BH 2019.1.24 A versenytilalmi megállapodás alapvető feltétele, hogy a munkavállaló - ideértve a vezető állású munkavállalót is - kötelezettsége teljesítése fejében a munkáltató ellenértéket fizessen. Az ellenérték a munkavállaló lényeges joga korlátozásának kompenzálását szolgálja, mivel a megállapodás az új munkaviszony létesítésében gátolja [2012. évi I. tv. (Mt.) 228. §, 209. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes és a T. T. Kft., amelynek a felperes ügyvezetője volt, 2011. szeptember 19-én vállalkozási szerződést kötöttek az alperes fogászati cirkónium piacra lépési stratégiájának kialakítása érdekében. 2012. május 24-én, majd 2013. október 1-jén a felek újabb megbízási szerződést kötöttek egymással.

[2] A megbízási szerződések hatálya alatt, 2014 szep­temberétől kezdődően tárgyalások folytak arról, hogy a felek közötti együttműködés a továbbiakban a felperes munkaviszony keretében történő foglalkoztatásával valósuljon meg az alperesnél. A 2014. szeptember 30. és 2015. március 23. közötti időszakban a felek öt munkaszerződés-tervezetet készítettek, majd 2015. március 25-én írták alá a munkaszerződést. Ugyanezen a napon megállapodás jött létre az alperes mint jogosult és a T. T. Kft. mint megbízás nélküli ügyvivő között, melynek értelmében a korábbi szerződések megszűnése után az ügyvivő továbbra is ellátta az ügynöki tevékenységet a jogosult számára, 2015. január 1. és március 25. között. Ezt az időszakot a felek megbízás nélküli ügyvitelnek tekintették, amiért a felperes mint ügyvivő 2 348 000 forint és áfa díjazásra vált jogosulttá.

[3] A munkaszerződés szerint a felperes 2015. március 26-tól kereskedelmi igazgató munkakört töltött be az alperesnél, munkaköri leírása szerint jogosult volt a munkáltató vezetőjének helyettesítésére, vezető állású munkavállalónak minősült. Munkarendje kötetlen volt, alapbére bruttó 600 000 Ft. A felek a munkaszerződésben három hónap próbaidőt kötöttek ki, annak lejártaként 2015. június 25-ét rögzítették. A munkaszerződés értelmében a felperes a szerződés aláírásával kijelentette, hogy a szerződés lejáratát követő három évig a munkáltató konkurenciájával/vevőpartnereivel és/vagy azok többségi tulajdonosával, illetve azok többségi tulajdonában álló gazdasági társaságokkal csak a megbízó előzetes jóváhagyásával tarthat fenn üzleti kapcsolatot. Rögzítették, hogy ezen ponttal eltérnek az Mt. 228. § (2) bekezdésétől. A szerződében a felek sikerdíjat is kikötöttek.

[4] A felperes munkaviszonyát az alperes a 2015. június 16. napján kelt azonnali hatályú felmondással szüntette meg az Mt. 79. § (1) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel a munkaszerződés próbaidőre vonatkozó kikötésére.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[5] A felperes keresetében a munkaviszony-megszüntetés jogellenességének megállapítását kérte, mivel álláspontja szerint 2015. január 1-jétől állt munkaviszonyban az alperesnél, így a jogviszony-megszüntetésre a próbaidő lejárta után került sor. Sérelemdíj iránti igényt terjesztett elő, illetve sikerdíjának megfizetését kérte. Kereseti kérelme szerint a versenytilalmi megállapodásra vonatkozó kikötés érvénytelen, annak ingyenességére tekintettel.

[6] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint intézkedése mindenben megfelelt a jogszabályi előírásoknak.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség és illeték viselésére kötelezte.

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 79. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra. Kifejtette, hogy a felek között a munkaszerződést öt munkaszerződés-tervezetet követően 2015. március 25-én írták alá, minden egyes pont tekintetében az abban foglaltakat a felek elfogadták.

[9] A megállapodás aláírásával a felek egyértelműen elkülönítették a munkaviszony időszakát és az azt megelőző, 2015. január 1-je és március 25-e közötti időszakot, a felperes önként nyilatkozott úgy, hogy a kialakult helyzetre tekintettel a fenti időszakot megbízás nélküli ügyvitelnek kell tekinteni. A bíróság álláspontja szerint az átmeneti időszak a munkaviszonyra jellemző elsődleges és másodlagos minősítő jegyek alapján sem tekinthető munkaviszonynak, azok perbeli esetben nem állnak fenn.

[10] Az elsőfokú bíróság a felperes igényét mind a sikerdíj, mind a sérelemdíj tekintetében megalapozatlannak találta.

[11] A versenytilalmi megállapodással összefüggésben utalt az Mt. 228. §-ára, a 208. §-ának (1) és (2) bekezdésére, valamint 209. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra. Kifejtette, hogy a felperes vezető állású munkavállaló volt, akinek tekintetében az Mt. II. Részének rendelkezéseitől a felek eltérhettek, így a munkaszerződésben a versenytilalmi megállapodás kikötésére jogszerűen kerülhetett sor a felperesre nézve hátrányosan is.

[12] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a felek között 2015. március 25-én létrejött munkaszerződésben kikötött versenytilalmi megállapodás érvénytelen. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[13] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel egyetértett, mind a munkaviszony fennállása, mind pedig annak jogszerű megszüntetése tekintetében. Ugyancsak egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel a sérelemdíj, illetve a sikerdíj összegével kapcsolatosan.

[14] A másodfokú bíróság a versenytilalmi megállapodással összefüggésben kifejtett elsőfokú ítéleti állásponttal nem értett egyet. Az Mt. 228. §-ából következően a versenytilalmi megállapodás visszterhes jogügylet, annak megkötésével a munkavállaló azt vállalja, hogy - megfelelő - ellenérték fejében meghatározott magatartástól tartózkodik. Az Mt. kifejezetten előírja az ellenérték kikötését, ettől a felek még vezető állású munkavállaló esetében sem térhetnek el olyan mértékben, ami a jogintézményt ingyenessé teszi. Mivel a felperessel kötött megállapodás ellenértéket egyáltalán nem tartalmaz, a munkaszerződésnek ez a kikötése jogszabályba ütközés miatt semmis, vagyis érvénytelen. Az érvénytelenség szempontjából pedig nincs annak jelentősége, hogy a felek mely megfontolásai, milyen alkufolyamat vezetett az Mt. 27. § (1) bekezdése alapján semmis szerződéses kikötésre.

Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme

[15] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet versenytilalmi megállapodás érvénytelenségére vonatkozó része hatályon kívül helyezését és helyette új határozat hozatalát kérte akként, hogy a felek között 2015. március 25-én létrejött munkaszerződés 11. pontjában kikötött versenytilalmi megállapodás érvényes.

[16] Az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabályellenesen értelmezte az Mt. 209. §-át. Az Mt. 209. §-ában a jogalkotó tudatosan csak a munkavállalót védő alapvető garanciális jellegű szabályokat tartalmazó Első résztől és egyes Második részre vonatkozó kivételektől nem engedi az eltérést, mivel ilyen esetekben vélelmezi a munkavállaló kiszolgáltatottságát még akkor is, ha nagy befolyással és érdekérvényesítő képességgel rendelkező, vezető állású munkavállalóról van szó. Amennyiben a jogalkotó a versenytilalmi megállapodást is ilyen alapvető garanciális szabálynak tekintette volna és el kívánta volna kerülni a vezető állású munkavállalóknál az ingyenesség lehetőségét, ezt is az Mt. 209. § (2) bekezdése szerinti kivétek közé sorolta volna. Ilyen szándéka egyértelműen nem volt, így a feleknek lehetősége nyílik ebben a kérdésben a szabad megegyezésre.