EH 2009.2048 Ha a kapcsolattartás módosítása iránt indított perben az alperes viszontkeresetében a kapcsolattartás szünetelésének megállapítását kéri a bíróságtól, és erre tekintettel a bíróság a jogerős ítéletnek a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezésének végrehajtását felfüggeszti, a gyermeket gondozó szülő nem köteles az eljárás jogerős befejezéséig önként, a jogosult által igényelt módon a kapcsolattartást biztosítani. Ha ezt megtagadja, ezzel személyhez fűződő jogot nem sért [Csjt. 92. §, Ptk. 75. §, 149/1997. Korm. r. 32. §].
A jogerős ítélet elutasította a felperes keresetét, amelyben az alperessel szemben személyhez fűződő joga megsértésének megállapítását kérte.
A jogerős ítélet által megállapított tényállás lényegi tartalma szerint a peres felek házastársak voltak. Házasságukból három gyermek született. A peres felek házasságát a bíróság jogerősen felbontotta és a három kiskorú gyermeket az alperesnél helyezte el. Az ítélet szabályozta a felperes és a kiskorú gyermekek közötti kapcsolattartás jogát is, oly módon, hogy a felperes minden páratlan hét szombati napján, reggel 9 órakor jogosult volt a gyermekeket az alperes lakásáról magával vinni és vasárnap 17 óráig volt köteles őket oda visszavinni. Ezen túlmenően az időszakos kapcsolattartást is rendezte. A felperesnek a kapcsolattartási jogának gyakorlásával kapcsolatban az alperessel, illetve az alperes családjával, szabálysértési eljárást is eredményező konfliktusa keletkezett. Ezért a felperes keresetet indított, amelyben a kapcsolattartás módosítását oly módon kérte, hogy a gyermekeket ne az alperes lakásán kelljen átvennie. A perben az alperes viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben kérte a felperes kapcsolattartási jogának hat hónapra történő szünetelésének a megállapítását, illetve a felperes kapcsolattartási jogának ideiglenes intézkedéssel történő megszüntetését. Az elsőfokú bíróság fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett végzésével a jogerős ítéletnek a felperesi kapcsolattartásra vonatkozó részét az eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette. Ezt követően 2007. október 15-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság a kapcsolattartást módosítva úgy rendelkezett, hogy a felperes a gyermekeket nem az alperes lakóhelyén, hanem az ítéletben pontosan meghatározott helyen jogosult átvenni és ott köteles a gyerekeket az alperesnek visszaadni. Az ítélet ellen az alperes elkésett fellebbezést nyújtott be. A fellebbezés elutasításával, illetve az alperes igazolási kérelmének elutasításával kapcsolatos eljárás 2008. május 5-én fejeződött be.
A per alatt a felek tárgyaltak arról, hogy a kapcsolattartási jog végrehajtásának felfüggesztésétől függetlenül az alperes hajlandó - a korábbi ítéletnek megfelelően - a felperes részére kapcsolattartást biztosítani, amit a felperes egyetlen alkalommal igénybe is vett. Ezt követően azonban a felek között ismét vita támadt, ezért az alperes kijelentette, hogy a bíróság jogerős döntéséig a felperes részére a kapcsolattartás jogát nem biztosítja.
Felperes kereseti álláspontja szerint az alperes azzal a magatartásával, hogy a per során részére a kapcsolattartást nem biztosította, megsértette az apai minőségéből eredő alapvető személyiségi jogait.
A jogerős ítélet álláspontja szerint az alperes terhére a kapcsolattartási jog gyakorlásának biztosításával kapcsolatban nem állapítható meg olyan jogellenes magatartás, amely a személyhez fűződő jog megsértését megalapozná. A bíróság döntése után az alperes bírósági határozat alapján már nem volt köteles a felperes részére a kapcsolattartást biztosítani. Nem terhelte tehát az alperest a bíróság határozatán alapuló kötelezettség. A felek tárgyaltak arról, hogy az ítélet felfüggesztésétől függetlenül a felperes gyakorolhassa jogát, azonban az ügyvédek által kötött megállapodást a felperes nem fogadta el, így az alperesnek az a magatartása, hogy ezt követően önként a kapcsolattartást nem tette lehetővé, nem minősül jogellenes magatartásnak.
A jogerős ítélet ellen a felperes, pártfogó ügyvédje útján nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. Felülvizsgálati álláspontja szerint a gyermekétől különélő szülőt a Csjt. 92. § alapján törvény erejénél fogva illeti meg az a jog, hogy a gyermekeivel kapcsolatot tartson. A gyermeket ténylegesen nevelő szülőnek végrehajtható bírósági határozat hiányában is kötelessége a Csjt. 92. § (1) bekezdés szerint a kapcsolattartási jog, legalább minimális szinten való biztosítása. Ennek elmulasztása az alperes részéről jogellenes magatartás volt, amely a keresetét megalapozta, ugyanis a felperes az elkésett fellebbezés miatt elhúzódó eljárás folytán közel egy éven keresztül nem láthatta gyermekeit. Állította, hogy a jogerős ítélet tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felek csak a bírósági eljárásban köthetnek egyezséget a kapcsolattartásról. A jogi képviselők peren kívül ebben megegyeztek, ami a Ptk. 219. § (1) bekezdés alapján érvényes volt, így az is kötelezte az alperest a jog gyakorlásának biztosítására.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A Csjt. 92. § értelmében a különélő szülőnek valóban joga, hogy gyermekeivel kapcsolatot tartson. Az is kétségtelen, hogy a különélő szülők a gyermekekkel való kapcsolattartásról jogosultak akár a bírósági eljárás alatt, akár a bírósági eljárástól függetlenül megállapodni és rendezhetik egymás között a különélő szülő kapcsolattartási jogának gyakorlását. A perbeli esetben a felperest megillető jog gyakorlását jogerős ítélet rendezte, azaz az alperes a jogerős ítélet alapján, az abban meghatározott módon volt köteles kapcsolattartási jogot biztosítani a felperes részére. A jogerős ítélet által rendezett kérdésben az alperest a továbbiakban egyezségkötési kötelezettség vagy olyan kötelezettség, hogy a jogerős ítélettől eltérő módon biztosítson kapcsolattartást, már nem terhelte.
Az elsőfokú bíróságnak azzal a határozatával, hogy az alperes viszontkeresetére tekintettel a 149/1997. (IX. 10.) Korm. r. 32. § (3) bekezdés alapján a felperes kapcsolattartását biztosító jogerős ítélet végrehajtását felfüggesztette, az alperesnek a bírósági határozaton alapuló kötelezettsége a kapcsolattartás biztosítására megszűnt. A jogerős ítélet végrehajtásának felfüggesztését követően tehát az alperes nem volt köteles az ítélet alapján a felperes részére a kapcsolattartást biztosítani és viszontkeresetére tekintettel az önkéntes teljesítés elmaradása nem róható a terhére. Önmagában tehát az alperes azzal, hogy - akár a felperes igényének megfelelően, akár attól eltérő módon - a felfüggesztés ideje alatt a bírósági eljárás jogerős befejezéséig, önként nem biztosított a felperes részére kapcsolattartást, jogellenes magatartást nem tanúsított.
Helyesen állapította meg a továbbiakban a jogerős ítélet azt is, hogy az ítélet végrehajtásának felfüggesztésétől - azaz az alperes ítéleten alapuló kötelezettségének megszűnésétől - kezdődően, a felek tárgyaltak arról, hogy a felperes a felfüggesztéstől függetlenül, milyen módon gyakorolja jogát. Egy alkalommal a felperes a gyermekeket el is vitte. Ezt követően a jogerős ítélet megállapítása szerint a felperes nem volt hajlandó a jogi képviselők által rögzített megállapodásnak megfelelően élni a jogával. Ehhez képest nem róhatja az alperes terhére, hogy a megállapodást nem teljesítette.
A fentiekből következik, hogy az alperes a felperes személyhez fűződő jogát, jogellenes magatartás hiányában attól függetlenül nem sértette meg, hogy a felperes hosszabb időn keresztül kapcsolattartási jogával nem élhetett.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.