A Debreceni Ítélőtábla Pf.20428/2010/10. számú határozata kártalanítás és kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 67. §, 75. §, 78. §, 81. §, 104. §, 141. §, 206. §, 213. §, 217. §, 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 344. §, 349. §, 1987. évi XI. törvény (Jat.) 1. §, 17. §, 18. §, 23. §, 44. §, 45. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 74. §, 1997. évi LXVII. törvény (Bjt.) 31. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 21. §, 360. §, 581. §, 588. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 25. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Riczu András

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.428/2010/10. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a dr. Tóth István ügyvéd (1055 Budapest, Szent István körút 1. I/1.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a dr. K. A. jogtanácsos ügyintézése mellett a .... Minisztérium (címe) és a dr. S. G. főosztályvezető ügyintézése mellett .....Minisztérium(címe) által képviselt I. rendű alperes, a dr. F. M. beosztott bíró ügyintézése mellett az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala (címe) által képviselt II.rendű alperes neve (címe) II. rendű, III. rendű alperes neve (címe) III. rendű, IV. rendű alperes neve (címe) IV.rendű alperes, és V. rendű alperes neve (címe) V. rendű alperesek ellen kártalanítás és kártérítés megfizetése iránt, valamint személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 11.P.21.142/2008/47. számú ítélete ellen a felperes részéről 48. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés és az I. rendű alperes részéről Pf.6. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő

részítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű alperessel szemben érvényesített 6 000 000 (hatmillió) Ft nem vagyoni kártalanítás megfizetése iránti kereseti kérelem vonatkozásában - a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - hatályon kívül helyezi, és ebben a részben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja. A felperes által külön felhívásra megtérítendő le nem rótt kereseti illeték összegét 597 962 (ötszázkilencvenhétezer-kilencszázhatvankettő) Ft-ra leszállítja azzal, hogy az állam terhén 11 715 (tizenegyezer-hétszáztizenöt) Ft le nem rótt kereseti illeték marad, míg a hatályon kívül helyezett részhez 290 323 (kétszázkilencvenezer-háromszázhuszonhárom) Ft le nem rótt kereseti illeték tarozik. Az elsőfokú bíróság ítéletét egyebekben helybenhagyja.

Kötelezi az ítélőtábla a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű alperesnek 274 986 (kétszázhetvennégyezer-kilencszáznyolcvanhat) Ft és a II. rendű alperesnek 7 000 (hétezer) Ft másodfokú perköltséget, valamint térítsen meg az államnak - az állami adóhatóság felhívására az abban megjelölt módon és határidőn belül - 600 378 (hatszázezer-háromszázhetvennyolc) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Megállapítja, hogy 11 622 (tizenegyezer-hatszázhuszonkettő) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad, továbbá a hatályon kívül helyezett rész tekintetében a fellebbezéssel a felperes oldalán 187 500 (száznyolcvanhétezer-ötszáz) Ft, míg az I. rendű alperes oldalán 150 000 (százötvenezer) Ft másodfokú perköltség, valamint 288 000 (kétszáznyolcvannyolcezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illeték merült fel.

A részítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

1998. augusztus hó 19. napján a ... számú főközlekedési úton közlekedett Cs. Z. egy "x" típusú személygépkocsival, őt követte B. J. egy "y" típusú tehergépkocsival, aztán V. L. egy "w" típusú személygépkocsival, majd pedig H. L. egy "q" típusú személygépkocsival. A járművek egy körforgalmat követően folyamatosan gyorsítva haladtak Ny. irányába, amikor B. J. az előtte haladó Cs. Z. által vezetett gépkocsi előzésébe kezdett, egyidejűleg H. L. is előzni kezdte az előtte haladó "w" típusú személygépkocsit. B. J. az előzést olyan időben kezdte meg, amikor vele szemben már olyan közel haladt egy ismeretlen forgalmi rendszámú és típusú kisteherautó, hogy azt hirtelen fékezésre és jobbra kormányzásra, az útpadkára lehaladásra kényszerítette, aminek következtében az ezen ismeretlen jármű mögött közlekedő felperes által vezetett "v" nyerges vontatóból és a hozzákapcsolt félpótkocsiból álló járműszerelvény is fékezésre kényszerült. A felperes az előtte haladó jármű féklámpájának felvillanására 70-80 km/h sebességről vészfékezést határozott el, melynek következtében a helytelen fékbeállítások miatt a szerelvény becsuklott, annak gépes része áttért a menetirány szerinti baloldalra, ahol először összeütközött az előzést már befejező és a menetiránya szerinti jobb oldali forgalmi sávban közlekedő B. J. által vezetett tehergépkocsival, majd a mögötte közlekedő, Cs. Z. által vezetett személygépkocsival. A baleset következtében B. J. és két utasa a helyszínen, egy utas a helyszínen lévő mentőben, egy utas a kórházba szállítást követően, míg további egy utas a kórházban hunyt el. A "y" két utasa 8 napon túl gyógyuló maradandó fogyatékossággal járó sérülést szenvedett, míg egy személy 8 napon túl gyógyuló sérülést. Megsérült a "x" személygépkocsi vezetője és utasa is, a felperes pedig 8 napon túl gyógyuló, maradandó fogyatékossággal járó sérülést szenvedett el.

A M. Városi Bíróság a 2002. április hó 9. napján több tanú kihallgatását, valamint több igazságügyi műszaki szakértői vélemény beszerzését és azok felülvéleményezését követően meghozott 9.B.819/1999/58. számú ítéletével a felperest a halálos tömegszerencsétlenséget eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette, mert a vészhelyzetet B. J. szabálytalan előzési manővere hozta létre, amely a felperest vészfékezésre kényszerítette, akinek terhére KRESZ szabályszegés kétséget kizáróan nem volt bizonyítható. A II. rendű alperes, mint másodfokú bíróság a 2002. november hó 6. napján meghozott 1.Bf.1058/2002/8. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a megállapított tényállás hiányossága és az indokolási kötelezettség elmulasztása miatt hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította; a végzést a III. és a IV. rendű alperesek, valamint a perben nem álló dr. K. M. hozták meg.

A M. Városi Bíróság a tanúk ismételt kihallgatását, illetőleg a szakértők és a szakértői bizottság képviselőjének meghallgatását követően 2004. május hó 6. napján a 27.B.30/2003/26. számú ítéletével a felperes bűnösségét halálos tömegszerencsétlenséget eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétségében megállapította és őt 3 év 6 hónap fogházbüntetésre ítélte, valamint mellékbüntetésül a közúti járművezetéstől 4 évre eltiltotta. A megállapított tényállás szerint a járműszerelvény azért bicsaklott be, mert a felperes közlekedési szabályt szegve nem tartott megfelelő követési távolságot, és nem volt figyelemmel a járműve sajátosságaira. A II. rendű alperes, mint másodfokú bíróság - részéről a III-V. rendű alperesek eljárva - 2004. október hó 13. napján az 1.Bf.996/2004/6. számú, tanácsülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, s a főbüntetést 2 év 6 hónap fogházra, a mellékbüntetést pedig 3 évi közúti járművezetéstől eltiltásra enyhítette, egyebekben az ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet alapján a felperes 2005. február hó 28. napján a szabadságvesztés büntetésének letöltését megkezdte.