1957. évi V. törvény

az állampolgárságról[1]

I. FEJEZET

A magyar állampolgárok

1. § (1) Magyar állampolgár az, aki

a) magyar állampolgár szülő gyermeke;

b) a magyar állampolgárságot honosítás vagy visszahonosítás útján megszerzi;

c) a jelen törvény hatálybalépésekor magyar állampolgár volt,

hacsak állampolgárságát el nem vesztette.

(2) Az állampolgárok között aszerint, hogy állampolgárságuk milyen jogcímen alapul, megkülönböztetést tenni nem lehet.

2. § (1) Azt, aki személyi igazolvánnyal, illetőleg magyar útlevéllel vagy annak megfelelő személyi okmánnyal rendelkezik, vagy abba, mint gyermeket vagy gondnokoltat bejegyezték, továbbá azt, akit gyermekvédő otthon nyilvántartó könyvébe jegyeztek be, az ellenkező bizonyításáig magyar állampolgárnak kell tekinteni.

(2) Mindaddig, amíg külföldi állampolgársága be nem bizonyul, magyar állampolgárnak kell tekinteni azt is,

a) aki a jelen törvény hatálybelépése után Magyarország területén született, vagy

b) akit mint ismeretlen szülőktől származó személyt a jelen törvény hatálybalépése után Magyarország területén találtak, ha Magyarországon nevelkedik, illetőleg nevelkedett.

3. § (1) Magyar állampolgárrá válik a nem magyar állampolgár szülő gyermeke, ha másik szülőjének a családról, a házasságról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 37-40. §-a értelmében magyar állampolgárt kell tekinteni.

(2) Az a nagykorú személy, aki a jelen törvény hatálybalépése után válik az (1) bekezdés alapján magyar állampolgárrá, a magyar belügyminiszterhez intézett nyilatkozatával bejelentheti, hogy szülőjének magyar állampolgárságát nem kívánja követni. E hatályos nyilatkozatot az utólagos házasságkötés, a teljes hatályú apai elismerés megtörténte, illetőleg az apaságot (anyaságot) megállapító jogerős ítélet tudomásulvételétől számított egy éven belül teheti meg. Külföldön tartózkodó személy a nyilatkozatot a tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóságnál is megteheti.

4. § Azt a magyar állampolgárt, aki egyben más államnak is állampolgára, mindaddig magyar állampolgárnak kell tekinteni, amíg magyar állampolgárságot elbocsátás, vagy megfosztás útján el nem vesztette.

II. FEJEZET

A magyar állampolgárság megszerzése honosítás, illetőleg visszahonosítás útján

5. § Kérelmére honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek lakóhelye a honosítási kérelem előterjesztését közvetlenül megelőző három év alatt megszakítás nélkül Magyarországon volt és honosítása az állam érdekei szempontjából hátrányosnak nem mutatkozik.

6. § Tekintet nélkül előző lakóhelyére, kérelmére honosítható az a nem magyar állampolgár, aki a kérelem előterjesztésének időpontjában Magyarországon lakik, vagy itt kíván letelepedni, ha

a) felmenője magyar állampolgár volt, vagy

b) honosítását más rendkívüli körülmény teszi indokolttá.

7. § Tekintet nélkül arra, hogy Magyarország területén lakik-e vagy itt kíván-e letelepedni, kérelmére honosítható az,

a) aki magyar állampolgárral érvényes házasságot kötött, vagy

b) akinek gyermeke a magyar állampolgárságot megszerezte, vagy

c) akit magyar állampolgár örökbefogadni kíván.

8. § Az 5., 6. és 7. §-ok alapján előterjesztett honosítási kérelmek elbírálásánál a kérelmező javára szól, ha

a) hontalan, illetőleg külföldi állampolgársága megszűnt, vagy

b) külföldi állampolgárságáról lemondott, vagy

c) a külföldi állampolgársági kötelékből elbocsátását kérte.

9. § (1) A korlátoltan cselekvőképes, vagy cselekvőképtelen személy nevében törvényes képviselője jogosult a kérelem előterjesztésére.

(2) A házastárs honosításának hatálya csak akkor terjed ki a másik házastársra, ha a honosítást ez utóbbi is kérte.

(3) A szülői felügyeletet gyakorló szülő honosításának hatálya a kiskorú gyermekre is kiterjed, kivéve, ha a szülő kifejezetten kéri, hogy a honosítás hatálya a gyermekekre vagy valamelyik gyermekre ne terjedjen ki.

(4) A nagykorú gyermekre a honosítás hatálya csak akkor terjed ki, ha a honosítást ő is kérte.

10. § (1) Aki magyar állampolgárságát elvesztette, kérelmére visszahonosítható. A visszahonosítására a honosításról szóló rendelkezéseket a jelen §-ban foglaltaknak megfelelően kell alkalmazni.

(2) Aki magyar állampolgárságát elbocsátás, távollét vagy külföldi állampolgárságának honosítás útján való megszerzése következtében vesztette el, a 6. § alapján az a) és b) pontokban megkívánt feltételek hiányában is visszahonosítható.

(3) Aki magyar állampolgárságát házasságkötés, törvényesítés, apai elismerés vagy apaság bírói megállapítása következtében vesztette el, arra tekintet nélkül honosítható vissza, hogy Magyarország területén lakik-e.

11. § (1) A honosított, illetőleg a visszahonosított nagykorú személy állampolgársági esküt tesz. Cselekvőképtelen, valamint a 18. életévét be nem töltött korlátoltan cselekvőképes személy állampolgársági esküjét törvényes képviselőjének nyilatkozata pótolja.

(2) Az állampolgársági eskü szövege:

"Én ................................ esküszöm, hogy a magyar hazához és dolgozó népéhez hű leszek. A Magyar Népköztársaság Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Erőmhöz és képességeimhez mérten erősítem és védelmezem a Magyar Népköztársaság állami, gazdasági és társadalmi rendjét."

(3) Az állampolgársági esküt az eskü letételére szóló felhívás kézbesítésétől számított hatvan napon belül le kell tenni. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa e határidőt külföldön élők tekintetében meghosszabbíthatja.

(4) A honosított, illetőleg a visszahonosított személy a magyar állampolgárságot az állampolgársági eskü letételének napjával szerzi meg. Az állampolgársági eskü letételének tényét és időpontját a honosítási, illetőleg visszahonosítási okiraton fel kell tüntetni.

(5) Ha a honosított, illetőleg a visszahonosított személy az állampolgársági eskütétel előtt meghal, illetőleg olyan állapotba kerül, amely megakadályozza az eskü letételében, a magyar állampolgárságot a honosításról, illetőleg a visszahonosításról szóló okirat keltének napjával szerzi meg.

(6) A honosításról, illetőleg a visszahonosításról a Népköztársaság Elnöki Tanácsa állít ki okiratot. Az okiratban meg kell nevezni azokat a hozzátartozókat, akikre a honosítás hatálya kiterjed.

III. FEJEZET

A magyar állampolgárság elvesztése elbocsátás útján

12. § (1) Kérelmére elbocsátható a magyar állampolgárság kötelékéből az,

a) aki adóval, vagy egyéb köztartozással hátralékban nincs és

b) aki ellen büntető eljárás nincs folyamatban, illetőleg nem áll büntető ítélet hatálya alatt, továbbá

c) aki igazolja külföldi állampolgárságát, illetőleg a külföldi állampolgárság megszerzésének valószínűségét.

(2) A cselekvőképtelen, vagy korlátoltan cselekvőképes személy helyett - a gyámhatóság hozzájárulásával - törvényes képviselői terjesztik elő az elbocsátás iránti kérelmet. Az elbocsátást kérő korlátoltan cselekvőképes személyt elbocsátása ügyében személyesen meg kell hallgatni, kivéve, ha külföldön lakik. A kiskorú elbocsátása iránti kérelem ügyében - ha ennek elháríthatatlan akadálya nincs - meg kell hallgatni azt a szülőt is, akinek szülői felügyelete azért szünetel, mert a gyermek a különélő másik szülő gondviselése vagy intézeti gyámság alatt áll (1952. évi IV. törvény 92. § c) pont).

13. § (1) Az elbocsátási kérelem elbírálásánál különös méltánylást érdemlő körülménynek kell tekinteni

a) kérelmezőnek külföldi állampolgárral kötött házasságát, ha külföldön él, vagy külföldön szándékozik élni, vagy

b) hogy az elbocsátást kérő kiskorú egyik szülője külföldi állampolgár és a gyermeket külföldön nevelik, vagy

c) hogy az elbocsátást kérő kiskorút nem magyar állampolgár örökbefogadta s a gyermeket külföldön nevelik, vagy

d) hogy a kérelmező magyar állampolgárságát házasságkötés útján szerezte meg és házassága megszűnt.

(2) Az e szakasz alapján való elbocsátásnak nem előfeltétele a külföldi állampolgárság igazolása, illetőleg megszerzésének valószínűsítése [12. § (1) bekezdés c) pont].

14. § (1) Az elbocsátás hatálya csak a kérelmezőre terjed ki.

(2) Az elbocsátásról a Népköztársaság Elnöki Tanácsa okiratot állít ki. Az állampolgárság az okirat keltének napjával szűnik meg.

IV. FEJEZET

A magyar állampolgárság elvesztése megfosztás útján

15. § Megfosztható magyar állampolgárságától az, aki külföldön tartózkodik és

a) súlyosan vétett az állampolgársági hűség ellen, vagy

b) súlyos bűncselekmény miatt magyar vagy külföldi bíróság jogerősen elítélte.

16. § (1) A megfosztás hatálya nem terjed ki a házastársra és a gyermekre, kivéve, ha ezek külföldön tartózkodnak és a határozat erről külön rendelkezik.

(2) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa elrendelheti az állampolgárságától megfosztott személy vagyonának egészben vagy részben való elkobzását is.

(3) A megfosztás a határozat keltének napjával válik hatályossá.

(4) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának a megfosztásról szóló határozatát a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.

V. FEJEZET

Eljárási alapelvek. Hatáskör és illetékesség

17. § (1) A magyar állampolgárságnak honosítással, illetőleg visszahonosítással való megadása, valamint elbocsátással vagy megfosztással való megszüntetése a Népköztársaság Elnöki Tanácsának hatáskörébe tartozik.

(2) A honosításra, visszahonosításra, elbocsátásra, valamint megfosztásra irányuló javaslatokat a belügyminiszter terjeszti a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé. A tizenhetedik életévét betöltött férfi elbocsátására irányuló javaslathoz - annak az évnek a végéig, amelyben az ötvenedik életévét betölti - a honvédelmi miniszter hozzájárulása is szükséges.

18. § (1) Olyan bizonyítvány kiállítása, amely a magyar állampolgárság fennállását, elvesztését vagy azt tanúsítja, hogy az abban megnevezett személy a rendelkezésre álló adatok szerint nem magyar állampolgár, a belügyminiszter hatáskörébe tartozik.

(2)[2] A jogerős bírói határozat - amely a bizonyítási eljárás alapján megállapítja a magyar állampolgárság fennállását, illetőleg azt, hogy a megnevezett személy nem magyar állampolgár - mindenkivel szemben hatályos.

19. § (1)[3] A honosítás, visszahonosítás és az elbocsátás iránti kérelmet a kérelmező állandó, ennek hiányában ideiglenes lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat polgármesteri hivatalának anyakönyvvezetőjénél kell benyújtani.

(2) Ha a honosításra örökbefogadással kapcsolatosan kerül sor [1952. évi IV. törvény 47. § (2) bekezdés], a honosítás iránti kérelmet az örökbefogadás engedélyezése iránti kérelemmel együtt a gyámhatóságnál is be lehet nyújtani. Ebben az esetben a honosítás iránti kérelmet a gyámhatóság továbbítja a belügyminiszterhez.

(3) Külföldön tartózkodó kérelmező kérelmét a tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóságnál is előterjesztheti, vagy közvetlenül a belügyminiszterhez nyújthatja be.

20. § (1)[4] A honosított, illetőleg visszahonosított személy állampolgársági esküt az állandó, ennek hiányában ideiglenes lakóhelyének polgármestere előtt tesz.

(2) Ha a honosított, illetőleg visszahonosított személy külföldön tartózkodik, a tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság előtt is leteheti az állampolgársági esküt, továbbá olyan módon is eleget tehet e kötelezettségének, hogy az állampolgársági eskü szövegét hitelesített aláírásával ellátva megküldi a Népköztársaság Elnöki Tanácsának.

VI. FEJEZET

Záró rendelkezések

21. § Nemzetközi szerződésnek állampolgársági rendelkezése irányadó akkor is, ha a jelen törvény rendelkezéseitől eltér.

22. § (1) E törvény hatálybalépésének időpontját a Népköztársaság Elnöki Tanácsának a törvény végrehajtását szabályozó törvényerejű rendelete határozza meg.

(2) E törvény hatálybalépésével hatályukat vesztik: az 1948. évi XXVI. törvény; a 103.300/1948. (VII. 18.) BM rendelet; az 1948. évi LX. törvény; a 600/1949. (I. 23.) BM rendelet; a 700/1949. (I. 26.) BM rendelet; a 182/1950. (VII. 8.) MT rendelet; a 211/1950. (VIII. 20.) MT rendelet és az 5.125/1/2/1950. (IX. 13.) BM rendelet.

(3) E törvény végrehajtásáról a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, illetőleg a belügyminiszter gondoskodik.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kristóf István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára