EH 2011.2296 Ha a bíróság álláspontjától eltérően az ügyészség nem látja megállapíthatónak közvádas bűncselekmény elkövetését, a magánvádas feljelentést az iratokkal a bíróságnak visszaküldi. Ha ennek a feltételei fennállnak a sértettet értesíteni kell arról, hogy pótmagánvádlóként felléphet.
Ennek elmulasztása eljárási szabálysértés, de a törvényes vád hiányának megállapíthatóságát nem eredményezi [Be. 2. §, 373. § (1) bek. I/c. pont, 501. § (4) bek.].
A városi bíróság a terheltet az ellene rágalmazás vétsége [Btk. 179. § (1) bek., (2) bek. pontja] miatt emelt vád alól felmentette.
A megállapított tényállás szerint a magánvádló V. község kinevezett jegyzője 2007 márciusától D. községben is létesített megbízási jogviszony keretében jegyzői állást. Ezt a D. község önkormányzata képviselőtestületének tagja, a terhelt összeférhetetlennek, jogellenesnek tartotta a 2007. szeptember 14-én a képviselő testülethez benyújtott előterjesztésében.
A magánvádló 2007. szeptember 27-én joghatályos magánindítványt terjesztett elő S. J.-el szemben a sérelmére elkövetett, a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt.
A felmentő ítéletben kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a megállapított tényállás szerint a terhelt a helyi önkormányzatokról szóló LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 19. §-ának (1) bekezdése értelmében, mint települési képviselő, hivatalos személyként járt el. E minőségében nyújtott be előterjesztést a képviselőtestületi ülés elé.
A hivatalos személy által, a hivatali hatáskörében előterjesztett, a sértettet érintően tett elmarasztaló tényállítása a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségében való bűnösség megállapítására nem vezethet. Az e körben tett közlése jogellenesség hiányában rágalmazást nem valósít meg. A hivatalos személynek az ilyen helyzetben tett előterjesztése nem jogellenes, mert a hivatalos személy azt jogszabály alapján tette meg. Mivel a becsület csorbítására alkalmas tényállítás, jogellenesség hiányában nélkülözi a társadalomra veszélyességet, ez a magatartás nem valósít meg bűncselekményt. A bíróság ezért a terheltet bűncselekmény hiányában felmentette.
A magánvádló által a terhelt felmentése miatt, bűnösségének megállapítása végett bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a magánvádló nyújtott be jogi képviselője útján felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére felmentése miatt, bűnösségének megállapítása érdekében.
A felülvizsgálati indítvány szerint az ügyben eljárt bíróságok törvényes vád hiányában jártak el, ezért a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I/c. pontjában meghatározott, és a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértés valósult meg.
Az elsőfokú bíróság az eljárás megindításakor megkereste az ügyészséget a vád átvételének érdekében, mert észlelte, hogy az eljárás tárgyát képező cselekmény közvádas bűncselekmény. Mégis elfogadta az ügyészség azon téves megállapítását, hogy a feljelentésben megjelölt cselekmény nem minősül hivatalos személy eljárása alatt, illetve emiatt elkövetett bűncselekménynek, következésképpen nem közvádra üldözendő.
Az elsőfokú eljárásban kétségtelenné vált, hogy a sértett hivatalos személy és rágalmazására hivatalos eljárásban került sor. Erre tekintettel a bíróságnak az ügyészséget ismételten meg kellett volna keresnie a vád átvétele céljából.
A magánvádló mindezek alapján a marasztaló jogerős döntés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
A Be. 52. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a becsületsértés és a rágalmazás közvádra üldözendő, ha hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, vagy hatóság sérelmére hivatali működésével összefüggésben követik el.
A Legfelsőbb Bíróság - a jogerős ítélet tényállásából kiindulva - a felülvizsgálati indítványban kifejtettekkel egyetértve megállapította: már az elsőfokú eljárásban kétségtelenné vált, hogy a sértett hivatalos személy és rágalmazására hivatalos eljárásban került sor.
A Be. 501. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a bíróság az iratokat megküldi az ügyésznek, ha a feljelentés és az iratok alapján olyan bűncselekmény látszik megállapíthatónak, amely miatt a vádat az ügyész képviseli. A városi bíróság e rendelkezés alapján helyesen járt el akkor, amikor a Be. 52. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel a feljelentést a városi ügyészségnek a vádképviselet átvételének megfontolása érdekében megküldte.
A Be. 501. §-ának (3) bekezdése szerint az (1) bekezdés a) pontja esetén az ügyész a nyomozást elrendeli. A városi ügyészség arról értesítette a városi bíróságot, hogy e rendelkezésnek megfelelően rágalmazás vétsége miatt S. J. ellen nyomozást rendelt el, amelyet a rendőrkapitányság folytatott le. E nyomozás iratai alapján az ügyész azt állapította meg, hogy a sértett által megjelölt, a becsület csorbítására alkalmasnak vélt kijelentések kizárólag a sértett közszolgálati jogviszonyának létesítésével kapcsolatosak. Erre tekintettel - mivel nem hivatalos személy eljárása alatt, illetve emiatt követték el - a bűncselekmény nem közvádra üldözendő.
Tájékoztatta egyúttal a bíróságot arról is, hogy a rágalmazás vétsége miatt a vád képviseletét nem veszi át, ezért az iratokat - a Be. 497. §-ának (2) bekezdése alapján - a városi bírósághoz áttette.
A felülvizsgálati indítvány szerint az elsőfokú eljárásban kétségtelenné vált, hogy a sértett hivatalos személy és rágalmazására hivatalos eljárásban került sor. Erre tekintettel a bíróságnak az ügyészséget ismételten meg kellett volna keresnie a vád átvétele céljából.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány ez utóbbi következtetésével nem értett egyet.
A közvád monopóliuma az ügyész hatalma. Abban a kérdésben, hogy az ügyész a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján vádat emel-e, az ügyészt kizárólag a felettes ügyész utasíthatja. Ebből kiindulva azt követően, hogy az ügyész a vád képviseletét nem vette át, a bíróságnak már nincs törvényes lehetősége arra, hogy még egyszer hasonló megkereséssel éljen.
A Be. 501. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben az ügyész az (1) bekezdés a) pontja alapján elrendelt nyomozás eredményeként közvádra üldözendő bűncselekményt nem állapít meg, a vád képviseletét nem veszi át, az iratokat visszaküldi a bírósághoz. A bíróság - ha ennek feltételei fennállnak - a sértettet értesíti, hogy pótmagánvádlóként léphet fel.
A bíróságnak e rendelkezés alapján tehát a Be. XXIII. Fejezetében ún. külön eljárásként szabályozott magánvádas eljárás helyett pótmagánvádas eljárást kellett volna lefolytatnia.
A Legfelsőbb Bíróság e rendelkezésekből kiindulva vizsgálta meg, hogy a terhelt ellen lefolytatott bírósági eljárásra törvényes vád hiányában került-e sor.
A törvényes vád fogalmát a Be. 2. §-ának (2) bekezdése határozza meg. A szerint törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában, meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.
A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a sértett magánindítványa a törvényes vád Be. 2. §-ának (2) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelt.
A törvényes vád legális fogalma alaki és tartalmi követelményeket fogalmaz meg. A felülvizsgálat alapjául szolgáló ügyben a vádat J. Gy., mint a vád előterjesztésére jogosult sértett terjesztette elő (alaki legitimáció), és tartalma alapján is alkalmas volt a bírósági eljárás megindítására, lefolytatására.
Ugyanakkor tény, hogy a bíróság megszegte a Be. fentebb részletezett szabályait azzal, hogy a magánvádas eljárásról nem tért át a pótmagánvádas eljárásra.
Amint arra fentebb már ugyancsak utalás történt - a bíróság jogerős határozatának a felülvizsgálatára kizárólag a Be. 416. §-a (1 bekezdésének c) pontjában tételesen felsorolt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértések alapján biztosít lehetőséget a törvény. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a városi bíróság nem szegte meg a Be.-nek a törvényes vádra vonatkozó alapelvi szintű rendelkezését, ezért a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot - a Be. 426. §-a alapján - a hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 947/2010.)