BH 1993.9.545 A számítógépi programfejlesztő folyamat egyes elkülöníthető szakaszai is létrehozhatnak olyan önálló alkotásokat, amelyek külön szerzői jogi oltalomban részesülhetnek [Ptk. 86. § (1) bek., 1969. évi III. tv. (Szjt.) 1. § (1) bek., 4. § (1) bek., 9/1969. (XII. 29.) MM r. 1. § (1) bek.].

A perbeli jogvita elbírálása során abból kellett kiindulni, hogy a Ptk. 86. §-ának (1) bekezdése, valamint a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 1. §-ának (1) bekezdése értelmében az irodalmi, tudományos és művészeti alkotások a törvény védelme alatt állnak. A szerzői jogi törvény végrehajtása tárgyában kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM rendeletnek (a továbbiakban: Szjt. V.) a 15/1983. (VII. 12.) MM rendelet 1. §-ával kiegészített 1. §-ának (1) bekezdése szerint ennek az oltalomnak a köre a számítógépi programalkotásokra és a hozzájuk tartozó dokumentációkra is kiterjed. A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében rámutatott: a törvény idézett rendelkezésének tárgyi hatálya nem szűkíthető csupán a meglevő programokra és az ezekhez kapcsolódó dokumentációkra. A jogalkotó "hozzájuk tartozó" szóhasználata a dokumentáció és program olyan kapcsolatát juttatja kifejezésre, mely szerint az előbbinek a megalkotása szükségképpen az utóbbinak a létrehozására irányul, de tényleges létrejötte nem előfeltétele a dokumentáció önálló szerzői jogi védelmének. A programfejlesztő folyamat egyes elkülöníthető szakaszai is létrehozhatnak tehát olyan alkotásokat, amelyek külön-külön oltalomban részesülhetnek.

Az Szjt. 4. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta. Ez azonban új, eredeti szellemi termék létrejöttét feltételezi. Ennek védelme olyan abszolút hatályú jog, amely a törvény erejénél fogva, az érdekeltek megállapodásától függetlenül is beáll. Az utóbbinak csak a felhasználás, értékesítés terén van jelentősége.

A törvény idézett rendelkezéseire figyelemmel az elsőfokú bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy a szerzők által az alperesnek ténylegesen átadott dokumentáció a szerzői jog által védett, önálló, új és eredeti alkotásnak minősíthető-e. Igenlő esetben ezt követően azt kellett volna feltárni, hogy azt az alperes saját rendszere kialakításánál felhasználta-e. Amennyiben ez megvalósult, azt kellett volna elemezni, hogy ezzel milyen összegű díjazás áll összhangban. Az Szjt. 55. §-ának (1) bekezdése folytán e szakkérdések megválaszolására a Szerzői Jogi Szakértői Testület hivatott. Amennyiben ez a szerv szakvéleményében arra a következtetésre jutna, hogy a felperes által átadott dokumentáció szerzői jogú védelemre nem alkalmas, a szerzők csak az értékesítéshez általában szükséges, szokásos kereskedelmi tevékenységet meghaladó munkájuk ellenében igényelhetnek díjazást. Ennek megítélése során azonban nem mellőzhető a felek levelezési anyaga erre vonatkozó részének vizsgálata és figyelembevétele sem.