62016CJ0326[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2018. február 21. LL kontra Európai Parlament. Fellebbezés - Megsemmisítés iránti kereset - Az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése - Elfogadhatóság - Keresetindítási határidő - Számítás - Az Európai Parlament volt képviselője - A parlamenti asszisztensi támogatás behajtásáról szóló határozat - A Parlament tagjainak statútumára vonatkozó végrehajtási intézkedések - 72. cikk - A Parlamenten belüli panaszeljárás - A sérelmet okozó határozat közlése - A címzett által át nem vett ajánlott levél. C-326/16. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2018. február 21. ( *1 )

"Fellebbezés - Megsemmisítés iránti kereset - Az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése - Elfogadhatóság - Keresetindítási határidő - Számítás - Az Európai Parlament volt képviselője - A parlamenti asszisztensi támogatás behajtásáról szóló határozat - A Parlament tagjainak statútumára vonatkozó végrehajtási intézkedések - 72. cikk - A Parlamenten belüli panaszeljárás - A sérelmet okozó határozat közlése - A címzett által át nem vett ajánlott levél"

A C-326/16. P. sz. ügyben,

LL (képviseli: J. Petrulionis advokatas)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2016. június 9-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Parlament (képviselik: G. Corstens és S. Toliušis, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: J. L. da Cruz Vilaça tanácselnök, E. Levits, A. Borg Barthet, M. Berger (előadó) és F. Biltgen bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: M. Aleksejev tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2017. május 17-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2017. július 26-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésével a fellebbező LL, volt európai parlamenti képviselő az Európai Unió Törvényszéke 2016. április 19-i LL kontra Parlament végzésének (T-615/15, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott végzés, EU:T:2016:432) hatályon kívül helyezését kéri, amely végzésben a Törvényszék mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasította a fellebbezőnek a többek között a parlamenti megbízatása alatt fizetett parlamenti asszisztensi támogatás behajtásáról szóló 2014. április 17-i parlamenti határozat megsemmisítésére irányuló keresetét, azon az alapon, hogy az elkésett (a továbbiakban: megtámadott határozat).

Jogi háttér

2 Az Európai Parlament Elnöksége által 2008. május 19-én és július 9-én hozott, az Európai Parlament tagjainak statútumára vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló határozat (HL 2009. C 159., 1. o.) 2010. október 21. után hatályos szövege (HL 2010. C 283., 9. o.; a továbbiakban: végrehajtási intézkedések) a "Jogtalanul felvett összeg visszakövetelése" című, 68. cikkének (1) bekezdésében a következőket írja elő:

"Az alkalmazási szabályok [helyesen: végrehajtási intézkedések] alkalmazásával jogtalanul felvett összegek behajtandók. A főtitkár ad utasítást arra, hogy ezen összegeket az érintett képviselőktől behajtsák."

3 A végrehajtási intézkedések "Jogorvoslat [helyesen: Panasz]" című 72. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Az a képviselő, aki úgy véli, hogy az illetékes szolgálat ezen alkalmazási szabályokat [helyesen: végrehajtási intézkedéseket] vele szemben helytelenül alkalmazta, írásban a főtitkárhoz fordulhat.

A főtitkár panasszal kapcsolatos döntésének tartalmaznia kell a döntés indokait.

(2) Az a képviselő, aki nem ért egyet a főtitkár döntésével, a főtitkár döntésének kiadásától [helyesen: közlésétől] számított két hónapon belül kérheti az ügy quaestorok elé utalását, akik a főtitkár véleményének kikérését követően döntést hoznak.

(3) Ha a panaszeljárásban érintett valamely fél nem ért egyet a quaestorok döntésével, a döntés kiadásától [helyesen: közlésétől] számított két hónapon belül kérheti az ügy Elnökség elé utalását, amely meghozza a végső döntést.

(4) E cikk alkalmazandó a képviselők jogutódaira, valamint a volt képviselőkre és azok jogutódaira is."

A jogvita előzményei és a vitatott határozat

4 A fellebbező 2004. május 1-je és július 19. között európai parlamenti képviselő volt.

5 Miután az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) vizsgálata megállapította, hogy a fellebbezőnek 37728 euró összegű parlamenti asszisztensi támogatást jogalap nélkül fizettek ki, a Parlament főtitkára 2014. április 17-én elfogadta a vitatott, ezen összeg behajtásáról szóló határozatot. E határozatot és a behajtás módját ismertető 2014. május 5-i terhelési értesítést 2014. május 22-én közölték a fellebbezővel.

6 A fellebbező, mivel nem értett egyet a vitatott határozattal, a végrehajtási intézkedések 72. cikkének (2) bekezdése alapján a quaestorokhoz fordult.

7 A fellebbezőt a quaestorok 2014. december 3-án levelükben tájékoztatták panaszának elutasításáról (a továbbiakban: a quaestorok határozata), amelyről a fellebbező állítása szerint a következő napon szerzett tudomást.

8 2015. február 2-án a fellebbező a végrehajtási intézkedések 72. cikkének (3) bekezdése alapján a quaestorok határozatával és a vitatott határozattal szemben panaszt nyújtott be a Parlament Elnökségéhez.

9 A Parlament Elnöksége 2015. június 26-i határozatában (a továbbiakban: elnökségi határozat) elutasította a fellebbező panaszát.

10 A Parlament szerint e határozatot a fellebbező Elnökséghez benyújtott panaszában megjelölt címre 2015. június 30-án ajánlott levél útján megküldték. A tizenöt napos megőrzési idő letelte után a belga posta - a fellebbező általi átvétel hiányában - a levelet visszaküldte.

11 2015. szeptember 10-én a fellebbező a Parlament egyik tisztviselőjétől elektronikus levelet kapott, amelyhez az mellékelte többek között az elnökségi határozatot.

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott végzés

12 A Törvényszék Hivatalához 2015. november 4-én beérkezett keresetlevéllel a fellebbező a vitatott határozat és a 2014. május 5-i terhelési értesítés megsemmisítése, valamint a Parlament költségek viselésére való kötelezése iránt indított keresetet.

13 Keresete alátámasztására a fellebbező lényegében két jogalapra hivatkozott, amelyek közül az első a vitatott határozatnak, a quaestorok határozatának, az elnökségi határozatnak és a terhelési értesítésnek a jogellenességén és megalapozatlanságán, a második pedig az elévülési időnek, valamint az észszerű határidő, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének a vitatott határozat és a terhelési értesítés elfogadása során való megsértésén alapul.

14 A megtámadott végzésben a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése értelmében a megsemmisítés iránti keresetet esettől függően a megtámadott aktus közzétételétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett. A Törvényszék, miután hangsúlyozta e keresetindítási határidő eljárásgátló jellegét, a megtámadott végzés 7. és 8. pontjában megállapította, hogy a megtámadott jogi aktusokat 2014. április 17-én és május 5-én fogadták el, továbbá 2014. május 22-én közölték a fellebbezővel, miközben a keresetet több mint 17 hónappal ezen időpontot követően nyújtották be, anélkül hogy a fellebbező előre nem látható körülményekre vagy vis maiorra hivatkozott volna. Következésképpen a Törvényszék a keresetet elkésettség miatt mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasította.

A felek kérelmei

15 A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést, és

- utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé új eljárás lefolytatása céljából.

16 A Parlament azt kéri, hogy a Bíróság:

- a fellebbezést mint nyilvánvalóan megalapozatlant utasítsa el, és

- a fellebbezőt kötelezze a fellebbezés költségeinek viselésére.

A fellebbezésről

17 Fellebbezése alátámasztására a fellebbező négy jogalapra hivatkozik. Első jogalapjával azt állítja, hogy a Törvényszék nem vizsgálta meg kellően az iratokat, valamint tévesen alkalmazta a jogot az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésének és a végrehajtási intézkedések 72. cikkének vonatkozásában. Második jogalapjával a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az eljárási szabályzatának 126. cikkét. A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék megsértette az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének első és második bekezdését. Végül, negyedik jogalapjával a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék az eljárási szabályzata 133. cikkét és 134. cikkének (1) bekezdését megsértve határozott úgy, hogy a fellebbező maga viseli saját költségeit.

Az első jogalapról

A felek érvei

18 Az első jogalap két részből áll.

19 Az első jogalap első részében a fellebbező lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem vizsgálta meg teljeskörűen a keresetlevél alátámasztására benyújtott valamennyi bizonyítékot, mivel nem vette figyelembe azt, hogy a fellebbező igénybe vette a végrehajtási intézkedések 72. cikkében foglalt panaszeljárást.

20 Az első jogalap második részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megsértette az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésének és a végrehajtási intézkedések 72. cikkének rendelkezéseit, mivel a megtámadott végzésből közvetve az következik, hogy e 72. cikkben foglalt panaszeljárás igénybevétele nem érinti az említett 263. cikk szerinti keresetindítási határidő számítását, annak ellenére, hogy a fellebbező szerint ezen eljárás kötelező pert megelőző eljárást képez.

21 A Parlament többek között azt állítja, hogy a szóban forgó eljárás az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának 90. és 91. cikkében foglalt panasszal ellentétben fakultatív jellegű. A Parlament egyébiránt arra hivatkozik, hogy miután a fellebbező úgy döntött, hogy igénybe veszi a végrehajtási intézkedések 72. cikkében megállapított eljárást, már nem indíthat keresetet a vitatott határozat ellen, hanem köteles a panaszeljárás befejezését megvárni, és adott esetben az elnökségi határozatot megtámadni.

22 A keresetindítási határidő számításával kapcsolatban a Parlament megjegyzi, hogy a fellebbező mind a Törvényszék előtt, mind pedig a fellebbezés keretében a vitatott határozat és a terhelési értesítés, nem pedig az elnökségi határozat megsemmisítését kéri. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy mivel az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése értelmében vett, a vitatott határozat és a terhelési értesítés közlésének napjától számított keresetindítási határidő több mint 17 hónapja lejárt, a Törvényszéknek el kellett utasítania a keresetet, mivel az elkésett.

A Bíróság álláspontja

23 Az első jogalap elsőként vizsgálandó második része azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdését és a végrehajtási intézkedések 72. cikkét annyiban, amennyiben a megtámadott végzés arra enged következtetni, hogy e 72. cikkben foglalt eljárás igénybevétele nem érinti az első rendelkezés értelmében vett keresetindítási határidő számítását.

24 Ami a végrehajtási intézkedések 72. cikkében meghatározott panaszeljárást illeti, elöljáróban meg kell állapítani, hogy magából e cikk szövegéből következik, hogy az abban említett eljárás fakultatív jellegű.

25 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az akár fakultatív, akár kötelező közigazgatási jogorvoslat célja, hogy lehetővé tegye és előmozdítsa az érintett és az adminisztráció között felmerült vita egyezség útján történő rendezését (lásd analógia útján: 1986. január 23-iRasmussen kontra Bizottság ítélet, 173/84, EU:C:1986:29, 12. pont; 1986. május 7-iRihoux és társai kontra Bizottság ítélet, 52/85, EU:C:1986:199, 12. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) a bírósági eljárás elkerülése érdekében, ahogyan arra a főtanácsnok az indítványa 35. és 36. pontjában rámutatott.

26 Ebből különösen az következik, hogy a közigazgatási jogorvoslat fakultatív vagy kötelező jellege nem befolyásolja azt, hogy az előzetes közigazgatási eljárás egy pert megelőző eljárás. Ugyanis, amint azt a főtanácsnok az indítványának 42. pontjában megjegyezte a Parlament által előadott azon alapuló érvelés kapcsán, hogy a parlamenti adminisztrációt nem köti válaszadási határidő, ellentétben az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata szerinti panasz esetén az ilyen határidő létezésével, elegendő megállapítani, hogy ez utóbbi a kötelező közigazgatási kereset esetén szükséges biztosítékot testesíti meg a késedelmek, sőt annak elkerülése érdekében, hogy lehetetlenné váljék az érintett számára, hogy az adminisztráció mulasztása miatt keresetet indítson. Ugyanakkor fakultatív közigazgatási eljárás keretében az ilyen határidő hiánya nem korlátozhatja a bírósághoz fordulást, mivel az érintett bármikor lemondhat arról, hogy folytassa ezen előzetes közigazgatási eljárást, és keresetet indíthat.

27 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a panaszeljárás nem érvényesülhetne hatékonyan, ha az európai parlamenti képviselőnek, miután a vita megegyezéssel való rendezése érdekében élt e lehetőséggel, a keresetet e közigazgatási eljárás befejezése előtt kellene megindítania a vitatott határozatra vonatkozó keresetindítási határidő tiszteletben tartása érdekében.

28 Ennélfogva a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a kereset elkésettségét állapította meg anélkül, hogy figyelembe vette volna a fellebbező által igénybe vett panaszeljárást.

29 Következésképpen anélkül, hogy dönteni kellene a jelen jogalap első részéről vagy a többi fellebbezési jogalapról, az első jogalapnak helyt kell adni, és a megtámadott végzést hatályon kívül kell helyezni.

Az első fokon előterjesztett kereset elfogadhatóságról

30 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikke első bekezdésének második mondata értelmében a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet érdemben maga is eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi.

31 A Bíróságnak az eljárás e szakaszában nem áll módjában érdemben határozni a Törvényszék előtt indított keresetről, amely határozathozatal ténybeli kérdések olyan körülményeken alapuló vizsgálatával jár, amelyeket sem a Törvényszék nem tárgyalt, sem pedig a Bíróság előtt nem vitattak meg (lásd ebben az értelemben: 2008. július 17-iAthinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet, C-521/06 P, EU:C:2008:422, 66. pont).

32 Ellenben rendelkezik az ahhoz szükséges információkkal, hogy véglegesen határozzon a vitatott határozattal szemben indított kereset elfogadhatóságáról (2014. február 27-iStichting Woonpunt és társai kontra Bizottság ítélet, C-132/12 P, EU:C:2014:100, 66. pont).

33 Először is, ami a keresetindítási határidő számítását illeti, a Parlament a jelen ügyben úgy ítélte meg, hogy ha egy európai parlamenti képviselő valamely határozat vitatása céljából a végrehajtási intézkedések 72. cikke értelmében vett panaszeljárást választja, többé nem indíthat e határozattal szemben keresetet, hanem a panaszt elutasító elnökségi határozatot kell megtámadnia.

34 Márpedig, ahogy az a jelen ítélet 26. pontjából következik, a közigazgatási jogorvoslat fakultatív vagy kötelező jellege nem befolyásolja sem azt, hogy az előzetes közigazgatási eljárás egy pert megelőző eljárás, sem az érintett azon jogát, hogy bármikor keresetet indítson.

35 Ezért különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkében foglalt hatékony bírósági jogorvoslathoz való jogra tekintettel nem állapítható meg, hogy a végrehajtási intézkedések 72. cikke szerinti panaszeljárás megindítása csorbítja a vitatott határozattal szembeni bírósági jogorvoslathoz való jogot.

36 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság az Európai Unió személyzeti szabályzatának 90. és 91. cikke szerinti panaszeljárás keretében kimondta, hogy a közigazgatási panasz és annak kifejezett vagy hallgatólagos elutasítása egy összetett eljárás szerves részét képezi. Ilyen körülmények között a kereset, még ha formailag a panasz elutasítása ellen irányul is, a Bíróság szempontjából olyannak tekintendő, mint amelyet a panasszal támadott, sérelmet okozó aktus ellen nyújtottak be (1989. január 17-iVainker kontra Parlament ítélet, 293/87, EU:C:1989:8, 7. és 8. pont).

37 Ezenkívül a Bíróság az említett személyzeti szabályzattal kapcsolatban megállapította, hogy a kereset akkor elfogadható - akár kizárólag a panasz tárgyát képező határozat ellen, akár kizárólag e panaszt elutasító határozat ellen, akár együttesen e két határozat ellen irányul -, amennyiben az említett panaszt és a keresetet az említett cikkekben előírt határidőkön belül nyújtották be (1989. január 26-iKoutchoumoff kontra Bizottság ítélet, 224/87, EU:C:1989:38, 7. pont; 1989. március 10-iDel Plato kontra Bizottság ítélet, 126/87, EU:C:1989:115, 9. pont).

38 Mindazonáltal az eljárásgazdaságosság elvének megfelelően a bíróság dönthet úgy, hogy kifejezetten a panaszt elutasító határozattal szembeni kérelmek tárgyában nem szükséges határozni, ha azok önálló tartalommal nem bírnak, és valójában nem különíthetők el az azon határozattal szembeni kérelmektől, amely ellen a panaszt benyújtották (lásd ebben az értelemben: 1989. január 17-iVainker kontra Parlament ítélet, 293/87, EU:C:1989:8, 7. és 9. pont).

39 Ez lehet a helyzet többek között akkor, ha a bíróság megállapítja, hogy a panaszt elutasító határozat - akkor is, ha hallgatólagos - pusztán megerősíti az e panasz tárgyát képező határozatot, és ennek következtében az említett panaszt elutasító határozat megsemmisítése semmilyen egyéb hatást nem gyakorol az érintett személy jogi helyzetére, mint az ugyanezen panasz tárgyát képező határozat megsemmisítése.

40 Ahogy azt a főtanácsnok az indítványának 40. pontjában megjegyezte, ugyanezen megfontolások érvényesek a végrehajtási intézkedések 72. cikk értelmében az európai parlamenti képviselők számára biztosított panaszeljárás keretében.

41 Ebből következően a Törvényszék tévesen utasította el LL keresetét késedelem miatt nyilvánvalóan elfogadhatatlanként, megállapítva, hogy nem az elnökségi határozat, hanem a vitatott határozat a megsemmisítés iránti keresetek megindítására vonatkozó határidő kezdő időpontja.

42 Egyrészt ugyanis, ahogy az különösen a tárgyalás során a Bíróság elé terjesztett információkból kitűnik, a fellebbezőt csak röviden tájékoztatták a panaszainak a quaestorok határozatában és az elnökségi határozatban való elutasításáról, mivel ezen, a vitatott határozatot pusztán megerősítő határozatok nem változtatják meg a fellebbező jogi helyzetét a vitatott határozatból eredő helyzethez képest.

43 Másrészt a jelen ítélet 34. és 35. pontban megfogalmazott megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a megsemmisítés iránti kereset megindítására rendelkezésre álló határidő a fellebbező tekintetében csupán a végrehajtási intézkedések 72. cikkben említett panaszeljárást befejező elnökségi határozat közlésének napján vette kezdetét.

44 Mindenesetre a Törvényszékhez benyújtott keresetlevélből kitűnik, hogy a fellebbező a quaestorok határozatát és az elnökségi határozatot is megtámadta.

45 Ami másodsorban az elnökségi határozat közlését illeti, emlékeztetni kell először is arra, hogy az EUMSZ 297. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében a címzetti kört tartalmazó határozatokról értesíteni kell a címzetteket, és azok az értesítéssel lépnek hatályba, e rendelkezés azonban nem határozza meg az "értesítés" fogalmát.

46 Ahogy azt a főtanácsnok az indítványának 59. pontjában megjegyezte, ez a rendelkezés egy olyan, a jogbiztonság körébe tartozó elvet fogalmaz meg, amelyből következik, hogy a címzettől mindaddig nem lehet számon kérni az egyedi közigazgatási aktusból származó jogokat és kötelezettségeket, amíg e címzett erről az aktusról megfelelően tudomást nem szerzett.

47 Másodszor, az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdéséből kitűnik, hogy a megsemmisítés iránti keresetet a kézbesítendő aktus esetén a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett. Hasonlóan az EUMSZ 297. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdéséhez, a "közlés" fogalmát e rendelkezés sem határozza meg. A Törvényszék eljárási szabályzatának 60. cikke szerint ezt a határidőt a távolságra tekintettel tíznapos átalány-határidővel meg kell hosszabbítani.

48 Ami az uniós jogi aktusok közlésének szabályszerűségét illeti, a Bíróság kimondta, hogy az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése és az EUMSZ 297. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében akkor szabályszerű a határozat közlése, ha eljuttatják a címzettjéhez és lehetővé teszik számára annak a tudomásul vételét (lásd ebben az értelemben: 1989. július 13-iOlbrechts kontra Bizottság ítélet, 58/88, EU:C:1989:323, 10. pont; 2014. október 2-iPage Protective Services kontra EKSZ végzés, C-501/13 P, nem tették közzé, EU:C:2014:2259, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49 Arra is emlékeztetni kell, hogy a keresetlevél elkésettségére hivatkozó félnek kell bizonyítania, hogy mely napon vette kezdetét az e keresetlevél benyújtására nyitva álló határidő (lásd ebben az értelemben: 1980. június 5-iBelfiore kontra Bizottság ítélet, 108/79, EU:C:1980:146, 7. pont; 2008. július 17-iAthinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet, C-521/06 P, EU:C:2008:422, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50 A jelen ügyben a Parlament azt állítja, hogy a fellebbezőt az elnökségi határozatról a 2015. június 26-i tértivevényes ajánlott levélben tájékoztatták, amelyről a belga postai szolgáltató 2015. június 30-án értesítést hagyott. A Parlament szerint a levélkézbesítésre vonatkozó nemzeti szabályok értelmében e levelet úgy kell tekinteni, mint amelyet a belga posta által alkalmazott tizenöt napos, szokásos megőrzési határidő lejártakor, megfelelő módon kézbesítettek a címzettjének, mivel a fellebbező nem vette fel az említett levelet e határidőn belül.

51 Ebben az összefüggésben nem vitatott, hogy a fellebbező nem kapta meg a szóban forgó levelet, mivel azt visszaküldték a feladójának, anélkül, hogy a fellebbező felvette volna.

52 Mindazonáltal a fellebbező a postai címén kívül a panaszában megjelölte az e-mail-címét is, amelyre 2015. szeptember 10-én kapott egy parlamenti tisztviselőtől érkező elektronikus levelet, amelynek mellékletét képezte többek között az elnökségi határozat. A fellebbező ezen elektronikus levél kézhezvételét késedelem nélkül jelezte.

53 A Parlament tehát tévesen állította, hogy a jelen ügyben a közlés kizárólag az ajánlott levél elküldésével történt, jóllehet ez utóbbit nem vették fel a belga postai szolgáltató által megadott határidőn belül.

54 Nem bír jelentőséggel a Parlament által felhozott azon tény sem, hogy a szóban forgó levelet a fellebbező által a panaszban megjelölt belga címre küldték meg, és a fellebbező nem tájékoztatta a Parlamentet a származási országába való költözésről, és nem is irányította át a levelet az új címére, annál is inkább, hogy feltételezve akár, hogy az említett lakcímváltozást be kell jelenteni, az ennek elmulasztásához kapcsolódó jogkövetkezmények nincsenek meghatározva.

55 A jelen ügyben ugyanis meg kell állapítani, hogy a Parlament a vitatott határozatot a 2015. szeptember 10-i elektronikus levélben is közölte, így a két hónap és tíz napos határidő a fellebbező vonatkozásában csupán azon a napon kezdődhetett el, amelyen az e határozatról teljes mértékben tudomást szerzett.

56 Mivel a Parlament nem bizonyítja, hogy a fellebbező az említett elektronikus levél közlését megelőzően teljes mértékben tudomást szerzett a vitatott határozatról, a két hónap és tíz napos határidő csak 2015. szeptember 10-én kezdődött el. Következésképpen az első fokon 2015. november 4-én benyújtott kereset nem volt elkésett.

A költségekről

57 Mivel az ügyet a Bíróság visszautalja a Törvényszék elé, a jelen fellebbezési eljárás költségeiről jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének 2016. április 19-iLL kontra Parlament végzését (T-615/15, nem tették közzé, EU:T:2016:432) hatályon kívül helyezi.

2) A Bíróság az ügyet érdemi határozathozatalra visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé.

3) A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: litván.