BH 2013.1.17 A gyermek személye ellen elkövetett bűncselekmény esetén a szülő felügyeleti jogát - a törvény kógens rendelkezése értelmében - akkor is meg kell szüntetni, ha a szülő a szabadságvesztés büntetés kiszabását indokoló magatartásán (magatartássorozatán) utóbb a gyermek szempontjából pozitív irányban változtat. Ez utóbbi magatartásváltozás legfeljebb ahhoz nyitja meg az utat, hogy a szülő a felügyeleti joga jövőre nézve történő visszaállítását kérje [Csjt. 88. §, 89. §].

Az elsőfokú bíróság az ítéletében az 1999. május 20-án született G. G. és az 1997. március 19-én született G. L. kiskorú gyermekek közös szülei - az I. és a II. r. alperesek - szülői felügyeletének a megszüntetése iránti felperesi keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a bíróság a 2010. május 4-én jogerős ítéletével az I. r. alperest különféle bűncselekmények, így közöttük a közös gyermekek sérelmére elkövetett kétrendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntette és egyrendbeli tartás elmulasztásának a vétsége miatt halmazati büntetésül egy év börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását két évi próbaidőre felfüggesztette, valamint az I. r. alperes pártfogó felügyeletét rendelte el. Ugyanezen ítélet a II. r. alperest kétrendbeli kiskorú veszélyeztetésének a bűntette miatt halmazati büntetésül hat hónap, szintén két év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte és pártfogó felügyelet mellett a II. r. alperes részére magatartási szabályként az alkoholelvonó kezelésen való részvételét előírta.

A büntető ítéletek összefoglalt ténybeli indokai szerint a házasságuk felbontása után is még együttlakó alperesek rendszeresen fogyasztottak alkoholt, féltékenység és anyagi okok miatt a veszekedések, tettlegességek rendszeresek voltak közöttük. Az I. r. alperes a II. r. alperest több alkalommal tettleg bántalmazta, amely bántalmazások közül az egyik súlyos sérülést is eredményezett. Több esetben előfordult, hogy ittas állapotban a veszekedéseket a II. r. alperes kezdeményezte. A szülők folyamatos agresszív, indulatokkal teli magatartásukkal a kiskorúak neveléséből, felügyeletéből fakadó kötelezettségeiket súlyosan megszegték és ezzel a gyermekek lelki fejlődését veszélyeztették. A II. r. alperes alkohol okozta függőségben és személyiségzavarban szenvedett, de ez a cselekedetei és magatartása társadalomra veszélyessége felismerésében őt nem korlátozta. A szülők magatartásának eredményeként mindkét gyermek szülői kapcsolata elbizonytalanodott. A gyermekek gátolttá, szorongásossá váltak, amely kényszercselekményekben is megnyilvánult. Bár a bírósági eljárás idejére a szakértői vizsgálat pszichés veszélyre utaló tüneteket már nem tárt fel, a múltban elszenvedett primér kapcsolati sérülések mindkét gyermeknél kimutathatóak voltak.

Ugyanakkor az elsőfokú bíróság az eljárásában lefolytatott bizonyítás eredményeinek mérlegelésével azt is megállapította, hogy a büntető ítélet alapjául szolgáló cselekmények elkövetése után a szülői feladataik ellátásában motivált szülők külön költöztek és azóta kapcsolatuk normalizálódott, közöttük a gyermekek fejlődését károsan befolyásoló agresszív, indulatokkal teli veszekedések megszűntek. A gyermekek gondviselését elfogadható tárgyi feltételek és a feltétlenül szükséges anyagiak (köztük számos karitatív segítség) birtokában a II. r. alperes látja el megfelelően. A gyermekeknek otthont és testi, szellemi, lelki fejlődésükhöz kiegyensúlyozott feltételeket biztosít. A gyermekek az új körülmények közé (egyebek mellett az új iskolájukba) beilleszkedtek. Külsejük egyszerű, de tiszta és gondozott, tanfelszereléseik hiánytalanok, komoly elmaradásaik a tanulmányaikban nincsenek és kirívó magatartási problémát az iskolában nem észleltek náluk. A II. r. alperes alkalmazottként rendszeresen dolgozik és a szenvedélybetegsége leküzdése érdekében a megfelelő segítséget igénybe véve a terápiájában együttműködik. Pártfogójával a rendszeres kapcsolatot tartja. Az I. r. alperes bár keresi a munkalehetőséget, de munkanélküli. Jövedelem hiányában így a gyermekeket csak élelmiszerrel tudja támogatni és velük rendszeres kapcsolatot is tart, amely alatt sem az I. r. alperes magatartásával, sem a gyermekekkel való kapcsolatában gond nem merült fel. Az I. r. alperes is a pártfogójával a kapcsolatot tartja, tanácsait megfogadja.

A büntetőeljárás anyagát és eredményét, továbbá a jelen polgári perbeli bizonyítási anyagot egybevetve az elsőfokú bíróság megállapította, hogy bár az alperesek által a kiskorúak veszélyeztetése bűncselekményének az elkövetésével az alperesek a gyermekeik érzelmi és értelmi fejlődését olyan súlyosan sértették és veszélyeztették, ami miatt a szülői felügyeletük megszüntetése indokolt volna (Csjt. 88. §-a), de a bűncselekmény elkövetése és különösen a szülők külön költözése után mindkét alperes magatartása olyan jó irányban változott, amely elbíráláskori helyzet a megszüntetett szülői felügyeletnek a Csjt. 89. §-a szerinti visszaállítását indokolná. Ezért az elsőfokú bíróság, a Legfelsőbb Bíróság BH 2010/187. szám alatt közzétett eseti döntésében foglaltakra is hivatkozással a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása és az alperesek szülői felügyeletének a megszüntetése érdekében a felperes ügyész fellebbezett. Azzal érvelt, hogy ha a szülőket a bíróság a gyermekek személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt jogerős szabadságvesztésre ítéli, a Csjt. 88. § (1) bekezdés c) pontja alapján a bíróságnak a szülők szülői felügyeletét meg kell szüntetnie. Ez a kógens rendelkezés a bíróság mérlegelési lehetőségét és az időmúlás vagy a megváltozott körülmények jelentőségének értékelését kizárja.

A fellebbezési eljárásban ismeretlen helyre költözött I. r. alperes részére kirendelt ügygondnok ellenkérelme és a II. r. alperes pártfogó ügyvédjének ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult.

A másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az 1997. március 19-én született G. L., valamint az 1999. május 20-án született G. G. nevű kiskorú gyermekek tekintetében az I. r. alperes szülői felügyeletét megszüntette. Megállapította, hogy ítéletének hatálya kiterjed az I. r. alperes később született gyermekére is. Ezt meghaladóan a elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Ítéletének indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a Csjt. 88. § (1) bekezdés c) pontjára mint a szülői felügyelet megszüntetésére vonatkozó kógens rendelkezésre a fellebbező ügyész helyesen hivatkozott. Az vitathatatlan tény, hogy az I. r. alperest a közös gyermekek sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmény miatt a bíróság jogerősen szabadságvesztésre ítélte. Ilyen körülmények között a Csjt. 88. § (1) bekezdés c) pontjában írt feltételek megvalósultak, amely feltételek tekintetében a Legfelsőbb Bíróság hivatkozott eseti döntése is rögzíti, hogy a törvényhelyben meghatározott tényállási elemek megvalósulása esetén a bíróságnak mérlegelési lehetősége nincsen, hanem a szülői felügyelet megszüntetését elrendelni köteles. Bár a II. r. alperes vonatkozásában az elsőfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a gyermekek érdekével a II. r. alperes szülői felügyeletének a megszüntetése ellentétes lenne, azonban az I. r. alperes tekintetében nem áll fenn ez a helyzet. Az I. r. alperes a büntetőbíróság ítélete után sem tett tartási kötelezettségének eleget. Az elsőfokú ítélet meghozatala óta ismeretlen helyen tartózkodik, a gyermekekkel kapcsolatot sem tart. Ilyen körülmények között az I. r. alperes apa tekintetében nem áll fenn az a gyermeki érdek, amely a Csjt. 89. §-a alkalmazásával a kereset elutasítását indokolná.