BH 2011.4.93 Rablást és nem zsarolást vagy önbíráskodást valósít meg az, aki élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel kényszeríti a sértettet arra, hogy a gépkocsiját elcserélje [Btk. 321. § (1) bek. I. ford., (3) bek. a) pont].

A megyei bíróság a 2008. december 12-én kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 1 rb. lopás bűntettében, 1 rb. társtettesként elkövetett rablás bűntetté­ben, 1 rb. lőfegyverrel visszaélés bűntettében és 1 rb. kábítószerrel visszaélés vétségében. Ezért őt - halmazati büntetésül - mint különös visszaesőt 9 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 6 évi eltiltásra ítélte.

Védelmi fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla a 2009. szeptember 9-én meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot - az I. r. terhelt tekintetében - akként változtatta meg, hogy bűncselekményeit a megnevezés mellett a vonatkozó törvényhely feltüntetésével

- lopás bűntettének [Btk. 316. § (1) bek., (2) bek. II. ford. d) pont, (5) bek. b) pont],

- társtettesként elkövetett rablás bűntettének [Btk. 321. § (1) bek. I. ford., (3) bek. a) pont],

- lőfegyverrel visszaélés bűntettének [Btk. 263/A. § (1) bek. a) pont], és

- kábítószerrel visszaélés vétségének [Btk. 282. § (1) bek., (5) bek. a) pont]

minősítette. Főbüntetését 7 év 6 hónapi fegyházbüntetésre enyhítette, és az I. r. terhelttel, mint többszörös visszaesővel szemben tekintette kiszabottnak. Egyebekben a másodfokú bíróság az I. r. terhelt tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az elsőfokú ítélettel megállapított - és a másodfokú bíróság által kiegészített - tényállás, felülvizsgálati indítvánnyal érintett részének lényege a következő.

Az I. r. terheltet a városi bíróság 2002. június 27-én meghozott és másodfokon 2003. január 21-én jogerős ítéletével csalás vétsége és más bűncselekmények miatt 1 évi fiatalkorúak fogházbüntetésére ítélte.

A városi bíróság a 2005. február 28-án meghozott és jogerős ítéletével a 2003. március-május között elkövetett

4 rb. lopás bűntette miatt, mint különös visszaesőt főbüntetésként 1 év 2 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amit 2006. július 24-én kitöltött.

Az I. r. terhelt nem kóros elmeállapotú, beszámítási képessége az elkövetéskor sem volt kizárt, vagy korlátozott.

2006. október 3-án 17 óra körül a benzinkútnál megjelent az I. rendű terhelt és testvére (a II. rendű terhelt), az I. rendű terhelt tulajdonát képező, legfeljebb 50 000 forint értékű Ford Fiesta típusú személygépkocsival.

Szintén ott tartózkodott a sértett a tulajdonát képező és legkevesebb 60 000 forint értékű Lada típusú személygépkocsival, V. Gy. és R. I. társaságában.

A terheltek a sértett gépkocsija mellé parkoltak. Az I. r. terhelt kiszállt és felszólította a sértettet, hogy cseréljék el az autót, aki közölte, hogy autója nem eladó. Ezután a II. r. terhelt egyszer arcul ütötte V. Gy.-it és kétszer R. I.-t. Ettől V. Gy. megijedve beszaladt a benzinkút boltjába, R. I. pedig elszaladt a helyszínről.

A II. r. terhelt előbb R. I. után futott, majd visszament a sértetthez, és egy csavarhúzót kezében tartva felszólította, hogy adja át gépkocsija kulcsát. Ezután legalább egyszer pofon ütötte a sértettet és a kezében lévő csavarhúzóval ismét ráijesztett, felszólította, hogy adja át gépkocsija kulcsait, különben a csavarhúzóval keresztülszúrja.

A sértett erre nem volt hajlandó, mire az I. r. terhelt a Ford Fiesta gépkocsiból elővett egy Flóbert típusú lőfegyvert, odalépett a II. r. terhelthez és a sértetthez, s azt a sértett bal füle tövéhez nyomta.

A pisztollyal történt közvetlen testi épség ellen irányuló fenyegetés hatására gépkocsija kulcsát a sértett átadta a II. r. terheltnek.

Ezután az I. r. terhelt a Ford Fiesta típusú gépkocsijából ingóságait átpakolta a sértett Lada típusú gépkocsijába és azzal - a II. r. terhelttel együtt - elhagyta a helyszínt. A Ford Fiesta típusú gépkocsit pedig a sértettnek hátrahagyta.

Az I. r. terhelt magatartása következtében a sértett, nyaka bal oldalán ujjbegynyi hámfosztásos sérülést szenvedett, aminek tényleges gyógytartama 8 napon belüli.

Az I. r. terhelt által használt fegyver a 2004. évi XXIV. törvény 2. § 16. pontja alapján lőfegyvernek minősül.

Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint az I. r. terhelt a tényállás 3. pontja szerinti magatartásával megvalósította a társtettesként elkövetett, a Btk. 321. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő rablás bűntettét.