BH 1994.7.392 A felszámoló jognyilatkozatának pótlása a bíróság által az ingatlan adataiban bekövetkezett változásnak az ingatlan-nyilvántartásban való átvezetéséhez szükséges megosztási vázrajz aláírásával kapcsolatban [Ptk. 5. § (1) és (3) bek., 1991. évi IL. tv. 51. § (1) és (4) bek., 1972. évi 31. tvr. 2. § (1) bek., 12. § (2) bek., 13. § (1) és (3) bek., 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 68. § (1)-(3) bek., 69. § (4) bek., 73. § (8) bek.].

Az elsőfokú bíróság végzésével a felszámolás alatt álló adós jognyilatkozatát pótolta, az iratoknál elfekvő megosztási vázrajzon 1750/1. és 1750/2. hrsz. alatt feltüntetett és kialakítandó úszótelek létrehozásához.

Végzésének indokolásában megállapította, hogy a felszámolás alatt álló adós lakásszövetkezet kivitelezésében készült az Sz. város R. út 13. szám alatti lakóépület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás a 2167-es számú tulajdoni lapon 1750. hrsz. alatt tart nyilván. Az ingatlanon az F. út felőli részen is van épület, így a perbeli lakóépület ingatlan-nyilvántartási feltüntetése csak úszótelek kialakításával lehetséges. Ezt a polgármesteri hivatal határozatával engedélyezte. A szükséges megosztási vázrajz a határozat kiadását követően, 1991. november 13-án elkészült, a megosztást az épület tulajdonosai kérték, azonban abban részben tulajdonjoga áll fenn a felszámolás alatt álló adósnak is. A felszámolásra irányuló eljárásról szóló végzés közzététele 1991. július 17-én történt. A felszámoló a telek megosztásához nem járult hozzá, amely az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésnek akadálya. A kérelmezők ezért a bírósághoz fordultak jognyilatkozat pótlása iránt. A bíróság alaposnak találta a felszámoló eljárása elleni kifogást, és a Ptk. 5. §-ának (1) bekezdése figyelembevételével, illetve annak (3) bekezdése alapján a felszámolónak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez szükséges jognyilatkozatát határozatával pótolta.

Végzésének indokolása szerint a felszámoló jognyilatkozatának hiánya sérti a lakások tulajdonosainak különös méltánylást érdemlő magánérdekét, a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzését, és ez az érdeksérelem másként nem hárítható el. Az úszótelek kialakítása a felszámolás alatt álló adós tulajdoni hányadában változást nem jelent, más kérdés az, hogy az adósnak a kérelmezőkkel szemben esetleg elszámolási vitája van. Mindez azonban az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéstől független.

A végzés ellen a felszámoló nyújtott be fellebbezést, melyben a fellebbezés késedelmes benyújtása miatt igazolási kérelmet is előterjesztett. Igazolási kérelmének indokaként előadta, hogy a végzés kézhezvétele idején a képviseletet ellátó ügyvéd távol volt, ő a végzés kézhezvételét követően nyomban előterjesztette fellebbezését.

A fellebbezési kérelme a hitelezői kifogás elutasítására irányult. Fellebbezésének indoka szerint a felszámolási eljárás során a képviselő azért tagadta meg a kért jognyilatkozatot, mert az sérti a többi hitelező érdekeit. Amennyiben az ingatlanon úszótelek kerülne kialakításra, a felszámolás alatt lévő adós vagyona csorbulna, mert a telek értéke jelentősen csökkenne.

A kérelmezők a fellebbezésre adott észrevételükben a végzés helybenhagyását kérték.

A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt az adós igazolási kérelmét vizsgálta meg, illetőleg azt, hogy a fellebbezés benyújtásával az adós elkésett-e, vagy sem.

A jelen ügyben a hitelezők a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. tv. (továbbiakban: Csftv.) 51. §-ának (1) bekezdése figyelembevételével, a felszámolónak az érdekeket sértő mulasztása miatt fordultak a bírósághoz és terjesztették elő kifogásukat. A Csftv. 51. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kifogásnak helyt adó végzés ellen a felszámoló, a kifogást elutasító végzése ellen pedig a kifogással élő a közléstől számított 8 napon belül fellebbezhet. A felhívott jogszabályra tekintettel az elsőfokú bíróság döntését a Csftv. hivatkozott rendelkezése alapján végzés formájában hozta meg. E végzés elleni fellebbezési határidő azonban a végzésnek írásbeli kézbesítésével nyílik meg. Ez 1992. július 24-én történt meg. Ehhez képest az 1992. július 30-án ajánlott küldeményként feladott fellebbezés sem késett el, ezért - mulasztás hiányában - az igazolási kérelemben előadottakat a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálta.