A Kúria Pfv.21518/2012/5. számú precedensképes határozata közérdekű adat kiadása tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 30/A. § (1) bek., (1) bek., 1952. évi III. törvény (Pp.) 163. §, 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 2. §, 19. §] Bírók: Baka András, Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Mészáros Mátyás

A határozat elvi tartalma:

Köztársasági elnök kegyelmi határozatainak közérdekű adatként való kiadása iránti igény elbírálása. 1992. XLIII. Tv. 2. § 3. 1992. XLIII. Tv. 19. § (4), 1952. III. Tv. 163. § (3)

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.24374/2011/7., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20399/2012/5., *Kúria Pfv.21518/2012/5.* (BH+ 2014.2.71)

***********

Pfv.IV.21.518/2012/5.szám

A Kúria a Harsányi és Baltay Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Baltay Levente ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. ifj. Balsai István ügyvéd által képviselt Köztársasági Elnöki Hivatal alperes ellen közérdekű adat kiadása iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 26.P.24.374/2011. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.399/2012/5. számú ítéletével befejezett perében a felperes által 10. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes kereseti kérelmében a személyes adatok védelméről és közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) alapján a köztársasági elnök 2010. augusztus 6. napja óta meghozott kegyelmi döntései anonimizált másolatainak kiadására kérte kötelezni az alperest.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest a kegyelmi döntések anonimizált másolatának kiadására.

Az alperes által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 45.000 forint + áfa együttes első- és másodfokú perköltséget.

A jogerős ítélet megállapította, hogy a köztársasági elnök által gyakorolt egyéni kegyelmezési jog az adatigénylés időpontjában hatályos Alkotmány 30/A. § (1) bekezdés k) pontjában írt felhatalmazás szerinti közhatalmi jogi aktus, amely elsősorban erkölcsi normákon alapul.

Nem vitásan a kegyelmi határozat, mint közhatalmi jogi aktus az Avtv. 2. § 4. pontja alapján közérdekű adat, az alperes pedig az Avtv. 2. § 9. pontja szerint adatkezelőnek minősül.

Az ítélőtábla azonban kifejtette, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján - a peres felek által sem vitatottan - a kegyelmi határozat kizárólag az érintett nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, a kegyelemmel érintett bírósági ítélet ügyszámát és az érdemi kegyelmi döntést tartalmazza, indokolás nélkül. Ezen adatokból az érintett neve, születési adatai, anyja neve az Avtv. 2. § (1) bekezdése alapján személyes adat.

A kegyelmi határozatban a kegyelemmel érintett bírósági ügyszám, az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény 18. §-ában rögzített törvényi elvárásra tekintettel, miszerint a tényállás az anonimizálás folytán nem sérülhet, olyan adatnak minősül, amely az érintett személy azonosítását nem zárja ki, így ez az adott összefüggésben személyes adatnak tekinthető. Utalt arra a jogerős ítélet, hogy a bírósági határozatok nyilvánosságra hozatalát és módját törvény határozza meg, ezzel szemben a köztársasági elnök kegyelmi határozatának nyilvánosságát külön jogszabály nem rendezi.

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény tartalmazza a kegyelmi eljárás részletes szabályait, azonban a döntés nyilvánosságáról ez nem rendelkezik. A köztársasági elnök határozatainak egy része a Magyar Közlönyben közzétételre kerül, ez alól kivételt képeznek a kegyelmi és az állampolgársági határozatok, amelyeket csak az érintettek kapnak kézhez. Hivatkozott az adatvédelmi biztos 473/K/2007-3. számú állásfoglalására, és az Alkotmánybíróság a 31/1997. (V.16.) AB számú határozatának indokolásában foglaltakra.

Az ítélőtábla érvelése szerint a köztársasági elnök kegyelmi határozatában kizárólag az érdemi döntés tekinthető olyan közérdekű adatnak, amelynek nyilvánosságra hozatalára, kiadására az alperes az Avtv. 19. § (3) bekezdés első mondata alapján köteles. Az ezt meghaladó adatok az érintett beazonosítását lehetővé tevő olyan adatok, amelyeket az érintett hozzájárulása hiányában felismerhetetlenné kell tenni.

Rögzítette a jogerős ítélet, hogy a köztársasági elnök érdemi döntését tartalmazó információ az alperes honlapján megismerhető, azt az alperes nyilvánosságra hozza, amivel eleget tesz a közérdekű adatok nyilvánosságra hozatalára vonatkozó kötelezettségének. Tájékoztatást ad arról, hogy a köztársasági elnök hány esetben döntött kegyelmi kérelemről, hány esetben részesítette kegyelemben a kérelmezőt és hány feltételhez kötött kegyelem született. Az alperest az általa nyilvánosságra hozott statisztikai adatokon túl, külön törvényi rendelkezés hiányában nem terheli olyan kötelezettség, ami alapján az egyedi kegyelmi határozatok kiadására is kötelezhető lenne.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. A felperes érvelése szerint az alperes kezelésében levő kegyelmi döntések a köztársasági elnök közhatalmi tevékenységének gyakorlása során keletkezett adatok.

Az Avtv. 20. § (4) bekezdése valamint az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 30. § (1) bekezdése is úgy rendelkezik, hogy ha a közérdekű adatot tartalmazó dokumentum az igénylő által meg nem ismerhető adatot is tartalmaz, a másolaton a meg nem ismerhető adatot felismerhetetlenné kell tenni. A felülvizsgálati kérelem kifogásolta, hogy a jogerős ítéletben arra nézve nem szerepel adat, hogy az ítélőtábla honnan ismeri a kegyelmi határozatok tartalmi elemeit. Az eljárás során erre vonatkozó előadás nem volt az alperes részéről, hivatalból bizonyítást az ügyben eljárt bíróságok nem rendeltek el a kegyelmi határozat tartalmi elemei tekintetében.

Az alperesnek a felterjesztések tartalmára vonatkozó előadása nem támasztja alá, hogy maguk a kegyelmi határozatok milyen adatokat tartalmaznak.

Az Avtv. 21. § (2) bekezdése, illetve az Infotv. 31. § (2) bekezdése szerint az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy az igényelt kegyelmi határozatok kizárólag személyes adatokat tartalmaznak. Az alperes nem tett olyan tartalmú előadást, amely a kegyelmi határozatok tartalmát sorolja fel. Az ügyben eljárt bíróságok nem hívták fel a felperest, hogy kétségbe vonja-e az alperes ez irányú előadását, és nem jelezték, hogy hivatalos tudomásuk lenne a kegyelmi határozatok tartalmáról. Ezért a jogerős ítélet megalapozatlan.