BH+ 2012.7.286 Amennyiben az alperes az addiktológia területén elismert szakorvos kábítószer-fogyasztók kezelésével és büntethetőségével kapcsolatban elfoglalt álláspontjának - jobb tudomása ellenére - nyilvánvalóan téves tartalmat tulajdonítva, azt a való tényt, hogy a szakorvos egyetértett a kábítószer-fogyasztás dekriminalizálása mellett állást foglaló szolidaritási nyilatkozatban foglaltakkal, abban a hamis színben tünteti fel, mintha a "könnyű drogok" mindenfajta legalizálása (fogyasztás, előállítás, forgalmazás, terjesztés) mellett emelte volna fel a szavát, megsérti az érintett személy jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát [Ptk. 78. §].

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az alapítvány alperes 2005. május 17-én két levelében, etikai eljárás kezdeményezése céljából, bejelentéssel fordult a Magyar Orvosi Kamara Országos Etikai Bizottságához, amelyekben kérte - addiktológus és pszichiáter szakképzettségű - felperessel szemben az etikai eljárás kezdeményezését. Az alperes az egyik levelében egy napilap 2005. május 9-13. között megjelent számaiban közölt, a Kórház Addiktológiai osztályán tapasztalt körülményekkel foglalkozó cikksorozatra utalva idézte a felperes egyik cikkben megjelent nyilatkozatát. Az alperes levélben közölt álláspontja szerint a felperes "médiának tett nyilatkozatai nem éppen azt sugallják, hogy teljes mértékben szem előtt tartja" az orvosi etikai normákat a munkája során. Az alperes a bejelentésben idézve a felperes egy korábbi, a Magyar Pszichiátriai Társaság honlapján olvasható nyilatkozatát közli, hogy az effajta nyilatkozatok nem csupán a kórházra vetnek rossz fényt, hanem nyíltan kommunikálják az orvosi etika figyelmen kívül hagyását és a felelősségvállalás hiányát. Az alperes az etikai bizottságnak megküldött másik levelében előadta, hogy több szakember, közöttük a felperes is a drogfogyasztók polgári engedelmességi mozgalma mellett - az egy internetes oldalon elérhető cikkben is megjelent - szolidaritási nyilatkozatot adott ki, melyben álláspontjukat a következők szerint foglalták össze: "Szakmai tapasztalataink és a tudományosan bizonyított tények alapján, valódi közegészségügyi szempontok és az emberi jogok figyelembevételével szükségét érezzük annak, hogy kiálljunk a kábítószer-fogyasztás dekriminalizálása mellett". Az alperes e levélben különösen arra tekintettel, hogy a felperes és az osztálya körül "újabb visszásságok láttak napvilágot", a következőkre hívta fel a figyelmet: köztudott, hogy a polgári engedelmességi mozgalmat kezdeményező Egyesület hosszútávú céljainak egyike a marihuána fogyasztásának legalizálása és a nyilatkozat is e mellett tette le a voksát. Szakmai körökben pedig az egyik legelfogadottabb addiktológus, osztályvezető főorvos felperes orvosként képviselt álláspontja, az, hogy "addiktológusként felemeli szavát a könnyű drogok legalizálása mellett", pozíciójával összeegyeztethetetlen és orvosi etikai normákat sért. Az alperes bejelentései alapján a Budapesti Orvosi Kamara II. számú Etikai Bizottsága a felperessel szemben etikai eljárást folytatott le, melynek eredményeként az alperes panaszát elutasította.

A felperes módosított keresetében a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogának megállapítását, valamint az alperes 8 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését kérte. Kereseti álláspontja szerint az alperes valótlanul állította a napilapban megjelent nyilatkozatának a közölt tartalommal történő megtételét és azt, hogy az általa vezetett kórházi osztályon "újra visszásságok" tapasztalhatók, továbbá kiállt a könnyű drogok legalizálása mellett és az erről szóló nyilatkozat mellékletét képező aláírási ívet kézjegyével látta el. Nyilatkozataiban mindig annak az álláspontjának adott hangot, hogy a kábítószer-fogyasztók dekriminalizálása szükséges, amely nem azonos a kábítószer-fogyasztás legalizálásával. Az alperes lejárató célzatú eljárása pszichésen és fizikailag is megviselte, kardiológiai és pszichiátriai kezelésre szorult.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint az etikai eljárás kezdeményezésével és az etikai vétség gyanújára vonatkozó álláspontjának kifejtésével jogellenes magatartást attól függetlenül nem tanúsított, hogy az eljárás nem vezetett a felperes felelősségének megállapításához. A felperes egészségügyi panaszai és a sérelmezett magatartása között pedig az okozati összefüggés nem bizonyított. Miután alapszabályba foglalt célja az, hogy küzdjön az egyes pszichiáterek által elkövetett jogsértésekkel szemben, a vele szemben elvárható magatartást tanúsította, amikor bejelentéssel élt. Utalt arra is, hogy a felperes a hasonló tartalmú sajtóközlésektől nem határolódott el.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő jogát azzal, hogy a 2005. május 17. napján kelt, a Magyar Orvosi Kamara Etikai Bizottságának megküldött bejelentéseiben valótlanul azt a látszatot keltette, hogy a felperes az orvosi etikai normákat nagymértékben sérti és a marihuána fogyasztásának legalizálása mellett állt ki. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 200 000 forintot, valamint rendelkezett az elsőfokú perköltség és illeték viseléséről. Az elsőfokú ítélet indokolásának lényegi tartalma szerint az alperes nem bizonyította a napilap cikkéből idézett és felperesnek tulajdonított nyilatkozat megtételét. Az internetes oldalon elérhető cikkben megjelent szolidaritási nyilatkozat tartalmát pedig eltorzította. A felperes által támogatott nyilatkozat ugyanis nem az egyes kábítószerek szabad forgalmazása és fogyasztása (legalizálása) melletti állásfoglalás, hanem a kábítószer-fogyasztók büntethetőségének megszüntetése (dekriminalizálása) érdekében tett fellépés volt. Valótlan és sértő volt az alperes arra való hivatkozása is, hogy a felperes osztályán "újabb visszásságok" történtek, illetve, hogy vele szemben etikai kifogások merültek fel. Mindezek alapján az alperes egyrészről egy bulvárlap közléseire alapított, másrészről egy sajtóhír jelentős félreértelmezésével tett valótlan közléseivel megsértette a felperes Ptk. 78. §-ban védett jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján a jogsértést megállapította. Az elsőfokú bíróság a jogsértéssel összefüggésben a nem vagyoni hátrány bekövetkezését a perben kirendelt igazságügyi orvos szakértő, valamint a tanúk vallomása alapján bizonyítottnak fogadta el. Ezért a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pont szerint alkalmazandó Ptk. 339. § (1) bekezdés és 355. § (1) és (4) bekezdés alapján az alperest a mérlegeléssel megállapított összegű kár megtérítésére kötelezte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes a kártérítés összegének felemelése, az alperes a kereset elutasítása érdekében nyújtott be fellebbezést.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének jogsértést megállapító rendelkezését helybenhagyta, a nem vagyoni kártérítés vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 4 000 000 forintra felemelte. Ezt meghaladóan a "keresetet elutasította". Rendelkezett az első- és másodfokú eljárási költség és illeték viseléséről.