BH 2016.5.115 A vasúti pályán szabálytalanul közlekedő felperes kárigényének elbírálása során a felperest elütő mozdony üzembentartójára a veszélyes üzemi felelősség szabályai, a pálya kezeléséért felelős gazdasági társaságra az általános kártérítési szabályok az irányadóak [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 339. § (1) bek., 345. § (1) és (2) bek., 2005. évi CLXXXIII. tv. (Vtv.) 31. § (3) bek.].

Pertörténet:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.89979/2013/49., Fővárosi Törvényszék Pf.641542/2014/6., Kúria Pfv.21228/2015/5. (*BH 2016.5.115*)

***********

[1] A felperes 2011. december 17-én hajnalban a vasúti pályán a Kelenföldi pályaudvar és a Déli pályaudvar közötti 27. vasúti szelvényben szabálytalanul, a gyalogosok részére tiltott helyen közlekedett, amikor egy Déli pályaudvar felé közlekedő vonat elsodorta és a Kelenföldi pályaudvar felé haladó vonat pedig elütötte és a jobb lábát a középső harmadában csonkolta. Emellett a felperes bal külboka törését, bal oldali farpofa roncsolt sebzését, a koponya zúzott sebzését és lágyéksérüléseket szenvedett el.

[2] A felperes a keresetében a balesettel összefüggő nem vagyoni és vagyoni kárának megtérítésére kérte az alperesek kötelezését, az alperesek és a felperes között 80-20%-os kármegosztás alkalmazásával. Az I. r. alperes kárfelelősségét arra alapította, hogy a balesetet az általa alkalmazott mozdonyvezetők okozták. A II. r. alperes a felperes szerint azért felel a kárért, mert nem tett meg mindent a jogszabályi előírásoknak megfelelően a baleset elkerülése érdekében és az illegálisan kialakított átjárót eltűrte.

[3] Az alperesek és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték.

[4] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában megállapította, hogy a II. r. alperes üzembentartó kárfelelőssége elbírálására a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 345. §-ának (1) és (2) bekezdése, míg az I. r. alperes felelősségére a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése az irányadó. Az elsőfokú ítélet szerint a felperes az I. r. alperes jogellenes magatartását nem bizonyította, nem terheli ugyanis mulasztás a munkavállalók kiválasztásában, illetőleg a szakvélemény szerint a munkavállalók terhére sem állapítható meg szabályszegés. A II. r. alperes esetében az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy elháríthatatlan ok volt a károsult közreható magatartása. A felperes sötétben, a két sínpár között, köztudomásúan veszélyes helyen közlekedett. A perbeli baleseti mechanizmus alapján a baleset szabályos közlekedés mellett sem volt elhárítható a károsult magatartása folytán, ezért az elsőfokú bíróság a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet is elutasította.

[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a rész- és közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Megállapította, hogy a II. r. alperes a felperes 2011. december 17. napján bekövetkezett közlekedési balesetével okozati összefüggésben felmerült kárai 60%-ának megfizetésére köteles, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[6] A jogerős döntés indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen minősítette a II. r. alperest üzembentartónak. A baleset elháríthatatlan volt az I. r. alperes, illetve a mozdonyvezetők részéről, de külső ok hiánya miatt az I. r. alperes nem mentesülhet a veszélyes üzemi felelősség alól, azonban a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdése alapján a kár megtérítésére nem kötelezhető, mert a károsult 100%-os mértékben hatott közre a kár bekövetkezésében. Az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet ezért az elsőfokú bíróság érdemben helyesen utasította el.

[7] A II. r. alperes kárfelelősségére a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése az irányadó. A II. r. alperestől elvárható magatartás a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény (a továbbiakban: Vtv.) alapján állapítható meg. A II. r. alperes a Vtv. 31. § (3) bekezdésében foglaltaknak nem tett eleget, mert tudva az illegális átjáró használatáról, a veszélyhelyzetet nem hárította el, ennek érdekében semmit nem tett, kimentése nem vezetett eredményre. A felperes közrehatását a másodfokú bíróság a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése alapján 40%-os mértékűnek értékelte, ebből következően a II. r. alperes a felperesnek a balesettel oksági kapcsolatban lévő kárai 60%-ának megtérítésére köteles.

[8] A rész- és közbenső ítélet ellen a felperes és a II. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.

[9] A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős döntésnek az I. r. alperes felelősségét érintő és a perköltségre is kiterjedő része hatályon kívül helyezését és az I. r. alperes kártérítési kötelezettségének megállapítását, másodlagosan e körben az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.

[10] Jogi álláspontja szerint a jogerős döntés a Pp. 206. §-át, 213. §-át, 252. §-át, valamint a Pp. 78. §-át sérti. A felperes szerint téves az a megállapítás, hogy a közrehatása 100%-os mértékű volt.

[11] A II. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős rész- és közbenső ítéletnek a rá vonatkozó rendelkezése hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetet elutasító, másodlagosan a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasító döntés meghozatalát kérte. Jogi álláspontja szerint a jogerős döntés a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdését és 340. §-át, valamint a Vtv. 31. §-ának (2) és (3) bekezdését sérti.

Mindezekre tekintettel a II. r. alperes kárfelelősségének megállapítása a bizonyítékok jogszabálysértő értékelésén, helytelen jogi következtetésen, valamint a vasúti közlekedésről szóló törvény egyes rendelkezéseinek téves értelmezésén alapul.

[12] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan, a II. r. alperes felülvizsgálati kérelme alapos.

[13] A felperes a felülvizsgálati kérelmében az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító jogerős részítéletet támadta. A másodfokú bíróság jól állapította meg, hogy az I. r. alperes kárfelelősségének elbírálására a veszélyes üzemi felelősség szabályai az irányadóak. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a jogerős döntésben a bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes károsodását olyan mozdonyok okozták, amelyek tekintetében az I. r. alperes az üzembentartó. Az I. r. alperes felelőssége a vétkességétől független objektív felelősség, amelynek alapján az üzembentartó akkor is felel a kárért, ha annak bekövetkezéséért vétkesség nem terheli. A felelősség azonban nem korlátlan, mentesülhet az I. r. alperes, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik [Ptk. 345. § (1) bekezdés].

[14] Az a perben nem volt bizonyított, hogy a felperes pontosan miként jutott a sínekre, az azonban igen, hogy a síneket nemcsak keresztezte, hanem azok között, a sínekkel párhuzamosan gyalogolt. A bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperesnek ez a magatartása elháríthatatlan külső oknak minősül-e. B. L. igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján megalapozott a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a baleset a mozdonyvezetők részéről elháríthatatlan volt, tévesen tekintette azonban a felperes magatartását belső oknak. Az adott esetben a felperest nem utasként, illetőleg a vasúti pályaudvaron tartózkodó személyként érte a baleset, hanem azért, mert a vasúti pályán a sínek között gyalogolva került a mozdony elé.