759/B/1997. AB határozat

a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 14. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 14. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 82. § (2) bekezdésének "aki cselekvőképtelen" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a Baranya Megyei Bíróság 3.Bf.161/1997/4. számú, illetve a Fejér Megyei Bíróság 3.Mf.20.420/1997/3. számú végzése ellen beterjesztett alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó több beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz. Első beadványában alkotmányjogi panaszokat terjesztett elő a Baranya Megyei Bíróság 3. Bf.l61/1997/4. számú, illetve a Fejér Megyei Bíróság 3.Mf.20.42G71997/3. számú végzése ellen, valamint "az elvont normakontroll tv-nyi normája szerinti indítványokat". Beadványában kezdeményezte "az elítélés alapjául szolgált és a Btk. 229. §-ának, valamint a 230. §-ának és a 231. §-ának", "az illetékekről szóló, már sokszor módosított 1990. évi XCIII. tv. 54. § (1), (2) és (3) bekezdésének", "a Be. 148. § (2) bekezdésének", a Pp. 3. § (1) bek. első mondatának, valamint a 4. §", a "Ptk. 5. § (1) bekezdésével legiszlált (tv-be foglalt) alapelv", továbbá "a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. 30. §" megsemmisítését. Alkotmányjogi panaszaiban nem jelölt meg konkrétan olyan alkotmányi rendelkezést, amely az általa felsorolt rendelkezések alkotmányos felülvizsgálatához alapul szolgált volna.

A jogerős végzéseket 1997. május 28-án, illetve június 12-én kézbesítették az indítványozónak. Az indítványozó alkotmányjogi panasza 1997. július 8-án - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (2) bekezdésében megszabott határidőn belül - érkezett meg az Alkotmánybíróságra.

Az indítványozó az alkotmányjogi panaszaitól elkülönülő későbbi beadványaiban a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.

Az indítványozó kezdeményezte az Ftv. 14. § (1) bekezdése b) pontjának "büntetlen előéletű és" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. A kifogásolt rendelkezés értelmében felsőoktatási intézményben oktató, illetve tudományos kutató az lehet, aki - többek között - büntetlen előéletű. Ebben az indítványozó a diszkrimináció tilalmának [Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdése], a munkához való jog [Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése], valamint a tudományos élet szabadságának [Alkotmány 70/G. § (1) bekezdése] sérelmét látja. Az indítványozó szerint "a tudományos ember, a tudós személyiség életútja vonatkozásában közömbös, indifferens körülmény a nem tudományos (a privát) előélet; a tudományos személyiséget a tudomány vonatkozásában nem minősíti," hogy korábban bűncselekményt követett-e el. Véleménye szerint "ezen kérdéskör megítélését az egyes oktatási intézményekre kell és lehet bízni, tehát a törvényhozó a bűnözőket minden megkülönböztetés nélkül, generálisan nem foszthatja meg a tudományos pályájuktól, tudományos szférában történő érvényesüléstől."

Az indítványozó későbbi beadványában kezdeményezte még az Ftv. 14. § (1) bekezdés b) pontjának "cselekvőképes", valamint 82. § (2) bekezdésének "aki cselekvőképtelen" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését is. Állítása szerint a két utóbbi törvényhely ellentétes az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdésével, 70/B. § (1) bekezdésével, valamint a 70/A. § (1) bekezdésének "egyéb helyzetre" vonatkozó kitételével. Indítványának indokolásaként kifejtette, hogy a "kverulánsnak, a kóros igazságérzettel bíró személynek is ugyanúgy joga, alapjoga van" a felsőfokú tanulmányok folytatásához, illetve az oktatáshoz és kutatáshoz.

Az Ftv. 82. §-ának szövegét a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló 1996. évi LXI. törvény (a továbbiakban: Ftvm1.) 62. §-a 1996. szeptember 1-jei hatállyal állapította meg, s az indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezés az indítványozó által kifogásolt szövegrészt már nem tartalmazta. Az Ftv. 82. §-ának hatályos szövegét az indítvány benyújtását követően a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló 2003. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ftvm2.) 21. §-a 2003. július 1-jei hatállyal állapította meg. Az Ftv. 82. §-ának hatályos szövege sem tartalmazza az indítványozó által kifogásolt rendelkezést.

II.

1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései:

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.

(...)

(4) Rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet idején az alapvető jogok gyakorlása - az 54-56. §-ban, az 57. § (2)-(4) bekezdésében, a 60. §-ban, a 66-69. §-ban és a 70/E. §-ban megállapított alapvető jogok kivételével - felfüggeszthető vagy korlátozható."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetést, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármely hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához."

"70/G. § (1) A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát."

2. Az Ftv. indítványokkal érintett rendelkezése:

"14. § (1) Felsőoktatási intézményben oktató, illetve tudományos kutató az lehet, aki

a) egyetemi oklevéllel rendelkezik;

b) büntetlen előéletű és cselekvőképes;

c) az intézményi oktatói, tudományos kutatói, illetve művészeti alkotói követelményeknek - beosztásához mérten - megfelel."

3. Az Ftvm1. érintett rendelkezése:

"62. § Az Ftv. 82. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

»Minden magyar állampolgárnak joga van - a 83. § keretei között - az általa választott felsőoktatási intézményben és szakon felsőfokú tanulmányokat folytatni.«"

4. Az Ftvm2. érintett rendelkezése:

"21. § Az Ftv. 82. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

»82. § Minden magyar állampolgárnak joga van - a 83. § keretei között - arra, hogy az általa választott felsőoktatási intézményben és szakon felsőfokú tanulmányokat folytasson, továbbá, hogy - a jelentkezések sorrendjét meghatározva - több felsőoktatási intézménybe is jelentkezzen.«"

III.

Az indítványok megalapozatlanok.

1. Az Alkotmánybíróság először azokat az indítványokat bírálta el, amelyekben az indítványozó az Ftv. egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat lefolytatása előtt az alábbiakra mutat rá:

Az Ftv. 82. §-ának korábban hatályos szövegét vizsgálva az Alkotmánybíróság megállapította: "az annyiban alkotmányellenes, hogy a felsőoktatás valamennyi intézménytípusából, szakágazatából, képzési szintjéből és formájából megkülönböztetés lehetősége nélkül kizárja azt a személyt, aki a közügyektől eltiltás büntetésének hatálya alatt áll" [35/1995. (VI. 2.) AB határozat, ABH 1995, 163.]. Ezt követően az 1996. július 3-án elfogadott és 1996. szeptember 1-jén hatályba lépő Ftvm1. úgy módosította az Ftv. 82. §-át, hogy az a felsőfokú tanulmányok folytatásából már nem zárta ki sem a cselekvőképtelen személyeket, sem azt, aki a közügyektől való eltiltás büntetés hatálya alatt áll. A felsőoktatási intézmények hallgatói jogviszonyának létesítésénél meghatározott követelmények csökkentése nem jelenti azonban azt, hogy annak megfelelően módosítani szükséges a felsőoktatási intézmények oktatói, tudományos kutatói alkalmazására vonatkozó követelményeket is. Az Ftv.-nek az "Oktatók és tudományos kutatók" című 6. Fejezetébe foglalt 14. §-a, illetve "A felvétel feltételei és eljárása" című 20. Fejezetébe foglalt 82. §-a eltérő személyi körre vonatkozó szabályozást tartalmaz; a két rendelkezés tehát nem esik azonos megítélés alá. A felsőoktatási intézmények oktatói, tudományos kutatói alkalmazásához eltérő, magasabb szintű és más jellegű követelményeket kell teljesíteni, mint hallgatói jogviszony létesítése esetén.

Felsőoktatási intézményben oktató, illetve tudományos kutató alkalmazásának feltétele a büntetlen előélet és cselekvőképesség. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 11. § (2) bekezdése értelmében a cselekvőképes maga köthet szerződést és tehet más jognyilatkozatot. A cselekvőképes tehát képes a saját ügyeinek vitelére, s a cselekvőképesség tulajdonképpen értelmes akaratelhatározásra való képességet jelent (V.ö.: A Polgári Törvénykönyv magyarázata, Budapest 1999., 73. oldal). Minden nagykorú cselekvőképes, s a cselekvőképességet csak bíróság korlátozhatja, illetve zárhatja ki (Ptk. 13. § és 16. §). A bíróság garanciát jelent arra, hogy valóban csak az indokolt, lehető legszűkebb körben kerüljön sor a cselekvőképesség korlátozására.

A büntetlen előéletre vonatkozó alkalmazási feltétel pedig azokat a személyeket zárja ki a felsőoktatási intézmény oktatói, tudományos kutatói közül, akiknek a bűnösségét bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság jogerős ítélettel megállapította, s ezért velük szemben büntetést szabott ki, s az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól még nem mentesültek.

A cselekvőképesség és a büntetlen előélet alkalmazási feltételként való meghatározása tehát szigorú garanciákkal körülvett, ésszerű, logikus, racionális követelményt jelent a felelősségteljes és hiteles munkakörökben való foglalkoztatás kapcsán, mint például az emberekkel, különösen fiatalokkal való kapcsolattartást igénylő, pedagógusi-nevelő, értékátadó tevékenységeknél.

2.1. Az Ftv. 14. § (1) bekezdése határozza meg azt, hogy milyen feltételekkel lehet felsőoktatási intézményben oktatóként, illetve tudományos kutatóként tevékenykedni. Ezen rendelkezésnek az indítványozó által kifogásolt b) pontja két követelményt is megállapít: az egyik a büntetlen előélet, a másik a cselekvőképesség. Az Alkotmánybíróság a büntetlen előélettel kapcsolatos követelmény alkotmányellenességét - az indítványnak megfelelően - az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésével, 70/B. § (1) bekezdésével és 70/G. § (1) bekezdésével összefüggésben vizsgálta. A cselekvőképesség szövegrész alkotmányellenességének vizsgálatát ugyanakkor az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével, valamint a 70/B. § (1) bekezdésével, valamint ezeknek az Alkotmány 8. §-ával fennálló kapcsolatára tekintettel végezte el.

2.2. Az Alkotmánybíróság elsőként tehát az Ftv. 14. § (1) bekezdésébe foglalt két alkalmazási feltétel, illetve a diszkrimináció-tilalomra vonatkozó alkotmányos elv összefüggését vizsgálta.

Az Alkotmánybíróság a diszkrimináció-tilalom alkotmányos szabályára vonatkozóan állandó gyakorlatot alakított ki, mely szerint "az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat ABH 1990, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994 203. stb.]" [30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.]

Önmagában az alkalmazási feltételek kikötése emberi vagy alapvető jog szerinti megkülönböztetést nem eredményez, ezért csak az önkényesen megállapított, azaz ésszerű indok nélküli alkalmazási feltételek jelentenek alkotmányellenes megkülönböztetést a tevékenységre egyébként jogosult személyek között.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy több mint száz olyan hatályos jogszabály van, amely bizonyos foglalkozás űzését, hivatás gyakorlását vagy tisztség betöltését büntetlen előélethez, illetve cselekvőképességhez köti.

A büntetlen előélet alkalmazási feltételként történő meghatározása a felsőoktatási intézmény oktatójának, illetve tudományos kutatójának hiteles, értékátadó-nevelő tevékenységébe vetett bizalom megteremtését, fenntartását szolgálja. A felsőoktatási intézmény oktatójának feladata az értelmiség képzése, s ezt saját példaadásával is elősegíti, indokolt tehát vele szemben a büntetlen előélet alkalmazási feltételként történő meghatározása. A büntetlen előélet, mint a felsőoktatási intézmény oktatójának, illetve tudományos kutatójának esetében megállapított alkalmazási feltétel nem jelent önkényes, ésszerű indok nélküli különbségtételt az adott funkcióra egyébként alkalmas személyek között.

A felsőoktatási intézmény oktatója, tudományos kutatója által végzett tevékenység jellegével összefüggésben indokolható a cselekvőképesség alkalmazási követelményként történő meghatározása is. A felsőoktatási intézmény oktatója, tudományos kutatója magas szintű elméleti, tudományos tevékenységet folytat, felsőfokú oktatást, kutatást végez. Nem ésszerű indok nélküli követelmény tehát vele szemben, hogy képes legyen a cselekvőképességet jelentő értelmes akaratelhatározásra.

Mindezek alapján a vizsgált alkalmazási feltételek nem ellentétesek az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésével.

2.3. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a "foglalkozáshoz való jog nem meghatározott állás elnyeréséhez biztosít igényt" (994/B/1994. AB határozat, ABH 1995, 734, 737.). Az Alkotmánybíróság már több határozatában - elvi jelleggel a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában (ABH 1994, 117, 120-121.) - értelmezte az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében rögzített munkához, illetve foglalkozás szabad megválasztásához való jogot. Ebben a határozatában az Alkotmánybíróság kifejtette:

"A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen, E korlátozások alkotmányossága azonban más-más mérce alapján minősítendő aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam, s az utóbbin belül is különbözik a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív, illetve az objektív korlátokhoz kötésének megfelelően. (...) A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az ember az illető tevékenységtől el van zárva, azt nem választhatja." (ABH 1994, 117, 121.)

A büntetlen előélet, illetve a cselekvőképesség alkalmazási feltételként való előírása a foglalkozás szabad megválasztását korlátozza. A büntetlen előélet, illetve a cselekvőképesség ugyanakkor olyan szubjektív alkalmazási feltétel, amelynek meghatározásánál "a jogalkotó mozgástere némileg nagyobb, mint az objektív korlátozásnál" [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 121.]. A felsőoktatási intézmény oktatójának, valamint tudományos kutatójának alkalmazásánál a büntetlen előélet, illetve a cselekvőképesség kikötése olyan korlátozás, amely indokolt és szükséges annak érdekében, hogy ezeknek a közbizalmat igénylő tevékenységeknek az értelmes és hiteles ellátását garantálják. Az állam ugyanakkor ezzel abszolút értelemben nem akadályozza meg, nem teszi lehetetlenné a felsőoktatási intézmény oktatójává, tudományos kutatójává válást. Mindezek alapján az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében rögzített munkához, illetve foglalkozás szabad megválasztásához való jog sérelme nem állapítható meg.

2.4. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/G. § (1) bekezdését már több határozatában értelmezte. Az Alkotmánybíróság a 34/1994. (VI. 24.) AB határozatában megállapította, hogy a "tudományos élet szabadsága tehát magába foglalja a tudományos kutatáshoz és a tudományos igazságok és ismeretek terjesztéséhez való szabadságjogot, amely tágabb értelemben a véleménynyilvánítási szabadsághoz kapcsolódik, egyúttal tartalmazza az államnak azt a kötelezettségét, hogy tartsa tiszteletben és biztosítsa a tudományos élet teljes függetlenségét, a tudomány tisztaságát, elfogulatlanságát és pártatlanságát." (ABH 1994, 177, 182.) Majd rámutatott arra, hogy a tudomány, a tudományos ismeretszerzés és a tudományos tanítás szabadsága szempontjából szóba jöhető, és releváns korlátozások különösen "a személyes adatok védelméhez fűződő alapjog, továbbá az egyes, nem személyes adatnak minősülő adatokhoz való hozzáférhetőséget tiltó, közérdekű - törvénybe foglalt - titoktartási rendelkezések." (ABH 1994, 177, 183.)

A tudományos élet szabadsága által védett tudományos szintű tevékenység nem kötődik felsőoktatási intézményben történő alkalmazáshoz. Felsőoktatási intézményi alkalmazáshoz való jog a tudományos élet szabadságából nem vezethető le. A felsőoktatási intézmény oktatójának, illetve tudományos kutatójának alkalmazásával szemben megállapított büntetlen előélet tehát semmiképpen sem jelenthet a tudomány, a tudományos ismeretszerzés és a tudományos tanítás szabadsága szempontjából szóba jöhető, és releváns korlátozást. Az Ftv. vizsgált rendelkezése és az Alkotmány 70/G. §-a között tehát alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggés nem állapítható meg.

A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ftv. 14. § (1) bekezdés b) pontja nem ellentétes az Alkotmány vizsgált rendelkezéseivel, nem eredményez tehát az Alkotmány 8. §-át sértő alapjog-korlátozást. Ezért az Alkotmánybíróság a vizsgált rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány benyújtásakor az Ftv. 82. §-a az indítványozó által kifogásolt szövegrészt ("aki cselekvőképtelen") már nem tartalmazta, mert azt az Ftvm1. 62. §-a már 1996. szeptember 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte. A támadott szövegrészt az Ftv. 82. §-ának - az Ftvm2. 21. §-ával megállapított - hatályos szövege sem tartalmazza. Tekintettel arra, hogy az indítványozó által kifogásolt rendelkezés már az indítvány benyújtásakor sem volt hatályban, az Alkotmánybíróság az indítványt - mint érdemi elbírálásra alkalmatlant - visszautasította.

4. Az indítványozó által előterjesztett alkotmányjogi panaszokkal kapcsolatban az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panaszok nem tartalmazzák egyértelműen az Alkotmány azon szakaszának megjelölését, amelyet az indítványozó alkotmányjogi panaszaiban felsorolt jogszabályi rendelkezések sértenek, valamint hiányzott az indítványának alapjául szolgáló ok megjelölését tartalmazó határozott kérelem. Az indítványozó az utóbb beterjesztett indítványaiban sem jelölte meg az alkotmányjogi panaszának érdemi elbírálását szolgáló alkotmányi szakaszokat, illetve az alkotmányi rendelkezések sérelmét nem indokolta. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat -mint érdemi vizsgálatra alkalmatlan indítványokat - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § d) pontjára figyelemmel visszautasította.

Budapest, 2004. május 4.

Dr. Erdei Árpád s. k.,

az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró