EH 2008.1758 A lőfegyverrel visszaélés bűntettével kapcsolatban "az engedély keretei túllépése" fogalmának az értelmezése [Btk. 263/A. § (1) bek. b) pont].
Kapcsolódó határozatok:
Komáromi Járásbíróság B.381/2002/34., Tatabányai Törvényszék Bf.301/2003/13., Kúria Bfv.885/2007/5. (BH+ 2008.5.200, *EH 2008.1758*)
***********
A városi bíróság a 2003. március 11. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki jelentős értékre csoportosan és fegyveresen elkövetett rablás bűntettének kísérletében, csoportosan és fegyveresen elkövetett rablás bűntettében, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében, valamint könnyű testi sértés vétségében. Ezért őt halmazati büntetésül 8 év fegyházbüntetésre, 10 évi közügyektől eltiltásra, és a biztonsági őr foglalkozástól végleges hatállyal történő eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő:
N. T. I. r. terhelt biztonsági őrként dolgozott a S. Vagyonvédelmi Rt. alkalmazásában. Nőtlen, gyermektelen, vagyontalan, büntetlen. Személy- és vagyonőri igazolvánnyal, fegyvertartási engedéllyel, és mint a S. Rt. alkalmazottja, lőfegyvertartási engedéllyel rendelkezett.
1. 2002. július 12-én este magához vette az Olimpic 38-as típusú, részben működésképtelen gázriasztó fegyverét, kendőt, napszemüveget és egy sapkát, majd F. T. és T. R. terheltek társaságában megjelent K.-ban, a Korona udvarban. Ott felvette a sapkát, a napszemüveget, arca elé felkötötte a kendőt és kesztyűt húzott. Elővette a fegyvert és belépett a kaszinó helyiségébe. Eközben F. T. és T. R. a Korona udvar előtt az utcán sétálgatva figyelt.
A kaszinóban dolgozó E. K. először azt hitte, hogy valaki meg akarja tréfálni, de a terhelt elővett egy bilincset, felszólította, hogy azzal bilincselje magát a fűtéscsőhöz és mondja meg, hol tartja a pénzt. A sértett előbb inkább odaadta a pénzt. A szekrényből kivette a már megszámolt 55 000 forintot és átnyújtotta a terheltnek, aki a kezében lévő fegyvert mindvégig reá irányította. Ezt követően a terhelt felszólításának megfelelően önmagát mindkét csuklójánál fogva a fűtéscsőhöz bilincselte, majd a terhelt eltávozott. A sértett kára nem térült meg.
2. Az I. r. terhelt 2002. július 26-án reggel az S. B. által vezetett személygépkocsival és F. T. társaságában N. községbe ment abból a célból, hogy a takarékszövetkezet fiókját kirabolja. Útközben magára vette az előző rablásnál is használt napszemüveget, a csuklyát, a kesztyűt, a garbója nyakát pedig egészen az orráig felhúzta. A takarékszövetkezet épületének közelében az I. r. terhelt a gépkocsiból kiszállt és bement az épületbe, miközben S. B. és F. T. a gépkocsiban maradt és járó motorral várakozott.
Amint az I. r. terhelt az előteret az ügyfélszolgálati résztől elválasztó ajtó felé haladt, őt M. I.-né észrevette, felkiáltott, megnyomta a riasztót és bemenekült a WC-be. A kiáltás hallatán H. S. ügyfél megfordult, és az ajtó felé indult, ahová az I. r. terhelttel egy időben érkezett. Elkapta az I. r. terhelt fegyvert tartó jobb kezét, megpróbálta a fegyvert kicsavarni belőle. A terhelt őt a földre teperte, több ízben megütötte, majd a fegyvert hol H. S., hol K. I.-né, a kirendeltség vezetője felé fordítva üvöltve pénzt követelt.
K. I.-né közölte vele, hogy nem tud pénzt adni, mert a kolléganője elment és a páncélszekrényt csak együtt tudják kinyitni.
Amikor terhelt látta, hogy nem jut pénzhez, kimenekült és a helyszínről eltávozott.
A takarékszövetkezet kasszájában ezen a napon 3 500 000 forint volt.
H. S. az I. r. terhelt ütéseinek a következtében a fejbőr nyílt sebében jelentkező, 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett el, amely miatt magánindítványát előterjesztette.
3. Az I. r. terhelt, mint a S. vagyonvédelmi Rt. alkalmazottja, a R. Bankban teljesített fegyveres biztonsági őri szolgálatot. A szabályzat értelmében a számára kiadott Parabellum pisztolyt a hozzá tartozó lőszerekkel a szolgálat kezdetén vehette át a bank ezzel megbízott alkalmazottjától, s ezt mindketten aláírásukkal igazolták. A szolgálat végén a fegyvert le kellett adnia. A fegyverkiadási füzetet ekkor is mindketten aláírták.
Az I. r. terhelt az utolsó szolgálatban töltött napján a fegyvert nem adta le, azt a lőszerekkel együtt hazavitte és otthon tárolta. A házkutatás során a fegyvert megtalálták, az engedélyezett 20 db lőszer helyett 25 darabot találtak, öttel többet, mint ami a szolgálata ellátásához legálisan volt a birtokában.
E tényállás alapján N. T. I. r. terhelt cselekményeit a városi bíróság 1 rb., a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő jelentős értékre fegyveresen és csoportosan elkövetett rablás bűntette kísérletének, 1 rb., a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (3) bekezdés a) és c) pontja szerint minősülő és büntetendő fegyveresen és csoportosan elkövetett rablás bűntettének, 1 rb., a Btk. 263/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és aszerint büntetendő lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettének, valamint 1 rb., a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és aszerint büntetendő könnyű testi sértés vétségének minősítette.
Az I. r. terhelt és védője által részben felmentésért, részben enyhítés érdekében bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt megyei bíróság a 2003. november hó 20. napján tartott tanácsülés alapján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terheltre vonatkozó részében helybenhagyta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen at I. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, mert álláspontja szerint a bíróságok a terheltet a lőszerrel visszaélés bűntettében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt ítélték el.
Fegyvertartási engedélye alapján a terhelt a marasztalását képező 5 db lőszert engedéllyel és jogszerűen vásárolta a vadászboltban. Korábban lőgyakorlat céljából vásárolt lőszert és abból maradt meg ez az 5 db.
A bűncselekmény elkövetésekor hatályban volt, a kézilőfegyverekről és a lőszerekről, stb szóló 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet 19. §-ának (4) bekezdése szerint, aki lőfegyver megszerzési vagy tartási engedéllyel rendelkezik, a lőszert külön engedély nélkül szerezheti meg, illetve tarthatja.
A rendelet 21. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja, hogy az, aki lőfegyvertartási engedéllyel rendelkezik, az engedély alapján jogosult lőfegyvert vásárolni és tartani.
Mindezek folytán a Btk. 10. §-ára figyelemmel, társadalomra veszélyesség hiányában N. T. I. r. terheltet a lőszerrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól fel kellett volna menteni.
Kifejtette továbbá a védő a felülvizsgálati indítványában, hogy a terhelt és az édesanyja 2002. február 1. napján vagyon elleni bűncselekmény áldozatává vált. Ennek folyományaként rendült meg az anyagi helyzetük. A sérelmükre bűncselekményt elkövetőket utóbb a bíróság jogerősen el is ítélte. A terhelt bűnügyében eljárt bíróságok a büntetés kiszabása körében e lényeges körülményeket nem értékelték, márpedig azok figyelembevételével lényegesen enyhébb büntetés kiszabása lett volna indokolt.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a védő felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartotta, ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság annak ne adjon helyt és a megtámadott határozatokat az I. r. terheltre vonatkozó részében a hatályában tartsa fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a védő a felülvizsgálati indítványát fenntartotta. Hangsúlyozta, hogy bűnösség megállapítását csak a lőszerrel visszaélés bűntettében vitatja. Az Rt. szabályzata ugyanis nem jogszabály. A szabályzat és a munkahelyi felettes rendelkezéseinek nincs jelentősége annak a megállapítása körében, hogy a lőfegyvertartási engedéllyel rendelkező terhelt mennyi lőszert tarthat magánál.
A terhelt 20 db lőszert engedéllyel tarthatott magánál. Ennélfogva a további 5 db ugyanolyan kaliberű lőszer birtoklása nem veszélyes a társadalomra. Mindezek alapján a terhelt felmentését és ezzel összefüggésben a büntetés enyhítését indítványozta.
A legfőbb ügyész képviselője az írásbeli átiratában foglaltakkal egyezően a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint a terhelt a szolgálati maroklőfegyvert engedély nélkül tartotta a birtokában. A rendőrség a munkáltatója számára engedélyezte a lőfegyver tartását, és a terhelt csak a munkáltatójának a rendelkezései szerint tarthatta azt a birtokában. Mivel pedig munkáltatója rendelkezését megszegte, engedély nélkül birtokolta a maroklőfegyvert.
A terhelt munkáltatójának a szabályzata a kormányrendelet rendelkezéseit egészíti ki, ezért a terhelt marasztalására a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében törvényesen került sor.
Az I. r. terhelt a nyilvános ülésen előadta, hogy a 9 mm kaliberű Parabellum maroklőfegyver a S. Rt. tulajdonában volt. Amikor utoljára felvette, ennek tényét az aláírásával igazolta. Tudták tehát, hogy az ő birtokában van.
Ha lőszert akart vásárolni a fegyverboltban, akkor bemutatta a lőfegyvertartási engedélyét és annak alapján minden további nélkül vásárolhatott lőszert. Az engedéllyel birtokában tartott lőfegyverhez 9 mm-es lőszer tartozott és ugyanolyan kaliberű volt a lefoglalt további 5 db lőszer is.
A 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet 21. §-a (1) bekezdésének m) pontja szerint az, aki lőfegyvertartási engedéllyel rendelkezik, szolgálati célú lőfegyverét a lőfegyver tartásához szükséges alkalmazási feltétel, munkakör megszűnését követő három napon belül köteles a rendőrhatóságnak, illetőleg - ha a lőfegyver megszerzésére és tartására a munkáltató kapott engedélyt - a munkáltatónak tárolásra beszolgáltatni. Az ő munkaviszonya azonban még nem szűnt meg akkor, amikor a rendőrök házkutatást tartottak nála és a lőfegyvert a lőszerekkel lefoglalták. A jogszabály szerint tehát engedéllyel, jogszerűen tartotta a birtokában azokat.
Egyébként nem csupán a szolgálati lőfegyver birtoklására volt engedélye, de emellett 1996-tól önvédelem céljából is rendelkezett fegyvertartási engedéllyel, amint azt az elsőfokú bíróság az ítélet tényállásában rögzítette is.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt az alábbiak szerint alaposnak találta.
Az elkövetéskor hatályos Btk. 263/A. §-ának (1) bekezdése szerint a lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés bűntettét az követi el, aki
a) lőfegyvert vagy lőszert engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz,
b) a lőfegyver vagy lőszer készítésére, megszerzésére, tartására vagy kereskedelmére vonatkozó engedély kereteit túllépi,
c) engedéllyel tartott lőfegyverét, lőszerét engedéllyel nem rendelkezőnek átadja.
A lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés különös részi tényállása ún. kerettényállás, amelynek egyes elemeit más jogszabály konkretizálja. Így - egyebek mellett - a lőfegyver és a lőszer fogalmát, valamint az engedélyre vonatkozó szabályokat a kézilőfegyverekről és lőszerekről, a gáz- és riasztófegyverekről, valamint a légfegyverekről és a lőterekről szóló 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) határozza meg.
Az R. 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint - ha e rendelet kivételt nem tesz - hatósági engedély szükséges a lőfegyver és a lőszer megszerzéséhez, tartásához.
Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt fegyvertartási engedéllyel, és mint a S. Rt. alkalmazottja, lőfegyvertartási engedéllyel rendelkezett.
Az R. 18. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján lőfegyver megszerzésére és tartására vagyonvédelem céljából benyújtott kérelem esetén a saját vagy a mások dolgainak őrzését végző jogi személy akkor kaphat engedélyt, ha a tevékenység ellátásához lőfegyver megszerzése és tartása a rendőrség megítélése szerint szükséges.
Az R. 18. §-ának (3) bekezdése azt rögzíti, hogy az (1) bekezdésben meghatározott jogi személy a lőfegyver megszerzése iránti kérelemben köteles megnevezni azokat az alkalmazottakat, tagokat, akiknek a lőfegyvert őrzési tevékenység végzésére átengedni kívánja. A rendőrség a lőfegyvertartási engedélybe történő bejegyzéssel csak azokat a személyeket jogosíthatja fel a lőfegyver őrzési célú használatára, akik a lőfegyver tartására e rendelet feltételei alapján megfelelnek.
Az I. r. terhelt mindezeknek megfelelően a rendőrség által az S. Rt. számára engedélyezett lőfegyvert azon a jogcímen birtokolhatta, hogy egyrészről a lőfegyver tartásához megkívánt követelményeknek a saját személyében is megfelelt, másrészről, a jogi személy részére adott engedélyben a rendőrség a fegyver tartására, birtoklására őt személy szerint feljogosította.
E feltételek mellett, az irányadó tényállás alapján megállapítható, hogy a munkáltatója tulajdonát képező kézilőfegyver birtokban tartásával a Btk. 263/A. §-a (1) bekezdésének a) pontjában büntetni rendelt lőfegyverrel visszaélés bűntettét nem követte el.
A lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette közrend és ezen belül közbiztonság elleni bűncselekmény. A törvényi tényállásban megjelölt engedély meglétének a megállapítása szempontjából kizárólag a rendőrség által kiadott engedély meglétének vagy hiányának van jelentősége. Az közömbös, hogy a terhelt munkáltatója a tulajdonát képező fegyver birtoklását és használatát, mikor, milyen esetleges további feltételek mellett biztosította, engedélyezte. Ehhez képest a bűncselekmény megvalósulása körében közömbös, hogy a munkáltató rendelkezésének a megszegésével a terhelt a szolgálatának a végén a kézilőfegyvert nem adta le a munkáltató képviselőjének, hanem azt magánál tartotta.
Az R. 21. §-a (1) bekezdésének m) pontja szerint az, aki lőfegyvertartási engedéllyel rendelkezik, szolgálati célú lőfegyverét a lőfegyver tartásához szükséges alkalmazási feltétel, munkakör megszűnését követő három napon belül köteles a rendőrhatóságnak, illetőleg - ha a lőfegyver megszerzésére és tartására a munkáltató kapott engedélyt - a munkáltatónak tárolásra beszolgáltatni. E rendelkezés megszegése megalapozhatná a vizsgált bűncselekmény megállapítását, ám az irányadó tényállás nem tartalmazza, hogy a terhelt munkaköre megszűnt volna, vagy a szükséges alkalmazási feltételeknek már nem felelt meg. Azt viszont kifejezetten rögzítette, hogy a munkaköréhez használt lőfegyver tartásához külön előírt lőfegyvertartási engedélyen kívül is rendelkezett önvédelmi célú lőfegyvertartási engedéllyel.
A lőfegyver tartására a jogszabályban előírt engedéllyel rendelkező terhelt azzal a magatartásával, hogy munkáltatójának a rendelkezését megszegve a szolgálata végén a munkáltatója tulajdonát képező kézilőfegyvert nem adja le a munkáltató képviselőjének, hanem engedély nélkül továbbra is a birtokában tartja, a Btk. 263/A. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott lőfegyverrel visszaélés bűntettét nem valósítja meg.
Bár a védő a felülvizsgálati indítványában ezt nem, csupán a lőszerrel visszaélés megállapítását sérelmezte, a Legfelsőbb Bíróság a védő indítványának a keretei között, amelyben a lőfegyverrel és a lőszerrel visszaélés bűntettében történt bűnösség megállapítását sérelmezte, megállapította azt is, hogy a terhelt a lőfegyverrel visszaélés bűntettét nem követte el, ezért e bűncselekmény vádja alól a felmentésének van helye.
Az R. 19. §-ának (2) bekezdése szerint, aki lőfegyver megszerzési vagy -tartási engedéllyel rendelkezik, a lőszert külön engedély nélkül szerezheti meg, illetve tarthatja. Lényegében ugyanezt ismétli meg az R. 21. §-a (1) bekezdésének a) pontja, amikor kimondja, hogy az, aki lőfegyvertartási engedéllyel rendelkezik, lőfegyvertartási engedély alapján jogosult lőszert vásárolni és tartani, a lőszer vásárlásával lőfegyvertartási engedéllyel rendelkező más személyt is megbízhat.
Az I. r. terhelt a hivatkozott rendelkezésekre figyelemmel a fegyvertartási engedélye alapján külön engedély nélkül tarthatott a birtokában lőszert. Az közömbös, hogy saját maga vásárolta azt, vagy a munkáltatója tulajdonát képező lőszert tartotta a birtokában.
Mindezek folytán az I. r. terhelt bűnösségének kimondására a lőfegyverrel és a lőszerrel visszaélés bűntettében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével [Be. 416. § (1) bek. a) pont] került sor.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak helyt adott. A Be. 427. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot megváltoztatta, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. Az I. r. terheltet a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól - a Be. 6. §-a (3) bekezdése a) pontjának I. fordulatára figyelemmel, a Be. 331. §-ának (1) bekezdése alapján - bűncselekmény hiányában felmentette.
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt szabtak ki törvénysértő büntetést. Önmagában azon az alapon, hogy a bíróság a büntetés kiszabása során a büntetést súlyosító vagy enyhítő tényezőket maradéktalanul nem vette figyelembe, felülvizsgálat nem kezdeményezhető. Az a körülmény tehát, hogy az I. r. terhelt és édesanyjának anyagi helyzete a sérelmükre elkövetett vagyon elleni bűncselekmény következtében rendült meg, és ez is közrehatott a rablások elkövetésében, a felülvizsgálati eljárás alapjául nem szolgálhat.
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság a felmentő rendelkezésre figyelemmel megvizsgálta, hogy a terhelttel szemben kiszabott halmazati büntetés mérséklése indokolt-e.
A terhelttel szemben a szabadságvesztés-büntetés kiszabására a halmazati büntetés szabályai szerint 5 évtől 20 évig terjedő keretek között került sor.
Úgy ítélte meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jelentős absztrakt tárgyi súlyú, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény vádja alól felmentő rendelkezés ellenére a halmazati büntetésül kiszabott 8 év fegyházbüntetés és 10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetés enyhítése nem indokolt. A konkrét esetben ugyanis a terhelt terhére megállapított közbiztonság elleni bűncselekmény súlya olyan jelentéktelen volt, amely a büntetés mértékének a meghatározását nem befolyásolta.
A felmentő rendelkezésre figyelemmel azonban lehetősége nyílt a Legfelsőbb Bíróságnak a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés felülvizsgálatára.
A városi bíróság az I. r. terheltet a Btk. 56. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján tiltotta el a biztonsági őr foglalkozástól azért, mert a szolgálata végén a szolgálati fegyverét nem adta le, és emellett a szolgálati fegyveréhez engedélyezett 20 db lőszeren felül további 5 db ugyanolyan kaliberű lőszert tartott a birtokában.
A felmentő rendelkezés folytán e mellékbüntetés kiszabásának a jogalapja megszűnt, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ügydöntő határozat megváltoztatása keretében egyidejűleg a biztonsági őr foglalkozástól végleges hatállyal történő eltiltás mellékbüntetést is mellőzte.
Mivel a Legfelsőbb Bíróság hivatalból vizsgálandó (abszolút) eljárási szabálysértést sem észlelt, ezért a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott jogerős ügydöntő határozatot egyebekben - a Be. 426. §-a alapján - a hatályában fenntartotta.