3287/2019. (XI. 5.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.22.404/2017/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján (dr. Csitos Eszter ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában a Kúria Pfv.V.22.404/2017/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott végzés sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében, az R) cikk (2) bekezdésében, a XV. cikk (2) bekezdésében, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében, valamint a 26. cikk (1) bekezdésében foglaltakat.
[2] A benyújtott bírósági határozatok alapján az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzménye a következőképpen foglalható össze.
[3] Az indítványozó (a későbbi per felperese) és a későbbi per alperesének jogelődje (a továbbiakban: alperes) 2008. október 21-én kölcsönszerződést kötöttek annak érdekében, hogy az indítványozó megvásároljon egy Mitsubishi Outlander Intense típusú gépjárművet. Az indítványozó a kölcsönszerződés aláírásával elismerte, hogy az egyedi kölcsönszerződésben, az annak elválaszthatatlan részét képező opciós és adásvételi szerződésben, valamint az alperes üzletszabályzatban foglaltakat megismerte, megértette és azokat magára nézve kötelezőnek fogadta el. A kölcsönszerződés biztosítékaként szolgáló opciós szerződés szerint az alperes a vételi jogát a szerződés aláírásától számított 5 éves időtartam alatt, de legfeljebb addig az időpontig gyakorolhatta, ameddig az indítványozó a kölcsönszerződésből eredő tartozását maradéktalanul nem teljesítette. Az üzletszabályzat pedig rögzítette, hogy amennyiben az indítványozó teljesítette a kölcsönszerződésből fakadó valamennyi kötelezettségét, úgy az alperes köteles kiadni a gépjármű törzskönyvét. Mivel az indítványozó fizetési kötelezettségét nem teljesítette, az alperes a szerződést 2013. szeptember 8-án felmondta és közölte, hogy vételi jogát gyakorolni kívánja, ezért felszólította az indítványozót, hogy a gépjárművet haladéktalanul adja birtokba. Az indítványozó bírósághoz fordult, kérve a gépjármű törzskönyvének kiadását, mivel álláspontja szerint az alperes részéről a szerződéskötéskor eljáró személy nem rendelkezett képviseleti jogosultsággal, ezért nem jött létre sem a kölcsön-, sem az opciós szerződés. Az indítványozó az opciós szerződés semmisségét arra is alapozta, hogy az nem tartalmazta az opció tárgyának pontos megjelölését, míg a kölcsönszerződés semmisségét a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 210. § (1) bekezdésére és a 213. § (1) bekezdésére hivatkozva is állította az indítványozó.
[4] Az első fokon eljárt Szegedi Járásbíróság helyt adott a keresetnek. A bíróság megállapította, hogy az álképviselő eljárásának utólagos jóváhagyásával a kölcsönszerződés és az azt biztosító opciós szerződés létrejött. A kölcsönszerződés semmisségét nem látta megalapozottnak a járásbíróság, ugyanakkor az opciós szerződés semmisségét megállapította, arra tekintettel, hogy a vételi jog tárgyát a szerződés - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 375. §-ában foglaltak ellenére - nem tartalmazta.
[5] A bíróság álláspontja szerint nem képezték részét a kölcsönszerződésnek sem az átadás-átvételi jegyzőkönyv, sem a gépjármű birtokba adására vonatkozó további okiratok. Ebből következően az alperes nem volt jogosult a törzskönyv birtokban tartására.
[6] A másodfokon eljárt Szegedi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokai alapján - helybenhagyta.
[7] A Kúria mint felülvizsgálati bíróság viszont hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet és megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. A Kúria - szemben az alsóbb fokú bíróságokkal - úgy ítélte meg, hogy az opciós szerződés tárgya beazonosítható volt. A felek a szerződésben meghatározták a gépjármű gyártmányát és típusát, a peradatokból pedig egyértelműen megállapítható, hogy az alperesnek azonos gyártmányú és típusú másik gépjárműve nem volt. A Kúria szerint így az opciós szerződés megfelelően tartalmazta a dolog megjelölését.
[8] 1.1. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a Kúria Pfv.V.22.404/2017/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 271. § (2) bekezdésében foglaltakkal ellentétes módon járt el. A Pp. 271. § (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy az ún. kis perértékű vagyonjogi perekben (ahol a pertárgy értéke nem haladta meg a három millió forintot) nem volt helye felülvizsgálatnak. Kivételt jelentettek ez alól - többek között - azok az ügyek, amelyek megállapításra irányultak.
[9] A tárgyi ügyben az indítványozó a törzskönyv kiadását kérte, ez pedig - álláspontja szerint - egy nem meghatározható pertárgyértékű vagyonjogot is érintő marasztalási keresetnek minősült. Az elsőfokú bíróság is az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § (3) bekezdése szerint határozta meg a pertárgy értékét 350.000 Ft-ban. A Kúria is a nem meghatározható pertárgyértékhez igazodóan állapította meg az ügyvédi munkadíjat. Egyértelmű tehát, hogy a per egy 350.000 Ft pertárgyértékű marasztalás iránti vagyonjogi per volt, ezért a Pp. 271. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálat kizárt volt. Mindezek ellenére a Kúria a felülvizsgálati kérelmet elbírálta, ami sértette a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, hiszen a bíróság önkényesen értelmezte és alkalmazta a Pp. 271. § (2) bekezdését. A Kúria ezzel megsértette az Alaptörvény R) cikkének (2) bekezdését is, amely szerint a jogszabályok mindenkire nézve kötelezőek, és a B) cikk (1) bekezdéséből fakadó jogállami jogbiztonságot, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdéséből fakadó jogorvoslathoz való jogot is, mivel a Kúria mérlegeléssel maga döntötte el, hogy elbírálható-e a felülvizsgálati kérelem, holott annak feltételeit a jogszabály egyértelműen meghatározza.
[10] Az indítványozó szerint a Kúria támadott végzése diszkriminatív is volt, mivel - hivatalos tudomása szerint - a pénzügyi szolgáltatók által előterjesztett, de a Pp. 271. § (2) bekezdésébe ütköző felülvizsgálati eljárásokat a Kúria egyes esetekben lefolytatja, azonban a fogyasztók által előterjesztett, de megállapítási per okán a Pp. 271. § (2) bekezdésének felülvizsgálatot kizáró rendelkezéseibe nem ütköző felülvizsgálati kérelmeket viszont esetenként hivatalból elutasítja.
[11] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. §-a szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.
[12] 2.1. Az indítványozó a Kúria végzését 2018. november 15-én vette át, az alkotmányjogi panaszt 2019. január 11-én, az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nyújtotta be. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést, a sérelmezett bírói döntést és kifejezett kérelmet annak megsemmisítésére, az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit, és az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét. Az indítványozó a bírói döntés alapjául szolgáló eljárásban felperes volt, így érintettsége megállapítható, úgyszintén az is, hogy jogorvoslati lehetőségét kimerítette. Ugyanakkor az Alaptörvény R) cikkének (2) bekezdése, valamint a 26. cikkének (1) bekezdése nem tartalmaz az indítványozó számára Alaptörvényben biztosított jogot, ezért e rendelkezésekre alkotmányjogi panasz nem alapítható, ahogyan az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére is csak kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén - lehet alapítani (3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]).
[13] Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá azt is, hogy az indítványnak az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésével és a XXVIII. cikk (7) bekezdésével kapcsolatos érvelése tartalmilag az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogra vonatkozik.
[14] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a továbbiakban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában vizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt további feltételeit.
[15] 2.2. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való joga sérelmére azért hivatkozott, mert szerinte a Kúria contra legem értelmezte a Pp. 271. § (2) bekezdésében foglaltakat. Indítványozói állítás szerint továbbá a Kúria csak a pénzügyi szolgáltatók esetében értelmezi az indítványozó által vitatott módon a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezéseket a fogyasztók esetében nem, és ennek bizonyítására megjelölt több, az Alkotmánybíróság előtt folyamatban lévő konkrét ügyet. A Kúria - az indítványozó szerint - lényegében egy kógens eljárásjogi szabály alkalmazását - egyedi jogértelmezéssel - relativizálta.
[16] 2.3. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján azt állapította meg, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria jogértelmezését kifogásolta és kérelme arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság a támadott felülvizsgálati végzést az indítványozó számára kedvező jogértelmezéssel semmisítse meg.
[17] Az Alkotmánybíróság már több ügyben kimondta, hogy a bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi - vélt, vagy valós - jogsérelem orvoslása eszközének, ellenkező esetben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb eszközzel már nem orvosolható (lásd például: 3145/2015. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [55]).
[18] Az Alkotmánybíróság jelen ügy kapcsán is hangsúlyozza továbbá, hogy az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van jogköre, a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]).
[19] Az indítványozó a fentiekben kifejtettek szerint, a támadott bírói döntésekkel kapcsolatosan nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
[20] 3. Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve megállapította, hogy az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. és 29. §-ában szabályozott befogadási feltételeknek, ezért az indítványt az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2019. október 22.
Dr. Balsai István s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/238/2019.