62010CJ0271[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2011. június 30-i ítélete. Vereniging van Educatieve en Wetenschappelijke Auteurs (VEWA) kontra Belgische Staat. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Raad van State - Belgium. 92/100/EGK irányelv - Szerzői és szomszédos jogok - Nyilvános haszonkölcsönzés - A szerzők díjazása - Megfelelő jövedelem. C-271/10. sz. ügy.

C-271/10. sz. ügy

Vereniging van Educatieve en Wetenschappelijke Auteurs (VEWA)

kontra

Belgische Staat

(a Raad van State [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"92/100/EGK irányelv - Szerzői és szomszédos jogok - Nyilvános haszonkölcsönzés - A szerzők díjazása - Megfelelő jövedelem"

Az ítélet összefoglalása

Jogszabályok közelítése - Szerzői jog és szomszédos jogok - Oltalom alatt álló művek bérleti és haszonkölcsönzési joga - 92/100 irányelv - A szerzők díjazása nyilvános haszonkölcsönbe adás esetén

(92/100 tanácsi irányelv, 5. cikk, (1) bekezdés)

A bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló 92/100 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével ellentétes az olyan rendszert bevezető jogszabály, mely szerint a nyilvános haszonkölcsönbe adás esetén a szerzőket megillető díjazást kizárólag a közintézményekbe beiratkozott kölcsönvevők számától függően, kölcsönvevőnként megállapított évi átalányösszeg alapján kell kiszámítani.

Mivel a díjazás a szerzőknek a műveik engedélyük nélküli használata miatt okozott hátrány ellenértékének minősül, e díjazás összegének megállapítása nem lehet teljesen független az ilyen hátrány alkotóelemeitől. Mivel e hátrány a nyilvános haszonkölcsönbe adásból, vagyis a védelem alatt álló alkotások közönség számára nyitva álló intézmény útján történő használatba adásából származik, a fizetendő díjazás összegének figyelembe kellene vennie e használatba adás mértékét mind a beiratkozott kölcsönzők száma, mind pedig a nyilvános haszonkölcsönbe adást végző intézmény által használatba adott, védelem alatt álló alkotások száma tekintetében.

(vö. 37-39., 43. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2011. június 30.(*)

"92/100/EGK irányelv - Szerzői és szomszédos jogok - Nyilvános haszonkölcsönzés - A szerzők díjazása - Megfelelő jövedelem"

A C-271/10. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Raad van State (Belgium) a Bírósághoz 2010. május 31-én érkezett, 2010. május 17-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Vereniging van Educatieve en Wetenschappelijke Auteurs (VEWA)

és

a Belgische Staat

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: D. Šváby, a hetedik tanács elnöke, a harmadik tanács elnökeként eljárva, R. Silva de Lapuerta, Juhász E., J. Malenovský (előadó) és T. von Danwitz bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. március 24-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Vereniging van Educatieve en Wetenschappelijke Auteurs (VEWA) képviseletében Y. Nelissen Grade és S. Verbeke advocaten,

- a belga kormány képviseletében T. Materne és J.-C. Halleux, meghatalmazotti minőségben, segítőik: C. Doutrelepont és K. Lemmens ügyvédek,

- a spanyol kormány képviseletében N. Díaz Abad, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. van Beek és J. Samnadda, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 1992. november 19-i 92/100/EGK tanácsi irányelv (HL L 346., 61. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 120. o.) 5. cikkének (1) bekezdésében (jelenleg a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 2006. december 12-i 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [HL L 376., 28. o.] 6. cikkének (1) bekezdése) szereplő, a szerzői jogok jogosultjai számára, nyilvános haszonkölcsönbe adás címén fizetett "díjazás" fogalmának értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Vereniging van Educatieve en Wentenschappelijke Auteurs (VEWA) által a Belgische Staattal szemben a szerzőket, az előadókat vagy az előadóművészeket, a hangfelvétel-előállítókat és a filmek első rögzítésének előállítóit a nyilvános haszonkölcsönbe adásért megillető díjazáshoz való jogról szóló, 2004. április 25-i királyi rendelet (a továbbiakban: királyi rendelet) megsemmisítése iránt indított eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 92/100 irányelv hetedik, tizennegyedik, tizenötödik és tizennyolcadik preambulumbekezdése a következőképpen szól:

"mivel a szerzők és előadóművészek alkotó és művészi tevékenysége megkívánja, hogy további alkotó és művészi tevékenységük biztosítása érdekében megfelelő jövedelmük legyen; mivel a hangfelvételek és filmek előállításához szükséges ráfordítások különösen jelentősek és kockázatosak; mivel e jövedelem és a ráfordítás megtérülésének lehetősége csak akkor biztosítható hatékonyan, ha a jogosultak megfelelő jogi védelemben részesülnek;

[...]

mivel amennyiben a közönség számára nyitva álló intézmény általi haszonkölcsönbe adásnál olyan díjat kell fizetni, amelynek összege nem haladja meg az intézmény működési költségeinek fedezéséhez szükséges mértéket, akkor ezen irányelv értelmében ez nem minősül közvetlen vagy közvetett gazdasági vagy kereskedelmi előnynek;

mivel szükséges olyan szabályozás bevezetése, amely a szerzőknek és előadóművészeknek elidegeníthetetlen jogot biztosít a méltányos díjazásra, [...];

[...]

mivel szükséges legalább a szerzők jogainak védelme a nyilvános haszonkölcsönbe adás tekintetében különleges szabályozás bevezetésével, és mivel az ezen irányelv 5. cikke alapján hozott intézkedéseknek összhangban kell lenniük a közösségi joggal, különösen a Szerződés 7. cikkével".

4 A 92/100 irányelv 1. cikkének (1)-(3) bekezdése kifejti:

"(1) E fejezet rendelkezéseinek megfelelően és az 5. cikk rendelkezéseire is figyelemmel, a tagállamok biztosítják a jogot a szerzői jogi védelemben részesülő művek eredeti vagy többszörözött példányai és egyéb, a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott védelem alatt álló teljesítmények bérbeadásának és haszonkölcsönbe adásának engedélyezésére, illetve megtiltására.

(2) Ezen irányelv alkalmazásában »bérbeadás« a határozott időre történő használatba adás közvetlen vagy közvetett gazdasági vagy kereskedelmi előny érdekében.

(3) Ezen irányelv alkalmazásában »haszonkölcsönbe adás« a közönség számára nyitva álló intézmény útján határozott időre történő használatba adás, amely sem közvetlenül, sem közvetetten nem irányul gazdasági vagy kereskedelmi előny szerzésére."

5 A 92/100 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"Ha egy szerző vagy előadóművész hangfelvételre vagy egy film eredeti vagy többszörözött példányára vonatkozó bérbeadási jogát a hangfelvétel vagy film előállítójára ruházta vagy nekik átengedte, a szerző vagy előadóművész a bérbeadás ellenében [helyesen: címén] továbbra is megfelelő díjazást követelhet."

6 A 92/100 irányelv 5. cikkének (1)-(3) bekezdése kimondja:

"(1) A tagállamok a nyilvános haszonkölcsönbe adás tekintetében kivételeket határozhatnak meg az 1. cikkben foglalt kizárólagos jog alól, amennyiben legalább a szerzők e haszonkölcsönbe adás ellenében [helyesen: címén] díjazásban részesülnek. A tagállamok szabadon, kultúrpolitikai célkitűzéseiknek megfelelően határozhatják meg e díjazás mértékét.

(2) Amennyiben a tagállamok az 1. cikkben foglalt kizárólagos haszonkölcsönbe adási jogot hangfelvételek, filmek és számítógépi programok esetében nem alkalmazzák, legalább a szerzők számára díjigényt [helyesen: díjazást] biztosítanak.

(3) A tagállamok az intézmények bizonyos kategóriáit mentesíthetik az (1) és (2) bekezdésben foglalt díjfizetési kötelezettség alól."

7 A 92/100 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése szerint:

"A tagállamok biztosítják azt a jogot, amelynek célja, hogy a felhasználó egy egyszeri méltányos díjat fizessen a hangfelvétel kereskedelmi célú nyilvánosságra hozatala, illetve e hangfelvétel példányának vezeték nélküli sugárzása vagy egyéb módon a nyilvánossághoz közvetítése esetén, valamint hogy ezen díjat az érintett előadóművészek és hangfelvétel-előállítók között felosszák. [...]"

A nemzeti szabályozás

Az 1994. június 30-i törvény

8 A szerzői és szomszédos jogokról szóló 1994. június 30-i törvény (a Moniteur belge 1994. július 27-i száma, 19297. o.) a 2005-től hatályos változatában (a továbbiakban: 1994. június 30-i törvény) ülteti át a 92/100 irányelvet.

9 E törvény 23. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

"A szerző nem tilthatja meg irodalmi művek, adatbázisok, fényképészeti alkotások, zenemű-partitúrák, hangfelvételek és audiovizuális művek haszonkölcsönbe adását, ha e haszonkölcsönbe adást oktatási és kulturális célból az állami szervek által elismert vagy hivatalosan e célra létesített intézmények végzik."

10 Az említett törvény 47. cikkének (1) bekezdése kimondja:

"Az előadóművész, az előadó és az előállító nem tilthatja meg hangfelvételek vagy filmek első rögzítésének haszonkölcsönbe adását, ha e haszonkölcsönbe adást oktatási és kulturális célból az állami szervek által elismert vagy hivatalosan e célra létesített intézmények végzik."

11 Az 1994. június 30-i törvény 62. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

"(1) Az irodalmi műveknek, az adatbázisoknak, a fényképészeti alkotásoknak vagy a zenemű-partitúráknak a 23. cikkben foglalt feltételek melletti haszonkölcsönbe adása esetén a szerzőt és a szerkesztőt díjazás illeti meg.

(2) A hangfelvételeknek vagy az audiovizuális műveknek a 23. és a 47. cikkben foglalt feltételek melletti haszonkölcsönbe adása esetében a szerző, az előadóművész vagy az előadó és az előállító díjazásra jogosult."

12 E törvény 63. cikkének első és harmadik bekezdése ekképp rendelkezik:

"A jogkezelő intézmények és szervezetek meghallgatását követően a Király megállapítja 62. cikkben említett díjazások mértékét. [...]

[...]

A Közösségekkel való konzultációt követően és adott esetben a kezdeményezésükre a Király az állami szervek által elismert vagy létesített intézmények bizonyos kategóriáira vonatkozóan mentességet vagy haszonkölcsönbe adásonkénti átalánydíjat állapít meg a 62. cikkben foglalt díjazás meghatározása céljából."

A királyi rendelet

13 A királyi rendelet a 92/100 irányelv 5. cikkét ülteti át.

14 A királyi rendelet 4. cikkének első, második és harmadik bekezdése a következőképpen szól:

"A[z 1994. június 30-i] törvény 62. cikkében szereplő díjazást évi 1 [eurónak] megfelelő átalányösszegben állapítják meg a 2. cikk szerinti haszonkölcsönzést végző intézménybe beiratkozott nagykorú személyek után, amennyiben e személyek a tárgyidőszakban legalább egy kölcsönzést végeztek.

A[z 1994. június 30-i] törvény 62. cikkében szereplő díjazást évi 0,5 [eurónak] megfelelő átalányösszegben állapítják meg a 2. cikk szerinti haszonkölcsönzést végző intézménybe beiratkozott kiskorú személyek után, amennyiben e személyek a tárgyidőszakban legalább egy kölcsönzést végeztek.

Ha valaki egynél több haszonkölcsönzést végző intézménybe van beiratkozva, a díjazás összegét csak egyszer kell megfizetnie."

Az alapjogvita és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

15 A VEWA egy belga szerzői jogi jogkezelő szervezet.

16 2004. július 7-én a VEWA megsemmisítés iránti keresetet indított a királyi rendelettel szemben a Raad van State (államtanács) előtt.

17 Keresetének alátámasztására a VEWA különösen azt állítja, hogy a királyi rendelet 4. cikke, amely személyenként évi 1 eurós átalánydíjazást állapít meg, sérti a 92/100 irányelv rendelkezéseit, amelyek megkövetelik, hogy a haszonkölcsönbe adásért vagy a bérbeadásáért "méltányos díjazást" fizessenek.

18 A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a 92/100 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése és 8. cikkének (2) bekezdése a "méltányos díjazásra" hivatkozik, míg ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdése mindössze "díjazást" említ. Hozzáfűzi, hogy jóllehet a Bíróságnak már volt alkalma az említett irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében szereplő "méltányos díjazás" fogalmát értelmezni (a C-245/00. sz. SENA-ügyben 2003. február 6-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-1251. o.]), és a 92/100 irányelv 5. cikkének (3) bekezdésében szereplő azon lehetőségről határozni, hogy az intézmények bizonyos kategóriái mentesíthetők a díjfizetési kötelezettség alól (a C-36/05. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2006. október 26-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-10313. o.]), még soha nem nyilatkozott az ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében szereplő "díjazás" fogalmáról.

19 E körülmények között a Raad van State az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

"Ellentétes-e a [92/100 irányelv] 5. cikkének (1) bekezdésével, jelenleg a [2006/115 irányelv] 6. cikkének (1) bekezdésével egy olyan nemzeti rendelkezés, amely díjazás címén nagykorú személyenként évi 1 [eurós], kiskorú személyenként pedig évi 0,5 [eurós] átalányösszeget állapít meg?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

20 A kérdést előterjesztő bíróság kérdése lényegében arra irányul, hogy a 92/100 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével ellentétes-e az alapügyben szereplőhöz hasonló, olyan rendszert bevezető jogszabály, mely szerint a nyilvános haszonkölcsönbe adás esetén a szerzőket megillető díjazást kizárólag a közintézményekbe beiratkozott kölcsönvevők számától függően, kölcsönvevőnként megállapított évi átalányösszeg alapján kell kiszámítani.

21 Legelőször is emlékeztetni kell arra, hogy a 92/100 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében a szerzők kizárólagos joggal rendelkeznek a haszonkölcsönbe adás engedélyezésére, illetve megtiltására. Kimondottan a nyilvános haszonkölcsönbe adást illetően a 92/100 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése azonban lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy kivételeket határozzanak meg e kizárólagos jog alól.

22 Amennyiben a kivételek e fakultatív meghatározása sérti a szerzők kizárólagos jogait, mivel megfosztja ez utóbbiakat a haszonkölcsönbe adás adott formájának engedélyezésére vagy megtiltására vonatkozó joguktól, e lehetőség attól függ, hogy a szerzők díjazást kapjanak e haszonkölcsönbe adás címén.

23 Először is annak pontosítása érdekében, hogy kik azok az alanyok, akiknek nyilvános haszonkölcsönbe adás esetén a szerzőket megillető díjazást meg kell fizetniük, ki kell emelni, hogy a 92/100 irányelv 1. cikkének (3) bekezdése a haszonkölcsönbe adást a közönség számára nyitva álló intézmény útján olyan határozott időre történő használatba adásként határozza meg, amely nem irányul gazdasági vagy kereskedelmi előny szerzésére. E meghatározásból és az említett irányelv céljából arra lehet következtetni, hogy az alkotások közintézmények általi használatba adása, amely lehetővé teszi a kikölcsönzésüket, és nem az egyes alkotások ezen intézményekbe beiratkozott személyek általi tényleges kikölcsönzése minősül azon tevékenységnek, amely a szerzőket megillető díjfizetési kötelezettség eredete. Ennélfogva főszabály szerint e használatba adást végző szervezetek feladata a szerzőket megillető díjazás megfizetése.

24 Ezt a megállapítást hallgatólagosan megerősíti a 92/100 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése, amely lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy a haszonkölcsönbe adást végző intézmények bizonyos kategóriáit mentesítsék a díjfizetési kötelezettség alól.

25 Ezt követően a díjazás fogalmát illetően, a Bíróság korábban úgy határozott, hogy a közösségi jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó közösségi jogi rendelkezést az egész Közösségben önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját (lásd többek között a C-357/98. sz. Yiadom-ügyben 2000. november 9-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-9265. o.] 26. pontját és a fent hivatkozott SENA-ügyben hozott ítélet 23. pontját).

26 Ez a 92/100 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében szereplő "díjazás" fogalmára is érvényes, amelyet ez utóbbi rendelkezés nem határoz meg (a "méltányos díjazás" fogalmát illetően lásd analógia útján a fent hivatkozott SENA-ügyben hozott ítélet 24. pontját).

27 Azon összefüggést illetően, amelybe a díjazás fogalma illeszkedik, meg kell jegyezni, hogy a 92/100 irányelv nem az egyetlen jogi aktus a szellemi tulajdon területén, és hogy az uniós jogrend egységéből és koherenciájából eredő követelményeket figyelembe véve a díjazás e fogalmát a szellemi tulajdonról szóló valamennyi irányelvben megállapított szabályokra és elvekre tekintettel kell értelmezni, ahogyan a Bíróság ezeket értelmezte.

28 E tekintetben a Bíróság az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. kötet, 1. fejezet, 230. o., helyesbítés: HL L 314., 2008.11.25., 16. o.) 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő magáncélú másolat többszörözésének területére vonatkozó "méltányos díjazás" fogalmának értelmezésekor a Bíróság kimondta, hogy e méltányos díjazásnak az a célja, hogy a szerzők a védelem alatt álló műveik engedélyük nélküli felhasználásáért megfelelő ellentételezésben részesüljenek, ily módon azt úgy kell tekinteni, mint a szerző által a többszörözési tevékenység miatt elszenvedett hátrány ellenértékét (lásd ebben az értelemben a C-467/08. sz. Padawan-ügyben 2010. október 21-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 39. és 40. pontját).

29 Kétségtelen, hogy a 92/100 irányelvben a kizárólagos szerzői jog alóli kivétel meghatározása során a közösségi jogalkotó a 2001/29 irányelvben szereplő "compensation" [a magyarban: díjazás] fogalma helyett a "rémunération" [a magyarban: díjazás] fogalmát használta. A "díjazás" utóbbi fogalmának azonban szintén az a célja, hogy ellentételezést biztosítson a szerzők számára, mivel hasonló helyzetben kerül sor ennek alkalmazására, amikor a nyilvános haszonkölcsönbe adás során a szerzők engedélye nélkül használják fel a műveket, hátrányt okozva ezáltal ez utóbbiak számára.

30 Meg kell továbbá jegyezni, hogy a 92/100 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése csupán a "díjazásra" vonatkozik, míg ugyanezen irányelv bérbeadásra vonatkozó 4. cikkének (1) bekezdése rendszeresen a "méltányos díjazásra" utal. A "méltányos díjazás" fogalma szintén megjelenik ezen irányelvnek a sugárzásra vagy a nyilvánossághoz való közvetítésre vonatkozó 8. cikkének (2) bekezdésében. Ennélfogva e megszövegezési különbség azt jelenti, hogy a hivatkozott két fogalmat nem azonosan kell értelmezni.

31 A 92/100 irányelv tizennyolcadik preambulumbekezdéséből továbbá kitűnik, hogy a szerzők jogainak védelme érdekében szükséges a nyilvános haszonkölcsönbe adásra vonatkozóan különleges szabályozást bevezetni. Következésképpen a nyilvános haszonkölcsönbe adás rendszerét meg kell különböztetni az ezen irányelvben meghatározott egyéb rendszerektől. Ugyanígy meg kell különböztetni az említett rendszerek különböző elemeit, beleértve a szerzők ellentételezésére irányuló elemeket is.

32 Végezetül a díjazás összegét illetően meg kell jegyezni, hogy a Bíróság a 92/100 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében szereplő "méltányos díjazás" fogalmát illetően már kimondta, hogy e díjazás megköveteli, hogy a méltányos jellegét többek között a védelem alatt álló alkotásnak a gazdasági kapcsolatokban képviselt használati értéke alapján vizsgálják (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott SENA-ügyben hozott ítélet 37. pontját).

33 Márpedig - amint a jelen ítélet 23. pontjában felidézésre került - a 92/100 irányelv 1. cikkének (3) bekezdésével összhangban a haszonkölcsönbe adásnak nincs közvetlenül vagy közvetetten gazdasági vagy kereskedelmi jellege. E körülmények között nyilvános haszonkölcsönbe adás esetén valamely védelem alatt álló alkotás felhasználása nem vizsgálható a gazdasági kapcsolatokban képviselt értéke alapján. Következésképpen a díjazás összege szükségszerűen kevésbé jelentős, mint a méltányos díjazásnak megfelelő összeg, illetve akár átalányjelleggel is meghatározható a szóban forgó valamennyi védelem alatt álló alkotás használatba adásának ellentételezése céljából.

34 Ekképp a megállapítandó díjazásnak - a 92/100 irányelv hetedik preambulumbekezdésében szereplő előírással összhangban - lehetővé kell tennie a szerzők számára, hogy megfelelő jövedelmük legyen. Az összege tehát nem lehet pusztán szimbolikus.

35 Kimondottan a nyilvános haszonkölcsönbe adás esetén a szerzőket megillető díjazás összegének meghatározására szolgáló kritériumokat illetően emlékeztetni kell arra, hogy nem létezik semmilyen olyan objektív indok, amely egy egységes méltányos díjazás meghatározása pontos szabályainak a közösségi bíróság általi rögzítését igazolná, amely szükségszerűen arra vezetné a Bíróságot, hogy a tagállamok feladatát vegye át, akik számára a 92/100 irányelv ugyanakkor nem ír elő kötelezően semmilyen különös szempontot. Így kizárólag a tagállamok feladata, hogy a közösségi jog, és többek között a 92/100 irányelv által előírt keretek között meghatározzák a területükön e közösségi jogi fogalom tiszteletben tartásának biztosítását leginkább szolgáló szempontokat (lásd analógia útján a fent hivatkozott SENA-ügyben hozott ítélet 34. pontját).

36 E tekintetben a 92/100 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének szövege széles mérlegelési jogkört hagy a tagállamoknak. Ugyanis a saját kultúrpolitikai célkitűzéseik alapján határozhatják meg a szerzőket nyilvános haszonkölcsönbe adás esetén megillető díjazás összegét.

37 Mivel azonban a díjazás - amint a jelen ítélet 28. és 29. pontjában megállapításra került - a szerzőknek a műveik engedélyük nélküli használata miatt okozott hátrány ellenértékének minősül, e díjazás összegének megállapítása nem lehet teljesen független az ilyen hátrány alkotóelemeitől. Mivel e hátrány a nyilvános haszonkölcsönbe adásból, vagyis a védelem alatt álló alkotások közönség számára nyitva álló intézmény útján történő használatba adásából származik, a fizetendő díjazás összegének figyelembe kellene vennie e használatba adás mértékét.

38 Ily módon minél magasabb a nyilvános haszonkölcsönbe adást végző intézmény által használatba adott, védelem alatt álló alkotások száma, annál nagyobb a szerzői jogok sérelme. Ebből következik, hogy az ezen intézmény által fizetendő díjazás összegének figyelembe kell vennie a nyilvánosság használatába adott alkotások számát, és azt, hogy következésképpen a nyilvános haszonkölcsönbe adást végző nagy intézményeknek jelentősebb mértékű díjazást kellene fizetniük, mint a kisebb intézményeknek.

39 Ezen túlmenően az érintett közönség, nevezetesen a haszonkölcsönbe adást végző intézménybe beiratkozott kölcsönzők száma szintén relevánsnak minősül. Ugyanis minél magasabb azoknak a személyeknek a száma, akik hozzáférhetnek a védelem alatt álló alkotásokhoz, annál jelentősebb mértékű a szerzői jogok sérelme. Ebből következik, hogy a szerzőket megillető díjazás összegének figyelembe kellene vennie az ezen intézménybe beiratkozott kölcsönvevők számát is.

40 Az alapügyben nem vitatott, hogy a királyi rendelettel bevezetett rendszer a nyilvános haszonkölcsönbe adást végző intézményekbe beiratkozott kölcsönvevők számát, és nem a közönség használatába adott alkotások számát veszi figyelembe. Így e figyelembevétel nem veszi kellőképpen tekintetbe a szerzők által elszenvedett hátrány mértékét, sem pedig azt az elvet, miszerint ez utóbbiaknak olyan díjazásban kell részesülniük, amely a 92/100 irányelv hetedik preambulumbekezdésében hivatkozott megfelelő jövedelemmel egyenértékű.

41 E rendelet 4. cikkének (3) bekezdése továbbá előírja, hogy ha valaki több intézménybe van beiratkozva, a díjazást csak egyszer kell megfizetnie. A VEWA a tárgyaláson ezzel kapcsolatban azt állította, hogy Belgium francia közösségében lévő intézmények 80%-a arra hivatkozik, hogy az olvasóik nagy része más haszonkölcsönzést végző intézményekbe is beiratkozott, és hogy következésképpen ezen olvasókat nem veszik figyelembe az érintett szerző díjazásának kifizetése során.

42 E körülmények között az említett rendszer ahhoz vezethet, hogy számos intézmény ténylegesen csaknem mentesül mindenfajta díjfizetési kötelezettség alól. Márpedig e mentesülés valójában nem felel meg a 92/100 irányelv Bíróság által értelmezett 5. cikke (3) bekezdésének, miszerint kizárólag a 92/100 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése alapján potenciálisan díjfizetésre kötelezett intézménykategóriák korlátozott száma mentesíthető e fizetés alól (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 32. pontját).

43 Következésképen az előzőekre tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 92/100 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló, olyan rendszert bevezető jogszabály, mely szerint a nyilvános haszonkölcsönbe adás esetén a szerzőket megillető díjazást kizárólag a közintézményekbe beiratkozott kölcsönvevők számától függően, kölcsönvevőnként megállapított évi átalányösszeg alapján kell kiszámítani.

A költségekről

44 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 1992. november 19-i 92/100/EGK tanácsi irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló, olyan rendszert bevezető jogszabály, mely szerint a nyilvános haszonkölcsönbe adás esetén a szerzőket megillető díjazást kizárólag a közintézményekbe beiratkozott kölcsönvevők számától függően, kölcsönvevőnként megállapított évi átalányösszeg alapján kell kiszámítani.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: holland.