3137/2021. (IV. 22.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság Kúria Bfv.III.542/2019/15. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdés alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be.
[2] A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 2019. január 15-én kelt 41.Kb.97/2018/18. számú ítéletében az indítványozó, mint II. rendű terhelt bűnösségét hivatali vesztegetés bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 293. § (1) bekezdés] állapította meg és ezért, mint többszörös visszaesőt 1 év 6 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.
[3] A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 2019. március 27-én jogerőre emelkedett 6.Kbf.7/2019/16. számú végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[4] A Kúria 2020. április 20-án kelt Bfv.III.542/2019/15. számú felülvizsgálati végzésével az első és a másodfokú bírósági határozatokat az indítványozó tekintetében hatályában fenntartotta.
[5] Az indítványozó a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 41.Kb.97/2018/18. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla Katona Tanácsa 6.Kbf.7/2019/16. számú, valamint a Kúria Bfv.III.542/2019/15. számú végzései ellen az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be közvetlenül az Alkotmánybíróságnál, amely 2020. június 24-én érkezett. Az indítványozó a panaszt 2020. szeptember 10-én az Alkotmánybírósághoz érkezett beadványában kiegészítette (a továbbiakban együtt: alkotmányjogi panasz).
[6] Álláspontja szerint a támadott bírósági határozatok az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésben, XXIV. cikk (1) bekezdésben, XXVIII. cikk (1)-(7) bekezdéseiben, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) 6. cikk (1) bekezdésben, (3) bekezdés a), c), d) pontjaiban foglalt jogait sértik. Az indítványozó álláspontja szerint a tisztességes eljáráshoz való jogát sértette, hogy a nyomozás felügyeletét ellátó ügyész azonos volt a vádemelést végző ügyésszel, valamint ezen ügyésznek az ügyvéd barátja látta el kirendelt védőként a védelmét. A kirendelt védő indítványokat nem tett és nem látta el jól a feladatát. Az indítványozó véleménye szerint a Nemzeti Védelmi Szolgálat a jelentésében valótlant állított róla. Sérelmezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a feltáró jellegű, őszinte vallomását nem vette figyelembe, indítványait elutasította, álláspontja szerint csak a vád bizonyítékait fogadta el, és ezzel megsértette a fegyveregyenlőség elvét. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét és az ártatlanság vélelmét is megsértette, amikor egy másik büntetőeljárásban betöltött, de jogerősen meg nem állapított bűncselekményére hivatkozott.
[7] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e. A befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát [Abtv. 56. § (3) bekezdés].
[8] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. § (1) bekezdés szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani az ügyben első fokon eljáró bírósághoz címezve. Az indítványozó a kézbesítési ív szerint 2020. április 23-án vette át a Kúria támadott határozatát és 2020. június 20-án postára adta az Alkotmánybírósághoz címzett beadványát, így az alkotmányjogi panaszt határidőben nyújtotta be.
[9] A panasz részben eleget tesz az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésében foglalt, a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 27. § (1) bekezdés], a támadott bírósági határozatok megjelölését (Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 41.Kb.97/2018/18. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla Katona Tanácsa 6.Kbf.7/2019/16. számú, valamint a Kúria Bfv.III.542/2019/15. számú végzései). A panasz tartalmazza az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdést, a XXIV. cikk (1) bekezdést, a XXVIII. cikk (1)-(7) bekezdést]. Az indítványozó - az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés, valamint a XXVIII. cikk (4)-(7) bekezdések kivételével - indokolja azt, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az indítvány kifejezett kérelmet tartalmaz továbbá abban a tekintetben, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírósági határozatok alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat. Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó, mint az alkotmányjogi panasznak alapul szolgáló büntetőeljárás terheltje, értelemszerűen jogosultnak és érintettnek minősül, és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.
[10] Az indítvány nem tartalmaz indokolást az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés, valamint a XXVIII. cikk (4)-(7) bekezdés tekintetében. Az indítványozó alkotmányjogi panasza ezért ebben a vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában foglaltaknak. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az ilyen indokolás hiánya az indítványi elem érdemi elbírálásának az akadálya (pl. 3149/2016. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [27]).
[11] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése a közigazgatási hatósági eljárás vonatkozásában fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét, tehát a panasszal támadott bírósági határozatok és ezen alaptörvényi rendelkezés között nincs alkotmányjogi összefüggés. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ennek következtében a panasznak ez az eleme érdemben nem vizsgálható (pl. 3179/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [6]; 3122/2017. (V. 30.) AB végzés, Indokolás [12] és 3124/2017. (V. 30.) AB végzés, Indokolás [13]).
[12] Az indítványozó álláspontja szerint a támadott bírósági határozatok az EJEE 6. cikk (1) bekezdését, valamint a (3) bekezdés a), c), d) pontjait és ezen keresztül az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdését is megsértették. Az Alkotmánybíróság- emlékeztet arra, hogy az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja alapján kizárólag jogszabály (és nem bírói ítélet) nemzetközi szerződésbe ütközésének a vizsgálata kérhető, és az is csak az Abtv. 32. § (2) bekezdésében meghatározott indítványozói kör által, és nem alkotmányjogi panasz keretében (3327/2018. (X. 16.) AB végzés, Indokolás [22]). Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre az Abtv. 27. § (1) bekezdésre alapított alkotmányjogi panasz alapján indult eljárásban a bírói döntés nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára (3258/2017. (X. 10.) AB végzés, Indokolás [16]; 3203/2019. (VII. 16.) AB végzés, Indokolás [21]). Ennek következtében az Alkotmánybíróság az Emberi Jogok Európai Egyezményének sérelmét részletező panaszelemeket nem vizsgálhatta.
[13] Az Alkotmánybíróság vizsgálatát a továbbiakban kizárólag az Alaptörvény XXVIII. cikk (1)-(3) bekezdése tekintetében folytatta.
[14] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[15] Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok megsértették az Alaptörvény XXVIII. cikk (1)-(3) bekezdéseit.
[16] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében elsőként a pártatlanság elvének a megsértését állította. Álláspontja szerint a nyomozás felügyeletét ellátó és a vádat emelő ügyész személyének azonossága és az a körülmény, hogy az ügyész ismerőse volt a kirendelt védő, felvetheti ezen elv sérelmét. Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése nem a védő vagy az ügyész, hanem a bíróság pártatlanságának az alkotmányos elvárását rögzíti, amelyre nézve az indítványozó nem vetett fel kétséget megalapozó érvet, így érdemi alkotmányjogi összefüggés hiányában az Alkotmánybíróság a panaszt ebben a tekintetben további vizsgálatra alkalmatlannak tartotta.
[17] Az indítványozó a fegyveregyenlőség sérelmének vélte azt, hogy egyes bizonyítási indítványainak az elsőfokú bíróság nem adott helyt, valamint azt, hogy mérlegelése során bizonyítékként elfogadta a Nemzeti Védelmi Szolgálat jelentését, illetve a vád bizonyítékait (lásd elsőfokú ítélet 4. oldal 7. bekezdés, 6. oldal utolsó előtti bekezdés).
[18] Az indítványozó ezen észrevételei a számára kedvezőtlen bírósági döntés törvényességi kritikáját tartalmazzák, amelyet az eljárás során előterjesztett fellebbezése és felülvizsgálati indítványa kapcsán a bíróságok már megvizsgáltak (lásd: másodfokú végzés 4. oldal utolsó két bekezdés, kúriai végzés, Indokolás [32]-[42]). Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban utal arra, hogy az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel (elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]). Mindezek következtében az indítványozónak a bizonyítással kapcsolatos ezen kifogásai nem támasztják alá a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét.
[19] Az indítványozó a bírói indokolási kötelezettség megsértésének és egyben az ártatlanság vélelmét rögzítő elv sérelmének tartja, hogy az elsőfokú bíróság utalt egy vele szemben folyamatban lévő, de még jogerősen be nem fejezett büntetőeljárásra (elsőfokú ítélet 4. oldal 6. bekezdés). Kifogásolja a másodfokú bíróság végzésének azon érvelését, amelyet a Nemzeti Védelmi Szolgálat által biztosított bizonyítékokra vonatkozó elsőfokú mérlegelés tekintetében rögzített (másodfokú végzés 5. oldal 1. bekezdés).
[20] Az Alkotmánybíróság határozataiban többször rögzítette, hogy a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása (30/2014. (IX. 30.) AB határozatban, Indokolás [89]; 6/2020. (III. 3.) AB határozat, Indokolás [38]). Az Alkotmánybíróság az indítványozó által felsorolt törvényességi kifogások és a hozzájuk kapcsolódó érvelés vizsgálata során nem talált olyan körülményt, amely a bírói indokolási kötelezettség vagy az ártatlanság vélelmének sérelme miatt az alkotmányjogi panasz befogadását és érdemi vizsgálatát alátámasztaná.
[21] Az Alkotmánybíróság mindezen tények és indokok áttekintése, illetve mérlegelése alapján azt állapította meg, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza nem tartalmaz olyan érvet, amely az ügyben hozott bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenességet vetne fel, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést alapozna meg.
[22] 4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írt befogadási kritériumoknak. Erre tekintettel az indítványt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, visszautasította.
Budapest, 2021. március 23.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Czine Ágnes előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Horváth Attila alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Juhász Miklós alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Sulyok Tamás alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1106/2020.