BH 2019.1.15 I. A vételi jogot alapító szerződés lényeges tartalmi eleme a dolog megjelölése. Ez a követelmény teljesül, ha a szerződésben rögzített adatokra figyelemmel nyilvánvaló, hogy a felek előtt a vételi jog tárgya nem kétséges.

II. Ha a gépjárműre vonatkozó vételi jog jogosultja e jogát a törvényben meghatározott határidőn belül, szabályszerűen gyakorolja, akkor a vételi joghoz kapcsolódó, a szerződésben kikötött jogosultsága folytán általa birtokban tartott gépjárműtörzskönyv kiadására nem köteles [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 193. § (1) bek., 375. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes, valamint az alperes jogelődje, az L. Zrt. 2008. október 21-én kölcsönszerződést kötöttek annak érdekében, hogy a felperes megvásároljon egy Mitsubishi Outlander Intense Plus 2.0 DI-D típusú gépjárművet. A felperes a kölcsönszerződés aláírásával elismerte, hogy az egyedi kölcsönszerződésben, az annak elválaszthatatlan részét képező opciós és adásvételi szerződésben, valamint az üzletszabályzatban foglaltakat megismerte, megértette és azokat magára nézve kötelezőnek fogadta el.

[2] A felperes és az alperes jogelődje a kölcsönszerződés biztosítékaként opciós szerződést kötöttek, amelyben a hitelező javára vételi jogot alapítottak a kölcsönbevevő tulajdonát képező "megnevezett és részletesen körülírt" gépjárműre. Az opciós szerződés értelmében a hitelező a vételi jogát a szerződés aláírásától számított 5 éves időtartam alatt, de legfeljebb addig az időpontig gyakorolhatja, ameddig vele szemben a kölcsönszerződésből eredő tartozását a kölcsönbevevő maradéktalanul nem teljesítette. A szerződő felek a vételi jog biztosítására a gépjármű tekintetében elidegenítési és terhelési tilalmat kötöttek ki.

[3] Az üzletszabályzat tartalmazta, hogy amennyiben a kölcsönbevevő a kölcsönszerződésben foglalt valamennyi kötelezettségét teljesítette, úgy a hitelező köteles a gépjármű törzskönyvét és a korlátozó bejegyzések törléséhez szükséges nyilatkozatot kiadni.

[4] Az alperes 2013. augusztus 26-án a kölcsönszerződést 2013. szeptember 18-ára felmondta, hivatkozván arra, hogy a felperes a szerződésből eredő lejárt fizetési kötelezettségét nem teljesítette. Közölte továbbá, hogy a vételi jogát gyakorolja, és felszólította a felperest a gépjármű haladéktalan birtokba adására.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes keresetében a gépjármű törzskönyvének kiadására kérte az alperes kötelezését. Álláspontja szerint a kölcsönszerződés és az opciós szerződés az alperes jogelődje részéről a szerződéskötéskor eljárt személy képviseleti jogának hiányában nem jött létre. A kölcsönszerződésnek a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 210. § (1) bekezdése és 213. § (1) bekezdése alapján fennálló semmisségére is hivatkozott. Az opciós szerződés semmisségét nem csupán a kölcsönszerződés semmisségére tekintettel, hanem amiatt is állította, hogy az az opció tárgyának pontos megjelölését nem tartalmazza. Előadta továbbá, hogy az üzletszabályzatot nem kapta meg, és az - a Hpt. 209. § a) pontjára való meg nem felelés folytán - egyébként is alkalmatlan joghatás kiváltására. Az alperes ezért a gépjármű törzskönyvének birtokban tartására nem jogosult.

[6] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott. Megállapította, hogy az álképviselő eljárásának utólagos jóváhagyásával a kölcsönszerződés és az azt biztosító opciós szerződés a felperes és az alperes jogelődje között létrejött, a kölcsönszerződés a felperes által megjelölt okokból nem minősült semmisnek, és - a szerződés részévé vált - üzletszabályzat is megfelelt a keresetben feltüntetett jogszabályi előírásnak.

[8] Egyetértett a Kúria Pfv.V.21.971/2015/6. számú ítéletében kifejtett azzal a jogi állásponttal, miszerint a gépjármű törzskönyvének birtokban tartása nem a kölcsönszerződés önálló, atipikus biztosítéka, hanem az opciós szerződéshez kapcsolódik.

[9] A rendelkezésre álló peradatokat értékelve azt is megállapította, hogy az alperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 375. § (4) bekezdése alapján alkalmazott Ptk. 374. § (2) bekezdése szerinti, az opciós szerződésben ennek megfelelően meghatározott ötéves határidőn belül gyakorolta az opciós jogát. Miután azonban az opciós szerződés a Ptk. 375. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére nem tartalmazza egyértelműen az opció tárgyának megjelölését, a szerződés a Ptk. 219. § (1) bekezdése alapján semmis. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a gépjármű további azonosító adatait a kölcsönszerződés és az üzletszabályzat sem tartalmazza, az átadás-átvételi jegyzőkönyvet és a gépjármű birtokba adására vonatkozó további okiratokat pedig - az alperes hivatkozásával szemben - figyelembe venni nem lehetett, mert azok nem voltak részei a kölcsönszerződésnek. Mindebből következően az alperes sem a vételi jog, sem az üzletszabályzatban rögzített biztosítéki célú letéti megállapodás alapján nem volt jogosult a törzskönyv birtokban tartására.

[10] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - helyes indokai alapján - helybenhagyta. Helytállónak minősítette az elsőfokú bíróságnak azt a jogi következtetését, hogy a gépjármű törzskönyvének birtokban tartása nem a kölcsönszerződés, hanem az opciós szerződés biztosítéka. Egyetértett azzal is, hogy az opciós szerződésben az opció tárgyát egyedileg, azonosítható módon nem jelölték meg. Emiatt megállapította, hogy az opciós szerződés a Ptk. 374. § (1) bekezdésébe ütközik, és a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis. A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a szerződéskötést megelőzően keletkezett finanszírozási kérelem és az átadás-átvételi jegyzőkönyv nem része sem a kölcsönszerződésnek, sem az opciós szerződésnek. Éppen ezért az opciós szerződés érvényessége szempontjából közömbös, hogy ezek az okiratok tartalmazzák-e az opció tárgyának kellő körülírását.

A felülvizsgálati kérelem

[11] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. §-át, 190-199. §-ait, 206. §-át, a Ptk. 187. §-át, 193. §-át, 200. §-át, 374. §-át és 375. §-át jelölte meg.

A Kúria döntése és jogi indokai

[12] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. § (2) bekezdése]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontja].