BH 1994.1.1 Kizárólag az Alkotmánybíróság jogosult valamely jogszabály alkotmányosságának a felülvizsgálatára, ezért a büntetőeljárás során a bíróságnak valamely konkrét büntetőügy elbírálása során nincs lehetősége annak megítélésére, hogy a cselekmény elkövetése, illetőleg elbírálása során a hatályban levő büntető anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabály ellentétben áll-e a Magyar Köztársaság Alkotmányában foglalt rendelkezéssel [Alkotmány 9. § (1) bek., 32/A. § (1) bek., Btk. 324. § (6) bek., Be. 287. § (1) bek., 6/1992. (I. 30.) AB hat.].

A lőszerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmény miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a városi bíróság az 1990. szeptember 4. napján jogerőre emelkedett ítéletében a terhelt bűnösségét lőszerrel visszaélés bűntettében és jelentős kárt okozó, gondatlanságból elkövetett rongálás vétségében állapította meg, és ezért halmazati büntetésként 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A megállapított tényállás lényege a következő. A terhelt - aki elvált családi állapotú, termelőszövetkezeti tag, egy kiskorú gyermeke van, büntetlen előéletű - 1990. januárjában a község külterületén talált egy, a szovjet katonák által elhagyott, robbanóanyagnak minősülő rakétajelző töltényt, melyet a lakására vitt, és 1990. január 27. napján a reggeli órákban a töltényt kilőtte. A lövedék a mgtsz. telepén levő sertésól tetőszerkezetébe csapódott, és a nádfonattal burkolt tetőszerkezetet meggyújtotta, ezáltal kb. 630 000 forint kár keletkezett. Az 1992. április 14. napján a városi bíróság ítélete ellen a terhelt javára emelt törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint az Alkotmánybíróság 6/1992. (I. 30.) AB számú határozatával a Btk. 324. §-ának (6) bekezdését - annak alkotmányellenessége miatt - megsemmisítette, ezért a városi bíróság ítéletében a jelentős kárt okozó, gondatlan rongálás vétségében a terhelt bűnösségének a megállapítására vonatkozó rendelkezés törvénysértő. A nyilvános ülésen a legfőbb ügyész a törvényességi óvást kiterjesztette, és a lőszerrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól is indítványozta a terhelt felmentését, hivatkozással arra, hogy a szóban forgó rakétajelző töltény nem minősül lőszernek, hanem csupán pirotechnikai eszköznek.

A Legfelsőbb Bíróság az 1992. június 4. napján kelt határozatában megállapította, hogy a városi bíróság ítélete törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte, és a terheltet a lőszerrel visszaélés bűntette és a jelentős kárt okozó, gondatlanságból elkövetett rongálás vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette.

A Legfelsőbb Bíróság elnöke 1992. október 30. napján törvényességi óvást emelt a fenti határozat ellen. A törvényességi óvásban kifejtettek szerint a jelentős kárt okozó, gondatlanságból elkövetett rongálás miatt emelt vád alóli felmentés törvénysértő volt.

A törvényességi óvást az Elnökségi Tanács alaposnak találta.

Az alapeljárás során a városi bíróság tévedett, amikor ítéletének a tényállásában olyan megállapítást tett, hogy a szovjet katonák által elhagyott rakétajelző töltény robbanóanyagnak minősül. Határozatának indokolásában ezzel kapcsolatban a 3/1973. (VII. 18.) PM rendeletben foglaltakra utalt, amely nyilvánvalóan téves, mert egyrészt az említett jogszabály nem erre a kérdésre vonatkozik, másrészt pedig ez a jogszabály a cselekmény elkövetésének időpontjában már nem is volt hatályban.

A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvás elbírálása során hozott határozata helyesen utalt arra, hogy a terhelt a rakétajelző töltény birtokában tartása által azért nem valósította meg a Btk. 263. §-ának (2) bekezdésébe ütköző bűntettet, mivel az nem lőszernek minősül, hanem csupán pirotechnikai anyagnak, hiányos azonban a határozat jogi indokolása annyiban, hogy a vonatkozó igazgatási jogszabályok megjelölését elmulasztotta. A szóban forgó rakétajelző töltény azért nem minősül lőfegyvernek, illetőleg lőszernek, mert az elkövetés idején hatályban volt, a lőfegyverekről, a lőszerekről és a lőterekről szóló 2/1975. (IV. 16.) BM rendelet 2. §-ának a) és b) pontjában írt rendelkezés tüzetesen megjelöli, hogy mit kell lőfegyveren, illetőleg lőszeren érteni, és e fogalmak alá a terhelt által kilőtt rakétajelző töltény nem vonható, az csupán a 4/1978. (VI. 21.) BM rendelet 1. §-ának (1) bekezdése fogalma alá eső pirotechnikai termék.

Tévedett azonban a Legfelsőbb Bíróság, amikor a vád tárgyává tett, jelentős kárt okozó, gondatlanságból elkövetett rongálás vétsége miatt emelt vád alól is felmentő rendelkezést hozott. Határozatának indokolását arra alapította, hogy az Alkotmánybíróság 6/1992. (I. 30.) AB számú határozata a Btk. 324. §-ának a gondatlanságból elkövetett rongálást vétséggé minősítő (6) bekezdését alkotmányellenesnek minősítette, és azt megsemmisítette. A határozat indokolása szerint az alkotmányellenesség az 1989. évi alkotmánymódosítástól állott fenn, mivel ekkor szűnt meg a társadalmi vagyon megkülönböztetése. Így az 1990. évben elkövetett és a társadalmi vagyonban okozott gondatlan rongálás még jelentős kár esetén sem valósít meg bűncselekményt.

A határozat és annak indokolása törvénysértő.