3029/2014. (III. 3.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában - Dr. Dienes-Oehm Egon és Dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolásával - meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.800/2010/5. számú ítéletének a Kúria Pfv.IV.21.485/2011/4. számú ítéletével hatályában fenntartott, kártérítésre kötelező rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.
[2] 1. Az indítványozó 2012. április 20-án az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasz keretében, a Fővárosi Bíróság 26.P.25.054/2007/17. számon megindított, a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.800/2010/5. számú jogerős ítéletének, a Kúria Pfv.IV.21.485/2011/4. számú ítéletével hatályában fenntartott, kártérítésre kötelező rendelkezései megsemmisítését kérte az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján. Álláspontja szerint azok ugyanis az Alaptörvény VIII. cikkének (2) bekezdésébe, a IX. cikk (1) bekezdésébe, a XXV. cikkébe, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésébe ütköznek.
[3] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete a hatályukban fenntartott rendelkezésekkel együtt sérti az Alaptörvény VIII. cikk (2) bekezdése szerinti egyesülési jogot, valamint az Alaptörvény XXV. cikkében rögzített petíciós jogot. Nézete szerint a bíróság által megállapított kártérítés mértékére tekintettel az indítványozó szervezet számára elviselhetetlen, létét ellehetetleníti. Kifejtette továbbá, hogy amennyiben a bejelentőnek az eljárások kezdeményezésével (azzal együtt járó negatív értékítélet vagy egy később nem valósnak bizonyuló jogsértés feltételezése esetén) ilyen retorzióval kell számolnia, az Alaptörvény XXV. cikkében foglaltak érvényesítése gyakorlatilag lehetetlenné válik.
[4] Sérülni vélte továbbá az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésébe foglalt véleménynyilvánítás szabadságához való jogát is. Az indítványozó hivatkozott az Alkotmánybíróság véleménynyilvánítás szabadságához való joggal összefüggő határozataira, megállapítva, hogy annak jelentősége túlmutat a közhatalomtól való védettségen. Álláspontja szerint ügyében az indítványozó saját értelmezése nem volt szükségszerűen helytelen, nem vezetett továbbá a felperes jogainak súlyos megsértéséhez.
[5] Az indítványozó sérülni vélte még az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltakat, amely nézete szerint a pártatlanság követelményének súlyos sérelmét eredményezte. Érvelésében kifejtette, hogy az elsőfokú ítéletet meghozó bíró "a jelen ügyben hozott fellebbviteli döntés napján együtt ítélkezett a kifogásolt határozatot hozó bíróság többi tagjával" (melynek alátámasztására konkrét ügyszámot is megjelölt). A pártatlanság követelményének súlyos megsértése álláspontja szerint akkor is megállapítható, ha az említett bíró a kifogásolt ítélet meghozatalában nem vett részt, azonban a közzétett bírósági határozatokból egyértelműen megállapítható, hogy ő is tagja volt annak a másodfokú tanácsnak, amely az indítványozó ügyében eljárt.
[6] 2. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül, az Abtv. 53. § (2) bekezdése alapján az ügyben első fokon eljárt bírósághoz címezve kell benyújtani. Az indítványozó a Kúria ítéletét 2012. február 20-án vette át, a panaszt 2012. április 20-án, azaz a hatvanadik napon nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz, amit az Alkotmánybíróság áttett az elsőfokú bíróságra, hogy a bíróság úgy járjon el, mintha a panaszt ott nyújtották volna be. Mindezek alapján a panasz határidőben érkezettnek tekinthető.
[7] A panasz az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt, az indítványokkal szemben támasztott formai követelményeknek részben megfelel: megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezéseket, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, a támadott bírói döntést, továbbá részben jelöli meg a bírói döntés alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést, valamint kifejezett kérelmet tartalmaz a Kúria Pfv.IV.21.485/2011/4. számú ítéletének, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.800/2010/5. és a Fővárosi Bíróság 26.P.25.054/2007/17. számú ítéleteinek, a Kúria ítéletével hatályában fenntartott, kártérítésre kötelező rendelkezései megsemmisítésére.
[8] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörben vizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket és az Alkotmánybíróság öttagú tanácsa az indítványt az Abtv. 56. §-a alapján befogadta.
[9] 4. Az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálata során, figyelemmel az Abtv. 64. §-ában foglaltakra, az alábbiakat állapította meg.
[10] 5. Az indítványozó szerint a Kúria döntése sértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltakat.
[11] Az Abtv. 27. §-ra alapított alkotmányjogi panasz egyik tartalmi követelménye az indítványozó jogorvoslati jogának kimerítése.
[12] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 16. § (4) bekezdése lehetőséget teremt a kizárási ok peres fél által történő bejelentésére, melynek a peres eljárás bármely szakaszában helye van [kivéve a Pp. 13. § (1) bekezdés e) pontja alá tartozó okot]. Az alkotmányjogi panasszal támadott kúriai ítélet alapján megállapítható, hogy az indítványozó sem a másodfokú eljárás, sem a felülvizsgálati eljárás során nem hivatkozott arra, hogy a határozat meghozatalánál a törvény értelmében kizárt bíró vett részt az eljárásban. A kifogásolt alapjogsérelem, az indítványozó állítása szerint, a másodfokú eljárásban következett be. E jogsérelem ellen jogorvoslatot a felülvizsgálati eljárásban [Pp. 275. § (2) bekezdés] kereshetett volna. Ennek elmulasztása a vizsgált alapjogsértés tekintetében a jogorvoslati jog kimerítésének hiányát jelenti, mivel a kizárt bíró részvétele ellen van jogorvoslat.
[13] Mindezek miatt az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapított részében az Abtv. 64. § d) pontjára hivatkozással visszautasította.
[14] 6. Az indítványozó az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében rögzített véleménynyilvánítás joga, az Alaptörvény VIII. cikk (2) bekezdésében foglalt egyesüléshez való joga, valamint a XXV. cikkében rögzített petíciós joga sérelmét is állította.
[15] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványban határozott kérelmet kell előterjeszteni: ennek tartalmaznia kell az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja alapján az indokolást arról, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az alkotmányjogi panasz azonban a bírósági ítéletek alaptörvény-ellenességének indokaira érvelést nem tartalmaz, csupán a bírósági ítéletekben foglaltakat részletezi és bírálja anélkül, hogy alkotmányjogi érvekkel igazolná álláspontját. Önmagában az Alaptörvény rendelkezéseire hivatkozás erre nem elegendő.
[16] Az Abtv. 64. § d) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság egy befogadott alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása során megállapítja, hogy az indítvány a törvényi feltételeknek nem felel meg, az indítványt végzésben visszautasítja. Ezért az alkotmányjogi panaszt a fenti három alaptörvény-ellenesség tekintetében visszautasította.
Budapest, 2014. február 24.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolása
[17] A végzés rendelkező részével egyetértek, azonban az Indokolás [10]-[13] bekezdéseiben kifejtett érveitől eltérően más indokokkal támogatom az itt érintett panaszelem visszautasítását.
[18] A jogorvoslati jog kimerítése azon panaszelem tekintetében, mely szerint sérült az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való joga, fel sem merülhetett. Ugyanis az indítványozó nem terjesztett elő elfogultsági kifogást a másodfokú eljárás során, s a felülvizsgálati kérelemben sem hivatkozott arra, hogy a jogerős döntés meghozatalában törvényben kizárt bíró vett volna részt. Az eljárt másodfokú bíróság összetétele pedig nem ütközött a bíróságok megalakítására vonatkozó, mérlegelésen kívül eső jogszabályi tilalomba. Az ügyben az érintett kérdés kapcsán tehát nem született olyan döntés, és nem történt olyan eljárási fejlemény, mellyel szemben jogorvoslatot lehetett vagy kellett volna igénybe venni.
[19] Ebből viszont az következik, hogy nem áll fenn az alkotmányjogi panasz előterjesztésének az Abtv. 27. § felvezető szövegében írt feltétele; az indítványban sérelmezett okkal összefüggésben nem született olyan bírói döntés, mely alaptörvény-ellenes lenne. A visszautasításnak tehát e tekintetben véleményem szerint ez az Abtv. 27. §-ából következő indoka.
Budapest, 2014. február 24.
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
[20] A párhuzamos indokoláshoz csatlakozom:
Budapest, 2014. február 24.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2854/2012.