62006CJ0521[1]

A Bíróság (negyedik tanács) 2008. július 17-i ítélete. Athinaïki Techniki AE kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Fellebbezés - Állami támogatás - A Görög Köztársaság által a Hyatt Regency konzorciumnak nyújtott állami támogatás - Panasz - A panasz vizsgálatát lezáró határozat - A 659/1999/EK rendelet - A 4., 13. és 20. cikk - Az EK 230. cikk szerinti »megtámadható jogi aktus« fogalma. C-521/06 P. sz. ügy

C-521/06. P. sz. ügy

Athinaïki Techniki AE

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Fellebbezés - Állami támogatás - A Görög Köztársaság által a Hyatt Regency konzorciumnak nyújtott állami támogatás - Panasz - A panasz vizsgálatát lezáró határozat - A 659/1999/EK rendelet - A 4., 13. és 20. cikk - Az EK 230. cikk szerinti »megtámadható jogi aktus« fogalma"

Az ítélet összefoglalása

Megsemmisítés iránti kereset - Keresettel megtámadható aktusok - Az állami támogatást bejelentő panaszos által megtámadható aktusok - A panasz vizsgálatát lezáró, ezáltal pedig az előzetes eljárást befejező bizottsági határozat - Bennfoglaltság

(EK 87. cikk, EK 88. cikk, (2) bekezdés és EK 230. cikk, negyedik bekezdés; 659/1999 tanácsi rendelet, 4. cikk)

Annak megállapítása érdekében, hogy az állami támogatások tárgyában hozott valamely jogi aktus az EK 88. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet 4. cikke értelmében vett határozatnak minősül-e, azt kell megvizsgálni, hogy a Bizottság a vizsgált jogi aktussal - figyelembe véve annak tényleges tartalmát és az intézmény szándékát - a vizsgálat előzetes szakasza után véglegesen állást foglalt-e a szóban forgó intézkedésről, ebből eredően pedig azt, hogy a Bizottság megfogalmazott-e valamilyen következtetést azzal kapcsolatban, hogy e jogi aktus támogatást képez-e, vagy sem, illetve merült-e fel kétsége annak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, vagy sem.

Az olyan levél, amelyben a Bizottság az EK 87. cikk és az EK 88. cikk megsértésének megállapítása iránti panasz előterjesztőjét arról értesíti, hogy "a Bizottság a vizsgálat folytatását indokolttá tevő kiegészítő információ hiányában [...] hivatalosan lezárta az ügyet", azt jelzi, hogy a Bizottság ténylegesen meghozta az ügy hivatalos lezárásáról szóló jogi aktust.

Ezen jogi aktus tényleges tartalmából, valamint a Bizottság szándékából az következik, hogy a Bizottság ezáltal úgy döntött, hogy befejezi a panaszos által kezdeményezett előzetes vizsgálati eljárást. A Bizottság az említett jogi aktussal azt állapította meg, hogy a megkezdett vizsgálat alapján nem lehetett olyan értelmű következtetést levonni, hogy fennáll az EK 87. cikk értelmében vett állami támogatás, és ezért burkoltan megtagadta az EK 88. cikk (2) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárás megindítását. Az e rendelkezésben előírt eljárási garanciák kedvezményezettjei az ilyen helyzetben csak akkor tudják érvényesíteni e garanciák tiszteletben tartását, ha lehetőségük van arra, hogy e határozatot az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján megtámadják a közösségi bíróság előtt. Ez az elv irányadó mind arra az esetre, ha a határozatot azzal az indokkal hozták meg, hogy a Bizottság az állami támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek ítélte, mind pedig arra az esetre, ha a Bizottság szerint az állami támogatásnak még a fennállása sem állapítható meg.

Ennek kapcsán az ilyen aktus nem minősíthető előzetes vagy előkészítő aktusnak, mivel a megkezdett közigazgatási eljárás során ezt követően egyetlen olyan további aktus meghozatalára sem kerül sor, amely ellen megsemmisítés iránti keresetet lehetne indítani. Ebből a szempontból nem releváns, hogy az érdekelt fél még bocsáthat a Bizottság rendelkezésére olyan kiegészítő információt, amely arra kötelezheti az intézményt, hogy felülbírálja a szóban forgó állami intézkedéssel kapcsolatos álláspontját, mivel a vizsgálat előzetes szakaszának eredményeként hozott határozat jogszerűségét csak azon információk alapján lehet megítélni, amelyek a határozat meghozatalakor a Bizottság rendelkezésére álltak, vagyis jelen esetben az ügy hivatalos lezárásának időpontjában rendelkezésre álló információk alapján. Ha az érdekelt fél az ügy lezárása után kiegészítő információt szolgáltat, a Bizottság adott esetben köteles lehet új közigazgatási eljárást indítani. Ez az információ azonban nincs hatással arra a tényre, hogy az első előzetes vizsgálati eljárás már lezárult. Ebből következik, hogy a Bizottság ezzel az aktussal végleges álláspontot alakított ki a panaszos kérelmére vonatkozóan.

Az ilyen jogi aktus azáltal, hogy megakadályozza a panaszost abban, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás keretében megtegye észrevételeit, olyan kötelező joghatásokat vált ki, amelyek érinthetik a panaszos érdekeit, ezért pedig az említett aktus az EK 230. cikk szerinti megtámadható jogi aktust képez.

(vö. 46., 49., 51-58., 61-62. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2008. július 17.(*)

"Fellebbezés - Állami támogatás - A Görög Köztársaság által a Hyatt Regency konzorciumnak nyújtott állami támogatás - Panasz - A panasz vizsgálatát lezáró határozat - A 659/1999/EK rendelet - A 4., 13. és 20. cikk - Az EK 230. cikk szerinti »megtámadható jogi aktus« fogalma"

A C-521/06. P. sz. ügyben,

az Athinaïki Techniki AE (székhelye: Athén [Görögország], képviseli: S. Pappas dikigoros)

fellebbezőnek

a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2006. december 18-án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: D. Triantafyllou, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes az elsőfokú eljárásban,

az Athens Resort Casino AE Symmetochon (székhelye: Marrousi [Görögország], képviselik: F. Carlin barrister és N. Korogiannakis dikigoros)

beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, G. Arestis, R. Silva de Lapuerta, J. Malenovský (előadó) és T. von Danwitz bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

a főtanácsnok indítványának a 2008. április 3-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésében az Athinaïki Techniki AE (a továbbiakban: Athinaïki Techniki) az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a T-94/05. sz., Athinaïki Techniki kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 26-án hozott végzésének (a továbbiakban: megtámadott végzés) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben az Elsőfokú Bíróság mint elfogadhatatlant elutasította az Athinaïki Techniki által indított, az Európai Közösségek Bizottsága 2004. június 2-án hozott azon határozatának megsemmisítése iránti keresetet, amellyel a Bizottság lezárta a fellebbező által előterjesztett, a Görög Köztársaság által a Mont Parnès kaszinó tőkéje 49%-ának átruházására irányuló közbeszerzési eljárás keretében a Hyatt Regency konzorcium részére nyújtott feltételezett állami támogatással kapcsolatos panasz vizsgálatát, és amelyről a fellebbező a 2004. december 2-i levélből (a továbbiakban: vitatott levél) szerzett tudomást.

Jogi háttér

2 Az EK 87. cikk (1) bekezdése szerint:

"Ha e szerződés másként nem rendelkezik, a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet."

3 Az EK 88. cikk (2) bekezdése így rendelkezik:

"Ha a Bizottság - azt követően, hogy felhívta az érintett feleket észrevételeik megtételére - megállapítja, hogy egy állam által vagy állami forrásból nyújtott támogatás a 87. cikk értelmében nem egyeztethető össze a közös piaccal, vagy hogy az ilyen támogatást visszaélésszerűen használják fel, úgy határoz, hogy az érintett állam köteles a Bizottság által kitűzött határidőn belül a támogatást megszüntetni vagy módosítani."

4 Az EK 88. cikk (3) bekezdésének szövege a következő:

"A Bizottságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a szándék a 87. cikk értelmében nem egyeztethető össze a közös piaccal, haladéktalanul megindítja a (2) bekezdés szerinti eljárást. Amíg ebben az eljárásban végső határozat nem születik, az érintett tagállam a tervezett intézkedéseket nem hajthatja végre."

5 Az EK-Szerződés [88.] cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) (2) preambulumbekezdéséből következően a rendelet a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban szabályozza és megszilárdítja a Bizottság állami támogatások terén kialakított ellenőrzési gyakorlatát.

6 E rendeletnek "A bejelentett támogatásra vonatkozó eljárás" című II. fejezetén belül a 4. cikk így rendelkezik:

"(1) A Bizottság megvizsgálja a bejelentést közvetlenül annak kézhezvétele után. A 8. cikk sérelme nélkül a Bizottság a (2), (3) vagy (4) bekezdés szerint határozatot hoz.

(2) Amennyiben az előzetes vizsgálatot követően a Bizottság úgy találja, hogy a bejelentett intézkedés nem valósít meg támogatást, megállapítását határozatban rögzíti.

(3) Amennyiben az előzetes vizsgálatot követően a Bizottság úgy találja, hogy nem merült fel kétség a bejelentett intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, és amennyiben az a Szerződés [87.] cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, a Bizottság úgy határoz, hogy az intézkedés összeegyeztethető a közös piaccal (a továbbiakban: »kifogást nem tartalmazó határozat« [helyesen: kifogást nem emelő határozat]). A határozat megjelöli, hogy a Szerződésben szereplő melyik kivétel került alkalmazásra.

(4) Amennyiben az előzetes vizsgálatot követően a Bizottság úgy találja, hogy kétség merült fel a bejelentett intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, a Szerződés [88.] cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás kezdeményezéséről dönt (továbbiakban: »hivatalos vizsgálati eljárást kezdeményező határozat«).

[...]"

7 A 659/1999 rendelet 7. cikke határozza meg azokat az eseteket, amelyekben a Bizottság az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás lezárásáról határoz.

8 Az említett rendelet III. fejezete a jogellenes támogatásra vonatkozó eljárást szabályozza.

9 E fejezeten belül a 10. cikk (1) bekezdése kimondja:

"Amennyiben bármilyen forrásból a Bizottság tudomására jut egy feltételezett jogellenes támogatásra vonatkozó információ, a Bizottság késedelem nélkül megvizsgálja az információt."

10 Az említett III. fejezeten belül a 13. cikk (1) bekezdése így rendelkezik:

"A lehetséges jogellenes támogatás vizsgálata a 4. cikk (2), (3) vagy (4) bekezdése szerinti határozattal zárul. A hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatok esetében az eljárást a 7. cikk szerinti határozat zárja. Amennyiben egy tagállam nem tartja be az információnyújtási rendelkezést, a Bizottság a határozatot a rendelkezésre álló információk alapján hozza meg."

11 A 659/1999 rendelet "Érdekelt felek" című VI. fejezetén belül a 20. cikk így rendelkezik:

"(1) Bármely érdekelt fél nyújthat be észrevételt a 6. cikk szerint, miután a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás megkezdéséről határozatot hozott. Valamennyi érdekelt fél, aki észrevételt nyújtott be, és az egyedi támogatás bármely kedvezményezettje, kézhez kapja a Bizottság 7. cikk szerint hozott határozatának egy példányát.

(2) Minden érdekelt fél tájékoztathatja a Bizottságot a feltételezett jogellenes támogatásról és a támogatással való feltételezett visszaélésről. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a birtokában lévő információ alapján nincs megfelelő alap az eset vizsgálatára, erről tájékoztatja az érdekelt felet. Amennyiben a Bizottság határozatot hoz a benyújtott információ tárgyára vonatkozólag, a határozat egy példányát megküldi az érdekelt félnek.

(3) Bármely érdekelt fél kérelemre megkapja a 4. és 7. cikk, a 10. cikk (3) bekezdése és a 11. cikk szerinti határozat egy példányát."

12 A 659/1999 rendelet 25. cikke szerint:

"A II., III., IV., V. és VII. fejezet szerint hozott határozatok címzettje az érintett tagállam. [...]"

A jogvita alapját képező tényállás

13 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott végzésben az alábbiak szerint foglalja össze a jogvita előzményeit:

"1 A görög hatóságok 2001 októberében közbeszerzési eljárást indítottak a Mont Parnès kaszinó tőkéje 49%-ának átruházása céljából. A versenyben két pályázó vett részt, mégpedig a Casino Attikis konzorcium és a Hyatt Consortium. Az állítólag jogszabálysértő módon lefolytatott eljárás eredményeként a szerződést a Hyatt Consortiumnak ítélték oda.

2 A Casino Attikis konzorcium tagja, az Egnatia SA - amelynek jogutódja összeolvadást követően az [Athinaïki Techniki] lett - panaszokat terjesztett elő a Bizottság Belső Piaci Főigazgatóságának szolgálatainál, valamint Versenyjogi Főigazgatóságánál. Az előbbi főigazgatóságtól azt kérte, hogy a közbeszerzésre vonatkozó közösségi szabályok alapján határozzon a [Mont Parnès kaszinó tőkéje 49%-ának átruházása céljából lefolytatott] közbeszerzési eljárás szabályszerűségéről, az utóbbi főigazgatósághoz benyújtott panasz pedig a Hyatt Consortium részére ugyanezen eljárás keretében állítólag odaítélt állami támogatásra vonatkozott.

3 A Versenyjogi Főigazgatóság 2003. július 15-i levelében emlékeztette az [Athinaïki Techniki]-t arra a határozathozatali gyakorlatára, mely szerint valamely állami tulajdonban lévő vagyontárgy közbeszerzési eljárás keretében történő átruházása nem képez állami támogatást, amennyiben az eljárást átlátható módon és hátrányos megkülönböztetéstől mentesen folytatták le. A Versenyjogi Főigazgatóság következésképpen arról tájékoztatta az [Athinaïki Techniki]-t, hogy addig nem hoz határozatot, amíg a Belső Piaci Főigazgatóság el nem végezte a szóban forgó közbeszerzési eljárás vizsgálatát.

4 Az [Athinaïki Techniki] képviselője 2003. augusztus 28-i e-mailjében lényegében azt állította, hogy az állami támogatás fennállásával kapcsolatos panasz a közbeszerzési eljárástól különböző tényezőkre vonatkozik, ezért a Versenyjogi Főigazgatóság szolgálatainak nem kell megvárniuk a Belső Piaci Főigazgatóság határozatát.

5 A Versenyjogi Főigazgatóság szolgálatai 2003. szeptember 16-i levelükben megerősítették a 2003. július 15-i levélben foglalt tájékoztatást, ugyanakkor felhívták az [Athinaïki Techniki]-t, hogy közöljön további információkat mindazon egyéb támogatásokra vonatkozóan, amelyek nem kapcsolódnak a kaszinó odaítéléséhez.

6 A Belső Piaci Főigazgatóság szolgálatai 2004. január 22-i és augusztus 4-i levelükben arról értesítették az [Athinaïki Techniki]-t, hogy nem áll szándékukban folytatni a hozzájuk benyújtott két panasz vizsgálatát."

14 A Bizottság ezt követően elküldte az Athinaïki Technikinek a vitatott levelet, amelynek szövege a következő:

"Hivatkozom telefonon feltett kérdésére, amely annak megerősítésére irányul, hogy a Bizottság folytatja-e a vizsgálatot a fent említett ügyben, vagy pedig lezárta ezt az ügyet.

A Bizottság 2003. szeptember 16-i levelében arról tájékoztatta Önt, hogy a birtokában lévő információ alapján nincs megfelelő alap a vizsgálat folytatására ebben az ügyben ([a 659/1999 rendelet] 20. cikke alapján).

A Bizottság a vizsgálat folytatását indokolttá tevő kiegészítő információ hiányában 2004. június 2-án hivatalból lezárta az ügyet."

Az Elsőfokú Bíróságoz benyújtott kereset és a megtámadott végzés

15 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához benyújtott keresetlevelével az Athinaïki Techniki keresetet terjesztett elő a jelen ítélet 1. pontjában említett határozat megsemmisítése iránt, amelyről a vitatott levélből szerzett tudomást.

16 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. április 21-én benyújtott külön beadványában a Bizottság az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 114. cikkének (1) bekezdése szerinti elfogadhatatlansági kifogást emelt, amelynek az Elsőfokú Bíróság a megtámadott végzésben helyt adott.

17 Az Elsőfokú Bíróság a 659/1999 rendeletre utalva megállapította, hogy a Bizottság által az állami támogatások tárgyában hozott határozatok címzettjei a tagállamok.

18 Ezután a megtámadott végzés 29-31. pontjában a következőképpen határozott:

"29 Jelen esetben a [vitatott] levél, amelynek kizárólag az [Athinaïki Techniki] volt a címzettje, a 659/1999 rendelet 20. cikke alapján arról tájékoztatta őt, hogy a Bizottság a birtokában lévő információk alapján úgy ítélte meg, hogy nincs megfelelő alap a határozathozatalra abban az ügyben, amelyet a panaszban eléterjesztettek. A Bizottság ezután jelezte a [vitatott] levélben, hogy mivel nem kapott olyan kiegészítő információt, amely indokolttá tenné a vizsgálat folytatását, 2004. június 2-án hivatalból lezárta a[z Athinaïki Techniki] panasz[ának] vizsgálatát. A Bizottság tehát nem alakított ki végleges álláspontot a[z Athinaïki Techniki] panasz[ának] tárgyát képező intézkedés minősítéséről és a közös piaccal való összeegyeztethetőségéről.

30 Ebből következik, hogy a [vitatott] levél nem képez a 659/1999 rendelet 25. cikke értelmében vett határozatot, és nem vált ki joghatást. Ez a levél tehát nem támadható meg az EK 230. cikk értelmében.

31 Hangsúlyozni kell, hogy [az Athinaïki Techniki] nem állíthatja, hogy a panasz elutasítását tartalmazó levél meg nem támadhatósága megfosztja a jogalanyokat a közösségi igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréstől, tekintve, hogy a panaszos a panaszának alátámasztása érdekében kiegészítő információt szolgáltathat. Ha ugyanis ez az információ megfelelő, a Bizottság köteles a 659/1999 rendelet 4. cikke értelmében vett határozat hozatalával állást foglalni a szóban forgó állami intézkedés természetéről, biztosítva ezzel a panaszos számára a lehetőséget, hogy az EK 230. cikk negyedik albekezdése értelmében megsemmisítés iránti keresetet indítson. Másfelől, mint azt a Bizottság megjegyzi, a panaszosnak arra is lehetősége van, hogy az EK 232. cikk harmadik albekezdése értelmében intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetet indítson."

19 Az Elsőfokú Bíróság végül úgy ítélte meg, hogy az állami támogatások tárgyában lefolytatott eljárást nem szabad azonosítani a versenyjogi ügyekben irányadó eljárással. A 659/1999 rendelet - az EK 81. cikkel és az EK 82. cikkel ellentétben - nem biztosított eljárási jogokat a panaszosoknak az állami támogatásokkal kapcsolatos hivatalos vizsgálati eljárás megindítását megelőző szakaszban.

A felek kérelmei

20 Az Athinaïki Techniki fellebbezésében azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést;

- adjon helyt az elsőfokú eljárásban előterjesztett kereseti kérelmeknek; és

- kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

21 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- a fellebbezést mint megalapozatlant utasítsa el; és

- kötelezze az Athinaïki Technikit a költségek viselésére.

22 Az Athens Resort Casino AE Symmetochon azt kéri, hogy a Bíróság:

- a fellebbezést utasítsa el; és

- kötelezze az Athinaïki Technikit a költségek viselésére.

A fellebbezésről

A felek érvei

23 Az Athinaïki Techniki azt állítja, hogy a megtámadott végzés meghozatalára téves jogalkalmazás eredményeként került sor, amennyiben az Elsőfokú Bíróság a jelen ítélet 1. pontjában említett aktust nem minősítette "határozatnak". Az Athinaïki Techniki szerint a feltételezett állami támogatás minősítéséről szóló, a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló végleges és indokolással ellátott álláspont az EK 230. cikk értelmében vett "határozatot" képez.

24 Egyrészt azzal kapcsolatban, hogy a vitatott levélben foglalt álláspont végleges jellegű, az Athinaïki Techniki szerint ezt a véglegességet nem vonja kétségbe az a tény, hogy az említett aktus elfogadását követően ő még hivatkozhatott volna újabb körülményekre.

25 Másrészt azzal kapcsolatban, hogy a vitatott levél indokolást tartalmaz, az Athinaïki Techniki úgy véli, hogy a Bizottság az állami támogatások minősítése tárgyában burkoltan indokolással ellátott határozatot hozott. Ez az indokolás ugyanis kiolvasható azokból az összefüggésekből, amelyek mellett a vitatott levelet elfogadták. Az Elsőfokú Bíróság tehát tévesen alkalmazta a jogot, amennyiben e levél szó szerinti szövegét vette alapul, ahelyett hogy e levelet az összefüggéseibe helyezte volna. Az Athinaïki Techniki azt állítja, hogy a Bizottság a vitatott levelet szándékosan szűkszavúan fogalmazta meg annak elkerülése érdekében, hogy fény derülhessen a közbeszerzésekre vonatkozó szabályozás esetleges megsértésére.

26 A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a vitatott levél minősítése a 659/1999 rendelet 20. cikkének (2) bekezdésén alapul, amely lehetővé teszi a döntéshozatali mechanizmus megindításának mellőzését abban az esetben, ha nem áll fenn semmilyen komoly és részletesen alátámasztott körülmény. A Bizottság szerint e rendelet 25. cikkéből következik, hogy az állami támogatások tárgyában általa hozott határozatok címzettjei a tagállamok. A Bizottság arra hivatkozik, hogy a döntéshozatalra irányuló aktusok és a tájékoztató levelek közötti különbségtétel levezethető az Elsőfokú Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából. A vitatott levélhez hasonló tájékoztató levél nem vált ki kötelező joghatásokat, ennélfogva pedig nem képezheti megsemmisítés iránti kereset tárgyát.

27 Másfelől a Bizottság úgy véli, hogy indoklás hiányában a vitatott levelet nem létező határozatnak kell tekinteni, amely e minőségében nem vált ki semmilyen joghatást, következésképpen nem okozhat sérelmet az Athinaïki Technikinek. A Bizottság azt is állítja, hogy hatástalan az e társaság által előterjesztett azon érv, mely szerint a vitatott levél indokolást tartalmaz, hiszen ez az érv nem vonja kétségbe a döntéshozatalra irányuló aktusok és a tájékoztató levelek közötti különbségtételt. A Bizottság szerint az Athinaïki Techniki az egyszerű tájékoztató levél megsemmisítése iránti keresetindítással azt kívánja megkerülni, hogy nem lehetséges megtámadni azt, ha a Bizottság megtagadja a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás valamely tagállam elleni megindítását.

28 Az Athens Resort Casino AE Symmetochon szerint a vitatott levél nem képez a 659/1999 rendelet 25. cikke értelmében vett határozatot, és nem vált ki joghatást. E rendelet 20. és 25. cikkéből következik, hogy az érdekelt feleknek nem hivatalos leveleket küldenek, és ezek a levelek nem képeznek az EK 230. cikk értelmében vett megtámadható jogi aktust. A vitatott levél tehát e cikk értelmében nem támadható meg keresettel.

A Bíróság álláspontja

29 Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti keresetnek az intézmények által hozott valamennyi olyan jogi aktus vonatkozásában - függetlenül azok jellegétől vagy formájától - nyitva kell állnia, amelyek olyan kötelező joghatások kiváltására irányulnak, amelyek a felperes érdekeit sérthetik jelentősen módosítva annak jogi helyzetét (lásd különösen a 60/81. sz., IBM kontra Bizottság ügyben 1981. november 11-én hozott ítélet [EBHT 1981., 2639. o.] 9. pontját; a C-443/97. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2000. április 6-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-2415. o.] 27. pontját, valamint a C-131/03. P. sz., Reynolds Tobacco és társai kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 12-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-7795. o.] 54. pontját).

Az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott megsemmisítés iránti kereset tárgyára vonatkozó előzetes észrevételek

30 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az Athinaïki Techniki megsemmisítés iránti keresete nem önmagában a vitatott levélre irányult. Az első fokon előterjesztett keresetlevélből ugyanis kiderül, hogy Athinaïki Techniki "a Versenyjogi Főigazgatóság azon határozatának" megsemmisítését kérte, amely "lezárta a fellebbező által előterjesztett, a Görög Köztársaság által a »Mont Parnès kaszinó« közbeszerzési eljárás keretében a Hyatt Regency konzorcium részére nyújtott állami támogatással kapcsolatos panasz vizsgálatát" (a továbbiakban: megtámadott jogi aktus). A vitatott levélben ezt a megtámadott jogi aktust közölték az Athinaïki Technikivel. Ezért a vitatott levél csupán azt az aktust képezi, amelynél fogva az Athinaïki Techniki tudomást szerzett a megtámadott jogi aktusról, és amelytől kezdve az EK 230. cikk ötödik albekezdésének megfelelően kezdetét vette a megtámadott aktus elleni keresetindítás határideje.

31 Ezt követően fontos hangsúlyozni, hogy az Athinaïki Techniki azzal az indokkal kérte a megtámadott jogi aktus megsemmisítését, hogy a Bizottság ezt az aktust anélkül fogadta el az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján, hogy előtte megindította volna az EK 88. cikk (2) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárást, amely lehetővé tette volna számára, hogy megtegye észrevételeit.

32 E feltételek mellett először e hivatalos vizsgálati eljárást megelőzően elfogadott jogi aktusok természetét kell meghatározni, ezt követően pedig meg kell vizsgálni, hogy az Elsőfokú Bíróság juthatott-e arra a következtetésre, hogy a megtámadott jogi aktus nem irányul olyan kötelező joghatások kiváltására, amelyek az Athinaïki Techniki érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét.

Az állami támogatások vizsgálatára irányuló eljárás előzetes szakaszának végén elfogadott jogi aktusok természetéről

33 Az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárás keretében különbséget kell tenni egyrészt az EK 88. cikk (3) bekezdése által bevezetett és a 659/1999 rendelet 4. és 5. cikkében szabályozott, a támogatások előzetes vizsgálatára irányuló szakasz - amelynek egyedüli célja annak lehetővé tétele a Bizottság számára, hogy kialakítsa elsődleges véleményét a szóban forgó támogatás teljes vagy részleges összeegyeztethetőségéről -, másrészt pedig az EK 88. cikk (2) bekezdésében foglalt és az említett rendelet 6. és 7. cikkében szabályozott vizsgálati szakasz között, amely arra szolgál, hogy a Bizottság számára lehetővé tegye azt, hogy teljes információt kapjon az ügy összes adatára vonatkozóan (lásd ilyen értelemben a C-198/91. sz., Cook kontra Bizottság ügyben 1993. május 19-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-2487. o.] 22. pontját; a C-225/91. sz., Matra kontra Bizottság ügyben 1993. június 15-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-3203. o.] 16. pontját, valamint a C-390/06. sz., Nuova Agricast ügyben 2008. április 15-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 57. pontját).

34 Az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás nélkülözhetetlen, ha a Bizottságnak komoly nehézséget okoz annak megállapítása, hogy valamely támogatás a közös piaccal összeegyeztethető-e. A Bizottság tehát valamely állami támogatás javára hozandó határozat elfogadásakor csak abban az esetben szorítkozhat az EK 88. cikkének (3) bekezdése szerinti előzetes vizsgálati szakaszra, ha az első vizsgálat során megbizonyosodott arról, hogy ez az állami támogatás összeegyeztethető a közös piaccal. Amennyiben azonban az említett első vizsgálat során a Bizottság ezzel ellentétes következtetésre jut, vagy nem tudja minden kétséget kizáróan megállapítani a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét, úgy köteles minden szükséges véleményt beszerezni, valamint e célból az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást megindítani (lásd különösen a fent hivatkozott Cook kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 29. pontját; a fent hivatkozott Matra kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 33. pontját, valamint a C-367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink's France ügyben 1998. április 2-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-1719. o.] 39. pontját).

35 Csak ez utóbbi vizsgálati eljárás keretében - amelynek célja, hogy a Bizottság számára lehetővé tegye az ügy valamennyi körülményéről való teljes körű tájékozódást - írja elő a Szerződés a Bizottság számára azt a kötelezettséget, hogy az érintetteket felhívja észrevételeik megtételére (a fent hivatkozott Cook kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 22. pontja; a fent hivatkozott Matra kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 16. pontja, valamint a C-78/03. P. sz., Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum kontra Bizottság ügyben 2005. december 13-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-10737. o.] 34. pontja).

36 Amennyiben a Bizottság, az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül, az ugyanezen cikk (3) bekezdése és a 659/1999 rendelet 4. cikke alapján hozott határozatával megállapítja, hogy valamely állami intézkedés nem képez a közös piaccal össze nem egyeztethető támogatást, az említett eljárási garanciák kedvezményezettjei e garanciák tiszteletben tartását csak akkor tudják érvényesíteni, ha lehetőségük van arra, hogy e határozatot a közösségi bíróság előtt megtámadják. Ezért az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett személy által az ilyen határozat ellen benyújtott megsemmisítés iránti keresetet a közösségi bíróság akkor nyilvánítja elfogadhatónak, ha azzal a felperes az utóbbi rendelkezés által biztosított eljárási jogait kívánja védelmezni (lásd ilyen értelemben a fent hivatkozott Cook kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 23-26. pontját; a fent hivatkozott Matra kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 17-20. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Sytraval és Brink's France ügyben hozott ítélet 40. pontját, valamint a fent hivatkozott Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 35. pontját).

37 Ezenkívül a 659/1999 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése és 20. cikke (2) bekezdésének első mondata biztosítja az ilyen érintett személy számára a jogot, hogy a feltételezett jogellenes támogatásra vonatkozó információnak a Bizottság tudomására hozatalával az EK 88. cikk (3) bekezdése szerinti vizsgálat előzetes szakaszát kezdeményezze, a Bizottság pedig köteles késedelem nélkül megvizsgálni az állami támogatás esetleges fennállását és a közös piaccal való összeegyeztethetőségét.

38 Az érintett személyek nem érvényesíthetik ugyan a védelemhez való jogot ezen eljárás során, megilleti azonban őket az a jog, hogy az eljárásban az eset körülményeire tekintettel megfelelő mértékben részt vegyenek (lásd ilyen értelemben a C-49/05. P. sz., Ferriere Nord kontra Bizottság ügyben 2008. május 8-án hozott ítélet 69. pontját).

39 Az említett eljárásban történő fenti részvételnek magában kell foglalnia, hogy amikor a Bizottság a 659/1999 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének második mondata alapján arról tájékoztatja az érintett személyeket, hogy nincs megfelelő alap az eset vizsgálatára, a Bizottság arra is köteles - mint azt a főtanácsnok az indítványának 101. pontjában megjegyezte -, hogy az érintett személyek számára lehetőséget biztosítson arra, hogy ésszerű határidőn belül kiegészítő észrevételeket nyújtsanak be hozzá.

40 Amikor a fenti észrevételeket benyújtották, vagy az ésszerű határidő letelt, a Bizottság a 659/1999 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében köteles az e rendelet 4. cikkének (2), (3) vagy (4) bekezdése szerinti határozat hozatalával lezárni a vizsgálat előzetes szakaszát, vagyis megállapítani, hogy nem áll fenn állami támogatás, vagy úgy határozni, hogy nem emel kifogást, vagy kezdeményezni a hivatalos vizsgálati eljárást. Vagyis a Bizottság a vizsgálat előzetes szakasza során nem jogosult a cselekvés mellőzésére. A megfelelő időben köteles a vizsgálat soron következő szakaszát kezdeményezni, vagy pedig - ilyen tartalmú határozat hozatalával - lezárni az ügy vizsgálatát (a versenyfelügyeleti eljárással összefüggésben lásd a C-282/05. P. sz., Guérin automobiles kontra Bizottság ügyben 1997. március 18-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-2941. o.] 36. pontját). A 659/1999 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének harmadik mondata értelmében, amennyiben a Bizottság egy érdekelt fél által szolgáltatott információ alapján ilyen határozatot hoz, a határozat egy példányát megküldi az érdekelt félnek.

41 Ezzel összefüggésben meg kell állapítani, hogy a Bizottság a 659/1999 rendelet 4. cikke szerinti, fent említett határozatok bármelyikét anélkül meghozhatja, hogy azt az e rendelkezés értelmében vett határozatként kellene megneveznie.

42 A megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatóságával kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy a megtámadott jogi aktusok minősítése során ezen jogi aktusok tényleges tartalma és kibocsátójuk szándéka az irányadó. Ennek kapcsán főszabály szerint azok az intézkedések minősülnek megtámadható jogi aktusnak, amelyek a közigazgatási eljárás végén véglegesen meghatározzák a Bizottság álláspontját, valamint amelyek a felperes érdekeit érintő kötelező joghatások kiváltására irányulnak, kizárva az olyan közbenső intézkedéseket, amelyek nem eredményeznek ilyen joghatásokat (lásd ilyen értelemben a fent hivatkozott IBM kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 9. és 10. pontját, valamint a C-147/96. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2000. június 22-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-4723. o.] 26. és 27. pontját).

43 Ezzel szemben a jogi aktus vagy határozat formája a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatósága szempontjából főszabály szerint lényegtelen (lásd ilyen értelemben a fent hivatkozott IBM kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 9. pontját, valamint a C-208/03. P. sz., Le Pen kontra Parlament ügyben 2005. július 7-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-6051. o.] 46. pontját).

44 Az érintett jogi aktus minősítését tehát főszabály szerint nem befolyásolja az a körülmény, hogy ez az aktus megfelel-e, vagy sem bizonyos formai követelményeknek, vagyis a kibocsátója megfelelő címet adott-e neki, kellőképpen megindokolták-e, vagy az aktus említi-e a jogalapját képező rendelkezéseket (az indokolási kötelezettséggel kapcsolatban lásd a C-39/93. P. sz., SFEI és társai kontra Bizottság ügyben 1994. június 16-án hozott ítélet [EBHT 1994., I-2681. o.] 31. pontját). Így az sem releváns, hogy ezt a jogi aktust nem nevezik határozatnak, vagy hogy nem utal a 659/1999 rendelet 4. cikkének (2), (3) vagy (4) bekezdésére. Az sem bír jelentőséggel, hogy a Bizottság e rendelet 25. cikkének megsértésével nem értesítette az érintett tagállamot e határozatról, mivel az ilyen hiba nem változtat az említett aktus tényleges tartalmán (lásd ilyen értelemben a C-57/95. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 1997. március 20-án hozott ítélet [EBHT 1997., I-1627. o.] 22. pontját).

45 Ha ez nem így lenne, a Bizottság a fenti formai követelmények egyszerű be nem tartásával kivonhatná magát a közösségi bíróság ellenőrzése alól. Márpedig az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy mivel az Európai Közösség olyan jogközösség, amelyben az intézmények aktusai ellenőrzés alá esnek a tekintetben, hogy azok a Szerződéssel összeegyeztethetők-e, a közösségi bíróság előtt indított keresetekre irányadó eljárási szabályokat lehetőleg oly módon kell értelmezni, hogy azok alkalmazása elősegítse a jogalanyok közösségi jogból eredő jogai hatékony bírói védelmének biztosítására irányuló célkitűzés megvalósítását (lásd ilyen értelemben a C-50/00. P. sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-6677. o.] 44. pontját; a C-229/05. P. sz., PKK és KNK kontra Tanács ügyben 2007. január 18-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-439. o.] 109. pontját, valamint a C-432/05. sz. Unibet-ügyben 2007. március 13-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-2271. o.] 37. és 44. pontját).

46 A fentiekből következik, hogy annak megállapítása érdekében, hogy az állami támogatások tárgyában hozott valamely jogi aktus a 659/1999 rendelet 4. cikke értelmében vett határozatnak minősül-e, azt kell megvizsgálni, hogy a Bizottság a vizsgált jogi aktussal - figyelembe véve annak tényleges tartalmát és az intézmény szándékát - a vizsgálat előzetes szakasza után véglegesen állást foglalt-e a szóban forgó intézkedésről, ebből eredően pedig azt, hogy a Bizottság megfogalmazott-e valamilyen következtetést azzal kapcsolatban, hogy e jogi aktus állami támogatást képez-e, vagy sem, illetve nem merült fel kétsége annak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, vagy pedig felmerültek ilyen kétségei.

A megtámadott jogi aktusról

47 Mint a jelen ítélet 30. pontjában megállapítást nyert, az Athinaïki Techniki keresete nem a vitatott levél ellen irányul, mivel az csupán olyan tájékoztató levél, amelyben értesítik a fellebbezőt a megtámadott jogi aktus elfogadásáról. A fellebbező kifejezetten ez utóbbi aktust vitatta.

48 A Bizottság az említett levélben először is jelezte az Athinaïki Technikinek, hogy a Bizottság a korábbi, 2003. szeptember 16-i levélben arról tájékoztatta őt, hogy "a birtokában lévő információ alapján nincs megfelelő alap a vizsgálat folytatására ebben az ügyben".

49 A vitatott levél ezután megállapította, hogy "a Bizottság a vizsgálat folytatását indokolttá tevő kiegészítő információ hiányában 2004. június 2-án hivatalból lezárta az ügyet".

50 Ha feltételezzük, hogy az említett 2003. szeptember 16-i levelet a vitatott levélben idézett módon fogalmazták meg, akkor ez a levél képezi a 659/1999 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének második mondata értelmében vett előzetes jogi aktust, amellyel a Bizottság eleget tett az e rendelkezésből származó azon kötelezettségének, hogy tájékoztassa az érdekelt felet arról, hogy nem áll szándékában vizsgálni az esetet. Következésképpen az Athinaïki Technikinek megvolt a lehetősége, hogy kiegészítő információt bocsásson a Bizottság rendelkezésére.

51 Ezt követően a vitatott levélben foglalt azon megfogalmazás, mely szerint "a Bizottság a vizsgálat folytatását indokolttá tevő kiegészítő információ hiányában 2004. június 2-án hivatalból lezárta az ügyet", azt jelzi, hogy a Bizottság ezen a napon ténylegesen meghozta az ügy hivatalból lezárásáról szóló jogi aktust, vagyis a megtámadott jogi aktust.

52 Ezen jogi aktus tényleges tartalmából, valamint a Bizottság szándékából az következik, hogy a Bizottság ezáltal úgy döntött, hogy befejezi az Athinaïki Techniki által kezdeményezett előzetes vizsgálati szakaszt. A Bizottság az említett jogi aktussal azt állapította meg, hogy a megkezdett vizsgálat alapján nem lehetett olyan értelmű következtetést levonni, hogy fennáll az EK 87. cikk értelmében vett állami támogatás, és ezért burkoltan megtagadta az EK 88. cikk (2) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárás megindítását (lásd ilyen értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Sytraval és Brink's France ügyben hozott ítélet 47. pontját).

53 Ezenkívül a jelen ítélet 36. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az e rendelkezésben előírt eljárási garanciák kedvezményezettjei az ilyen helyzetben csak akkor tudják érvényesíteni e garanciák tiszteletben tartását, ha lehetőségük van arra, hogy e határozatot az EK 230. cikk negyedik albekezdése alapján megtámadják a közösségi bíróság előtt. Ez az elv irányadó mind arra az esetre, ha a határozatot azzal az indokkal hozták meg, hogy a Bizottság az állami támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek ítélte, mind pedig arra az esetre, ha a Bizottság szerint az állami támogatásnak még a fennállása sem állapítható meg.

54 A megtámadott jogi aktus nem minősíthető sem előzetes, sem pedig előkészítő aktusnak, mivel a megkezdett közigazgatási eljárás során ezt követően egyetlen olyan további aktus meghozatalára sem kerül sor, amely ellen megsemmisítés iránti keresetet lehetne indítani (lásd ilyen értelemben különösen a fent hivatkozott SFEI és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 28. pontját).

55 Az Elsőfokú Bíróság megállapításával ellentétben ebből a szempontból nem releváns, hogy az érdekelt fél még bocsáthat a Bizottság rendelkezésére olyan kiegészítő információt, amely arra kötelezheti az intézményt, hogy felülbírálja a szóban forgó állami intézkedéssel kapcsolatos álláspontját.

56 A vizsgálat előzetes szakaszának eredményeként hozott határozat jogszerűségét ugyanis csak azon információk alapján lehet megítélni, amelyek a határozat meghozatalakor a Bizottság rendelkezésére álltak (lásd a fent hivatkozott Nuova Agricast ügyben hozott ítélet 54-60. pontját), vagyis jelen esetben a megtámadott jogi aktus elfogadásának időpontjában rendelkezésre álló információk alapján.

57 Ha az érdekelt fél az ügy lezárása után kiegészítő információt szolgáltat, a Bizottság adott esetben köteles lehet új közigazgatási eljárást indítani. Ez az információ azonban nincs hatással arra a tényre, hogy az első előzetes vizsgálati eljárás már lezárult.

58 Ebből következik, hogy a Bizottság - ellentétben azzal, amit az Elsőfokú Bíróság a megtámadott végzés 29. pontjában megállapított - végleges álláspontot alakított ki az Athinaïki Techniki által benyújtott, az EK 87. cikk és az EK 88. cikk megsértésének megállapítására irányuló kérelemre vonatkozóan.

59 Végül, mint az a jelen ítélet 44. pontjában megállapítást nyert, a megtámadott jogi aktus minősítése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a Bizottság nem értesítette arról az érintett tagállamot, továbbá nem nevezte azt "határozatnak", valamint hogy nem utalt a 659/1999 rendelet 4. cikkére.

60 Ezzel kapcsolatban a közigazgatási eljárás lefolytatásából - ahogyan azt különösen a megtámadott végzés 6. pontja összefoglalja - következik, hogy a Bizottság azzal az indokkal alakította ki az álláspontját, hogy a szóban forgó állami intézkedés nem képez állami támogatást. A megtámadott jogi aktust tehát a 659/1999 rendeletnek az e rendelet 13. cikkének (1) bekezdésével és 20. cikke (2) bekezdésének harmadik mondatával összefüggésben értelmezett 4. cikkének (2) bekezdése értelmében vett határozatnak kell minősíteni.

61 Mivel e jogi aktus megakadályozta az Athinaïki Technikit abban, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás keretében megtegye észrevételeit, olyan kötelező joghatásokat váltott ki, amelyek érinthették e társaság érdekeit.

62 A megtámadott jogi aktus ezért az EK 230. cikk szerinti megtámadható jogi aktust képez.

A megtámadott végzés hatályon kívül helyezéséről

63 Az eddigiekből következik, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy az Athinaïki Techniki olyan jogi aktus megsemmisítése iránt indított keresetet, amely nem vált ki joghatásokat, vagyis az EK 230. cikk értelmében nem támadható meg keresettel.

64 Következésképpen a megtámadott végzést hatályon kívül kell helyezni.

Az első fokon benyújtott keresetről

65 A Bíróság alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint a Bíróság az Elsőfokú Bíróság határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet érdemben maga is eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi.

66 A Bíróságnak az eljárás e szakaszában nem áll módjában érdemben határozni az Elsőfokú Bíróság előtt indított keresetről. A jogvitának ez a vonatkozása ugyanis olyan körülményeken alapuló ténybeli kérdések vizsgálatával jár, amelyeket sem az Elsőfokú Bíróság nem tárgyalt, sem pedig a Bíróság előtt nem vitattak meg, ebből pedig az következik, hogy a per állása ebben a kérdésben még nem engedi meg a határozathozatalt. A Bíróság ezzel szemben rendelkezik az ahhoz szükséges adatokkal, hogy véglegesen határozzon a Bizottság által az elsőfokú eljárás során emelt elfogadhatatlansági kifogás tárgyában (lásd a C-193/01. P. sz., Pitsiorlas kontra Tanács és Európai Központi Bank ügyben 2003. május 15-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-4837. o.] 32. pontját).

67 A Bizottság az általa emelt elfogadhatatlansági kifogáson kívül - amelyet arra alapított, hogy a megtámadott jogi aktus nem képezheti megsemmisítés iránti kereset tárgyát, és amelyet a jelen ítélet 33-61. pontjában kifejtett indokok alapján el kell utasítani - arra is hivatkozik, hogy az Athinaïki Techniki a keresetindításra előírt határidőn túl nyújtotta be a keresetét.

68 Először is emlékeztetni kell arra, hogy az EK 230. cikk ötödik albekezdése értelmében az e cikkben szabályozott eljárásokat, az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 102. cikkének 2. §-a szerint ezt a határidőt adott esetben a távolságra tekintettel tíznapos átalány-határidővel meg kell hosszabbítani.

69 Nem vitatott, hogy a megtámadott jogi aktust sem az Európai Unió Hivatalos Lapjában nem tették közzé, sem pedig az Athinaïki Technikivel mint címzettel nem közölték, ezért a két hónap és tíz nap tartamú határidő e társaság vonatkozásában csak azon a napon vehette kezdetét, amikor az ténylegesen tudomást szerzett az említett jogi aktusról, vagyis a vitatott levél kézhezvételének napján.

70 Továbbá az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a keresetlevél elkésettségére hivatkozó félnek kell bizonyítania, hogy mely napon vette kezdetét az e keresetlevél benyújtására nyitva álló határidő (lásd ilyen értelemben a 108/79. sz., Belfiore kontra Bizottság ügyben 1980. június 5-én hozott ítélet [EBHT 1980., 1769. o.] 7. pontját, valamint a C-403/05. sz., Parlament kontra Bizottság ügyben 2007. október 23-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-9045. o.] 35. pontját).

71 A jelen esetben az Athinaïki Techniki a keresetlevél másolatát telefaxon 2005. február 11-én, az eredeti példányt pedig 2005. február 18-án nyújtotta be az Elsőfokú Bíróság Hivatalához. Mivel a másolat utolsó oldala nem volt teljesen azonos az eredetivel, az említett másolatról az Elsőfokú Bíróság Hivatala megállapította, hogy az nem felel meg az eredeti iratnak.

72 Nem szükséges vizsgálni azt a kérdést, hogy az Athinaïki Techniki 2005. február 11-én érvényesen nyújtotta-e be a keresetét. Még ha ugyanis azt a dátumot vesszük is figyelembe, amikor a keresetlevél eredeti példánya megérkezett az Elsőfokú Bírósághoz, az Athinaïki Techniki által a megtámadott jogi aktus ellen benyújtott kereset mindenképpen elfogadható, feltéve hogy az Athinaïki Techniki 2004. december 8-án vagy ennél később vette kézhez a vitatott levelet.

73 Ezzel összefüggésben a Bizottság azt állítja, hogy a vitatott levelet legkésőbb 2004. december 6-án eljuttatta az Athinaïki Technikinek, az előírt határidőt tehát az Athinaïki Techniki nem tartotta be. A Bizottság ezzel kapcsolatban arra hivatkozik, hogy e levelet vagy a megszövegezésének napján, vagy pedig az azt követő napon elküldte, a postának pedig legkésőbb az elküldését követő harmadik napon át kellett azt adnia az Athinaïki Technikinek.

74 Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a Bizottság a vitatott levelet anélkül adta postára, hogy gondoskodott volna róla, hogy annak elküldésére ajánlott vagy tértivevényes küldeményként kerüljön sor.

75 Következésképpen a Bizottság semmilyen bizonyítékot nem terjeszt a Bíróság elé, amely igazolhatná, hogy a vitatott levelet ténylegesen mikor adta postára.

76 Hasonlóképpen, a Bizottság semmivel nem támasztotta alá azt az érvelését, mely szerint a posta e levelet legkésőbb az elküldését követő harmadik napon átadta az Athinaïki Technikinek.

77 A Bizottság ezáltal semmilyen módon nem bizonyítja, hogy az Athinaïki Techniki legkésőbb 2004. december 6-án kézhez vette a vitatott levelet. Megelégszik azzal, hogy egyszerű feltételezéseknek minősülő érveket terjesszen elő, amelyeket nem lehet bizonyítéknak tekinteni (lásd a 193/87. és 194/87. sz., Maurissen és Union syndicale kontra Számvevőszék egyesített ügyekben 1989. május 11-én hozott ítélet [EBHT 1989., 1045. o.] 47. pontját).

78 E feltételek mellett a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

A költségekről

79 Mivel az ügyet a Bíróság visszautalta az Elsőfokú Bíróság elé, a jelen fellebbezési eljárás költségeiről jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T-94/05. sz., Athinaïki Techniki kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 26-án hozott végzését hatályon kívül helyezi.

2) A Bíróság az Európai Közösségek Bizottsága által az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága előtt emelt elfogadhatatlansági kifogást elutasítja.

3) A Bíróság az ügyet visszautalja az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága elé annak érdekében, hogy az határozzon az Athinaïki Technikinek az Európai Közösségek Bizottsága 2004. június 2-án hozott azon határozatának megsemmisítése iránti kérelméről, amellyel a Bizottság lezárta az Athinaïki Techniki által előterjesztett, a Görög Köztársaság által a Mont Parnès kaszinó tőkéje 49%-ának átruházására irányuló közbeszerzési eljárás keretében a Hyatt Regency konzorcium részére nyújtott feltételezett állami támogatással kapcsolatos panasz vizsgálatát.

4) A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: francia.