BH 2022.6.154 I. Ha az egészségügyi szolgáltató felróható mulasztása folytán a felperes édesanyja elvesztette az életben maradás reális esélyét, akkor a felperes kára a hozzátartozója halála.

II. Nemcsak a vagyoni, hanem a nem vagyoni hátrányoknál is értékelni kell, hogy a felperes - az egészségügyi intézmény felróható mulasztásával okozati összefüggésben - elhalálozott édesanyja helyett hosszabb időn keresztül gondozni kényszerül az alperes magatartásától függetlenül megromlott egészségi állapotú édesapját, amely az életvitelében negatív változásokat eredményezett [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 355. § (4) bek.; 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 206. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes édesanyja 2010. március 20-án az utcán elesett, és a jobb combcsont távolabbi végének elmozdulásos zárt törését szenvedte el. Az alperesnél elvégzett műtétet követően a folyamatos sebváladékozás miatt újabb beavatkozásra került sor, később MRSA fertőzés igazolódott. Állapota folyamatosan romlott, majd 2010. május 28-án elhalálozott. A halál közvetlen okaként szepszist, illetőleg gennyvérűség okozta többszervi elégtelenséget állapítottak meg.

[2] A felperes a baleset időpontjában férjével és gyermekeivel a szüleitől távol, vidéken élt, betegeskedő szüleit időszakosan látogatta a fővárosban.

[3] A felperes édesanyja a balesetét megelőzően teljeskörűen ellátta a szintén betegeskedő férjét és erre - ha nehézségek árán is, de - egy ideig egészben, illetve később részben képes lett volna a balesetből felgyógyulása után is.

[4] A felperes édesanyja halála után vidékre költöztette az édesapját a saját otthonába, és 2015. január 3-án bekövetkezett haláláig gondoskodott róla.

[5] A felperesnek édesapja ápolása folytán megromlott a kapcsolata a párjával, és emellett fel kellett adnia a munkáját és a társasági kapcsolatait.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[6] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az egészséghez, továbbá a teljes és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogát. Kérte az alperes kötelezését 5 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és járulékai megfizetésére. Vagyoni kártérítésként édesapja gondozása címén 4 184 100 forint és kamatai, rezsi többletköltség címén 215 000 forint és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

[7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes édesanyja számos egyéb betegségben is szenvedett, a végkifejlet a kórházban is bekövetkezett volna. Vitatta azt is, hogy a felperes édesanyja - természetes kórokú megbetegedései folytán - hosszabb távon gondoskodni tudott volna a férjéről.

[8] Az alperes pernyertessége érdekében beavatkozó biztosító ellenkérelmében szintén a kereset elutasítását kérte.

Az első- és a másodfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes egészséghez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy édesanyját kórházi kezelését követően 2010. május 25. napján otthonába bocsátotta és ezzel a gyógyulási, illetve életbenmaradási esélyeit rontotta. Kötelezte az alperest 2 000 000 forint és kamatai nem vagyoni kártérítés megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[10] Indokolásában - egyebek mellett - kifejtette, hogy számba kellett venni az alperes magatartása és a felperest ért károk ténybeli alapja közötti okozati összefüggés értékelése során a felperes édesanyjának olyan sorsszerű megbetegedéseit is, amelyek az egészségügyi tevékenységre is kihatóan jelentősen rontották a beteg életkilátásait, tovább csökkentették gyógyulási esélyét. Erre figyelemmel a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igényét nem találta teljes egészében megalapozottnak.

[11] Nem tartotta alaposnak a felperes vagyoni kárigényét azzal okozati összefüggésben, hogy a felperesnek kellett ápolnia édesanyja helyett beteg édesapját. Vizsgálta, hogy a vagyoni károk ténybeli alapja mennyiben állt okozati összefüggésben a jogellenes magatartással. Megítélése szerint a felperes édesapjának általános egészségügyi állapotából fakadó ellátási igénye az alperesnek felrótt mulasztástól függetlenül fennálló körülmény volt, amelyet az édesanya elveszítésének ténye reálisan nem befolyásolhatott, és így az alperes terhére nem eshetett.

[12] A felperes azon előadását, amely szerint édesanyja a halála előtt teljeskörűen ellátta férjét, még a közeli hozzátartozó tanúk kihallgatása után is ellentmondásosnak tartotta. Utalt arra, hogy a felperes édesapja agyi érelmeszesedésben, infarktusban és agyi eredetű leépülésben szenvedett, emellett daganatos betegsége is volt, valamint combcsonttörésen is átesett. Megítélése szerint a történtektől függetlenül az édesapa (és ha felgyógyul, az édesanya) ellátása mindenképpen a felperesre és családjára hárult volna, mivel a felperes édesanyjának egészségi állapota a baleset után, de attól függetlenül sem tette volna lehetővé a fokozatosan leépülő férje ellátását.

[13] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperest megillető nem vagyoni kártérítés tőkeösszegét 3 000 000 forintra felemelte, továbbá kötelezte az alperest 4 399 100 forint és járulékai vagyoni kártérítés megfizetésére.

[14] Nem értett egyet azzal, hogy az elsőfokú bíróság a gyógyulási esély csökkenését nem a felróhatóság, hanem az okozatosság körében értékelte, és az emiatt általa fennállónak tartott osztott okozatosságra tekintettel az alperes kártérítési felelősségének terjedelmét kisebb mértékben határozta meg.