BH 1979.4.161 Bizományi díjra vonatkozó megállapodás hiányában a bizományi szerződés létrejötte nem állapítható meg, és ha teljesítés történt, az ellenérték vonatkozásában a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell eljárni [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 17. §, Ptk. 361. §, GK 19. sz. 5. pont].

A felperes jogelődje mint megbízó 1970. december 31. napján export célú bizományi, illetőleg együttműködési szerződést kötött az alperes bizományossal különféle gépek exportálására. A szerződés 1975. december 31-i lejáratot tartalmazott. A felek 5,5%-os bizományi díjban állapodtak meg. A felperes 1977. augusztus 11. napján a már kiszállított gép működéséhez szükséges alkatrészt adott át közvetlenül a külföldi fél részére. A felperes az alperes bizományi díjigényét a felszámított 5,5% helyett csak 1,15%-ban ismerte el. Miután az alperes az 5,5%-os bizományi díjat a felperes követeléséből levonta, a felperes ellene fizetési meghagyás kibocsátását kérte az 1078 Ft különbözet megfizetése iránt. Az alperes a fizetési meghagyásnak ellentmondott és arra hivatkozott, hogy nem tartozik a felperesnek. A felek álláspontjukat egyeztetési jegyzőkönyvben rögzítették, ebben a felperes előadta, hogy a külföldi üzemeltető a már korábban leszállított gép javításához közvetlenül a felperestől sürgősen alkatrészeket kért, és azokat a külföldi vállalat megbízottja személyesen átvette. Erről az alperes bizományost nyomban értesítette azzal, hogy bizományosi teendőiért 1,15 % bizományi díjat fizet. Az átadott alkatrészek szállítására a felperesnek kötelezettsége már nem volt, mert az együttműködési szerződés határideje 1975. december 31-én lejárt. A felperes arra utalt, hogy az alperes tevékenysége olyan terjedelmű, amely csupán az általa megjelölt 1,15%-os bizományi díj megfizetését indokolja.

Az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes jogelődjével kötött együttműködési szerződés alapján az ott megjelölt 5,5%-os mértékű bizományi díj illeti meg.

Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes számára megállapított bizományi díj felső határa a 8/1967. (ÁSZ 45. sz.) Át. számú utasítás szerint 6,5%. A felperes az alkatrészeket az export együttműködési szerződés keretében szállította le. Abban viszont az 5,5%-os mértékű bizományi díjban a felek megállapodtak. Ezért az alperes védekezését elfogadta és a felperesnek a visszakövetelésre irányuló keresetét jogalap hiányában elutasította.

A felperes az ítélet ellen fellebbezett, annak megváltoztatását és az alperesnek a kereset szerinti marasztalását kérte. A jogelődje által kötött együttműködési szerződés szerint két évig állott fenn szállítási kötelezettség a tartalék és a pótalkatrészekre. A jogelődje e kötelezettségének eleget is tett. Szállítási kötelezettsége már nem volt, amikor 1977. augusztusában a külföldi vevő képviselője sürgősen alkatrészeket kért. A felperes az alkatrészeket nyomban kiadta és az alperest megbízta az ellenérték beszedésével azzal, hogy e tevékenységért 1,15%-os mértékű bizományi díjat fizet. Az alperes az együttműködési szerződésben megjelölt 5,5%-os bizományi díj megfizetéséhez ragaszkodott és az elszámoláskor ilyen mértékben vonta le bizományi díjkövetelését. A felperes álláspontja szerint a bizományi szerződés ráutaló magatartással jött létre, és így az alperest 1,15% mértékű bizományi díj illeti meg. A fellebbezés alapos.