BH 2015.11.305 A hitelezőknek a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben fennálló követeléseiket - főszabályként - legkésőbb a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül be kell jelenteniük a felszámolónak. E határidő elmulasztása jogvesztéssel, vagyis a követelés megszűnésével jár, a be nem jelentett követeléseiket a hitelezők utóbb semmilyen módon, még beszámítási kifogásként sem érvényesíthetik. Ezt a szabályt akkor is alkalmazni kell, ha a felszámolási eljárás nem az adós gazdálkodó szervezet megszűnésével, hanem egyezséggel zárul, vagyis az adós a felszámolási eljárás befejezését követően tovább folytatja működését [1959. IV. tv. (Ptk.) 296. §, 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27. § (3) bek.].

[1] A felek között 2003. április 14-én vállalkozási szerződés jött létre egy 31 lakásos társasház kivitelezési munkáinak elvégzésére. A vállalkozói díj 86 953 000 forint + áfa, a teljesítési határidő pedig 2003. szeptember 30-a volt azzal, hogy a vállalkozó felperes késedelmes teljesítése esetére napi 100 000 forint kötbér fizetését kötötték ki.

[2] A felperes az építési munkát elvégezte, a társasházi lakásokat az egyes vevők részére - az I/1. szám alatti lakás kivételével - 2003. december 30-ig birtokba adták. 2004. február 10-én az I/1. számú lakás átadása is megtörtént. A felperest megillető vállalkozói díjat azonban az alperes maradéktalanul nem fizette meg.

[3] A felperes 2006. március 29. és 2008. június 30. között felszámolás hatálya alatt állt; a felszámolási eljárás a nyilvántartásba vett hitelezőkkel kötött egyezséggel zárult. Az alperes a felszámolási eljárás során nem jelentett be sem kötbér-, sem kártérítési igényt.

[4] A felperes keresetében 18 653 791 forint hátralékos vállalkozói díj és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

[5] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A felperes teljesítési késedelmére hivatkozással beszámítási kifogás útján 12 700 000 forint késedelmikötbér-, valamint 8 825 399 forint kártérítési igényt érvényesített.

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 15 428 791 forint és járulékai megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.

[7] A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes a rendelkezésre álló adatokból kitűnően a felperessel szemben megindult felszámolási eljárás során az arra nyitva álló jogvesztő határidőben nem jelentette be kártérítési és kötbérigényét a felszámolónak, és megelőzőleg nem is számította be ezeket a követeléseit a felperessel szemben fennálló tartozásába. A jogvesztő határidő elteltével ezért ezek az igények megszűntek, az alperes beszámítási kifogásként sem érvényesítheti őket. Mindezekre figyelemmel az alperes köteles a felperest megillető hátralékos vállalkozói díjat megfizetni.

[8] A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése, és tartalmilag az elsőfokú ítélet fellebbezett részének megváltoztatása és a kereset teljes elutasítása iránt - az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel.

[9] Kifejtette, hogy a jogerős ítélet sérti a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 296. § (1) és (2) bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (3) bekezdését, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 164. §-át.

[10] Arra hivatkozott, hogy kártérítési és kötbérigényét már a felperes felszámolás alá kerülését megelőzően beszámította vállalkozóidíj-tartozásába, így a beszámítás erejéig tartozása megszűnt. A beszámítás megtörténtét állítása szerint a felperessel folytatott levelezése, valamint az is alátámasztja, hogy a felperes a hátralékos vállalkozóidíj-követeléséről eredetileg kiállított számláját sztornózta, és az ellenkövetelésének megfelelő vállalkozói díj megfizetését tőle a felszámolási eljárás során sem követelte, illetőleg ezt a követelést a felszámolási zárómérlegben sem szerepeltette. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a felperesnek a másodfokú eljárás során tett nyilatkozatai alapján állapította meg, hogy ő maga nem jelentett be hitelezői igényt a felszámolási eljárás során, illetve, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett beszámítási nyilatkozatot. E vonatkozásban ugyanis szerinte tájékoztatni kellett volna őt a bizonyítási teherről, lehetőséget kellett volna biztosítani a számára a megfelelő bizonyítási indítványok előterjesztésére, majd a szükséges bizonyítási eljárást le kellett volna folytatni.

[11] Megjegyezte, hogy a bíróság abban az esetben is tévesen kötelezte a hátralékos vállalkozói díj általános forgalmi adóval növelt összegének megfizetésére, ha beszámítási kifogása valóban alaptalannak tekinthető. Az adókötelezettség elévülésére ugyanis nem vonatkoznak az elévülés nyugvásának és megszakításának polgári jogi szabályai. A felperes szolgáltatásához kapcsolódó áfabefizetési kötelezettség pedig időközben elévült, így a felperes az áfa összegét nem háríthatja át rá.

[12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban való fenntartására irányult.

[13] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos, mert a jogerős ítélet az abban megjelölt okból nem jogszabálysértő.

[14] Az eljárási szabályok megsértése a Pp. 275. § (3) és (4) bekezdése értelmében kizárólag akkor adhat alapot a felülvizsgálati kérelemben támadott jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, ha lényegesen kihatott az ügy érdemi elbírálására. Ilyen, az ügy érdemi elbírálására kiható lényeges eljárási szabálysértést azonban a másodfokú bíróság nem követett el.

[15] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet az alperes fellebbezése alapján bírálta felül. A felperes a másodfokú eljárás során nem adott elő új tényeket vagy új bizonyítékokat, hanem csupán az alperes beszámítási kifogásával szembeni védekezését egészítette ki egy újabb jogi hivatkozással, azzal, hogy a jogvesztésre, az alperes ellenköveteléseinek megszűnésére is utalt. Az érdemi védekezés ilyen tartalmú kiegészítésének pedig nem volt törvényes akadálya.

[16] A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény korábban hatályban volt, de jelen esetben irányadó 37. § (3) bekezdése kimondja, hogy a hitelezőknek a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben fennálló követeléseiket - az itt nem irányadó kivételekkel - legkésőbb a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül be kell jelenteniük a felszámolónak. Az egyéves határidő elmulasztása jogvesztéssel, vagyis a követelés megszűnésével jár, be nem jelentett követeléseiket tehát a hitelezők utóbb semmilyen módon, még beszámítási kifogásként sem érvényesíthetik. Ezt a szabályt akkor is alkalmazni kell, ha a felszámolási eljárás nem az adós gazdálkodó szervezet megszűnésével, hanem egyezséggel zárul, vagyis az adós a felszámolási eljárás befejezését követően tovább folytatja működését.

[17] Az, hogy a felperes a perindítást megelőzően felszámolás hatálya alatt állt, az elsőfokú eljárás során is ismert volt, az alperes pedig maga is elismerte, hogy nem jelentett be hitelezői igényt a felperessel szemben folyamatban volt felszámolási eljárásban. Bizonyítási eljárás lefolytatására ezért e vonatkozásban nem volt szükség, a másodfokú bíróság az alperes saját nyilatkozata és a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján megalapozottan, jogszabálysértés nélkül állapította meg az igénybejelentés elmaradását.