578/B/1992. AB határozat
a fegyveres erők és a fegyveres testületek szolgálati viszonyára vonatkozó egyes jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének vizsgálatára vonatkozó - a Legfelsőbb Bíróság által Mpk. I. 10048/1992/3. számú végzéssel kezdeményezett - eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendelet 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések nem alkotmánysértőek, ezért
- mind e rendelkezések, mind pedig
- a fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek tagjainak a testületekkel szemben fennálló anyagi felelősségéről szóló 7/1970. (IV. 1.) Korm. rendelet 18. § (4) bekezdése, továbbá
- a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott 15/1971. HM utasítás 112. pontja, valamint
- az illetménymegállapítás és folyósítás szabályairól szóló 19/1987. BM utasítás 56. pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló kezdeményezést elutasítja;
- a belügyminiszter irányítása alatt álló szervek hivatásos állománya tagjainak fegyelmi szabályzatáról szóló 20/1980. BMH parancs 83. pontja alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó eljárást pedig megszünteti.
INDOKOLÁS
1. A Legfelsőbb Bíróság Mkp. I. 10048/1992/3. számú végzésében (továbbiakban: végzés) az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte "annak elbírálása végett, hogy alkotmányellenesek-e a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendeletnek, illetve a végrehajtására kiadott jogszabályoknak azok a rendelkezései, amelyek a hivatásos állomány tagjának jogsérelme miatt a bíróság előtti jogorvoslatot, illetőleg jogérvényesítést nem teszik lehetővé, illetőleg kizárják."
A végzés indokolása megnevezetten is hivatkozik a rendelkező részben idézett jogszabályok és az állami irányítás egyéb jogi eszközei alkotmányosságának vitathatóságára. Érvelése szerint:
"Az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a Magyar Köztársaságban
a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. Az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti. Az 50. § (2) bekezdése értelmében a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét.
Ezt az alkotmányos szabályozást sértik a külön jogszabályok, amelyek a fegyveres erők hivatásos tagjának szolgálati viszonyából eredő jogvitában a bírói utat általában kizárják. E rendelkezések egyébként túllépni látszanak a felhatalmazás kereteit is, amely szerint a hivatásos állomány tagjára általában a munkaviszonyban álló dolgozókra vonatkozó rendelkezések az irányadók, mely utóbbiak a bírói utat általában megengedik [Mt. 66. § (1) bekezdése, Pp. 349. § (4) bekezdése]. E külön jogszabályok eltérnek a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát szabályozó törvényekben kifejezésre jutó elvektől is."
2. Az Alkotmánybíróság felfogása szerint a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állománya tagjainak szolgálati viszonya tartalmából következik, hogy a hivatásos állomány tagja - önként vállalt élethivatása alapján - feladatkörét szolgálati parancsok és - a polgári foglalkozású személyre irányadó jogszabályokhoz képest - szigorúbb jogi normák keretei között teljesíti. Az elöljárók szolgálati utasításaival, vezénylési, áthelyezési intézkedéseivel, fegyelmi, kártérítési, leszerelési stb. döntéseivel szemben korlátozott, s rendszerint csak a testületen belül érvényesíthető valamilyen jogorvoslati lehetőség. Ezt az elvet rögzíti a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló - több törvényi módosítással ma is hatályos - 1971. évi 10. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Ftvr.) 48. § (1) bekezdése: "A hivatásos állomány tagjaira a munkaviszonyban álló dolgozókra vonatkozó rendelkezések is irányadók, amennyiben e törvényerejű rendelet vagy más jogszabály eltérően nem rendelkezik." A 48. § (2) bekezdése pedig az illetékes minisztert is felhatalmazza arra, hogy a munkaügyi miniszterrel egyetértésben "az (1) bekezdésben említett rendelkezéseket - a szolgálati viszony sajátosságainak megfelelően - a hivatásos állomány tagjaira kiterjessze".
Az Ftvr-nek ezek a rendelkezései fő szabályként azt tartalmazzák, hogy az Ftvr. hatálya alá tartozó személyekre vonatkozó döntések nem hatósági határozatok. A munkaviszonyban álló dolgozókra vonatkozó rendelkezések csak kiegészítő vagy kisegítő jelleggel alkalmazhatók, mégpedig azzal a feltétellel, hogy az Ftvr. vagy más jogszabályok eltérően nem rendelkeznek. E rendelkezések az Alkotmány előírásait nem sértik. Az Alkotmány 50. § (2) bekezdése csak a közigazgatási határozatok törvényességének bírósági ellenőrzését engedi meg, fegyveres erők és testületek hivatásos tagjait érintő és a szolgálati viszonyukkal összefüggő döntések pedig nem ilyen határozatok. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése pedig nem nem biztosít korlátozhatatlan perlési jogot. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezéssel sem ütköznek a vitatott jogszabályok, mert ebből a szolgálati jogviszonyból származó határozatok nem bírói, államigazgatási, vagy más hatósági döntések. Nem helytálló az az érvelés sem, hogy az Ftvr. és a külön jogszabályok túllépik a törvényi felhatalmazás kereteit, hiszen - a fenntebb kifejtettek szerint -a munkaviszonyban álló dolgozókra vonatkozó rendelkezések nem általában irányadók a hivatásos állomány tagjaira, hanem csupán akkor, ha jogszabály ezektől eltérően nem rendelkezik.
Ugyanilyen indokokból nem lehet alkotmányellenesnek tekinteni a 7/1970. (IV. 1.) Korm. rendelet 18. § (4) bekezdésében foglalt azt az Ftvr. 48. § (1) bekezdése alapján kiadott szabályozást, hogy a hivatásos állomány tagjaival szemben lefolytatott kártérítési eljárás során hozott "jogerős határozat további fellebbezéssel vagy bírósági úton nem támadható meg".
A 15/1971. HM utasítás 112. pontja, valamint a 19/1987. BM utasítás 56. pontja sem ütközik az Alkotmány, az Ftvr. vagy más jogszabály előírásaiba. Az előbbi a jogszabályokban és szolgálati parancsokban megállapított jogok megsértése vagy elöljáró részéről ért jogtalanság esetére állapítja meg a testületi tag testületen belüli és kívüli - panasznak nevezett - jogorvoslati lehetőségét és a panasz elbírálásának rendjét. Az utóbbi pedig - amely egyébként jogorvoslati kérdésekről nem is rendelkezik, s amelyet a 12/1991. (X. 1.) BM rendelet 1. §-a iktatott be az utasításba - az Ftvr. adta felhatalmazással élve megállapítja a leszerelési segély kizárásának feltételét, 2. §-ával pedig az utasítás 60. pontja kiegészítéseként lehetővé teszi, hogy a miniszter "kivételes méltánylást érdemlő esetben" mégis megadhassa a leszerelési segélyt.
Minthogy az Alkotmánybíróság sem az Ftvr., sem a 7/1970. (IV. 1.) Korm. rendelet, sem a 15/1971. HM utasítás, sem pedig a 19/1987. BM utasítás alkotmányellenességét nem állapította meg, a Legfelsőbb Bíróság kezdeményezésében foglalt indítványt elutasította.
A kezdeményezésben említett 20/1980. BM parancs 83. pontja alkotmányellenességének vizsgálatát az Alkotmánybíróság azért szüntette meg, mert azt a Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseinek alkalmazása a hivatásos állomány szolgálati viszonya tárgyában kibocsátott 11/1992. (VIII. 3.) BM rendelet hatálytalanította, meghatározott körben lehetővé téve ezzel a bíróság előtti munkaügyi jogvita kezdeményezését.
3. Rámutat az Alkotmánybíróság arra, hogy az Ftvr. 48. § (2) bekezdésében adott felhatalmazással élve több miniszter a hivatásos állomány tagjai szolgálati viszonyával kapcsolatos eljárásban hozott eddigi kötöttebb jogorvoslati lehetőségeket oldó rendelkezéseket bocsátott ki.
Így a belügyminiszter a már idézett 11/1992. (VIII. 3.) BM rendeletében a rendőrség, a Köztársasági Őrezred, a tűzoltóság, a polgári védelem, valamint a határőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálati jogviszonyából keletkező munkaügyi vitájára a Munka Törvénykönyve - számos rendelkezése között - a munkaügyi vitára vonatkozó fejezeteinek (194-202. §) értelemszerű alkalmazását rendelte el. A honvédelmi miniszter pedig a 4/1993. (IV. 30.) HM rendeletében a Honvédelmi Minisztérium és háttérintézményei, valamint a Magyar Honvédség katonai szervei hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyából keletkező munkaügyi vitában a Munka Törvénykönyve "A munkaügyi jogvita" című fejezetének (199-202. §) megfelelő alkalmazását rendelte el.
A belügyminiszteri rendeleti szabályozást tartalmilag a rendőrség, a határőrség, a polgári védelem és a tűzoltóság szerveinek, valamint hivatásos állományú tagjainak anyagai felelősségét szabályozó egyes rendeletek módosításáról szóló 73/1993. (V. 12.) Korm. rendelet is kifejezésre juttatta. A 7/1970. (IV. 1.) Korm. rendelet 18. §-a ugyanis a következő (5) bekezdéssel egészült ki 1993. május 27-i hatállyal: "(5) Az (1)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható a rendőrség, a határőrség, a tűzoltóság és a polgári védelem hivatásos állományú tagjaira".
4. Az Alkotmánybíróságnak hivatalos tudomása van arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság által kifogásolt - bár nem alkotmányellenes - előírásokat a jelenleginél egyértelműbben és a jogállamiság követelményeinek megfelelőbb módon kívánják rendezni. A korszerűsítés megvalósul, ha az Országgyűlés megalkotja a honvédelemről, valamint a katonák jogállásáról, továbbá a rendőrök és a rendészeti szervek szolgálati viszonyáról szóló törvényeket. Az új törvények megalkotásáig azonban az alkotmányellenesnek nem minősített jogszabályok továbbra is alkalmazandók.
Budapest, 1993. június 29.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró