BH 2012.11.256 Fontosabb ügyben követi el a vesztegetést az a járőrszolgálatot teljesítő rendőr, aki a tudomására jutott bűncselekmény miatt - jogtalan előnyt elfogadva - nem intézkedik, a feljelentést elmulasztja [Btk. 250. § (1), (2) bek. b) pont, (3) bek. II. tétele II. ford.].

A megyei bíróság a 2009. április 27-én kihirdetett ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki

- 1 rb. folytatólagosan, társtettesként elkövetett vesztegetés bűntettében [Btk. 250. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. 3. tétel II. ford.];

- 1 rb. vesztegetés bűntettében [Btk. 250. § (1) bek., (2) bek. b) pont 3. tétel II. ford.] és

- 1 rb. hivatali visszaélés bűntettében (Btk. 225. §).

Ezért őt halmazati büntetésül 4 évi börtönbüntetésre, a közügyektől 5 évi eltiltásra és 200 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte; valamint vele szemben 900 000 forintra vagyonelkobzást rendelt el. Kötelezte a II. rendű terhelttel egyetemlegesen 77 584 forint, valamint külön 20 602 forint bűnügyi költség megfizetésére.

Védelmi fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla a 2010. május 20-án meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot az I. rendű terhelt tekintetében annyiban változtatta meg, hogy

- a tényállás 1. és 2. pontja szerinti cselekményét 2 rb., egy esetben folytatólagosan és társtettesként elkövetett vesztegetés bűntettének [Btk. 250. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. 3. tétel II. ford.] minősítette;

- a tényállás 3. pontja szerinti cselekményét 1 rb. bűnpártolás vétségének [Btk. 244. § (1) bek. a) pont] minősítette;

- halmazati büntetését 3 év 4 hónapi börtönbüntetésre, közügyektől eltiltását 4 évre enyhítette,

- a pénzmellékbüntetés alkalmazását mellőzte,

- a vagyonelkobzást pedig 884 000 forintra rendelte el.

Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.

Az elsőfokú ítélettel megállapított - és a másodfokú bíróság által kiegészített - tényállás I. rendű terhelt magatartására vonatkozó, felülvizsgálati indítvánnyal érintett részének lényege a következő.

Az I. rendű terhelt rendőr-főtörzsőrmester volt. 2005. április 5-én szolgálati beosztásából felfüggesztették, 2006. január 27-én szolgálati viszonyát megszüntették.

Az I. rendű terhelt nem kóros elmeállapotú, beszámítási képessége az elkövetéskor sem volt kizárt, vagy korlátozott.

P. M. ukrán állampolgár ukrán zárjeggyel ellátott, magyar adó- és zárjeggyel el nem látott dohányárut csempészett Magyarországra és jó viszonyban volt az I. rendű terhelttel, akivel többször beszélt telefonon.

2005. február 27-én 20 óra 21 perckor a 41. számú főútnak a rendőrőrs illetékességi területéhez tartozó szakaszán az ukrán állampolgár egy olyan járművet kísért, ami nagyobb mennyiségű magyar adózás elől elvont cigarettát szállított.

Az ukrán állampolgár felhívta telefonon az I. rendű terheltet és kérte a gépkocsinak a Rendőrőrs illetékességi területén való akadálytalan, rendőri intézkedéstől mentes áthaladását.

Az I. rendű terhelt a kérésnek eleget tett, biztosította a gépkocsi és az elkövetők áthaladását a Rendőrőrs illetékességi területén, ahelyett, hogy az elkövetőket elfogta és a vám- és pénzügyőrségnek átadta volna.

Ezt követően az I. rendű terhelt tevékenységéért az ukrán állampolgártól 10 000 forintot kapott.

P. M. jövedéki termék szállítási céllal kereste fel rendszeresen a Magyar Köztársaság területét.

Az I. rendű terhelt biztosította P. M.-t arról, hogy vele szemben intézkedést nem foganatosítanak.

Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint az I. rendű terhelt magatartásával megvalósította a fontosabb ügyekben intézkedő hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettét.

Az I. rendű terhelt hivatali kötelességét megszegve kollégáit nem értesítette, hanem P. M.-mel és ismeretlen társával találkozott.

Az ítélkezési gyakorlat szerint pedig fontosabb ügynek tekintendő a büntető ügy, amint az állami adóbevételt összességében rendkívül jelentős mértékben csökkentő jövedéki ügy is.

A másodfokú bíróság szerint a bűnösségre vont következtetés okszerű, a cselekmény jogi minősítése azonban helyesen a 250. § (3) bekezdés 2. tételének II. fordulata, nem pedig a 3. tétel II. fordulata.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt és védője együttesen terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a tényállás 2. pontja szerinti cselekmény esetében, téves minősítés folytán törvénysértő büntetés miatt, annak enyhítése érdekében, valamint eljárásjogi okból.

Indokai szerint a tényállás 2. pontja szerinti cselekmény minősítése a Btk. 250. § (3) bekezdés 1. tétel I. fordulata szerinti. Nem állapítható ugyanis meg a fontosabb ügyben intézkedés minősítő körülménye.

Az I. rendű terhelt aznap hivatalos személyként gépkocsizó járőrszolgálatot teljesített, kötelessége volt az útellenőrzésre vonatkozó adatok, belső rendőrségi információk megőrzése, a tudomására jutott bűncselekmény vagy szabálysértés esetén jelentési kötelesség terhelte.

Ugyanakkor a hivatalos személy nem minden ügye fontosabb ügy, az ítélkezési gyakorlat szerint az eset összes körülményei alapján kell ebben dönteni.

Az indítvány szerint az I. rendű terhelt magatartása még nem kapcsolódott konkrét megindult büntetőügyhöz, és nem tekinthető átlagost meghaladó fontosabb ügynek. Önmagában a rendőri beosztás, vagy a jövedéki terméket érintő jogellenes cselekménnyel kapcsolat pedig még nem jelenti, hogy fontosabb ügyben történt intézkedés.

Az indítvány szerint az eljárt bíróság egyben megsértette az indokolási kötelezettségét is.

Az indítvány hivatkozott továbbá arra, hogy az elkövetéskor hatályos büntetőtörvényt kell alkalmazni.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.