BH 1994.9.471 I. Helyi tv-stúdió alapítása és televíziós műsorok engedély nélküli sugárzása sajtórendészeti vétséget valósít meg;

az ilyen cselekmény társadalomra veszélyességének hiánya - azon a címen, hogy a sajtótörvény rendelkezései elavultak - nem állapítható meg, és alaptalan a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedésre hivatkozás is [Btk. 213. § a) pont, 10. § (1) bek., 27. § (2) bek].

II. A sajtórendészeti vétség mellett a távközlési berendezés szabálytalan üzemeltetése szabálysértésének a vádlott felelőssége szempontjából nincs jelentősége [Btk. 213. § a) pont, Be. 216. § (2) bek., 17/1968. (IV. 14.) Korm. r. 63. § (2) bek. a) pont].

III. A sajtórendészeti vétség megvalósulása esetén az elkövető által bérelt és engedély nélkül üzemben tartott adóberendezés nem kobozható el, hanem azt a tulajdonosának kell kiadni [Btk. 77. § (1) bek. a) pont, Be. 102. § (1) és (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság a vádlottat a sajtórendészeti vétség miatt egy évre próbára bocsátotta, ugyanakkor a távközlési berendezés szabálytalan üzemeltetésének szabálysértése miatt az eljárást megszüntette; az adóberendezés lefoglalását megszüntette, és azt a tulajdonosának kiadni rendelte. A tényállás lényege a következő.

A vádlott - aki vállalkozó és egy hetilap kiadója és főszerkesztője 1992. október végén vagy november elején bérelt egy Politron gyártmányú tv-adóberendezést amelyet a lakásán üzembe helyezett, és azt 1993. április 13. napjáig folyamatosan üzemben tartotta. A vádlottnak a tv-adó megszerzéséhez, valamint üzembe helyezéséhez és üzemben tartásához engedélye nem volt.

A vádlott kezdetben a képújságot, a kábel-tv műsorait, valamint az MTV műholdas műsorát sugározta az adóberendezéssel. 1992 decemberétől a vádlott a lakásán helyi stúdiót rendezett be, ahol tv-műsorokat szerkesztett, amelyeket az általa bérelt adóberendezéssel a városban és a város környékén egy tv-csatorna frekvenciasávján sugározott. A vádlottnak stúdióalapításhoz és tv-műsor készítéséhez szükséges engedélye nem volt.

A rendőrkapitányság az adóberendezést a vádlott lakásán 1993. április 13-án lefoglalta.

Az 1986. évi II. törvény 12. §-ának (1) bekezdése értelmében sajtóterméket előállítani és nyilvánosan közölni, illetőleg helyi stúdiót alapítani - ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik - csak engedéllyel szabad. A törvény végrehajtásáról szóló 12/1986. (IV. 22). MT rendelet 4. §-a értelmében a sajtótermék előállítására és nyilvános közlésére vonatkozó engedélyt helyi stúdió alapítása esetén a Művelődési és Közoktatási Minisztérium adja meg; a 6. § (2) bekezdése szerint pedig ha kétséges, hogy valamely sajtótermék engedélyezési vagy bejelentési kötelezettség alá esik-e, illetőleg az engedélyezés melyik szerv hatáskörébe tartozik, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium állásfoglalása az irányadó.

A vádlott beismerte, hogy helyi stúdió alapítására, illetve tv-műsor előállítására vonatkozó engedélye nem volt. A Btk. 213. §-ának a) pontjába ütköző sajtórendészeti vétséget az követi el, aki engedély nélkül állít elő vagy terjeszt olyan sajtóterméket, amelynek előállításához vagy terjesztéséhez engedély szükséges. A sajtótermék fogalmát a sajtótörvény 20. §-ának b) pontja határozza meg, eszerint a televízióműsor sajtóterméknek minősül; e d) pontja pedig kimondja, hogy a terjesztésen a nyilvános közlés értendő, amibe beletartozik a sajtótermékek sugárzása is. Nem kétséges, hogy a vádlott engedély nélkül állított elő és terjesztett olyan sajtóterméknek minősülő tv-műsort, amelynek előállításához vagy terjesztéséhez engedély szükséges. A vádlottnak ez a magatartása sajtórendészeti vétségnek minősül.

Alaptalan a vádlottnak az a védekezése, amely szerint nem tudta, hogy a helyi stúdió alapítása, illetőleg tv-műsor készítése engedélyköteles. A vádlott - elmondása szerint - maga is lapalapító és gyakorló újságíró, a sajtótörvény rendelkezéseit ismeri. Ilyen körülmények mellett nem hivatkozhat a jogszabály ismeretének a hiányára.

A vádlottnak azt is tudnia kellett, hogy a sajtótörvény végrehajtásáról szóló 12/1986. (IV. 22) MT rendelet 6. §-ának (2) bekezdése szerint, ha kétséges, hogy valamely sajtótermék engedélyezési vagy bejelentési kötelezettség alá esik-e, illetőleg az engedélyezés melyik szerv hatáskörébe tartozik, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium állásfoglalása az irányadó. A vádlott erre vonatkozóan még állásfoglalást sem kért.

A vádlott a vád tárgyává tett bűncselekménnyel összefüggésben megvalósította a I7/1968. (IV. 14). Korm. rendelet 63. §-a (2) bekezdésének a) pontjába ütköző, távközlési berendezés szabálytalan üzemeltetése szabálysértését is. A vádlott ugyanis a tv-adóberendezést engedély nélkül szerezte meg és tartotta üzemben.

A bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlott beismerő vallomását és azt, hogy két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, és a körülmények egybevetésével arra a megállapításra jutott, hogy a büntetésnek a Btk. 37. §-ában értékelt céljai azáltal is elérhetők, ha a büntetés kiszabását próbaidőre elhalasztja. Erre figyelemmel a bíróság a Btk. 72. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján egy évre a vádlott próbára bocsátását rendelte el.