BH 2021.7.210 A természetvédelmi és a környezetvédelmi hatósági hatáskörök - számos kapcsolódásuk ellenére - egymástól különálló hatáskörök, azok nem keverhetők.

A környezetvédelmi működési engedély nem foglalja magában a fakivágási természetvédelmi hatósági engedélyt [1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 38. § (1) bekezdés e) pont, 1995. évi LIII. törvény (Kvt.) 79. § (1) bekezdés a) pont].

Pertörténet:

Veszprémi Törvényszék K.700686/2020/20., Kúria Kfv.37877/2020/10. (*BH 2021.7.210*), 3184/2022. (IV. 22.) AB végzés

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (a továbbiakban: Felügyelőség) a 2016. április 20. napján kelt 244-2/12/2006. számú határozatával (a továbbiakban: működési engedély) a perben nem álló D.K. I. Kft. kérelmére 15 évre szóló működési engedélyt adott a Murakeresztúr I-kavics védnevű bányatelken (a továbbiakban: Bányatelek) működő kavicsbányára.

[2] A működési engedély I/l. pontja szerint a Bányatelken nyersanyag-kitermelést végeznek, a tevékenység célja a tervezett autópálya építéséhez közlekedés építési célra alkalmas ásványvagyon kitermelése és az építés helyszínére történő szállítás. A bányászati tevékenység munkafolyamatai körében a "letakarítás" ponthoz kapcsolódóan rögzítette, hogy a humusz és a meddő réteg letakarítása és deponálása szelektíven, felhasználásuk a műszaki rekultiváció során történik. A humuszt a Bányatelek D-i részén deponálják, a meddőt visszatöltik a bányatóba, illetve egy részét értékesítik. A letakarítás 10-15 méterrel előzi meg a termelési szintet. A "tájrendezés" pont körében kitért arra, hogy az a Pécsi Bányakapitányság 5399/1999/5. számú határozata alapján a kitermeléssel párhuzamos. A már nem művelt régi, benövényesedett partokat a kotrás 30°-os rézsűje 10 m-nél jobban nem közelíti meg. Ezeken a partokon semmilyen beavatkozást nem terveznek. Az új rézsűfelületek kettős dőléssel kerülnek kialakításra.

[3] A működési engedély II. pontja a kikötések, környezet- és természetvédelmi előírások cím alatt egyebek mellett tartalmazza, hogy a bányaművelés és a bányaműveléssel egyidejűleg végzett tájrendezés során fokozott figyelmet kell fordítani a meglévő, vagy kialakult természeti értékekre, azok fennmaradását egyik tevékenység sem veszélyeztetheti. A Bányatelek területe a tervezett Mura-menti Tájvédelmi Körzet és az Európai Közösségek Natura 2000 hálózatába tartozó Mura-mente nevű kiemelt jelentőségű különleges természetmegőrzési terület része. A bányaművelést és a területek rekultivációját az előírásoknak megfelelően kell végezni.

[4] A működési engedély IV. pontja az engedélyezési feltételek cím alatt rögzítette, hogy ezen engedély jogszabályban előírt más, szükséges hatósági engedélyek beszerzése alól nem mentesít.

[5] A Felügyelőség a 2015. január 8. napján kelt 49-1/1/2015. számú határozatával a működési engedélyt úgy módosította, hogy az engedélyes az M. F. Kft. (a továbbiakban: Kft.) lett, a működési engedély egyéb rendelkezéseit nem érintette.

[6] A Kft. a 2017. március 28. napján kelt adásvételi szerződéssel a Bányatelek fás szárú növényzetét értékesítette a felperes részére, a felperes a fát letermelte és elszállította.

[7] A NÉBIH megkeresésére eljárt elsőfokú erdészeti hatóság végzésével az eljárást megszüntette, mert a terület nem tartozik az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) hatálya alá. A NÉBIH fellebbezése alapján eljárt másodfokú erdészeti hatóság végzésével az elsőfokú végzést megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot arra utasította, hogy természetvédelmi hatáskörben eljárva folytassa le az eljárást.

[8] Az elsőfokú természetvédelmi hatóság határozatával a felperest az országos jelentőségű védett és Natura 2000. ingatlanon 2017. évben történt engedély nélküli fakivágási tevékenység miatt 7 000 000 forint természetvédelmi bírság kiszabása helyett figyelmeztetésben részesítette. Indokolásában a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) 38. § (1) bekezdés e) pontjára hivatkozással leszögezte, hogy a bányatelekre kiadott környezetvédelmi működési engedély nem jelenti azt, hogy a természetvédelmi hatóság engedélye nélkül letermeljék a fát. A bírság helyett a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkvtv.) 12/A. § (1) bekezdésére figyelemmel a figyelmeztetés jogkövetkezményét alkalmazta.

[9] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2020. március 12. napján kelt PE/KTFO/440-3/2020. számú határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette. Indokolásában rögzítette, hogy az ingatlan tulajdonosának van ugyan a bányászati tevékenység végzésére környezetvédelmi működési engedélye, de az nem tartalmazza a fakivágásra vonatkozó engedélyt. Ilyen engedéllyel a felperes sem rendelkezik, ennek ellenére engedélyhez kötött tevékenységet végzett engedély nélkül. Erre figyelemmel a Tvt. 80. § (1) bekezdés e) pontja szerinti bírság kiszabásának van helye, ám helyette a Kkvtv. 12/A. § (1) bekezdése szerint a figyelmeztetés alkalmazható szankció a felperes esetében. Az elsőfokú hatóság azonban a Tvt. 80. § (3) bekezdésében meghatározott egyéves objektív határidőn túl hozta meg a bírság kiszabásáról rendelkező döntését, amely határidő anyagi jogi természetére figyelemmel már nem lett volna jogszerű lehetőség.

A kereseti kérelem

[10] A felperes módosított keresetében elsődlegesen - semmisségre hivatkozással - a támadott határozat megsemmisítését, másodlagosan hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Egyebek mellett előadta, hogy nem valósított meg engedély nélküli fakivágást, mert a Felügyelőség a működési engedélyt a környezetvédelmi és vízügyi miniszter alá tartozó központi és területi államigazgatási szervek feladat- és hatásköréről szóló 276/2005. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 8. § (2) bekezdés b) pontja szerinti természetvédelmi hatáskörben adta ki. Ezzel hozzájárult a bányatevékenység folytatásához, amely szükségképpen együtt jár a növényzet eltávolításával, hiszen a fát nyilvánvalóan le kellett takarítani a területről a bányászati tevékenység megkezdése előtt. Ugyanazon hatóságtól ugyanazon tevékenységre vonatkozóan újabb engedély beszerzésére ezért nem volt szükség. Ellenkező esetben előfordulhatna, hogy működési engedély birtokában - a fakivágás esetleges megtagadásakor - a bányászati tevékenység sem lenne folytatható. A fakivágás jogát a működési engedéllyel rendelkező Kft.-től megszerezte, értelemszerűen vevőként nem is kérhetett volna engedélyt olyan területen található faállományra, amely más tulajdonában van. Az alperes az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. §-ába és 81. § -ába ütközően nem tisztázta a tényállást és az indokolási kötelezettségének sem tett eleget.

Az elsőfokú ítélet

[12] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes PE/KTFO/440-3/2020. számú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.