazgatási döntést megsemmisítő és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelező végzés ellen nincs helye bírósági felülvizsgálatnak. Fellebbezés folytán a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 11.Kpkf.671.302/2018/2. számú végzésével az elsőfokú végzést helybenhagyta. A másodfokú erdészeti hatóság végzése alapján a elsőfokú természetvédelmi hatóság neve (a továbbiakban: elsőfokú természetvédelmi hatóság) 2018. szeptember 19-én felperessel szemben a természetvédelmi eljárást megindította. A bizonyítási eljárást követően az elsőfokú természetvédelmi hatóság a 2019. október 18-án kelt ZA/KTF/02084-15/2019. számú határozatával felperest a Helységnév1 hrsz1 hrsz-ú országos jelentőségű védett és Natura 2000 ingatlanon 2017. évben történt engedély nélküli fakivágási tevékenység miatt 7 millió forint természetvédelmi bírság kiszabása miatt figyelmeztetésben részesítette. Hivatkozott a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) 38. § (1) bekezdés e) pontjára, miszerint védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges, különösen az erdőről és az erdő védelméről szóló törvény hatálya alá nem tartozó fa, facsoport, fasor, fás legelőn lévő fa kivágásához, telepítéséhez. A hatóság álláspontja szerint az, hogy a bányatelek környezetvédelmi működési engedéllyel rendelkezett, az nem jelenti azt, hogy természetvédelmi hatóság engedélye nélkül a fát letermeljék. Mivel a Kft. neve2. értékesítette a fát felperes részére, aki a kitermelést és a szállítást is végezte, felperesnek kellett természetvédelmi engedély beszerzéséről rendelkezni. Ennek elmulasztása miatt a Tvt. 80. § (2) bekezdése alapján felperessel szemben természetvédelmi bírságot szabtak ki, de figyelemmel arra, hogy a 2004. évi XXXIV. törvény 3. § (2) bekezdése alapján felperes kisvállalkozásnak minősül, ezért a 12/A. § (1) bekezdése alapján bírság kiszabása helyett figyelmeztetést alkalmaztak.

Felperes fellebbezéssel élt a döntés ellen, amit másodfokon alperes a 2020. március 12-én kelt PE/KTFO/440-3/2020. számú határozatával bírált el és az elsőfokú határozatot megsemmisítette. Az elsőfokú hatósággal egyezően állapította meg a terület védettségét, továbbá azt is, hogy a területen lévő fa kivágásához természetvédelmi hatósági engedély szükséges, amellyel felperes nem rendelkezett. Megállapította, hogy engedély hiányában végzett tevékenysége alapján természetvédelmi bírság kiszabásának van helye. A másodfokú hatóság a természetvédelmi bírság kiszabásával kapcsolatos szabályokról szóló 33/1997. (II. 20.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés g), c) és 5. § (1) bekezdése alapján azt állapította meg, hogy a természetvédelmi bírság a legkisebb összegben 1.875.000,-Ft-ban elegendő, amely alkalmas arra, hogy a felperest további természetvédelmi érdeket sértő magatartástól visszatartsa, figyelemmel arra is, hogy a területen védett faj érintettsége nem merült fel. A másodfokú hatóság azt is megállapította, hogy bírság kiszabása helyett a figyelmeztetés alkalmazható volt. Ugyanakkor a Tvt. 80. § (3) bekezdése alapján nincs lehetőség bírság kiszabására, mert a cselekményről való tudomásszerzéstől számított 1 év eltelt, s az eljárás felfüggesztése nem ad lehetőséget a határidő meghosszabbítására, mivel e határidő a Tvt. 80. § (3) bekezdése alapján anyagi-jogi természetű objektív határidő. Felperes fellebbezésében foglaltak alapján, miszerint a másodfokú erdészeti hatóság nem utasíthatta új eljárásra az elsőfokú természetvédelmi hatóságot, alperes hivatkozott a környezetvédelmi és természetvédelmi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 71/2015. (III. 30.) Korm. rendelet 8. §, 13. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra, miszerint az illetékes természetvédelmi hatóság a elsőfokú hatóság neve, aki egyúttal erdészeti hatósági hatáskör gyakorlója is. Alperes az elsőfokú döntést megsemmisítette az Ákr. 119. § (5) bekezdése alapján, mivel az intézkedésre, a bírság kiszabására a jogszabályban írt határidőn túl került sor.