A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20122/2020/11. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 146/A. §, 155/A. §, 235. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 205. §, 207. §, 209. §, 209/A. §, 277. §, 308/C. §, 1987. évi XI. törvény (Jat.) 12. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 23/C. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 77. §, 203. §, 205. §, 1997. évi XXX. törvény (Jht.) 6. §, 1999. évi CXXIV. törvény (Psztv.) 9/C. §, 2007. évi CXXXV. törvény (Psztv.) 4. §, 12. §, 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet (THM rendelet) 12. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.20.122/2020/11.

A Fővárosi Ítélőtábla a felperes jogi képviselője (felperes jogi képviselőjének címe) által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű felperes címe I. rendű és II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. rendű felperesnek a alperes jogi képviselője (alperes jogi képviselőjének címe által képviselt alperes (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelensége iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2019. november 28. napján kelt 40.P.22.188/2019/13. számú ítélete ellen a felperes részéről 14. és 16. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy együttesen fizessenek meg az alperes részére 15 napon belül 300.000 (háromszázezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, valamint az állam javára külön felhívásra 602.300 (hatszázkétezer-háromszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek mint adósok és az alperes mint hitelező 2008. január 24. napján devizaalapú svájci frank elszámolású ingatlan fedezet mellett nyújtott személyi hitelhez elnevezésű szerződést kötött. A kölcsön összege 10.020.000 forintnak megfelelő svájci frank volt, a kölcsön folyósítására forintban került sor.

A felperesek 2018. március 29. napján történő végtörlesztésével a szerződés megszűnt.

[2] A felperesek módosított keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a kölcsönszerződés 4. pontja érvénytelen, a bíróság az érvénytelen szerződést nyilvánítsa érvényessé azzal, hogy kötelezze az alperest 7.528.688 forint megfizetésére 2018. március 29. napjától számított törvényes kamatával együtt. Kérelmük indokául arra hivatkoztak, hogy a támadott pontba foglalt, árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatás nem felel meg az érthetőség követelményének, ezáltal az tisztességtelen. A szerződés aláírásakor a rájuk háruló kiemelkedően magas kockázatot nem értették meg, mivel a tájékoztatás nem volt világos és érthető. Kereseti kérelmük jogcímeként a Ptk. 209. § (1) és (2) bekezdését jelölték meg.

Az alperes a kereset elutasítását kérte tekintettel arra, hogy a támadott szerződési feltétel világos és érthető, az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatása megfelel mind a hazai, mind az uniós szabályoknak.

[3] Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította és döntött a perköltség viselése tárgyában is. A szerződés 4. pontjának vizsgálata során arra a következtésre jutott, hogy a tájékoztatás megfelel az érthetőség, világosság kritériumának: a felperesek kijelentették, hogy az alperes felvilágosította őket a jelentős árfolyamkockázat lehetőségéről, ha az árfolyam jelentősen változik és a kölcsön fedezete nem devizaforrás. A felperesek nyilatkoztak, hogy a tájékoztatást megértették és ennek tudatában is igénybe kívánják venni a kölcsönt és igénylik a devizanyilvántartást.

Az elsőfokú bíróság kiemelte: a teljes bizonyító erejű okiratba foglalt kockázatfeltáró nyilatkozatban az alperes írásban részletes, egyértelmű és félre nem érthető tájékoztatást adott arról, hogy e szerződéses konstrukció milyen jellegű és mértékű kockázatot jelent a felperesek számára; a nyilatkozat megszövegezése megtévesztőnek nem minősül. A bíróság vizsgálta az alperes által 2008-ban kiadott reklámanyagot az ingatlanfedezet mellett nyújtott hitelekről, azonban az érdemi információt e konstrukció vonatkozásában nem tartalmazott. A szerződés, illetve az egymással összefüggő szerződéscsomag tartalmából arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a felperesek számára teljes körű részletes magyarázatot adott a konstrukcióról, különös tekintettel az abban rejlő felperesekre háruló kockázatról, továbbá a kockázat mibenlétét, annak kialakulása valószínűségének a lehetőségét is feltárta.

[4] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek éltek fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását, a kereseti kérelmükkel egyező döntés meghozatalát kérték az alperes perköltségben történő marasztalása mellett. Sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem terjed ki valamennyi általuk előterjesztett, az érvénytelenség ténybeli alapjául szolgáló hivatkozásukra, így a treasury tájékoztatóra, az alperes honlapjának tartalmára sem. Nem bírálta el azon hivatkozásukat sem, melyek a szerződésben szereplő, később a DH törvények által tisztességtelennek nyilvánított, illetve annak vélelmezett szerződéses kikötések kumulatív hatását érintik. E körben utaltak az Európai Unió Bírósága C-51/17. számú ítélet rendelkező részének 4. pontjában, valamint az indokolás 79-83. pontjában foglaltakra. A hivatkozott tisztességtelen szerződési feltételek kumulatív hatása folytán nem tudtak számolni a kölcsön teljes költségével, ugyanis az árfolyamrés mértékét nem ismerték, valamint a hiteldíj elemek változásainak a változás törlesztőrészletre történő hatásait nem tudták felmérni.

[5] Figyelmen kívül hagyta az elsőfokú bíróság a Bíróság C-186/16. számú ítéletének 3. pontját is. Kiemelték, hogy az alperes által kiadott treasury tájékoztató tartalma bizonyította, hogy a tájékoztatás nem fedte a bank ismereteit, így az alperes nem tartotta tiszteletben a jóhiszeműség követelményét, ezáltal a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idézett elő a fogyasztók kárára. E tájékoztató, valamint az alperes honlapjának tartalma alapján kitűnik, hogy az alperes részletesen ismerte a devizapiac működését: azokat a körülményeket és folyamatokat, melyek a devizapiacon az árat meghatározzák, befolyásolják. Az alperes ismerte annak módszerét - és ilyen jellegű szolgáltatást is nyújtott -, hogy az árfolyamkockázat hatását kezelje. Szerintük az alperes akkor járt volna el jóhiszeműen, ha valamennyi, az árfolyam ingadozással kapcsolatos szakértelmét a fogyasztókkal megosztotta volna. Az alperesi rosszhiszeműséget bizonyítja, hogy a kockázatfeltáró nyilatkozat sem tartalmaz minden kockázatot. A bíróságnak a treasury tájékoztató tartalmát érdemben vizsgálni kellett volna. E tájékoztató a spekulatív ügyletekre vonatkozik, azonban az alperes ugyanilyen részletességgel bemutathatta volna a kölcsönszerződést érintő kockázatokat is. Kifogásolták, hogy az alperes a nem fogyasztónak minősülő jogi személyekkel kötött szerződések vonatkozásában a tájékoztatóban foglalt részletes magyarázatot adott, szemben a fogyasztóval kötött szerződésekkel.