BH+ 2008.5.200 Nem valósítja meg a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettét, aki hatályos fegyvertartási engedéllyel rendelkezik, de nem tartva be a munkáltatója azon előírását, hogy a lőfegyvert a szolgálat végén le kell adnia.

A lőfegyvertartási engedéllyel rendelkező - ez alapján - lőszer vásárlására - külön engedély nélkül - és tartására jogosult [Btk. 263/A. § (1) bek. a. pont, 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet 3. §, 18. §, 19. §, 21. §].

A K.-i Városi Bíróság a 2003. március 11. napján kihirdetett ítéletével N. T. I. r. terheltet bűnösnek mondta ki jelentős értékre csoportosan és fegyveresen elkövetett rablás bűntettének kísérletében, csoportosan és fegyveresen elkövetett rablás bűntettében, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében, valamint könnyű testi sértés vétségében. Ezért őt halmazati büntetésül 8 év fegyházbüntetésre, 10 év közügyektől eltiltásra, és a biztonsági őr foglalkozástól végleges hatállyal történő eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő:

N. T. I. r. terhelt biztonsági őrként dolgozott a Vagyonvédelmi Rt. alkalmazásában. Nőtlen, gyermektelen, vagyontalan, büntetlen. Személy- és vagyonőri igazolvánnyal, fegyvertartási engedéllyel, és mint az Rt. alkalmazottja, lőfegyvertartási engedéllyel rendelkezett.

2002. július 12-én este magához vette a részben működésképtelen gázriasztó fegyverét, kendőt, napszemüveget és egy sapkát, majd F. T. és T. R. terheltek társaságában megjelent a kaszinónál. Ott felvette a sapkát, a napszemüveget, arca elé felkötötte a kendőt és kesztyűt húzott. Elővette a fegyvert és belépett a kaszinó helyiségébe. Eközben F. T. és T. R. az utcán sétálgatva figyelt.

A kaszinóban dolgozó E. K. először azt hitte, hogy valaki meg akarja tréfálni, de a terhelt elővett egy bilincset, felszólította E. K.-t, hogy azzal bilincselje magát a fűtéscsőhöz és mondja meg, hol tartja a pénzt. A sértett előbb inkább odaadta a pénzt. A szekrényből kivette a már megszámolt 55 000 forintot és átnyújtotta N. T.-nak, aki a kezében lévő fegyvert mindvégig reá irányította. Ezt követően a terhelt felszólításának megfelelően önmagát mindkét csuklójánál fogva a fűtéscsőhöz bilincselte, majd a terhelt eltávozott. A sértett kára nem térült meg.

Az I. r. terhelt 2002. július 26-án reggel a S. B. által vezetett személygépkocsival és F. T. társaságában N.-ra ment abból a célból, hogy a takarékszövetkezet fiókját kirabolja. Útközben magára vette az előző rablásnál is használt napszemüveget, a csuklyát, a kesztyűt, a garbója nyakát pedig egészen az orráig felhúzta. N.-on a takarékszövetkezet épületének közelében az I. r. terhelt a gépkocsiból kiszállt és bement az épületbe, miközben S. B. és F. T. a gépkocsiban maradt és járó motorral várakozott.

Amint az I. r. terhelt az előteret az ügyfélszolgálati résztől elválasztó ajtó felé haladt, őt M. I.-né észrevette, felkiáltott, megnyomta a riasztót és bemenekült a WC-be. A kiáltás hallatán H. S. ügyfél megfordult, és az ajtó felé indult, ahová N. T.-al egyidőben érkezett. Elkapta N. T. fegyvert tartó jobb kezét, megpróbálta a fegyvert kicsavarni belőle. A terhelt őt a földre teperte, több ízben megütötte, majd a fegyvert hol H. S., hol K. I.-né, a kirendeltség vezetője felé fordítva üvöltve pénzt követelt.

K. I.-né közölte vele, hogy nem tud pénzt adni, mert a kolléganője elment és a páncélszekrényt csak együtt tudják kinyitni.

Amikor N. T. látta, hogy nem jut pénzhez, kimenekült és a helyszínről eltávozott.

A takarékszövetkezet kasszájában ezen a napon 3 500 000 forint volt.

H. S. az I. r. terhelt ütéseinek a következtében a fejbőr nyílt sebében jelentkező, 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett el, amely miatt magánindítványát előterjesztette.

Az I. r. terhelt, mint Vagyonvédelmi Rt. alkalmazottja, a Raiffeisen Bank K.-i fiókjában teljesített fegyveres biztonsági őri szolgálatot. A szabályzat értelmében a számára kiadott R30979. számú Parabellum pisztolyt a hozzá tartozó lőszerekkel a szolgálat kezdetén vehette át a bank ezzel megbízott alkalmazottjától, s ezt mindketten aláírásukkal igazolták. A szolgálat végén a fegyvert le kellett adnia. A fegyverkiadási füzetet ekkor is mindketten aláírták.

Az I. r. terhelt az utolsó szolgálatban töltött napján a fegyvert nem adta le, azt a lőszerekkel együtt hazavitte és otthon tárolta. A házkutatás során a fegyvert megtalálták, az engedélyezett 20 db lőszer helyett 25 darabot találtak, öttel többet, mint ami a szolgálata ellátásához legálisan volt a birtokában.

E tényállás alapján az I. r. terhelt cselekményeit a városi bíróság 1 rb. a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő jelentős értékre fegyveresen és csoportosan elkövetett rablás bűntette kísérletének, 1 rb. a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (3) bekezdés a) és c) pontja szerint minősülő és büntetendő fegyveresen és csoportosan elkövetett rablás bűntettének, 1 rb. a Btk. 263/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és aszerint büntetendő lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettének, valamint 1 rb. a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és aszerint büntetendő könnyű testi sértés vétségének minősítette.

Az I. r. terhelt és védője által részben felmentésért, részben enyhítés érdekében bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt megyei bíróság a 2003. november hó 20. napján tartott tanácsülés alapján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terheltre vonatkozó részében helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, mert álláspontja szerint a bíróságok a terheltet a lőszerrel visszaélés bűntettében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt ítélték el.

Fegyvertartási engedélye alapján a terhelt a marasztalását képező 5 db lőszert engedéllyel és jogszerűen vásárolta a vadászboltban. Korábban lőgyakorlat céljából vásárolt lőszert és abból maradt meg ez az 5 db.

A bűncselekmény elkövetésekor hatályban volt, a kézi lőfegyverekről és a lőszerekről, stb. szóló 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet 19. §-ának (4) bekezdése szerint, aki lőfegyver megszerzési vagy tartási engedéllyel rendelkezik, a lőszert külön engedély nélkül szerezheti meg, illetve tarthatja.

A rendelet 21. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja, hogy az, aki lőfegyvertartási engedéllyel rendelkezik, az engedély alapján jogosult lőfegyvert vásárolni és tartani.

Mindezek folytán a Btk. 10. §-ára figyelemmel, társadalomra veszélyesség hiányában az I. r. terheltet a lőszerrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól fel kellett volna menteni.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a védő felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartotta, ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság annak ne adjon helyt és a megtámadott határozatokat az I. r. terheltre vonatkozó részében a hatályában tartsa fenn.

A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a védő a felülvizsgálati indítványát fenntartotta. Hangsúlyozta, hogy bűnösség megállapítását csak a lőszerrel visszaélés bűntettében vitatja. Az Rt. szabályzata ugyanis nem jogszabály. A szabályzat és a munkahelyi felettes rendelkezéseinek nincs jelentősége annak a megállapítása körében, hogy a lőfegyvertartási engedéllyel rendelkező terhelt mennyi lőszert tarthat magánál.