62015CJ0365[1]

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2017. január 18. Wortmann KG Internationale Schuhproduktionen kontra Hauptzollamt Bielefeld. A Finanzgericht Düsseldorf (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Vámunió és Közös Vámtarifa - A behozatali vámok visszafizetése - A 2913/92/EGK rendelet (Vámkódex) - A 241. cikk első bekezdésének első francia bekezdése - A tagállam azon kötelezettsége, hogy még a nemzeti bíróság előtti keresetindítás hiányában is késedelmikamat-fizetést írjon elő. C-365/15. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2017. január 18. ( 1 )

"Előzetes döntéshozatal - Vámunió és Közös Vámtarifa - A behozatali vámok visszafizetése - A 2913/92/EGK rendelet (Vámkódex) - A 241. cikk első bekezdésének első francia bekezdése - A tagállam azon kötelezettsége, hogy még a nemzeti bíróság előtti keresetindítás hiányában is késedelmikamat-fizetést írjon elő"

A C-365/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Finanzgericht Düsseldorf (düsseldorfi adóügyi bíróság, Németország) a Bírósághoz 2015. július 14-én érkezett, 2015. június 24-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Wortmann KG Internationale Schuhproduktionen

és

a Hauptzollamt Bielefeld

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök, M. Vilaras (előadó), J. Malenovský, M. Safjan és D. Šváby bírák,

főtanácsnok: M. Campos Sánchez-Bordona,

hivatalvezető: Illéssy I. tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. május 25-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Wortmann KG Internationale Schuhproduktionen képviseletében D. Ehle Rechtsanwalt, A. Willems avocat és S. De Knop advocaat,

- a Hauptzollamt Bielefeld képviseletében kezdetben: K. Greven, meghatalmazotti minőségben, később K. Greven és S. Holtmann, meghatalmazotti minőségben,

- a német kormány képviseletében J. Möller és T. Henze, meghatalmazotti minőségben,

- az olasz kormány képviseletében A. Collabolletta és G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Unió Tanácsa képviseletében M. Balta és J.-P. Hix, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében L. Grønfeldt és T. Maxian Rusche, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2016. szeptember 8-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o., a továbbiakban: Vámkódex) 241. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a Wortmann KG Internationale Schuhproduktionen (a továbbiakban: Wortmann) és a Hauptzollamt Bielefeld (bielefeldi fővámhivatal, Németország) között, a 2012. február 2-iBrosmann Footwear (HK) és társai kontra Tanács ítélettel (C-249/10 P, EU:C:2012:53) részben megsemmisített, a Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2006. október 5-i 1472/2006/EK tanácsi rendelet (HL 2006. L 275., 1. o.; helyesbítés: HL 2007. L 130., 2007.5.22., 48. o.) alapján a Wortmann által megfizetett dömpingellenes vámok visszatérítése során történő kamatfizetés tárgyában terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

A Vámkódex

3 A Vámkódex 4. cikke így rendelkezik: "E Kódex alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni: [...] [...]".

10. »behozatali vámok«:

- az áruk behozatalakor fizetendő vámok és az azokkal azonos hatású díjak,

4 A Vámkódex 232. cikke kimondja: "(1) Ha a fizetendő vámösszeget nem fizették meg az előírt határidőn belül: [...] [...]".

b) a vámösszegen felül késedelmi kamatot kell felszámítani. A késedelmi kamatláb a hitelkamatlábnál magasabb lehet, de alacsonyabb nem.

5 A Vámkódex 236. cikke így rendelkezik:

"(1) A behozatali vagy kiviteli vámokat vissza kell fizetni, amennyiben megállapításra kerül, hogy megfizetésükkor e vámösszegek nem jogszabály szerintiek voltak, vagy az összeget a 220. cikk (2) bekezdése ellenére vették könyvelésbe.

[...]

(2) A behozatali vagy kiviteli vámokat a megfelelő vámhivatalnál a szóban forgó vámösszegnek az adóssal való közlésétől számított 3 éven belül benyújtott kérelemre fizetik vissza vagy engedik el.

Ezt a határidőt meg kell hosszabbítani, ha az érintett személy igazolja, hogy előre nem látható körülmény vagy vis maior miatt akadályoztatva volt a kérelem említett határidőn belüli benyújtásában.

Ha e határidőn belül a vámhatóság maga fedezi fel, hogy az (1) bekezdés első és második albekezdésében foglalt helyzet áll fenn, saját kezdeményezésére hajtja végre a visszafizetést vagy elengedést."

6 A Vámkódex 241. cikke így rendelkezik: "A behozatali vagy kiviteli vámok összegének vagy e vámok fizetésekor beszedett hitelkamatnak vagy késedelmi kamatnak a vámhatóság részéről történő visszafizetése nem jár azzal, hogy a vámhatóság kamatot fizetne. Kamatot kell azonban fizetni: E kamat összegét úgy kell kiszámítani, hogy az azzal az összeggel legyen egyenlő, amelyet nemzeti valutában vagy a pénzügyi piacon erre a célra felszámítanának."

- ha a visszafizetés iránti kérelem jóváhagyásáról szóló határozatot az elfogadása napjától számított három hónapon belül nem hajtják végre,

- ha a nemzeti rendelkezések ezt írják elő.

Az 1472/2006 rendelet

7 Az 1472/2006 rendelet 1. cikke kimondja:

"(1) A sportlábbelik, a speciális technológiával készült lábbelik, papucsok és más házicipők és az orrmerevítővel rendelkező lábbelik kivételével ideiglenes dömpingellenes vám kerül bevezetésre a Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó, egyes bőr, illetve mesterséges vagy rekonstruált bőr felsőrésszel rendelkező, az alábbi [Kombinált Nómenklatúra] kódok alá tartozó lábbelik behozatalára:

[...]

(4) Eltérő előírás hiányában a vámokra vonatkozó hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni."

A német jog

8 Az Abgabenordnung (az adózás rendjéről szóló törvénykönyv) 1. §-ának az alapügy tényállására alkalmazandó változata a következőket írja elő:

"(1) A jelen törvény alkalmazandó a szövetségi jog vagy az Európai Unió joga által szabályozott minden adóra - beleértve az adókedvezményeket is -, amennyiben azokat szövetségi adóhatóságok vagy tartományi adóhatóságok kezelik. A jelen törvény csak az Európai Unió jogára is figyelemmel alkalmazható.

[...]

(3) A járulékos adóügyi szolgáltatásokra a jelen törvény rendelkezései az Európai Unió jogára is figyelemmel megfelelően alkalmazandók. [...]"

9 Az az adózás rendjéről szóló törvénykönyv 4. §-ának (3) és (4) bekezdése így szól:

"(3) A Vámkódex 4. cikkének 10. és 11. pontja szerinti behozatali és kiviteli vámok a jelen törvény értelmében vett adók.

(4) Járulékos adóügyi szolgáltatások [...] a kamatok (233-237. §), [...] valamint a Vámkódex értelmében vett kamatok [...]

10 Az adózás rendjéről szóló törvénykönyv 37. §-a így rendelkezik:

"(1) Az adójogviszonyból eredő igény [...] [különösen] a (2) bekezdés szerinti visszatérítés iránti igény [...].

(2) Az adó [...] jogalap nélküli megfizetése vagy visszafizetése esetén azt, akinek nevében a kifizetésre sor került, a kifizetés címzettjével szemben a megfizetett vagy visszafizetett összeg visszafizetése iránti igény illeti meg [...]"

11 Az adózás rendjéről szóló törvénykönyv 233. §-a így szól:

"Az adójogviszonyból eredő igények (37. §) után csak törvény által meghatározott esetekben fizetendő kamat [...]"

12 Végül, az adózás rendjéről szóló törvénykönyv 236. §-ának (1) bekezdése kimondja:

"Jogerős bírósági határozattal vagy ilyen határozat alapján történő adócsökkentés vagy adókedvezmény-nyújtás esetén a visszafizetendő vagy megtérítendő összeg után a (3) bekezdésre is figyelemmel a perfüggőség napjától a kifizetés napjáig terjedő időszakra kamatot kell fizetni. [...]"

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

13 2006 és 2012 között a Wortmann az Európai Unió területén a Brosmann Footwear (HK) Ltd (a továbbiakban: Brosmann) és a Seasonable Footwear (Zhong Shan) Ltd (a továbbiakban: Seasonable) által gyártott, a Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó, bőr felsőrésszel rendelkező lábbeliket hozott forgalomba. Mivel ezek a lábbelik a Kombinált Nómenklatúra 1472/2006 rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében foglalt kódja alá tartoznak, a bielefeldi fővámhivatal e rendelet alapján a Wortmann-nal szemben dömpingellenes vámot vetett ki.

14 2010. július 22-én a Wortmann a 2007. június hónaptól 2010. június hónapig terjedő időszakra megfizetett dömpingellenes vámok visszafizetését kérte a bielefeldi fővámhivataltól. 2011. február 14-én a Wortmann új kérelmet terjesztett elő a 2010. december 31-ig megfizetett dömpingellenes vámok visszatérítése iránt. Végül 2012. május 7-én is kérelmezte a dömpingellenes vám visszafizetését, ezúttal a 2006 óta megfizetett vám vonatkozásában. E kérelmei mindegyikének alátámasztására hivatkozott többek között az Európai Unió Törvényszéke, később a Bíróság előtt folyamatban volt, a 2012. február 2-iBrosmann Footwear (HK) és társai kontra Tanács ítélet (C-249/10 P, EU:C:2012:53) alapját képező ügyre.

15 Ezzel az ítélettel a Bíróság részlegesen megsemmisítette az 1472/2006 rendeletet, többek között a Brosmannt és a Seasonable-t érintő részében. E megsemmisítésnek az volt az indoka, hogy az Európai Bizottság, tévesen, nem vizsgálta meg a piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozási jogállás alkalmazására, vagy ennek hiányában egyéni elbírálásra irányuló felperesi kérelmeket.

16 Ekkor, 2013. április 17-én a bielefeldi fővámhivatal úgy határozott, hogy a Wortmann részére visszafizeti a dömpingellenes vámokat: a 2007-es év vonatkozásában 61895,49 eurót, a 2008-as év vonatkozásában 92870,62 eurót.

17 A 2013. november 29-i levelével a Wortmann a bielefeldi fővámhivataltól a visszafizetett összegek után a dömpingellenes vámok megfizetésének időpontjától számított, az alapkamatlábat 8%-kal meghaladó mértékű kamatok megfizetését kérte. A bielefeldi fővámhivatal a 2014. január 15-i határozatával ezt a kérelmet elutasította. Ugyanez a vámhivatal 2014. szeptember 17-én az utóbbi határozattal szemben a Wortmann által előterjesztett panaszt is elutasította.

18 A Wortmann a kérdést előterjesztő bírósághoz fordult annak érdekében, hogy az a bielefeldi fővámhivatalt kötelezze a visszafizetett összegek utáni kamatok részére történő megfizetésére.

19 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az alapügy megoldása a Vámkódex 241. cikkének értelmezésétől függ. E bíróság szerint a Wortmann számára visszafizetett összegek utáni kamatfizetés a Vámkódex 241. cikke első mondatának értelmében kizárt.

20 Amennyiben ugyanis az alapügyben nem teljesülnek a Vámkódex 241. cikke második mondatának első francia bekezdésében előírt feltételek, e kódex 241. cikke második mondata második francia bekezdésének megfelelően csak a nemzeti rendelkezések szolgálhatnak a felperes kamatfizetés iránti kérelmének alapjául. A kérdést előterjesztő bíróság ebben a tekintetben rámutat, hogy az adózás rendjéről szóló törvénykönyv 37. §-a (2) bekezdése első mondatának és 233. cikke első mondatának együttes olvasatából az tűnik ki, hogy az adójogviszonyból eredő igények után csak törvény által meghatározott esetekben fizetendő kamat. Következésképpen a kamatfizetés jogalapjaként a német jogban csak az adózás rendjéről szóló törvénykönyv 236. §-a jöhet szóba. Mindazonáltal, mivel az alapügy felperese nem indított bírósági eljárást a bielefeldi fővámhivatalnak korábban megfizetett dömpingellenes vámok visszafizetése iránt, ez a rendelkezés az alapügyben nem alkalmazható.

21 Mindezekre tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy kétséges számára, hogy ez a megoldás összhangban van-e az uniós joggal. Ez a bíróság emlékeztet arra az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az az elv, hogy a tagállamok kötelesek az uniós jog megsértésével kivetett adók összegét a kamatokkal együtt visszafizetni, az uniós jogból ered (2013. április 18-iIrimie-ítélet, C-565/11, EU:C:2013:250, 22. pont). Az a kérdés merül fel tehát, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló körülmények között az Unió "íratlan joga" a visszafizetett behozatali vámok után nem követeli-e meg a kamat megfizetését. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság szerint különösen azt kell figyelembe venni, hogy a kamatfizetésre vonatkozó nemzeti rendelkezések, a jelen esetben az adózás rendjéről szóló törvénykönyv 233. és azt követő §-ai megfelelő alkalmazása csak az Európai Unió jogára figyelemmel lehetséges, amint az az említett kódex 1. §-a (3) bekezdésének első mondatából és 3. §-ának (4) bekezdéséből kitűnik.

22 E körülmények között a Finanzgericht Düsseldorf (düsseldorfi adóügyi bíróság, Németország) az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni a Vámkódex 241. cikkét, hogy az abban hivatkozott nemzeti jognak a tényleges érvényesülés uniós jogi elvére figyelemmel azokban az esetekben is elő kell írnia a behozatali vámok visszafizetett összege után a vámösszeg megfizetésének időpontjától a visszafizetendő összeg kifizetéséig terjedő időszakra történő kamatfizetést, amelyekben a visszafizetés iránti igényt nem érvényesítették valamely nemzeti bíróság előtt?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

23 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a Vámkódex 241. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy a nemzeti jognak, amelyre utal, elő kell írnia a kamatfizetési kötelezettséget a visszafizetett behozatali vámok összege után, az e vámok megfizetésétől azok visszafizetéséig terjedő időszak tekintetében.

24 Ebben a tekintetben kétségtelenül meg kell jegyezni, hogy a Vámkódex 241. cikkének első mondata kimondja, hogy a behozatali vagy kiviteli vámok összegének vagy e vámok fizetésekor beszedett hitelkamatnak vagy késedelmi kamatnak a vámhatóság részéről történő visszafizetése nem jár azzal, hogy a vámhatóság kamatot fizetne.

25 Mindezekre tekintettel ebből a rendelkezésből önmagában nem következik, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben a nemzeti szabályozás érvényesen rendelkezhetne úgy, hogy a visszafizetett behozatali vámok összege után nem kell kamatot fizetni az e vámok megfizetésétől azok visszafizetéséig terjedő időszak tekintetében.

26 Ugyanis mind a Vámkódex 241. cikkének keletkezéstörténetéből, mind azon összefüggésből, amelynek ez a rendelkezés a részét képezi, az következik, hogy azt az alapügyéhez hasonló körülmények között nem lehet alkalmazni.

27 Így e rendelkezés keletkezéstörténetének a főtanácsnok által az indítványa 48-50. pontjában elvégzett elemzéséből az következik, hogy a Vámkódex 241. cikke arra az esetre vonatkozik, amelyben az érintett árunak a vámhatóság általi kiadását követően megállapítják, hogy az eredetileg megállapított behozatali vámot csökkenteni kell, és ebből következően a valamely gazdasági szereplő által megfizetett behozatali vámot egészben vagy részben vissza kell fizetni számára.

28 A jelenleg a Vámkódex 241. cikkében foglalt rendelkezés keletkezéstörténetére vonatkozóan a Bizottság által a tárgyaláson adott magyarázat azt bizonyítja, hogy annak elfogadását az a tény indokolta, hogy az esetek többségében a vámhatóságok a vámáru-nyilatkozatokat csak utólag ellenőrzik, ezért teljesen valós annak a lehetősége, hogy az ilyen ellenőrzés alapján a már megfizetett behozatali vámok visszafizetésére kerül sor.

29 Ezenkívül a Vámkódex a kamatfizetés kérdését illetően bizonyos szimmetriát teremt egyrészt azon gazdasági szereplők helyzete között, akiknek részére a vámkezelési rendszer gyorsaságára tekintettel elkövetett hibák miatt a túlfizetett behozatali vámokat vissza kell fizetni - amely vámkezelés során az esetek jelentős számában az árukat a kiadásuk előtt nem vizsgálják meg -, másrészt azon gazdasági szereplők helyzete között, akik ugyanilyen típusú hibák miatt, ezzel ellenkezőleg, a vámhatóság számára további behozatali vámot kötelesek fizetni.

30 Ugyanis, amint az a 2011. március 31-iAurubis Balgaria ítéletből (C-546/09, EU:C:2011:199, 26-34. pont) kitűnik, amennyiben a vámnak további információk alapján történő újbóli kiszámítását követően e vám bizonyos összege még megfizetendő, az ezen összegre vonatkozó késedelmi kamatokat a Vámkódex 232. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében csak az említett összeg megfizetésére előírt határidő lejártát követő időszakra lehet felszámítani.

31 Fordított esetben, ha a vám újbóli kiszámítása alapján a gazdasági szereplő részére a korábban megfizetett vámot részben vagy egészben vissza kell fizetni, a Vámkódex 241. cikkéből az következik, hogy a kamatokat csak az e rendelkezésben meghatározott három hónapos határidő lejártától kell megfizetni, nem érintve a nemzeti jogalkotó azon lehetőségét, hogy más körülmények esetén is kamatfizetést írjon elő.

32 Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az tűnik ki, hogy a dömpingellenes vám Wortmann részére történő visszafizetésének nem az említett vám kiszámításakor elkövetett, és az áruknak a hatáskörrel rendelkező vámhatóság által Wortmann-nak történő kiadását követően felfedezett hiba volt az oka. Ennélfogva a Vámkódex 241. cikkének első mondatában megfogalmazott szabályt az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben nem lehet úgy értelmezni, hogy az főszabály szerint kizárná a kamatfizetést.

33 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy még akkor is, ha a kérdést előterjesztő bíróság a kérdését formálisan a Vámkódex 241. cikkének értelmezésére korlátozta, ez a körülmény nem képezi akadályát annak, hogy a Bíróság a nemzeti bíróság részére az uniós jognak az előtte folyamatban lévő ügy elbírálásához hasznos, összes értelmezési szempontját megadja, függetlenül attól, hogy a nemzeti bíróság - kérdése megfogalmazásában - utalt-e azokra, vagy sem (lásd analógia útján: 2015. október 29-iNagy-ítélet, C-583/14, EU:C:2015:737, 20. és 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34 Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti hatóságokra hárul az a feladat, hogy a dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet megsemmisítéséből vagy érvénytelenné nyilvánításából a nemzeti jogrendjükben levonják a következtetéseket, amelynek folyományaként a szóban forgó rendelet alapján megfizetett dömpingellenes vámok a Vámkódex 236. cikkének (1) bekezdése értelmében jogszerűen nem lennének kivethetők, és főszabály szerint azokat a vámhatóságoknak a szóban forgó rendelkezés alapján vissza kellene téríteniük, feltéve hogy a vámvisszatérítéshez szükséges valamennyi feltétel - köztük az e kódex 236. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltétel - fennáll (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 27-iIkea Wholesale ítélet, C-351/04, EU:C:2007:547, 67. pont; 2010. március 18-iTrubowest Handel és Makarov kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-419/08 P, EU:C:2010:147, 25. pont).

35 A jelen esetben azt követően, hogy a 2012. február 2-iBrosmann Footwear (HK) és társai kontra Tanács ítélettel (C-249/10 P, EU:C:2012:53) megsemmisítette az 1472/2006 rendeletet többek között a Brosmannt és a Seasonable-et érintő részében, akiknek a lábbelijeit az Európai Unió területén a Wortmann bocsátotta szabad forgalomba, a hatáskörrel rendelkező német vámhatóság - mivel úgy vélte, hogy a kivetett dömpingellenes vám a Vámkódex 236. cikkének (1) bekezdése értelmében nem jogszabály szerinti - az említett vám összegét visszafizette a Wortmann-nak, azonban ezen összeg után nem fizette meg az e vállalkozás által igényelt késedelmi kamatokat.

36 Ebben a tekintetben rá kell mutatni, hogy noha a Vámkódex 236. cikke (1) bekezdésének első albekezdése az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben előírja a dömpingellenes vámok visszafizetését, azt nem mondja ki kifejezetten, hogy a vámok így visszafizetett összege után kell-e kamatot fizetni.

37 Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az tűnik ki, hogy ha valamely tagállam az uniós bíróság által érvénytelennek nyilvánított vagy megsemmisített rendelet alapján szed be adókat vagy vámokat, a kérdéses adókat vagy vámokat megfizető érintettek főszabály szerint nemcsak a beszedett összegek, hanem az említett összegek utáni kamatok visszafizetésére is jogosultak (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 27-iZuckerfabrik Jülich ítélet, C-113/10, C-147/10 és C-234/10, EU:C:2012:591, 65-67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38 Ebben az összefüggésben, mivel egyrészt sem a Vámkódex 236. cikkének (1) bekezdése, sem annak 241. bekezdése nem zárja ki a kamatok visszafizetését az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben, másrészt a szóban forgó dömpingellenes vámok visszafizetésére azon rendelet Bíróság általi megsemmisítését követően került sor, amelynek alapján az említett vámokat beszedték, következésképpen, mivel e vámok kivetése az uniós joggal nincs összhangban, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, meg kell állapítani, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság által az érintett vállalkozásnak visszafizetett ugyanezen vámok összegéhez a megfelelő kamatokat hozzá kell számítani.

39 A fenti megfontolások összességére tekintettel az feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy ha a behozatali vámokat, a dömpingellenes vámokat is ideértve, azért kell visszafizetni, mert azokat az uniós jog megsértésével szedték be, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, a tagállamok uniós jogból eredő kötelessége, hogy a visszafizetésre jogosult jogalanyoknak megfizessék az ezen összeg utáni kamatot, amelyet a visszafizetett vámok e jogalanyok általi megfizetésének időpontjától kell számítani.

A költségekről

40 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Ha a behozatali vámokat, a dömpingellenes vámokat is ideértve, azért kell visszafizetni, mert azokat az uniós jog megsértésével szedték be, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, a tagállamok uniós jogból eredő kötelessége, hogy a visszafizetésre jogosult jogalanyoknak megfizessék az ezen összeg utáni kamatot, amelyet a visszafizetett vámok e jogalanyok általi megfizetésének időpontjától kell számítani.

Aláírások

( 1 ) * Az eljárás nyelve: német.